© Fordította: Diós István
Felség! Kormánytagok!
1. Mély tisztelettel és barátsággal köszöntöm mindazokat, akik a jordán királyságban élnek: a katolikus Egyház, más keresztény egyházak tagjait, a muszlimokat, akiket mi, Jézus Krisztus követői nagyra becsülünk, és minden jóakaratú embert, férfiakat és nőket egyaránt.
Látogatásom országukban, s az egész utazás, amit most kezdek, része annak a vallási, jubileumi zarándoklatnak, melyet azért végzek, hogy megemlékezzem Jézus születésének 2000 éves évfordulójáról. Amióta Róma püspökeként megkezdtem szolgálatomat, kifejeztem komoly kívánságomat, hogy ezt az eseményt az üdvtörténet fontos helyein imádkozva szeretném ünnepelni; - azokon a helyeken, melyek e születés hosszú előkészítéséről tanúskodnak; ahol a mi Urunk Jézus Krisztus valóban élt, vagy melyek megváltó művének helyszínei. Így jártam már Egyiptomban és a Sinai-hegyen, ahol Isten kinyilatkoztatta nevét Mózesnek, és átadta neki a Szövetség Törvényének tábláit.
2. Ma itt vagyok Jordániában, azon a földön, amelyik a Szentírásból annyira ismerős számomra; a földön, amit magának Jézusnak, Mózesnek, Illésnek, Keresztelő Jánosnak és az ősegyház szentjeinek és vértanúinak jelenléte szentelt meg. Az Önök országa híres mindenki iránti vendégszeretetéről és nyitottságáról. A jordániai nép sajátsága ez, amit többször is megtapasztaltam az elhunyt Husszein királlyal való beszélgetések alkalmával, s ismét megerősített a Felségeddel való találkozásom a Vatikánban az elmúlt szeptemberben.
Felség, én tudom, mennyire törődik a béke ügyével országában és az egész régióban, s hogy mennyire fontos Önnek, hogy a Jordániában élők - muszlimok és keresztények - mind egy népnek és egy családnak tekintsék magukat. A világnak ebben a térségében a népek és nemzetek jogainak és az igazságosságnak súlyos problémái élnek, melyeket minden érintett javára és a tartós béke feltételeként kell megoldani. Bármily nehéz, bármily hosszadalmas, a béke keresésének útját folytatni kell. Béke nélkül nem lehetséges e régió igazi fejlődése, népei életének jobbulása és fiai fényesebb jövője. Ezért olyan jelentős és dicséretes Jordánia bizonyított elkötelezettsége a béke feltételeinek biztosítására.
A békés jövő építéséhez elengedhetelen az egyre érettebb megértés és egyre gyakorlatiasabb együttműködés az egyetlen, igaz, láthatatlan Istent, a minden létező Teremtőjét elismerő népek között. A három történeti, monoteista vallás a békétm valamint az emberi személy javát és tiszteletét a legfőbb értékek között tartja számon. Remélem, hogy látogatásom megerősíti a Jordániában már - főként a Royal Interfaith Institute tevékenysége által - termékeny dialógust a keresztények és muszlimok között.
3. A katolikus Egyház - anélkül, hogy megfeledkeznék arról, hogy fő küldetése spirituális természetű - mindig együtt óhajt működni a nemzetekkel és a jóakaratú emberekkel az emberi személy méltóságának megóvásában és előmozdításában. Teszi ezt elsősorban iskoláiban és nevelő programjaival, karitatív és szociális intézményeivel. Az Önök nemes, minden vallás iránt tiszteteletet tanúsító hagyományai biztosítják a vallásszabadságot, ami valóban alapvető emberi jog. Ilyen körülmények között az állampolgárok mind egyenlőnek érzik magukat, s mindegyikük saját vallási meggyőződése szerint járulhat hozzá a társadalom, a közös otthon építéséhez.
4. A barátságos meghívás, melyet Felségedtől s a jordániai kormánytól és néptől kaptam, e régió békéjének és fejlődésének új korszakába vetett közös reményünk kifejezője. Őszintén hálás vagyok és mélységesen becsülöm az Önök kedvességét, és biztosítom imádságaimról Önöket, az egész jordániai népet, az itt élő menekülteket, s a fiatalokat, akik a népesség jelentős részét alkotják.
A Mindenható Isten adjon Felségednek boldogságot és hosszú életet, s áldja meg Jordániát bőséggel és békével!
,,Egy hang kiált: »A sivatagban készítsétek az utat az Úrnak, pusztában egyengessétek az utat a mi Istenünknek«'' (Iz 40,3)
Őboldogsága! Testvéreim a püspökségben és a papságban, Fivéreim és Nővéreim!
1. Izaiás próféta szavai, melyeket az evangélista Keresztelő Jánosra alkalmaz, arra az útra emlékeztetnek, amelyet a népét nevelni és üdvözíteni akaró Isten végigjárt az idők folyamán. Ma - jubileumi zarándoklatom részeként, mely elvezet Isten üdvözítő tetteinek néhány helyszínére - az isteni Gondviselés elhozott Jordániába. Köszöntöm Michel Sabbah őboldogságát, s megköszönöm üdvözlő szavait. Szívemből ölelem Georges El-Murr görög-melkita exarchát és a Szentföld katolikus ordináriusainak híveit, valamint a többi egyházak és egyházi közösségek képviselőit. Megköszönöm a polgári Hatóságoknak, hogy jelenlétükkel megtisztelik ünneplésünket.
Péter utóda zarándok ezen a földön, amely áldott Mózes és Illés jelenléte miatt, amelyen maga Jézus tanított és tett csodákat (vö. Mk 10,1; Jn 10,40 - 42), s az ősegyház sok szentje és vértanúja életével tett tanúságot. A Nagy Jubileum évében az egész Egyház, s különösen ma a jordániai keresztény közösség lélekben egyesül a hitünk eredetéhez tett zarándoklatban, a megtérés és bűnbánat, a kiengesztelődés és a béke zarándoklatában. Vezetőt keresünk, aki megmutatja nekünk az utat. És szembe jön velünk Keresztelő János, a pusztában kiáltó hang (vö. Lk 3,4). Ő mutatja nekünk az utat, melyen járnunk kell, hogy a szemünk megláthassa ,,Isten üdvösségét'' (vö. Lk. 3,6). Őt követve járjuk végig hitünk útját, hogy világosabban láthassuk az üdvösséget, melyet Isten az Ábhrammal kezdődött történetben valósított meg. Keresztelő János, az utolsó a próféták sorában, ébren tartotta és táplálta Isten népében a reményt. Ővele elérkezett az idők teljessége.
2. E remény magva az ígéret, melyet Ábrahám a meghívásakor kapott, hogy hagyja el mindenét, és kövessen egy olyan Istent, akit akkor még nem ismert (vö. Ter 12,1 - 3). Ábrahám minden gazdagsága ellenére a halál árnyékában élő ember volt, mert nem volt sem fia, sem saját földje (vö. Ter 15,2). Az ígéret üres szónak látszott, mert Sára terméketlen, s a föld is más tulajdona volt. Ábrahám mégis hitt Istennek: ,,Hitt, remélve minden remény ellenére'' (Róm 4,18).
Bármily képtelenségnek látszott, Sára megszülte Izsákot, és Ábrahám földtulajdonos lett. Azután Ábrahám és utódai által az ígéret áldás lett ,,a Föld minden családja számára'' (Ter 12,3; 18,18).
3. Ezt az ígéretet Isten megpecsételte, amikor Mózeshez a Sinai-hegyen beszélt. Ami Isten és Mózes között a szent hegyen történt, az üdvtörténet folyamatát átformálta az Isten és az ember közötti szeretet szövetségévé - olyan szövetséggé, mely engedelmességet követel, de szabadságot ígér. A Sinai-hegyen sziklába vésett Tíz Parancsolat - melyek a teremtés kezdetétől bele vannak írva az emberi szívbe - a szeretet isteni pedagógiája, amennyiben megmutatják az egyetlen biztos ösvényt oda, ahol beteljesednek legmélyebb vágyaink: az emberi szellem elnyomhatatlan vágya a jó, az igazság és a harmónia után. A nép negyven évig vándorolt, míg elérte ezt a földet. Mózes, ,,akivel az Úr szemtől szemben beszélt'' (MTörv 34,10), meghalt a Nébó-hegyen, és eltemették ,,a völgyben, Moáb országában..., s mind a mai napig senki nem tudja, hol van a sírja'' (MTörv 34,5 - 6). De a Szövetség és a Törvény, melyet Istentől kapott, örökké érvényesek.
Idők folyamán a prófétáknak meg kellett védeniük a Törvényt és Szövetséget azokkal szemben, akik emberi törvényeket és szabályokat helyeztek Isten akarata fölé, s ezáltal új rabszolgaságba hajtották a népet (vö. Mk 6,17 - 18). Ez a város, Amman - az ószövetségi időkben Rabbat - emlékszik Dávid király bűnére, aki halálba küldte Uriást, hogy megszerezze a feleségét, Betsábét, s e bűn következtében Uriás elesett a harcban (vö. 2Sám 11,1 - 17). ,,Hadakozni fognak ellened - mondta az Úr Jeremiásnak, miként az olvasmányban az imént hallottunk - , de le nem győznek, mert én veled vagyok, hogy megmentselek'' (Jer 1,19). A Szövetség megszegéseinek korholásáért néhány próféta, köztük Keresztelő János, az életével fizetett. De bízva az isteni ígéretben - ,,... én veled vagyok, hogy megmentselek'' - szilárdak maradtak, ,,mint egy erődítmény, mint az ércfal'' (Jer 1,18), és hirdették az élet és az üdvösség Törvényét, a fogyhatatlan szeretetet.
4. Amikor betelt az idő, a Jordán mellett Keresztelő János bemutatta Jézust, őt, akire galambként leszállott a Szentlélek (vö. Lk 3,22), aki nem vízzel, hanem ,,Szentlélekben és tűzzel'' (Lk 3,16) keresztel. Megnyílt az ég, és halljuk az Atya hangját: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem tellett'' (Mt 3,17). Őbenne, Isten Fiában teljesedik be az Ábrahámak tett ígéret és a Mózesnek adott Törvény. Jézus az ígéret megvalósítója. Az ő kereszthalála és föltámadása vezet el az élet halál fölötti, végleges győzelméhez. A föltámadás megnyitotta a paradicsom kapuit, és mi ismét beléphetünk az Élet Kertjébe. A föltámadott Krisztusban nyerjük el az ,,irgalmasságot, miként megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódának mindörökre'' (Lk 1,54 - 55).
Jézus a Törvény beteljesedése. Egyedül a föltámadott Krisztus nyilatkoztatja ki a Vörös-tengernél és a Sinai-hegyen történtek teljes jelentését. Ő nyilatkoztatja ki az Ígéret Földjének igazi természetét, ,,ahol nem lesz többé halál'' (Jel 21,4). Mivel Ő ,,az elsőszülött a halottak közül'' (Kol 1,18), a feltámadott Úr minden zarándoklatunk célja: ,,az Alfa és az Ómega, az Első és az Utolsó, a kezdet és a vég'' (Jel 22,13).
5. Az utóbbi öt évben tartotta az Egyház ebben a régióban a Szentföld Egyházainak Lelkipásztori Szinodusát. Az összes katolikus szertartás Jézussal együtt járt, újra hallgatták hívását, és elindultak egy Általános Lelkipásztori Terv megvalósításának útján. Ebben az ünnepi liturgiában megújított hitetek és nagylelkű elkötelezettségtek jeleként örömmel fogadom a Szinodus gyümölcseit. A Szinoduson - mint az Egyház születésekor az apostolok köré gyűlt tanitványokban - érezhető volt az Úrral való közösség és az egyházi közösség (ApCsel 2,42; 4,32). A Szinoduson világosan meg lehetett érteni, hogy jövőtök az egységben és a szolidaritásban rejlik. Ma azért imádkozom - és buzdítom az egész Egyházat, imádkozzék velem - , hogy a Szinodus munkája erősítse meg a barátság és együttműködés kötelékeit a sokféle helyi katolikus közösség, minden keresztény egyház és egyházi közösség, s az itt virágzó nagy vallások között. Hogy az Egyház erőforrásainak - a családoknak, plébániáknak, iskoláknak, laikus egyesületeknek, ifjúsági mozgalmaknak - legfőbb célja az egység és a szeretet legyen! Az igazságosság, a kiengesztelődés és a béke ügyéért való fáradozásban való társadalmi, hivatásbeli és politikai részvételnek nincs hatékonyabb módja, mint amit a Szinodus óhajtott.
