Alfonz édesapja elgondolkodott fia beszédén:

"Testvéreim, sokszor sokáig küzdünk Isten hívó szavával.

Nem az evangélium útján járunk, azok sem, akik buzgó

katolikusoknak tartják magukat. Nem követjük Jézus

felhívását az igazságra, a szeretetre, a szegénységre…"

Szívét forróság öntötte el:

Hiszen ő sem egészen Krisztus követésében él,

hanem saját maga elgondolásaiban…Meg kell térnie.

Fiát megvárva, bocsánatkérően borultak egymás nyakába.