A II. Sapur (309--379) alatti súlyos üldözés után lassanként visszaállt a perzsa birodalomban egy bizonyos türelem a keresztények iránt. I. Jezdegerd király (399--420) idejében Marutha (+420 előtt) maypherkati püspöknek még az is sikerült, hogy a szeleukia-ktésziphóni nemzeti zsinaton (410) újjászervezze a perzsa egyházat. A keresztények száma megnőtt, a perzsa nemesség tagjai közül is sokan keresztények lettek, új püspökségeket alapítottak. Eme király uralkodásának az utolsó éveiben azután megint fordulat történt: a keresztények gyarapodása, a mágusok késztetése és az, hogy keresztény papok több tűztemplomot szétromboltak, arra indította a királyt, hogy fellépjen a keresztények ellen. Ennek a rövid, de kegyetlen üldözésnek egyik áldozata lett 420 táján Szeleukia-Ktésziphónban Narszai pap, aki szétrombolt egy tűztemplomot.
Ez a Narszai ,,tiszta, szent férfiú volt, aki teljesen megváltozott, és Krisztusnak szolgált''. Egy Sapur nevű pappal barátkozott; ehhez a Sapurhoz ment egykor a perzsa Adarparva, aki a mágusok hitét követte, és megkérte, hogy gyógyítsa meg a betegségéből. Sapur a keresztény hitre térítette és meggyógyította Adarparvát, aki hálából egy földbirtokot adományozott Sapurnak, ő pedig templomot épített rajta. Adarparva megtérése azonban nem tartott sokáig. Amikor ugyanis röviddel ezután Jezdegerd király engedélyezte, hogy eljárjanak a keresztények ellen, Adarparva hűtlen lett hitéhez. Sapurt elűzték az új templomból, és azt tűztemplommá alakították át. Néhány nap múlva azután megérkezett Narszai, s a templomot tűztemplommá alakítva találta; eloltotta a tüzet, kidobálta az oltárt és a mágus eszközeit, helyreállította a keresztény templomot, és oda költözött. Ekkor a mágus felizgatta ellene a lakosságot. Narszait megverték, majd Szeleukia-Ktésziphónba vitték és a mágusok feje elé állították. Ez ütésekkel fenyítette meg, és megparancsolta neki, hogy a szétdúlt tűztemplomot állítsa helyre. Narszai ezt megtagadta, mire még jobban megostorozták, és kilenc hónapig fogva tartották egy szűk zárkában rablók és gyilkosok között, vasláncokkal megbilincselve. A következő nyáron, amikor a király elhagyta a fővárost, a keresztényeknek sikerült kijárniok Narszai szabadon bocsátását óvadék ellenében és kezes állításával, s így a város közelében egy kolostorban lakhatott. Királyi rendelkezésre azonban már tizenkét nap múlva bíróság elé idézték. A király úgy rendelkezett, hogy Narszait szabadon kell engedni, ha megtagadja, hogy szétrombolta a tűztemplomot. Ha azonban kitart amellett, hogy ő maga rombolta szét személyesen, 366 különféle helyről tüzet kell gyűjtenie, és a szétrombolt tűztemplomba kell vinnie; máskülönben meg kell halnia. Narszai azonban így szólt: ,,az elsőt (tüzet) eloltottam, másikat pedig nem helyezek el ott. Tedd, amit parancsoltak neked!'' Erre megkötözték, és egy mágus a vesztőhelyre vezette. Nagy néptömeg kísérte utolsó útján, s a mágus vissza akart fordulni, mert félt, hogy a sokaság elragadja tőle a foglyot. A hívők azonban elkísérték a boldogot kivégzése helyére, amelyet ,,a kietlen Szeleukiának'' hívtak. Örömmel térdelt le, hogy a halálos csapást fogadja. Az első hóhér azonban, a neve szerint keresztény, nem volt képes arra, hogy lefejezze a szentet. A mágusnak pedig ütlegeléssel kellett kényszerítenie egy másikat az mtélet végrehajtására. Maga Narszai is bátorította; így hát végül megkoronázták a vértanúság koronájával.
A keresztények a szent holttestét elvitték a martürionba, amelyet Marutha püspök királyi engedéllyel azon a helyen épített, ahol Sapur király alatt egyetlen napon 118 vértanút öltek meg. A következő üldözések egyike alkalmával azonban a szent ereklyéit egy másik helyre vitték, hogy a mágusok meg ne gyalázzák.