A püspököknek és papoknak ezt mondom: Legyetek Krisztus Szíve szerinti jó pásztorok! Vezessétek a rátok bízott nyájat azon az úton, mely az Ő Országának zöldellő mezőire visz! Közösségeitek életét erősítsétek a szerzetesekkel és a laikusokkal való új és erőteljesebb együttműködéssel. A szolgálat közben tapasztalt nehézségek idején bízzatok az Úrban. Közeledjetek Hozzá imádsággal, és Ő világosságtok és örömötök lesz. Az egész Egyház hálás nektek odaadó szolgálatotokért, melyet egyházmegyéitekben és plébániáitokon hittel folytattok.
Szerzetesek és szerzetesnők, az Egyház mérhetetlen háláját fejezem ki azért, hogy tanúskodtok Isten mindenekfölötti elsőbbségéről! Legyetek továbbra is a mindent felülmúló evangéliumi szeretet világítótornyai!
A laikusoknak ezt mondom: ne féljetek elfoglalni saját helyeteket és vállalni saját felelősségteket az Egyházban! Legyetek az Evangélium bátor tanúi családotokban és a társadalomban!
Jordániában ma Anyák napja van. Köszöntök minden itt jelenlévő édesanyát, és meghívom mindnyájukat a szeretet civilizációjának építésére! Szeressétek családotokat! Tanítsátok őket minden élet méltóságára, tanítsátok meg nekik a harmónia és a béke útját, a hit, az imádság és a jóság értékét!
Kedves fiatalok, az élet útja előttetek áll. Jövőtöket Isten szeretetének szilárd alapjaira építsétek, és mindig maradjatok egységben Krisztus Egyházával! Járuljatok hozzá a körülöttetek lévő világ átalakításához azzal, hogy a legjobbat adjátok magatokból mások és országotok szolgálatára!
A gyermekeknek, akik most járulnak először szentáldozáshoz, ezt mondom: Jézus a ti legjobb barátotok; ő tudja, mi lakik a szívetekben. Maradjatok egységben Vele, és imádságaitokban emlékezzetek meg az Egyházról és a Pápáról.
6. E nagy jubileumi évben Isten egész zarándok népe lélekben visszatér üdvösségünk történetének nagy helyszíneire. Az Ábrahám és Mózes emlékét őrző helyek után zarándoklatunk most elért oda, ahol Üdvözítőnk, Jézus Krisztus élt és járt földi életében. ,,Isten, aki sokszor és sokféleképpen szólt egykor atyáinkhoz a próféták által, ezekben a napokban a Fiú által szólt hozzánk'' (Zsid 1,1 - 2). A Fiúban teljesedett be minden ígéret. Ő az ember Megváltója, a Redemptor hominis, a világ reménye! Mindezt szem előtt tartva az egész jordániai keresztény közösség legyen egyre erősebb a hitben és nagylelkűbb a szeretet szolgálataiban! A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja vezessen és oltalmazzon benneteket utatokon! Amen.
Szent Lukács evangéliumában olvassuk: ,,Az Úr szava elhangzott Zakariás fia, János fölött a pusztában. S ő bejárta a az egész Jordán-vidéket, és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.'' (3,2 - 3) Itt, a Jordánnál, melynek mindkét partján nagyon sok zarándok emlékezik tisztelettel az Úr keresztségére, magam is imádságra emelem föl szívemet:
Dicsőség Neked, Atyánk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene!
Te elküldted szolgáidat, a prófétákat,
hogy hirdessék hűséges szereteted igéjét
és bűnbánatra hívják népedet.
A Jordán partján támasztottad Keresztelő Jánost,
a pusztában kiáltó szót,
és elküldted az egész Jordán-vidékre,
hogy elkészítse az Úr útját és hirdesse Krisztus eljövetelét.
Dicsőség neked, ó Krisztus, Isten Fia!
Eljöttél a Jordán vizéhez, hogy János keze által megkeresztelkedj.
Leszállt rád a Szentlélek galamb képében,
megnyílt fölötted az ég és az Atya szava hallatszott:
,,Ez az én szeretett Fiam!''
Jelenléted megáldotta a vizet,
s elindultál keresztelni nemcsak vízzel,
hanem tűzzel és Szentlélekkel.
Dicsőség neked, ó Szentlélek, Urunk és Éltetőnk!
A te erőd keresztelte meg az Egyházat,
amikor Krisztussal együtt eltemetkezett a halálba
és vele együtt új életre támadt.
A te erőd szabadított meg minket a bűntől,
hogy Isten gyermekei, Krisztus dicsőséges teste legyünk.
A te erőd legyőzött minden félelmet,
a te erőddel hirdették a szeretet Evangéliumát
szerte az egész földön,
az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten dicsőségére.
Övé minden dicsőség e jubileumi esztendőben és mindörökké. Amen.
Kedves Weizman Elnök Úr,
Kedves Izraelita Testvéreim,
Excellenciás Uraim,
Hölgyeim és Uraim!
1. Tegnap a Nébó-hegy magaslatáról a Jordán völgyén túl láttam ezt az áldott földet. Ma mély megindultsággal lépek a földre, melyet Isten arra választott ki, hogy itt verje föl sátorát (vö. Jn 1,14: Kiv 40,34 - 35; 1Kir 8,10 - 13), és megengedte az embernek, hogy a legközvetlenebbül találkozhasson vele. Ebben az esztendőben, amikor Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóját ünnepeljük, forró kívánságom volt eljönni ide és imádkozni azokon a fontosabb helyeken, melyek ősidőktől fogva tanúi Isten megjelenéseinek és csodatetteinek. ,,Csodatévő Isten vagy, ismertté tetted erődet a népek között.'' (Zsolt 77,15)
Elnök Úr!
Megköszönöm a szívélyes fogadtatást, és az Ön személyében
köszöntöm Izrael államának minden személyiségét.
2. Látogatásom részben személyes zarándoklat, részben Róma Püspökének lelki utazása az ,,Ábrahám Istenében, Izsák Istenében, Jákob Istenében'' (Kiv 3,15) való hitünk erdetéhez. Utam része az imádság és a hálaadás tágabbkörű zarándoklatának, melynek során már jártam a Sinai-hegyen, a Szövetség hegyén, annak a döntő kinyilatkoztatásnak a helyén, mely meghatározta az üdvösség történetének folytatását. Most abban a kiváltságban lesz részem, hogy meglátogathatok néhány helyet, melyek szoros kapcsolatban vannak Jézus Krisztus életével, halálával és föltámadásával. Minden lépésemet erős Isten iránti érzék indítja, aki megelőz és vezérel minket; azt kívánja, hogy lélekben és igazságban imádjuk Őt, hogy ismerjük el azt, ami megkülönböztet minket egymástól, és azt a valóságot, hogy minden ember az ég és a föld Egyetlen Teremtőjének képére és hasonlatosságára teremtetett.
3. Elnök Úr!
Önt úgy ismerjük mint a béke és a békeszerzés emberét. Valamennyien tudjuk,
milyen égetően szükséges a béke és az igazságosság nem csak Izrael, hanem az
egész régió számára is. Sok minden megváltozott a Szentszék és Izrael állama
kapcsolatában, amióta Elődöm, VI. Pál pápa 1964-ben itt járt. A köztünk
1994-ben létrehozott diplomáciai kapcsolatok megpecsételték azokat az
erőfeszítéseket, melyek a dialógus új korszakát nyitották meg a
mindkettőnket érintő kérdésekről, amilyen pl. a vallásszabadság, az Egyház
és Állam, s általánosabban a keresztények és a zsidók közötti kapcsolatok.
Más szinten a világ közvéleménye nagy figyelemmel kíséri azt a
békefolyamatot, mely a régió összes népét magában foglalja a tartós béke és
mindenkire érvényes igazságosság nehézségekkel terhes keresésében. A
kölcsönös új nyitással a keresztényeknek és zsidóknak bátor erőfeszítéseket
kell tenniük minden előítélet eltávolítására. Azért kell közdenünk, hogy
mindig és mindenütt a zsidók és a zsidóság, s ugyanígy a keresztények és a
kereszténység igazi arcát mutassuk meg a gondolkodásmód, a tanítás és
kommunkiáció minden szintjén (vö. Találkozás a római zsidó közösséggel 1986.
ápr. 13-án. 5.p.)
4. Utazásom tehát zarándoklat az alázatos hála és reménység szellemében vallásos történelmünk eredetéhez. Tartozom ezzel a három vallási hagyománynak, melyek együtt élnek ezen a földön. Régi vágyam volt, hogy találkozzam a Szentföld különböző szertartású katolikusaival, s a keresztény egyházak és egyházi közösségek tagjaival. Ezért akarom, hogy látogatásom gyarapítsa a vallásközi dialógust, mely hozzásegíti a zsidókat, keresztényeket és muszlimokat identitásuknak és annak az egyetemes testvériségnek megerősítéséhez, mely az emberiség családjának összes tagját egyesíti; indítsa és tegye maradandóvá a fáradozást azért a békéért és igazságosságért, melynek a Szentföld népei még nincsenek birtokában, de annyira vágyódnak utána. A Zsoltáros emlékeztet rá, hogy a béke Isten ajándéka: ,,Hallgatom, mit mond Isten, az Úr: békét hirdet az ő népének, híveinek, annak, aki teljes szívével visszatér hozzá'' (85,8).
A béke legyen Isten ajándéka a föld számára, melyet Ő sajátjának választott!
Kedves Arafat Elnök Úr,
Excellenciás Uraim,
Kedves Palesztin Barátaim!
1. ,,Itt született Szűz Máriától Jézus Krisztus'': e szavak - melyek megmutatják a helyet, ahol a hagyomány szerint Jézus született - indokolják a 2000. év Nagy Jubileumát. Mai, betlehemi látogatásomnak is magyarázatát adják. E szavakból fakadt az az öröm, remény és jóakarat, melyek kétezer éve megszámlálhatalan emberszívet töltöttek el, ha csak meghallották Betlehem nevét. Emberek mindenünnen minden konfliktust és nehézséget legyőző reménnyel fordulnak e hely felé. Betlehem - ahol az angyalok serege ezt énekelte: ,,Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek...'' (Lk 2,14) - mindig és mindenütt az Istentől ajándékozott béke ígéretét jelenti. Betlehem üzenete az emberek közti kiengesztelődés, az egyének és nemzetek egymásközti békéjének Örömhíre. Betlehem egyetemes útkereszteződés, ahol az összes népek találkozhatnak annak érdekében, hogy közösen építsenek egy olyan világot, amely megfelel emberi méltóságunk és rendeltetésünk magasztos voltának. A Születés Múzeuma, melyet nemrég nyitottak meg, bemutatja, mennyire részévé vált a világ minden népe kultúrájának Krisztus születése.
2. Arafat Úr, miközben megköszönöm a szívélyes fogadtatást, melyben a palesztin Nép és Hatóságok nevében részesített, kifejezem örömömet amiatt, hogy ma itt lehetek. Megtehetném-e, hogy ne imádkozzam azért, hogy a béke isteni ajándéka egyre valóságosabb legyen mindazok számára, akik azon a földön élnek, melyet Isten beavatkozásai páratlan módon megjelöltek? Béke a palesztin népnek! Béke e régió minden népének! Senki nem veheti tudatlanba, hogy a palesztin népnek mennyit kellett szenvednie az utóbbi évtizedekben. Gyötrelmetek a világ szeme előtt áll. Tulságosan is sokáig tart. A Szentszék mindig elismerte, hogy a palesztin népnek természetjoga, hogy hazája legyen, és joga van ahhoz, hogy békében és nyugalomban éljen e régió más népeivel (Redemptoris anno apostoli levél, 1984. ápr. 20.) Nemzetközi szinten Elődeim és magam is ismételten kinyilvánítottuk, hogy nem lehet véget vetni a Szentföldön a szomorú konfliktusoknak az összes érintett nép jogainak szilárd biztosítása nélkül a nemzetközi jog és az ENSZ fontos nyilatkozatai és javaslatai alapján. Valamennyiünknek folytatnunk kell a tevékenységet és az imádságot minden hiteles erőfeszítés sikeréért, melyek békét akarnak hozni e földre. A palesztinok törvényes törekvései csak a tartós és igazságos - nem rákényszerített, hanem tárgyalásokkal biztosított - béke által vihetnek célba. A Szentföld csak ezáltal láthat lehetőséget a fényesebb jövőre, mely többé nem vész el összecsapásokban és versengésekben, hanem szilárdan meg lesz alapozva a kölcsönös megértésben és a mindenki közjaváért való együttműködésben. A siker nagyrészt attól függ, hogy a világ e részének felelős vezetőiben meglesz-e a bátorság elsajátítani azt az új magatartásformát, melyben jelen van a megegyezési készség és az igazságosság követelményeinek elfogadása.
3. Kedves Barátaim, teljesen tudatában vagyok azoknak a nagy kihívásoknak, melyekkel a palesztin Hatóságoknak és Népnek szembe kell néznie a gazdasági és kulturális fejlődés minden területén. Különösen is imáimba foglalom azokat a - muszlim és keresztény - palesztinokat, akik még mindig hontalanok, munkanélküliek és nem tudják elfoglalni az őket megillető helyet a társadalomban. Kívánom, hogy mai látogatásom a Dheisheh-menekülttáborban emlékeztesse a nemzetközi közösséget a határozott cselekvésre a palesztin nép helyzetének javítása érdekében. Különösen tetszett nekem, hogy az ENSZ részéről egyhangúlag elfogadták a Betlehem 2000 Határozatot, mely kötelezi a nemzetközi közösséget, járuljon hozzá e térség fejlődéséhez és a béke és a kiengesztelődés föltételeinek javításához a Földnek egyik leginkább szeretett és legjelentősebb helyén. A béke Betlehemnek adott ígérete csak akkor válik valóra a világban, ha elismerik és tiszteletben tartják minden Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember (vö. Ter 1,26) méltóságát és jogait.
A palesztin népért most és mindig imádkozom Ahhoz, akinek kezében van a világ sorsa. A Magasságbeli világosítsa meg, támogassa és vezérelje az egész Palesztin Népet a béke útján!
,,Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk... Ez lesz az ő neve: Csodálatos tanácsadó, erős Isten,... Béke fejedelme.'' (Iz 9,5)
Őboldogsága! Tisztelendő Testvéreim a püspökségben és a papságban, kedves fivéreim és nővéreim!
1. Izaiás szava az Üdvözítő e világra jövetelét hirdetik. Ez a nagy ígéret itt, Betlehemben teljesedett be. Kétezer éve a keresztények nemzedékről nemzedékre mély megindultsággal és örömteli hálával ejtették ki Betlehem nevét. Mint a pásztorok és a napkeleti bölcsek, mi is eljöttünk, hogy megtaláljuk a Gyermeket ,,pólyába takarva és jászolba fektetve'' (Lk 2,12). Mint előttünk annyi zarándok, mi is csodálattal és imádással borulunk le az itt beteljesedett, kimondhatatlan misztérium előtt.
Amikor megkezdtem szolgálatomat mint Péter utóda, az első karácsonyon nyilvánosan is kifejeztem kívánságomat, hogy bárcsak Betlehemben, a születés barlangjában ünnepelhetném pápaságom kezdetét (vö. az éjféli mise homíliája 1978-ban). Akkor ez lehetetlen volt, s mind a napig sem volt lehetséges. Ma azonban, hogyan ne dicsérném minden irgalmasság Istenét - kinek útjai titokzatosak és szeretete végtelen - azért, hogy a Nagy Jubileum évében elhozott ide, ahol az Üdvözítő született? Betlehem az én jubileumi zarándoklatom középpontja. Ösvényeim elvezettek e helyre, és a misztériumhoz, melyet ez a hely hirdet.
Köszönetet mondok Michel Sabbah pátriárkának szívélyes üdvözlő szavaiért, és szívből ölelem a Szentföld katolikus ordináriusainak összes híveit. Jelentőségteljes sok keleti szertartású katolikus közösség - melyek katolicitásunk gazdag mozaikjának részei - jelenléte azon a helyen, mely látta Isten Fia születését. Az Úrban szeretettel köszöntöm az ortodox egyházak és a Szentföldön élő egyházi közösségek képviselőit. Hálás vagyok a Palesztin Hatóságok Vezetőinek, hogy részt vesznek ünneplésünkön és egyek velünk a palesztin nép javát kérő imádságokban.
2. ,,Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népé lesz: ma megszületett Dávid városában az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus'' (Lk 2,10 - 11). Az öröm, amit az angyal hirdet, nem rég múlt dolog. Mai öröm, Isten üdvössége örök napjának az öröme, s ez az örök nap átfogja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt. Az új évezred hajnalán arra kapunk meghívást, hogy jobban megértsük: az időnek azért van értelme, mert az Örökkévaló belépett a történelembe és velünk marad örökre. Beda Venerabilis szavai nagyon jól kifejezik ezt: ,,Az Úr folyamatosan fogantatik Názáretben és születik Betlehemben ma is, és az idők végéig minden nap'' (In Evangelium S. Lucae 2. PL 92, 330). Ebben a városban ugyanis mindig Karácsony van, minden nap Karácsony van a keresztények szívében. Minden nap hirdetnünk kell a világnak Betlehem üzenetét - egy nagy öröm jó hírét: az Örök Ige, aki ,,Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól'', testté lett, s eljött, hogy közöttünk lakozzék (vö. Jn 1,14). Az újszülött Kisded, aki védtelen és teljesen Mária és József gondoskodó szeretetétől függ, a világ teljes gazdagsága. Ő a mi mindenünk!
Ebben a Gyermekben, a Fiúban, aki nekünk adatott, nyugalmat találunk a lelkünknek, és megtaláljuk a soha el nem fogyó kenyeret, az eucharisztikus Kenyeret, amit ez a város a nevével is hirdet, hiszen a Beth-lehem azt jelenti: Kenyérháza! Isten rejtőzik a Kisdedben; az istenség rejtőzik az Élet Kenyerében. Imádlak áhítattal, rejtőző Istenség! Ki e színek alatt valóban itt rejtőzöl!
3. Az isteni önkiüresítés nagy misztériuma, megváltásunk műve, mely a gyöngeségben valósul meg, nem könnyű igazság. Az Üdvözítő éjszaka, a betlehemi barlang sötétjében, csöndjében, szegénységében született. ,,A nép, amely sötétben járt, nagy fényességet látott, a halál árnyékában ülőknek világosság támadt'' - hirdeti Izaiás (9,1). Ez a hely megismerte az elnyomás ,,igáját'' és ,,botját''. Ezeken az utcákon hányszor lehetett hallani az ártatlanok kiáltásait! Az Üdvözítő születési helye fölé épített nagy bazilika is olyan, mint az idők viharaitól vert erődítmény. Jézus bölcsője mindig a kereszt árnyékában van. A betlehemi születés csöndje és szegénysége egy valóságot alkot a Kálvária fájdalmaival, sötétjével és halálával. A bölcső és a kereszt a megváltó szeretetnek egy és ugyanazon misztériuma; a test, amit Mária jászolba fektetett, azonos a kereszten föláldozott testtel.
4. Hol van hát ,,a Csodálatos tanácsadónak, az erős Istennek és a Béke Fejedelmének'' uralma, amelyről Izaiás próféta beszélt? Milyen az a hatalom, amelyre maga Jézus hivatkozik, amikor mondja: ,,Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön''? (Mt 28,18) Krisztus országa ,,nem evilágból való'' (Jn 18,36). Az ő országa nem az erő, a gazdagság és a hódítás fitogtatása, melyek látszólag vezérlik az emberi történelmet. Ellenkezőleg, a Gonoszt legyőző hatalomról, a bűn és halál fölötti végleges győzelemről van szó. A teremtményekben lévő istenkép torzulásait gyógyító hatalom ez. Krisztus hatalma átformálja gyenge természetünket, és a Szentlélek kegyelmével alkalmassá tesz arra, hogy Istennel közösségben, egymással békességben éljünk. ,,Akik befogadták őt, azoknak megadta hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek'' (Jn 1,12). Ez Betlehem üzenete ma és mindig. Ez az a rendkívüli ajándék, amit a Béke Fejedelme kétezer éve elhozott a világnak.
5. Ebben a békében köszöntöm az egész palesztin népet, tudván, mekkora jelentősége van ennek a percnek történelmetekben! Ezért imádkozom, hogy az imént bezárult Lelkipásztori Szinodus, melyen részt vett az összes katolikus szertartás, öntsön belétek bátorságot, s erősítse köztetek az egység és a béke kötelékeit. Így lesztek egyre hatékonyabb tanúi a hitnek, azzal, hogy építitek az Egyházat és szolgáljátok a közjót. Szent csókot ajánlok föl a más keresztény egyházak és egyházi közösségek híveinek. Köszöntöm Betlehem muszlim közösségét, és imádkozom a megértés és együttműködés új korszakáért a Szentföld minden népe számára.
Visszatekintünk egy kétezer évvel ezelőtti eseményre, de lélekben átöleljük az egész időt. Meghatározható helyre jöttünk össze, de átkaroljuk az egész földkerekséget. Egy újszülött Gyermeket ünneplünk, de magunkhoz ölelünk mindenkit mindenhol. Innen, a Jászol teréről ma minden idők minden emberének kiáltjuk, erővel: ,,Béke veletek! Ne féljetek!'' E szavak a Szentírás lapjain állandóan visszhangzanak. Isteni szavak, melyeket a feltámadott Jézus mondott: ,,Ne féljetek!'' (Mt 28,10) Ne féljetek itt maradni és őrizni keresztény hagyományaitokat azon a helyen, ahol az Üdvözítő született. A betlehemi barlangban, miként a mai szentleckében Szent Pál mondotta, ,,megjelent Isten kegyelme'' (Tit 2,11). Az itt született Gyermekben a világ megkapta az irgalmasságot, melyet Isten megígért atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódainak mindörökké (vö. Lk 1,54 - 55). A megtestesült Örök Ige misztériumának fényében hagyjunk el minden félelmet, és legyünk olyanok mint az angyalok, dicsőítvén Istent, aki ily nagy ajándékot ad a világnak. Az égiek kórusával együtt énekeljünk ,,új éneket'' (Zsolt 96,1). ,,Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség a jóakaratú embereknek'' (Lk 2,14).
Ó, betlehemi Kisded, Mária fia és Istennek Fia, minden időnek ura és a béke fejedelme, aki ugyanaz vagy ,,tegnap, ma és mindörökké'' (Zsid 13,8): miközben haladunk előre a harmadik évezredben, gyógyítsd meg sebeinket, erősítsd lépteinket, nyisd meg szívünket és lelkünket ,,a mi Istenünk irgalmassága'' előtt, amivel ,,meglátogat minket a magasságból támadó'' (Lk 1,78). Amen.
Elnök Úr! Kedves Palesztin Nép!
1. Nagyon fontosnak tartom, hogy látogatásom itt, Dheishehben, része annak a zarándoklatnak, mely elhozott Jézus Krisztus születésének helyére, e rendkívüli esemény 2000. évfordulója alkalmából. Jelentősége van annak, hogy itt, Betlehem közelében találkozhatom veletek, menekültekkel és kitelepítettekkel, továbbá azoknak a szervezeteknek és ügynökségeknek a képviselőivel, akik az irgalmasság hiteles küldetését teljesítik. Pápaságom egész ideje alatt közel éreztem magam a palesztin néphez szenvedéseiben.
Köszöntelek mindannyiotokat, s remélem és imádkozom azért, hogy látogatásom némi vigasztalást hozzon súlyos helyzetetekben. Látogatásom - Isten tetszése szerint - föl fogja hívni a figyelmet folyamatos szenvedéstekre. Meg vagytok fosztva sok mindentől, ami az emberi személy alapvető szükségleteit jelenti: nincs megfelelő lakásotok, nélkülözitek az egészségügyi ellátást, az iskolázást, a munkát. Mindenekfölött pedig őrzitek annak fájdalmas emlékét, amit el kellett hagynotok; nem csupán anyagiakban, hanem a szabadságot, a rokonságot, hagyományos kultúrátokat, mindazt, ami táplálta személyes és családi életeteket. Igaz, sok minden történik itt, Dheishehben és a többi táborban annak érdekében, hogy szükségleteiteket kielégítsék, főként az ENSZ Relief and Works ügynöksége révén. Külön örülök a Pápai Misszió Palesztináért és sok más katolikus szervezet hatékony jelenlétének. Mindazonáltal még nagyon sok a tennivaló.
2. Az emberhez méltatlan feltételek, melyek között a menekülteknek élniük kell, a vészhelyzetekben is csak rövid ideig elviselhető nehézségek hosszú ideig való elhúzódása, a tény, hogy a kitelepítetteknek évekig táborban kell maradniuk: ezekből adódik a problémát kiváltó okok igazságos rendezésének égető szüksége. Csak a Közép-Kelet vezető személyiségeinek és az egész nemzetközi közösség határozott - a politikát felülmúló és a közjót szolgáló szemlélettől vezérelt - elkötelezettsége lesz képes eltávolítani jelen helyzetetek okait. Felhívást teszek közzé a nagyobb nemzetközi szolidaritás és az e kihívással szembenéző politikai akarat érdekében. Kérem mindazokat, akik őszintén fáradoznak a békéért és igazságosságért, el ne veszítsék bátorságukat. A politikai Vezetőkhöz fordulok, hogy valósítsák meg a már megkötött egyezményeket és haladjanak a béke felé, melyre annyira vágyódik minden értelmes férfi és nő, az igazságosság felé, mely elidegeníthetetlen joguk.
3. Kedves fiatalok, a nevelés által folytassátok küzdelmeteket azért, hogy elfoglalhassátok a társadalomban rátok váró helyet, annak ellenére, hogy sok nehézséggel kell szembenéznetek menekült státusotok miatt. A katolikus Egyház nagyon örül annak, hogy a nevelés nemes szolgálatában részt vehet a Betlehem Egyetem igen értékes munkája által, melyet Elődöm, VI. Pál 1964-ben tett látogatása után alapítottak.
Kedves Fivéreim és Nővéreim, kedves Menekültek, ne gondoljátok, hogy jelen helyzetetek kevésbé fontos Isten szemében! Soha ne feledjétek méltóságtokat, hogy az Ő fiai vagytok! Isten Fiát itt, Betlehemben egy istállóban jászolba fektették, s a közeli legelő pásztorai voltak az elsők, akik meghallották a béke és a remény egész világnak szóló üzenetét. Azok a betlehemi pásztorok valószínűleg a ti elődeitek, a ti őseitek voltak.
Kedves segítők és önkéntesek, higgyetek a feladatban, amit teljesítetek! A rászorulók iránti hiteles és konkrét szolidaritás nem valamilyen kegynek a gyakorlása, hanem közös emberségünk követelménye és minden emberi lény méltóságának elismerése. Forduljunk bizalommal az Úrhoz, és kérjük: indítsa meg a felelős személyeket, hogy késlekedés nélkül és nagyon konkrétan mozdítsák elő az igazságosságot, a biztonságot és a békét.
Karitatív szervei révén az Egyház mellettetek áll és támogatja ügyeteket a világ színe előtt.
Isten áldjon meg benneteket!
,,Ez az én testem.''
Az emeleti terembe összegyűlve hallottuk az Utolsó Vacsora evangéliumi
elbeszélését. Hallottuk a szavakat, melyek Isten Fia megtestesülése
misztériumának mélyéből fakadnak. Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta,
megtörte, majd tanítványainak adta e szavakkal: ,,Ez az én testem.'' Istennek
népével kötött szövetsége az Ő Fia, a testté lett Örök Ige áldozatában éri
el csúcspontját. Most teljesednek be a régi próféciák: ,,Áldozatot és
fölajánlást nem akartál, de testet alkottál nekem... Íme, eljövök, hogy
megtegyem, ó Isten, a te akaratodat...'' (Zsid 10,5 - 7). A megtestesülésben
Isten Fia, aki egy az Atyával, emberré lett és testet kapott Szűz Máriától.
Most, a halála előtti éjszakán mondja apostolainak: :,,Ez az én testem, mely
értetek adatik áldozatul''.
Nagy megindultsággal halljuk újra ezeket a kétezer évvel ezelőtt elhangzott szavakat. Azóta nemzedékről nemzedékre ismételték azok, akik a papszentelés által részesei lettek Krisztus papságának. Így maga Krisztus ismétli állandóan e szavakat papjai szava által a világ minden helyén.
,,Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.''
Engedelmeskedvén Krisztus parancsának az Egyház megismétli e szavakat az Eucharisztia ünneplése közben. E szavakat, melyek a Megváltás misztériumából fakadnak. A húsvéti vacsora közben az emeleti teremben Jézus kezébe vette a borral teli kelyhet, megáldotta és odaadta tanítványainak. Az ószövetségi húsvét szertartásának egyik mozzanatát végezte, de Krisztus, az új és örök szövetség főpapja szenvedésének és halálának üdvözítő misztériumát hirdette ki e szavakkal. A kenyér és a bor színe alatt Teste és Vére áldozatának szentségi jeleit alkotta meg.
,,Kereszted és föltámadásod által válts meg minket, világ Üdvözítője!'' Minden szentmisében hirdetjük a ,,hit misztériumát'', mely kétezer éven át táplálta és fönntartotta az Egyházat, mely a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette járja a maga zarándokútját, s hirdeti az Úr halálát és föltámadását, amíg el nem jön... (vö. LG 8). Ma bizonyos értelemben Péter és az apostolok tértek vissza utódaikban ide, az emeleti terembe, hogy megvallják az Egyház örök hitét: ,,Krisztus meghalt, Krisztus föltámadott, Krisztus vissza fog térni''. A mai litugia első olvasmánya az első keresztény közösség életéről szólt. A tanítványok ,,állhatatosan kitartottak az apostolok tanításának hallgatásában és a testvéri közösségben, a kenyértörésben és az imádságban'' (ApCsel 2,42).
Kenyértörés. Az Eucharisztia egyrészt az új és örök szövetség közösségének lakomája, másrészt áldozat, mely megjeleníti a kereszt üdvözítő hatalmát. Az Eucharisztia misztériuma kezdettől fogva mindig kapcsolódott az apostolok tanításához és követéséhez, valamint Isten Igéjének hirdetéséhez, mely először a prófétákban, majd egyszer s mindenkorra Jézus Krisztusban hangzott el (vö. Zsid 1,1 - 2). Mindenütt, ahol hirdetik e szavakat: ,,ez az én testem'' és hívják a Szentlelket, az Egyház erősödik az apostolok hitében és az egységben, melynek eredete és köteléke a Szentlélekben van.
Szent Pál, a pogányok apostola, világosan megértette, hogy az Eucharisztia, amennyiben részesedés Krisztus Testében és Vérében, a lelki közösség misztériuma is az Egyházban. ,,Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk'' (1Kor 10,17). Az Eucharisztiában Krisztus, a Jó Pásztor, aki életét adta nyájáért, jelen van Egyházában. Mi más az Eucharisztia, ha nem Krisztus szentségi jelenléte, amikor egy kenyérből és kehelyből részesednek valamennyien? Ez a jelenlét az Egyház legnagyobb gazdagsága.
Az Eucharisztia által Krisztus építi az Egyházat. A kezek, amelyek az Utolsó Vacsorán megtörték a kenyeret a tanítványoknak, a kereszten kitárultak, hogy minden népet összegyűjtsenek az Atya örök Országában. Az Eucharisztia ünneplése által Krisztus - folyamatosan - valóban Testének tagjaivá tesz férfiakat és nőket.
,,Krisztus meghalt, Krisztus föltámadott, Krisztus vissza fog térni''. Ez a ,,hit misztériuma'', melyet minden szentmisében hirdetünk. Jézus Krisztus, az új és örök szövetség főpapja tulajdon vérével váltotta meg a világot. Föltámadva a halálból előre ment, hogy helyet készítsen nekünk az Atya házában. A Szentlélekben, aki Isten szeretett fiaivá tett minket, Krisztus testének egységében örvendező reménnyel várjuk az Ő visszatérését.
A Nagy Jubileum éve különleges alkalom a papok számára, hogy elmélyedjenek az oltáron ünnepelt misztérium szemlélésében. Ezért az idei nagycsütörtöki levelet a papok számára itt, az emeleti teremben szándékozom aláírni, ahol Jézus Krisztus egyetlen papsága alapíttatott, melynek mi mindnyájan a részesei vagyunk.
Jeruzsálemben, az emeleti teremben ünnepelve az Eucharisztiát, minden idők és bármely földrajzi hely Egyházával egyesülünk. Egységben a Fővel a századok folyamán közösségben vagyunk Péterrel és a többi apostollal és utódaikkal. Egységben Máriával, a szentekkel, a vértanúkkal és minden megkeresztelttel, akik a Szentlélek kegyelméből éltek, bátran mondjuk: Marana tha!, Jöjj el, Úr Jézus! (vö. Jel 22,20). Vezess el minket és mindazokat, akiket kiválasztottál a kegyelem teljességére, örök Országodba! Amen.
Nagyon Tisztelendő Főrabbi Urak!
Nagy tisztelettel teszek ma látogatást itt, és köszönöm, hogy a Hechal Shlomoban fogadnak engem. Ennek a látogatásnak egyedülálló jelentősége van, mely - remélem és imádkozom érte - elmélyíti a kapcsolatot a keresztények és a zsidók között, s elvezet a vallási örökségeink közötti történeti és teológiai kapcsolatok mélyebb megértéséhez.
Én magam mindig azok közé akartam tartozni, akik mindkét részről azon fáradoznak, hogy felül tudjunk emelkedni az előítéleteken és biztosítani tudjuk a zsidók és keresztények közös lelki örökségének egyre teljesebb és tágabbkörű megértését. Megismétlem azt, amit a római zsidó közösségnél tett látogatásom alkalmával mondtam, ti. hogy mi keresztények elismerjük, hogy a zsidó vallási örökség része a hitünknek: ,,idősebb testvéreink vagytok'' (Találkozás a római zsidó közösséggel 1986. ápr. 13-án, 4. p.). Reméljük, hogy a zsidó nép elismeri, hogy az Egyház teljességgel elítéli az antiszemitizmist és rasszizmus minden fajtáját, mert gyökerében ellenkeznek a kereszténység alapelveivel.
Együtt kell működnünk egy olyan jövőért, melyben nem lesz többé zsidóellenesség a keresztények között és keresztényellenesség a zsidók között.
Sok közös dolgunk van. Együtt sokat tehetünk a békéért, az igazságosságért, s egy testvériesebb és emberibb világért.
Az ég és föld Ura vezessen minket a kölcsönös tisztelet és a mindenki javára történő együttműködés új korszakába! Köszönöm.
Elnök Úr,
Miniszter Urak,
a Kneszet Tagjai,
Excellenciás Urak!
Elnök Úr, nagyon hálás vagyok a fogadtatásért, melyben Izraelben részesítettek. E találkozásnak mindkettőnk részéről hosszú előtörténete van. Ön a zsidó emlékezetet képviseli, mely e föld újkori történetén túl őrzi népe századokon és évezredeken át tartó egyedülálló útját. Én úgy jövök, mint akinek keresztény emlékezete kétezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, Jézus születéséig, mely e földön történt.
A történelem, amint a régiek mondták, Magistra vitae, az élet tanítómestere. Éppen ezért elszántaknak kell lennünk a múlt sebeinek gyógyításában, hogy föl ne fakadjanak újra. Munkálkodnunk kell a zsidók és keresztények közötti kiengesztelődés és béke új korszakáért. Látogatásom a záloga annak, hogy a katolikus Egyház meg fog tenni minden lehetségest annak érdekében, hogy mindez ne pusztán álom, hanem valóság legyen.
Tudjuk, hogy Közép-Kelet békéje csak a régió minden népe: zsidók, keresztények, muszlimok közötti kölcsönös megértés és tisztelet gyümölcse lehet. Ebből a szempontból zarándoklatom a remény utazása: a reményé, hogy a 21. század új szolidaritást hoz a világ népei közé abban a meggyőződésben, hogy a fejlődés, az igazságosság és a béke csak úgy érhető el, ha mindenki részesedhet benne.
Fényesebb jövőt építeni az emberiség családja számára mindannyiunkra váró feladat. Ezért örülök, hogy köszönthetem a Miniszter urakat, a Kormány tagjait, a Kneszet tagjait, sok ország Diplomatáit, akiknek meg kell hozniuk és valósítaniuk a népek életét befolyásoló döntéseket. Nagyon remélem, hogy őszinte békevágy indítja döntéseiket.
Imádságommal kérem az isteni áldás bőségét Önre, Elnök úr, Országára, és mindazokra, akik megtiszteltek megjelenésükkel. Köszönöm.
(A Szentatya csütörtökön, március 23-án fölkereste Jeruzsálemben a holokauszt áldozatainak mauzóleumát, a Jad Vasem (kéz és név) emlékhelyet. Az emlékezés - a pápai színeknek megfelelő sárga és fehér virágokból font - koszorújának elhelyezése után ezeket mondta:
A zsoltár szólal meg a szívemben:
,,Olyan lettem mint az összetört edény.
Hallom sokak rágalmazását, körülvesz a megfélemlítés;
összeesküdtek ellenem, és meg akarnak ölni.
De én tebenned bízom, Uram,
mondom: te vagy az én Istenem!'' (Zsolt 30,13 - 15)
1. Az emlékezés e helyén egész bensőnk hallgatásra vágyik. Csöndre, melyben emlékezünk. Csöndre, melyben próbálunk értelmet adni a reánk törő emlékeknek. Csöndre, mert nincsenek megfelelő szavaink elsiratni a Soah rettenetes tragédiáját. Nekem magamnak is vannak személyes emlékeim abból az időből, amikor a nácik elfoglalták Lengyelországot. Emlékszem zsidó barátaimra és a szomszédaimra, akik közül van aki meghalt, van aki túlélte. Eljöttem én is a Jad Vasembe, hogy tisztelettel adózzam zsidók millióinak, akiket mindenüktől, elsősorban emberi méltóságuktól megfosztva öltek meg a holokausztban. Azóta több mint 50 esztendő telt el, de az emlékek megmaradnak. Itt is, mint Auschwitzban és sok más helyen Európában, megdöbbenünk oly sok ember jajszavának visszhangjától. Férfiak, nők, gyermekek sokasága kiált felénk a szörnyűségek mélységéből, amit ők megismertek. Lehetetlen, hogy ne figyeljünk jajkiáltásukra! Egyikünk sem feledheti vagy nem veheti tudatlanba a történteket.
2. Emlékezni akarunk. De célzatosan akarunk emlékezni, tudniillik azért, hogy soha többé meg ne történhessék az, ami a nácizmus sok millió áldozatával megtörtént.
Miért vált képessé ember arra, hogy így meggyalázza az embert? Mert megvetette Istent. Csak egy Isten nélküli ideológia volt képes megtervezni és végrehajtani egy egész nép kiirtását.
Amikor itt, a Jad Vasemben Izrael állam tiszteletét fejezi ki a ,,nemes igazak'' felé, akik hősiesen, olykor a saját életük feláldozásával mentették a zsidókat, arról tesznek bizonyságot, hogy a sötétség órájában sem hunyt ki minden világosság. Ezért hirdetik a zsoltárok és az egész Biblia - jóllehet tudnak az emberi gonoszság lehetőségeiről - , hogy nem a gonoszságé az utolsó szó. A hívő szív a szenvedések és a fájdalmak mélységeiből kiáltja: ,,tebenned bízom, Uram, mondom: te vagy az én Istenem!''
3. A zsidóknak és keresztényeknek mérhetetlenül gazdag közös lelki öröksége az, ami Isten kinyilatkoztatásából származik. Vallási tanításunk és lelki tapasztalataink arra késztetnek, hogy a jóval győzzük le a rosszat. Emlékezünk, de minden bosszúvágy nélkül, s nem azért, hogy gyűlölet ébredjen bennünk. Számunkra az emlékezés azt jelenti, hogy imádkozunk a békéért és az igazságosságért, és elkötelezzük magunkat ezek mellett. Csak egy békés és mindenki iránt igazságos világ lesz képes arra, hogy ne ismételje meg a múlt tévedéseit és szörnyű bűneit.
Mint Róma püspöke és Péter apostol utóda biztosítom a zsidó népet arról, hogy a katolikus Egyház nem politikai megfontolásokból, hanem az igazság és a szeretet evangéliumi parancsától indítva mélységesen fájlalja a keresztények részéről bárhol és bármikor a zsidókat ért gyűlöletet, üldözéseket és antiszemita megnyilvánulásokat. Az Egyház elutasítja a fajgyűlölet minden formáját, mert az tagadja a Teremtőnek minden emberben jelenlévő képmását.
4. Az ünnepélyes emlékezésnek e helyén azért imádkozom, hogy a zsidó nép által a 20. században elszenvedett tragédia fölötti fájdalmunk vezessen új kapcsolatra zsidók és keresztények között. Építsünk új jövőt, melyben ne legyenek zsidóellenes érzelmek a keresztényekben és keresztényellenes érzelmek a zsidókban, hanem inkább kölcsönös tisztelet éljen azok iránt, akik az egyetlen Urat és Teremtőt imádják és a hitben atyjuknak tekintik Ábrahámot.
A világnak föl kell figyelnie az intelemre, amely a holokauszt áldozatai és túlélői felől szól hozzá. Itt, a Jad Vasemben az emlékezés eleven és megindítja a lelkünket. Ezért fakad ajkunkon a kiáltás:
,,Hallom sokak rágalmazását, körülvesz a megfélemlítés;
De én tebenned bízom, Uram, mondom: te vagy az én Istenem!''
Zsidók, Keresztények és Muszlimok Tisztelt Képviselői!
1. Ebben az évben, amikor Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóját ünnepeljük, igazán örülök, mert beteljesedett régi vágyam, hogy meglátogathassam az üdvösség történetének nagy helyszíneit. Mélységesen megindít annak tudata, hogy megszámlálhatatlan zarándok nyomában járok, akik előttem imádkoztak azokon a szent helyeken, melyek Isten beavatkozásaihoz kötődnek. Teljesen tudatában vagyok, hogy ez a föld szent a zsidóknak, a keresztényeknek és a muszlimoknak. Ezért látogatásom nem lett volna teljes, ha nem találkozom veletek, vallások tiszteletreméltó Vezetői. Köszönet a biztatásért, amit jelenlétetek itt, ezen az estén jelent nagyon sokak reményének és meggyőződésének, hogy belépünk a vallásközi dialógus új korszakába. Tudjuk, hogy az összes hívők közötti kapcsolatok szorosabbá fűzése égetően szükséges egy igazságosabb és békésebb világ megvalósításához. Jeruzsálem mindannyiunknak, miként a neve mondja, a ,,Béke Városa''. A világon talán nincs is más hely, amely ennyire sugározná a transzcendenciát és az isteni kiválasztást, melyeket e város köveiben, emlékműveiben és a falai között egymás mellett élő három vallás tanúságában érezhetünk. Ebben az együttlétben nem minden könnyű, és nem is lesz az. Mindazonáltal vallási hagyományainkban meg kell találnunk a bölcsességet és magasabbrendű késztetést arra, hogy a kölcsönös megértés és szívbéli tisztelet győzelmét biztosítsuk.
2. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a vallásnak hitelesen Istenre kell koncentrálnia, s hogy elsődleges vallási kötelezettségünk az imádás, a dicséret és a hálaadás. A Korán első szúrája mondja: ,,Dicséret Istennek, a világok Urának''. A Biblia sugalmazott énekeiben halljuk az egyetemes fölszólítást: ,,Minden élő dicséreje az Urat! Alleluja!'' (Zsolt 150,6). Az Evangéliumban olvassuk, hogy amikor Jézus megszületett, az angyalok így énekeltek: ,,Dicsőség a magasságban Istennek!'' (Lk 2,14). Most, amikor sokakat megkísért, hogy Istennel való kapcsolat nélkül rendezzék be életüket, a fölszólítás, hogy ismerjük el a mindenség Teremtőjét és a történelem Urát, lényeges mozzanat az egyes emberek jólétének és a társadalom korrekt fejlődésének biztosításához.
3. Ha igazi, akkor az Isten iránti áhítat szükségszerűen magában foglalja a többi ember iránti figyelmességet. Mint az egyetlen emberi család tagjai és Isten szeretett gyermekei hordozunk olyan kölcsönös kötelezettségeket, melyeket hívőként nem hanyagolhatunk el. Jézus egyik első tanítványa írta: ,,Ha valaki azt mondja: »Én szeretem Istent«, és gyűlöli a testvérét, hazug az. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.'' (1Jn 4,20) A fivérek és nővérek szeretete magában foglalja a tisztelet és együttérzés magatartását, a szolidaritás megnyilvánulásait, az együttműködést a közjóért. Ezért az igazságosságért és a békéért való fáradozás nem idegen a vallás területétől, hanem annak egyik lényeges eleme. Keresztény szempontból nézve nem a vallási vezetők feladata gyakorlati recepteket adni a politikai, gazdasági, szociális problémák megoldására. Az ő feladatuk mindenekelőtt az, hogy a hit igazságait és a helyes magatartást tanítsák, és segítsék az embereket, beleértve a közélet felelőseit is, kötelességeik tudatosításában és teljesítésében. Mint vallási vezetők segítsük az embereket abban, hogy teljes életet éljenek, Istennel való kapcsolatuk vertikális dimenzióját hozzák összhangba a felebarát szolgálatának horizontális dimenziójával.
4. Ilyen vagy olyan formában mindegyikünk vallása ismeri az aranyszabályt: ,,Tedd a másiknak azt, amit szeretnél, hogy neked tegyenek''. De bármennyire értékes elirányítás ez a szabály, az igazi felebaráti szeretet felülmúlja. Ugyanis arra a meggyőződésre alapszik, hogy amikor szeretjük a felebarátot, Isten iránti szeretetünket mutathatjuk meg, és amikor rosszat teszünk a felebarátnak, megbántjuk Istent. Ez azt jelenti, hogy a vallás ellenkezik a kizárással és hátrányos megkülönböztetéssel, a gyűlölettel és versengéssel, az erőszakkal és a konfliktusokkal. A vallás nem válhat ürüggyé az erőszakra, főleg akkor nem, amikor a vallási hovatartozás egybeesik az etnikai és kulturális identitással. A vallás és a béke együtt járnak! A hit és a vallás gyakorlása nem tarthat vissza minden ember istenképiségének megvédésétől.
Figyelembe véve mindegyikünk vallási hagyományainak gazdagságát, terjesztenünk kell annak tudatát, hogy a mai problémák nem oldhatók meg, ha nem ismerjük meg egymást és elszigeteltek maradunk egymástól. Valamennyien ismerjük a múlt megnemértéseit és konfliktusait, és tudjuk, mennyire megterhelik ma is a zsidók, keresztények és muszlimok kapcsolatait. Minden lehetségest meg kell tennünk azért, hogy a múlt bűneinek és megbántásainak tudata szilárd elhatározássá alakuljon át: új jövőt akarunk építeni, amelyben nem lesz más közöttünk, mint a tiszteletteljes és termékeny együttműködés.
A katolikus Egyház őszinte és termékeny vallásközi dialógust akar folytatni a zsidó hit embereivel és az iszlám követőivel. E dialógus nem kísérlet arra, hogy saját látásunkat rákényszerítsük másokra. Mindegyikünktől megköveteli, hogy hűségesen ahhoz, amit hiszünk, tisztelettel hallgassuk meg a másikat, próbáljuk fölismerni, mi jó és szent az ő tanításában, és működjünk együtt mindabban, ami előmozdíthatja a békét és a kölcsönös megértést.
5. Az itt jelenlévő zsidó, keresztény és muszlim gyermekek és fiatalok a remény jelei és ösztönzés mindannyiunknak. Minden új nemzedék isteni ajándék a világnak. Ha átadjuk nekik mindazt, ami hagyományainkban jó és nemes, ők mélyebb barátságban és tevékenyebb együttműködésben fogják kivirágoztatni azokat.
Ha a különböző vallási közösségeknek sikerül a Szent Városban és a Szentföldön barátságban és összhangban élni és dolgozni, elképzelhetetlenül nagy jót valósítanak meg nemcsak önmaguknak, hanem e régió békéje ügyének is. Jeruzsálem valóban a Béke Városa lesz minden népnek. Akkor majd idézhetjük a Próféta szavát: ,,Jertek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákob Istenének házába, hogy tanítson minket utaira és az ő ösvényein járjunk!'' (Iz 2,3).
E feladat vállalása és teljesítése Jeruzsálem szent városában azt jelenti, kérjük Istent, virrasszon erőfeszítéseink fölött és vigye őket jó véghez. A Mindenható bőségesen áldja meg közös erőfeszítéseinket!
,,Nézzétek csak a meghívástokat, testvérek!'' (1Kor 1, 26)
1. Szent Pál e szavai mindannyiunknak szólnak, akik ma együtt vagyunk itt, a Boldogságok Hegyén. Leültünk itt a dombon, mint az első tanítványok, és hallgatjuk Jézust. Csöndben hallgatjuk kedves és sürgető szavát, mely kedves, mint e környék, és sürgető, mint a fölszólítás, hogy válasszunk az élet és halál között.
Hány előttünk járt generációt indított meg már a Hegyi beszéd hallgatása! Hány ifjú gyűlt már Jézus köré a századok során hallgatni az örök élet igéit éppúgy, mint ahogy ma itt vagytok! Hány ifjú szívet indított meg az Ő személyéből áradó erő és meggyőző üzenetének meggyőző ereje! Csodálatos dolog, hogy itt vagytok!
Köszönet Boutros Mouallem érsek úrnak a szíves fogadtatásért. Kérem, adja át köszöntésemet az egész általa vezetett, imádkozó görög-melkita közösségnek. Köszöntöm a latin, maronita, szír, örmény és káld közösségek tagjait, s minden keresztény egyház és egyházi közösség fiait és leányait. Különös hálával fordulok itt lévő muszlim barátainkhoz és a zsidó hit tagjaihoz. E nagy összejövetel mintegy főpróbája az Ifjúság Világnapjának, melyet Rómában augusztusban fogunk tartani! Az imént szóló ifjú a nevetekben megígérte, hogy eljöttök! Izrael, palesztin területek, Jordánia, Ciprus, Közel-Kelet, Afrika, Ázsia és Európa fiataljai! Szívbéli szeretettel köszöntelek mindnyájatokat!
2. Akik elsőként hallották a boldogságokat Jézus ajkáról, a szívükben hordozták egy másik hegy, a Sinai-hegy emlékét. Épp egy hónappal ezelőtt abban a kegyelemben volt részem, hogy ott lehettem, ahol Isten beszélt Mózessel és átadta neki ,,az Isten ujja által'' (Kiv 31,18) kőtáblákra írt Törvényt. E két hegy, a Sinai és Boldogságok Hegye keresztény életünk könyve, Isten és a felebarát iránti felelősségünk összefoglalása. A Törvény és a Boldogságok együtt nyitják meg Krisztus követésének útját és a lelki szabadságra és érettségre vezető királyi ösvényt.
A Sinai-hegy tíz parancsolata csupa negatívumnak látszik: ,,Ne legyenek idegen isteneid!...Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne szólj hamis tanúságot!... (Kiv 20,3.13 - 16). Valójában nagyon is pozitív dolgok. A rosszon túl, amit megneveznek, megmutatják az utat a szeretet parancsa felé, mely az első és a legnagyobb a parancsolatok között: ,,Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből... Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!'' (Mt 22,37.39). Maga Jézus hangsúlyozta, hogy nem feloldani jött a Törvényt, hanem beteljesíteni (vö. Mt 5,17). Tanítása új, de nem semmisíti meg a már meglévőt. Sőt, teljesen kibontakoztatja a benne rejlő lehetőségeket. Jézus tanítja, hogy a szeretet útja vezeti el a törvényt a teljességéhez (vö. Gal 5,14). S e nagyon fontos igazságot ezen a hegyen, itt, Galileában tanította.
3. ,,Boldogok vagytok'' - mondja - , ,,boldogok a lelki szegények, a szelídek, az irgalmasok, a szomorkodók, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, a tisztaszívűek, a békességszerzők, az üldözöttek! Boldogok vagytok!'' Jézus szavai rendkívülinek tűnhetnek. Furcsa is, hogy Jézus azokat magasztalja, akiket a világ általában gyengéknek tart. Nekik mondja: ,,Boldogok vagytok, akik vesztesnek látszotok, mert ti fogtok győzni: tiétek a mennyek országa!'' E szavak, melyeket a ,,szelíd és alázatosszívű'' (Mt 11,29) mond, olyan kihívás, amely a lélek mély és állandó megtérését, a szív nagy átalakulását követeli.
Ti, fiatalok meg fogjátok érteni a magyarázatot, miért szükséges a szív ezen átalakulása! Ismeritek ugyanis, hogy más hang szól bennetek és más körülöttetek, a bensőtöknek ellentmondó hang. Ez azt mondja: ,,Boldogok a gőgösek és erőszakosak, akik érvényesülnek bármi áron, akiknek nincsenek kétségeik, akik nem ismernek irgalmat, tisztességtelenek, akik hadat viselnek a békesség helyett, és üldözik mindazokat, akik útjukban állnak.'' Ez a szó érvényesül abban a világban, melyben az erőszakosak gyakran győznek, és úgy tűnik, hogy a tisztességtelenek a sikeres emberek. ,,Így van'', mondja a gonosz hangja, ,,ezek a győztesek. Ők a boldogok!''
4. Jézus egészen más tanítást kínál. Innen nem is oly távol hívta meg első tanítványait, úgy, ahogy ma is hív titeket. Meghívása mindig választásra szólít föl a két, szíveteket birtokolni akaró hang között. Ma is, e dombon is, választanotok kell a jó és a rossz, az élet és a halál között. Melyik hangot választják a 21. század fiataljai? Bízni Jézusban azt jelenti, hogy a hitet választjátok, és hisztek az Ő szavának, függetlenül attól, hogy ez furcsának látszik, s azt választjátok, hogy nem hisztek a gonosz hazugságainak, bármily vonzóak legyenek is.
Jézus nem csak meghirdette a boldogságokat. Éli a boldogságokat. Ő maga a boldogságok. Őt szemlélve meglátjátok, mit jelent lélekben szegénynek, szelídnek és irgalmasnak, szomorkodónak, igazságot éhezőnek és szomjazónak, tisztaszívűnek, békességszerzőnek, üldözöttnek lenni. Ezért van joga ahhoz, hogy kimondja: ,,Jöjjetek, kövessetek engem!'' Nem egyszerűen azt mondja, hogy ,,Tegyétek, amit mondok'', hanem: ,,Jöjjetek, kövessetek engem!'' Ti halljátok az Ő hangját és hisztek abban, amit mond. De, mint az első tanítványoknak a Galileai-tenger partján, el kell hagynotok bárkátokat és hálóitokat, s ez soha nem könnyű, főleg akkor nem, amikor bizonytalan jövővel kell szembenéznetek és megkísért a keresztény örökségtekbe vetett bizalom elveszítése. A mai világban erőtöket felülmúló vállakozásnak tűnik jó kereszténynek lenni. Jézus azonban látja ezt, és nem hagy magatokra e kihívással szemben. Mindig veletek van, hogy gyengeségteket erővé változtassa. Higgyetek Annak, aki ezt mondta: ,,Elég neked az én kegyelmem; erőm ugyanis a gyöngeségben fog nyilvánvalóvá válni'' (2Kor 12,9).
5. A tanítványok az Úr mellett élve megismerték és mélységesen megszerették Őt. Fölfedezték azt, amit egy alkalommal Péter így fejezett ki: ,,Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak!'' (Jn 6,68). Fölfedezték, hogy az örök élet igéi a Sinai és a Boldogságok Hegyének szavai. Ez az, aminek hírét elvitték mindenhová.
Mennybemenetelekor Jézus küldetést adott tanítványainak, és biztosította őket: ,,Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet... Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.'' (Mt 28,18 - 20) Krisztus követői kétezer éve ezt a küldetést teljesítik, ami most, a harmadik évezred hajnalán nektek szól.
Nektek kell elmenni a világba, és hirdetni a Tízparancsolat és a Nyolc boldogság üzenetét.
Amikor Isten szól, olyan dolgokról beszél, melyek a legfontosabbak minden személy számára, a 21. században élőknek éppúgy, mint azoknak, akik az első században éltek. A Tízparancsolat és a Nyolc boldogság igazságról és jóságról, kegyelemről és szabadságról, és arról beszél, ami a Krisztus országába való belépéshez szükséges. Most a ti feladatotok, hogy ennek az országnak bátor apostolai legyetek.
Szentföldi fiatalok, világ fiataljai, nyílt és készséges szívvel válaszoljatok az Úrnak! Legyetek készségesek és nyíltszívűek, mint Galilea legnagyobb leánya, Mária, Jézus anyja! Hogyan válaszolt ő? Azt mondta: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!'' (Lk 1,38).
Ó, Uram, Jézus Krisztus, ezen az általad jól ismert és annyira szeretett helyen hallgasd meg ezeket a nagylelkű ifjakat! Tanítsd őket továbbra is a Parancsolatok és a Nyolc boldogság igazságára! Tedd őket igazságod örömteli tanúivá és Országod meggyőződéses apostolaivá! Légy velük mindig, főleg amikor követésed és az Evangélium megvalósítása nehéz és nehézségekbe ütközik. Légy erősségük, légy a győzelmük!
Ó, Uram, Jézus, ki barátaiddá tetted e fiatalokat, tartsd meg őket mindig a közeledben! Amen.
,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.''
Pátriárka Úr!
Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
Tisztelendő Kusztosz Atya!
Kedves Fivéreim és Nővéreim!
1. 2000. március 25. a nagy Jubileumi Évben az angyali üdvözlet ünnepe: ma
az egész Egyház Názáretre tekint. Vágytam visszatérni Jézus városába, hogy
még egyszer érezzem ezen a helyen annak az asszonynak a jelenlétét, akiről
Szent Ágoston ezt írta: az Ige ,,anyjául választotta azt, akit teremtett;
megteremtette azt, akit anyjának választhatott.'' (vö. Sermo, 69, 3, 4.) Itt
nagyon könnyű megérteni, miért mondják boldognak Máriát az összes nemzedékek
(vö. Lk 2,48).
Szívből köszöntöm Őboldogságát, Michel Sabbah pátriárkát, s köszönöm neki a szentmisét bevezető nemes szavakat. Boutrosz Mouallen érsekkel, s veletek, püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők és hívők, együtt örülök ezen ünnepi szentmise kegyelmének. Örülök annak, hogy alkalmam van köszönteni a generális miniszter Giacomo Bini ferences atyát, aki érkezésemkor fogadott, s az egész Egyház csodálatát kifejezni Giovanni Battistelli kusztosz atyának és a kusztódia többi testvérének az odaadásért, mellyel egyedülálló hivatástokat teljesítitek. Hálásan köszönöm a hűséget, mellyel a Szent Ferenctől rátok bízott és a századok során a pápáktól megerősített szolgálatot végzitek.
2. Azért jöttünk össze, hogy megünnepeljük a 2000 évvel ezelőtt itt történt nagy misztériumot. Lukács evangélista pontosan elhelyezi az eseményt az időben és a térben: ,,A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak Dávid házából, kit Józsefnek hívtak. A szűz neve Mária volt.'' (1,26-27) Annak megértéséhez azonban, hogy mi történt Názáretben 2000 évvel ezelőtt, vissza kell térnünk a Zsidókhoz írt levélből vett szentleckéhez. E részlet megengedi, hogy belehallgassunk az Atya és a Fiú közötti beszélgetésbe Isten öröktől való tervéről. ,,Áldozatot és fölajánlást nem akartál, de testet alkottál nekem. A bűnért való áldozatok és a holokausztok nem voltak kedvesek előtted. Akkor mondtam: Íme eljövök... hogy megtegyem, ó Isten, a te akaratodat.'' (10,5-7) A Zsidókhoz írt levél azt mondja nekünk, hogy engedelmeskedvén az Atya akaratának az örök Ige azért jön közénk, hogy fölajánlja az előző szövetség minden áldozatát fölülmúló áldozatot. Az ő áldozata örök és tökéletes, és megváltja a világot.
Az isteni terv az Ószövetségben fokozatosan nyert kinyilatkoztatást, különösen Izaiás próféta szavaiban, melyeket az imént hallottunk: ,,Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme a szűz fogan és fiút fog szülni, és Emmánuelnak fogja nevezni.'' (7,14) Emmánuel: velünk az Isten. E szavak jövendölik azt a páratlan eseményt, ami majd Názáretben történik az idők teljességében, és ezt az eseményt ünnepeljük ma örömmel és boldogan.
3. Jubileumi zarándoklatunk lélekben tett utazás, mely Ábrahám nyomdokaiban kezdődött, aki ,,atyánk a hitben'' (a szentmise római kánonja, vö. Róm 4,11-12). Utunk ma Názáretbe vezetett, ahol Máriával találkozunk, Ábrahám legigazabb leányával. Mária az, aki mindenkinél jobban meg tudja tanítani nekünk, mit jelent ,,atyánk'' hitét élni. Mária sokban különbözik Ábrahámtól; de ,,Isten barátja'' (vö. Iz 41,8) és a fiatal názáreti asszony mélységében nagyon hasonló egymáshoz.
Mindketten csodálatos ígéretet kapnak Istentől. Ábrahám atyja lett egy fiúnak, akitől nagy nemzet származott. Mária Anyja lett egy Fiúnak, aki a Messiás, az Úr Fölkentje. Gábriel mondja: ,,Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz... az Úristen neki adja az ő atyjának, Dávidnak trónját, ... és országának nem lesz vége'' (Lk 1,31-33). Ábrahámnak is, Máriának is az ígéret valami teljesen váratlan dologról beszél. Isten megváltoztatja életük mindennapos rendjét, és fölforgatja a megszokott ritmusokat és az átlagos várakozásokat. Az ígéret Ábrahámnak is, Máriának is lehetetlennek tűnik. Sára, Ábrahám felesége terméketlen volt, Mária pedig még nincs férjnél: ,,Miként lehetséges ez?'', kérdezi az angyaltól. ,,Férfit nem ismerek'' (Lk 1,34).
4. Ábrahámnak is, Máriának is ,,igent'' kell mondania valamire, ami korábban soha nem történt. Sára az első terméketlen asszony a Bibliában, aki Isten erejéből fogant. Ugyanígy Erzsébet az utolsó. Gábor angyal Erzsébetről beszél, hogy biztosítsa Máriát: ,,Íme, Erzsébet, a rokonod, ő is fiút fogant öregségében'' (Lk 1,36).
Ábrahámnak is, Máriának is homályban kell elindulnia, ráhagyatkozva arra, aki meghívta őket. Mindazonáltal még a ,,miként lehetséges ez?'' kérdés is azt jelzi, hogy Mária a félelmek és bizonytalanságok ellenére kész ,,igent'' mondani. Mária nem azt kérdezi, hogy lehetségese az ígéret, hanem hogy miként valósul meg. Nem meglepő ezért, hogy végül kimondja a maga igenjét: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.'' (Lk 1,38.) E szavakkal Mária Ábrahám igazi leányának bizonyul, s Krisztus Anyja és minden hívő Anyja lesz.
5. Hogy e misztériumba még mélyebben behatoljunk, térjünk vissza Ábrahám útjának ahhoz a mozzanatához, amikor az ígéretet kapta. Akkor kapta ugyanis, amikor házában fogadta a három titokzatos vendéget (vö. Ter 18,1-15), és Istennek kijáró imádást ajánlott föl nekik: hármat látott és egyet imádott. Ez a titokzatos találkozás az angyali üdvözlet előképe, amikor Mária hatalommal elragadtatott az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való közösségbe. Mária Názáretben kimondott igenje által a megtestesülés Isten Ábrahámmal való találkozásának csodálatos beteljesedése lett. Ábrahám nyomdokait követve tehát eljutottunk Názáretbe, hogy énekeljük az asszony dicséretét, akiből ,,világosság támadt a világnak'' (Ave Regina coelorum antifona).
6. De azért is jöttünk, hogy kérjük őt. Mit is kérhetünk, mi, zarándokok a harmadik keresztény évezred útján, Isten Anyjától? Ebben a városban - melyet, amikor VI. Pál meglátogatta, így határozott meg: ,,az evangélium iskolája. Itt megtanulhatunk figyelni, odahallgatni, elmélkedni, elmélyedni a legalázatosabb, legszebb, legáttetszőbb jelenség misztériumában'' (Beszéd Názáretben 1964. január 5én) - mindenekelőtt az Egyház minden gyermeke hitének nagy megújulásáért imádkozom. A hit mély megújulásáért: nem csupán egy általános életvitelért, hanem a Credo tudatos és bátor megvallásáért: ,,et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est''. Názáretben, ahol Jézus ,,növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt'' (Lk 2,52), kérem a Szent Családot, indítson minden keresztényt a család megvédésére a sok veszedelemmel szemben, melyek napjainkban természetét, állandóságát és küldetését fenyegetik. A Szent Családra bízom a keresztények és minden jóakaratú ember erőfeszítéseit, melyekkel védeni akarják az életet, s növelni akarják minden ember méltóságának tiszteletét.
Máriának, a Theotokosznak, Isten nagy Anyjának szentelem a Szentföld családjait és a világ családjait.
Názáretben, ahol Jézus megkezdte nyilvános működését, kérem Máriát, segítse az Egyházat, hogy mindenütt hirdesse az ,,örömhírt'' a szegényeknek, miként Jézus tette (vö. Lk 4,18). ,,Az Úr kegyelmének ezen esztendejében'' kérem Máriát, tanítson minket az evangélium iránti alázatos és örömteli engedelmesség útjára fivéreink és nővéreink szolgálatában, előítéletek és kivételezések nélkül.
,,Ó Anyja a megtestesült Igének, ne vesd meg könyörgésemet, hanem jóságosan hallgass rám és hallgass meg engem. Amen.'' (Emlékezzél meg...)
Kedves Testvéreim Krisztusban!
1. A Szentháromság iránti mélységes hálával teszem e látogatást a jeruzsálemi Görög Ortodox Pátriárkátuson, és a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmében és békéjében köszöntelek Mindannyiotokat. Köszönetet mondok Diodorosz pátriárka őboldogságának testvéri vendégszeretetéért és hozzám intézett kedves szavaiért.
Köszöntöm Torkom pátriárka őboldogságát; minden egyház és egyházi közösség Érsekét és Püspökét. Nagy öröm tudni, hogy a keresztény közösségek vezetői itt a Szent Városban, Jeruzsálemben gyakran találkoznak a híveket érdeklő közös kérdések megtárgyalása érdekében. A köztetek élő testvéri lelkület a Szentföld keresztényei számára jel és ajándék az őket érő sok kihívás közepette. Kelle mondanom, hogy nagy bátorítást jelent számomra ez a ma esti találkozó? Megerősíti azt, hogy elindultunk a kölcsönös jobb megismerés útján azzal a vággyal, hogy felülemelkedjünk a múltból örökölt bizalmatlanságon és versengésen. Ebben a városban, ahol a mi Urunk Jézus Krisztus meghalt és föltámadott a halálból, különleges erővel visszhangzanak az Ő szavai, mindenekelőtt azok, melyeket a halála előtti éjszakán mondott: ,,hogy mindnyájan egyek legyenek... hogy elhiggye a világ, hogy te küldöttél engem'' (Jn 17, 11. 20-21). Az Úr imádságára adott válasz a mi együttlétünk, akik fájdalmas megosztottságaink ellenére valamennyien ugyanannak az Úrnak a tanítványai vagyunk, és valamennyien tudjuk, hogy az Ő akarata kötelez minket arra - éppen úgy, mint a többi egyházakat és egyházi közösségeket, melyeket képviselünk -, hogy a kiengesztelődés és a béke útját járjuk. E találkozás emlékeztet engem arra a történelmi találkozóra, mely itt, Jeruzsálemben Elődöm, VI. Pál és I. Athenagorasz ökumenikus pátriárka között történt. Olyan esemény volt, mely megvetette az egyházaink közötti kapcsolatok új korszakának alapjait. Az elmúlt évek folyamán megtanultuk, hogy az egység felé vezető út nehéz. De ettől nem kell elbátortalanodnunk. Türelmesnek és állhatatosnak kell lennünk, és tétovázás nélkül előre kell haladnunk. Pál pápa és Athenagorasz pátriárka forró ölelése prófétai jel és erőforrás számunkra, mely új erőfeszítésekre késztet, hogy megfeleljünk az Úr akaratának.
2. Törekvésünk a keresztények közötti teljesebb egységre sajátos jelentést nyer az Üdvözítő születésének földjén és Jeruzsálem szent városában. Itt, a különböző egyházak és egyházi közösségek jelenlétében újra meg akarom erősíteni, hogy az Egyház egyetemessége teljesen tiszteletben tartja a törvényes különbözőségeket. Liturgikus szertartásaitok, hagyományaitok, lelkiéleti, teológiai és kánonjogi tanításotok változatossága és szépsége az egyetemes Egyház kinyilatkoztatott és osztatlan örökségének gazdagságát tanúsítja úgy, ahogy a századok folyamán Keleten és Nyugaton kifejlődött. Van törvényes különbözőség, mely semmiképpen sem ellenkezik Krisztus Testének egységével, hanem inkább erősíti az Egyház ragyogását és nagyon hozzájárul küldetésének teljesítéséhez (vö. Ut unum sint enciklika, 50). E gazdagság egyetlen elemének sem kell elvesznie abban a nagyobb egységben, amelyre törekszünk.
3. A legutóbbi ökumenikus imahéten e jubileumi évben közületek sokan egyesültetek velünk imádságban a Krisztust követők közötti nagyobb megértésért és együttműködésért. Annak tudatában tetéttek ezt, hogy az Úr minden tanítványának közös küldetése az Evangélium szolgálata a Szentföldön. Minél inkább egyek vagyunk Krisztus körül az imádságban, annál bátrabban nézünk szembe megosztottságaink fájdalmas emberi valóságával. Az Egyház zarándokútját az új évszázadban és az új évezredben az egységre szóló meghívása jelöli ki. Kérjük az Urat, lehelje belénk az egyházak közötti egyetértés és szolidaritás új lelkületét azoknak a nehézségeknek a leküzdésére, melyek a jeruzsálemi és szentföldi keresztény közösségek számára merülnek föl.
4. A testvéri együttműködés a keresztények között e Szent Városban nem merő kívánság, hanem megvan a maga jelentése annak a szeretetnek a közlésében, amelylyel az Atya szereti a világot és elküldte a Fiát (vö. Jn 3,16). Csak a kölcsönös tisztelet és támogatás szellemében virágozhat itt a keresztény jelenlét egy saját hagyományokkal élő közösségben, mely bizalommal néz szembe a kibontakozó helyzet szociális, kulturális és politikai kihívásaival. A keresztények csak akkor tölthetik be teljesen szerepüket Jeruzsálemnek a Béke Városává formálásában minden nép számára, ha kiengesztelődnek egymással. A Szentföldön, ahol a keresztények a zsidóság és az iszlám követői mellett élnek, ahol szinte minden nap támadnak feszültségek és konfliktusok, nagyon fontos, hogy fölül tudjunk emelkedni botrányt keltő nézeteltéréseinken és vitáinkon. Elsősorban ebben a városban kellene megvalósulnia a keresztények, zsidók és muszlimok együttélésének testvériségben és szabadságban, méltóságban, igazságosságban és békében.
5. Kedves testvéreim Krisztusban, szándékomban állt, hogy 2000ben a jubileumi év ünneplésének a katolikus Egyházban világos ökumenikus jelleget adjak. A Falakon kívüli Szent Pál bazilikában a szent kapu megnyitása, melyen számos egyház és egyházi közösség képviseltette magát, szimbolizálta annak a ,,kapunak'' közös átlépését, aki Krisztus: ,,Én vagyok az ajtó, aki rajtam keresztül megy be, üdvözül'' (Jn 10,9). A mi ökumenikus utunk éppen ez: út Krisztusban és Krisztus, az üdvözítő által az Atya tervének hűséges megvalósítása felé. Isten kegyelmével az Ige megtestesülésének 2000. évfordulója ,,alkalmas idő'', a kegyelem esztendeje lesz az ökumenikus mozgalom számára. Az ószövetségi jubileumok szellemében ez az év számunkra gondviselésszerű idő arra, hogy az Úrhoz forduljunk, és bocsánatot kérjünk a sebekért, melyeket egyházaink tagjai a századok során egymáson ütöttek. Alkalmas idő arra, hogy kérjük az igazság Lelkét, segítse egyházainkat és közösségeinket, hogy kötelezzék el magukat az egyre termékenyebb teológiai dialógusra, mely alkalmassá tesz arra, hogy egyre jobban megismerjük az igazságot, és eljussunk a kommunió teljességére Krisztus Testében. Az eszmecsere révén dialógusunk később az ajándékok cseréjévé válik: hitelesebb részesedéssé a szeretetben, melyet a Szentlélek szüntelenül a szívünkbe áraszt. Őboldogsága emlékeztetett minket Krisztusnak a szenvedése és halála vigíliáján mondott imádságára. Ez az imádság az Ő végső akarata, végrendelete és kihívás mindnyájunknak. Mi lesz rá a válaszunk?
Kedves testvéreim Krisztusban, reményteli szívvel és rendíthetetlen bizalommal formáljuk át a harmadik keresztény évezredet az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységében és békéjében megtalált örömünk évezredévé. Amen.
,,Hiszek... Jézus Krisztusban, ... aki fogantatott a Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették... harmadnapon föltámadott a halálból...''
1. Az üdvtörténet útjának vonalát követve, ahogy azt az Apostoli Hitvallás elmondja, jubileumi zarándoklatom elvezetett a Szentföldre. Názáretből, ahol Jézus fogantatott Szűz Máriától a Szentlélek erejéből, eljöttem Jeruzsálembe, ahol ,,szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették''. Itt a Szent Sír bazilikában leborulok temetésének helye előtt: ,,Íme, a hely, ahova tették'' (Mk 16,16).
A sír üres. Néma tanúja az emberi történelem központi eseményének: a mi Urunk Jézus Krisztus föltámadásának. Közel 2000 éven át tanúskodott az üres sír az Élet halál fölötti győzelméről. Az apostolokkal és az evangélistákkal, minden idő és hely Egyházával együtt mi is tanúskodunk és hirdetjük: ,,A halálból föltámadt Krisztus többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik'' (vö. Róm 6, 9). ,,Mors et vita duello conflixere mirando; dux vitae mortuus regnat vivus.'' (Az élet a halállal megvítt csodacsatával, s a holt életvezér ma Úr és él. Húsvéti szekvencia). Az Élet Ura halott volt, most uralkodik győztesen a halál fölött, s örök életet ad azoknak, akik hisznek benne.
2. Ebben a templomban, mely ,,az összes templomok anyja'' (Damaszkuszi Szent János), szívből köszöntöm Michel Sabbah pátriárka őboldogságát, a többi katolikus közösség ordináriusait, Giovanni Battistelli atyát és a szentföldi kusztódia ferences testvéreit, valamint a papokat, szerzeteseket és világi hívőket.
Nagyrabecsüléssel és testvéri szeretettel köszöntöm Diodorosz pátriárkát a görög ortodox egyházból és Torkom pátriárkát az örmény ortodox egyházból, a kopt, a szír és az etióp egyházak képviselőit, továbbá az anglikán és lutheránus közösségeket.
Itt, ahol a mi Urunk Jézus Krisztus meghalt, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse (vö. Jn 11,52), az irgalmasság Atyja növelje az egység és a béke vágyát mindazokban, akik a keresztség üdvöt hozó vize által megkapták az új élet ajándékát.
3. ,,Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra fölépítem azt'' (Jn 2, 19). János evangélista elmondja, hogy miután Jézus föltámadt a halálból, a tanítványok visszaemlékeztek e szavakra, és hittek (vö. 2,22). Jézus ezt előre megmondta nekik, hogy jel legyen a tanítványai számára. Amikor velük együtt meglátogatta a Templomot, kiűzte a pénzváltókat és a kereskedőket a szent helyről (vö. Jn 2, 15). Amikor a körülötte lévők tiltakozva kérdezték: ,,Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket műveled?'', Jézus válaszolt: ,,Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra fölépítem azt.'' Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus ,,saját testének templomáról beszélt'' (Jn 2, 18-21).
Jézus próféciája húsvétkor teljesedett be, amikor ,,harmadnapon föltámadott a halálból.'' A mi Urunk Jézus Krisztus föltámadása a jele annak, hogy az örök Atya hűséges ígéretéhez, és a halálból új életet támaszt: ,,... a test föltámadását és az örök életet.'' A misztérium láthatóan tükröződik az Anasztaszisz ezen ősi templomában, mely magában foglalja mind az üres sírt, a föltámadás jelét, mind a Golgotát, a megfeszítés helyét. A föltámadás örömhíre soha nem szakítható el a kereszt misztériumától. Szent Pál az imént hallott szentleckében mondja: ,,Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük'' (1Kor 1,23). Krisztus, aki a kereszt oltárán úgy szenvedett, mint esti áldozat (vö. Zsolt 141,2), úgy mutatkozott meg, mint ,,Isten ereje és Isten bölcsessége''(1Kor 1,24). Föltámadásában Ádám fiai és leányai részesei lettek annak az isteni életnek, mely az Atyával a Szentlélekben öröktől fogva az övé volt.
4. ,,Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából'' (Kiv 20,2).
A mai szentmise olvasmánya bemutatja nekünk a szövetséget, melyet Isten a Sinai0hegyen kötött népével, amikor átadta Mózesnek a Törvény tíz parancsolatát. A Sinai-hegy a második szakasza a hit nagy zarándoklatának, mely akkor kezdődött. amikor Isten mondta Ábrahámnak: ,,Jöjj ki országodból, hazádból és atyád házából az országba, melyet én mutatok majd neked'' (Ter 12,1). A törvény és a szövetség a pecsét az Ábrahámnak tett ígéreten. A Tízparancsolat és az emberi szívbe írt erkölcsi törvény által (vö. Róm 2,15) Isten alapjában szólítja meg minden férfi és minden nő szabadságát. Válaszolni a lelkiismeretünk mélyén hangzó isteni szóra, és a jót választani, az emberi szabadság legmagasztosabb használata. Valóban választást jelent az élet és a halál között (vö. MTörv 30,15). A nép a Szövetség útján járva a Szentséges Istennel annak az ígéretnek őrzője és tanúja lett, mely az igazi szabadítás és az élet teljességének ígérete. Jézus föltámadása Isten minden ígéretének végső pecsétje, egy új és föltámadott emberiség születésének a helye, a béke és lelki öröm messiási ajándékától meghatározott történelem záloga. Az új évezred hajnalán a keresztények a Föltámadott mindeneket újjáalkotó dicsőséges hatalmába vetett szilárd bizalommal tekinthetnek a jövőbe (vö. Jel 21,5). Ő az, aki minden teremtményt megszabadít az esendőség rabságából (vö. Róm 8,20). Föltámadásával megnyitja az utat a nagy szombat, a nyolcadik nap nyugalma felé, amikor az emberiség zarándoklata célba ér, és Isten lesz minden mindenben (1Kor 15,28).
Itt, a Szent Sír és a Golgota közelében, miközben megújítjuk hitvallásunkat a föltámadott Úrban, kételkedhetünk-e abban, hogy az élet Lelkének hatalma erőt ad nekünk megoszlásaink legyőzésére s az együttműködésre a béke, az egység és a kiengesztelődés jövőjének építésében? Itt újra halljuk - úgy, mint sehol másutt a világon - az Úr tanítványaihoz intézett szavait: ,,Bízzatok, én legyőztem a világot!'' (Jn 16,33).
5. ,,Mors et vita duello conflixere mirando; dux vitae mortuus regnat vivus.'' A föltámadott Úr a Szentlélek dicsőségétől ragyogva Feje az Egyháznak, Titokzatos testének. Ő támogatja Egyháza küldetését, hogy hirdesse az üdvösség evangéliumát férfiaknak és nőknek, minden nemzedékben mindaddig, amíg vissza nem tér a dicsőségben! Erről a helyről, ahol elsőként asszonyoknak és az apostoloknak mutatta meg a föltámadást, buzdítom az Egyház minden tagját, hogy újítsa meg engedelmességét az Úr parancsa iránt, mely szerint az evangéliumot el kell vinni a föld határaiig. Az új évezred hajnalán igen nagy szükség van arra, hogy a tetőkről kiáltsuk világgá a jó hírt, hogy ,,Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, meg ne haljon, hanem örök élete legyen'' (Jn 3,16). ,,Uram, ... az örök élet igéi nálad vannak'' (Jn 6,68). Ma mint Péter alázatos utóda meg akarom ismételni e szavakat, miközben bemutatjuk az eucharisztikus áldozatot ezen a helyen, mely a világ legszentebb helye. Az egész megváltott emberiséggel együtt teszem magamévá a szavakat, melyeket Péter, a halász Krisztusnak, az élő Isten Fiának mondott: ,,Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi egyedül nálad vannak''.
Krisztosz aneszti. Krisztus föltámadott! Valóban föltámadott! Amen.
(Az Úr Angyala imádság előtt) Kedves Fivéreim és Nővéreim!
A mély megindultság napjai ezek, olyan napok, amikor a lelkünk nem csupán attól indul meg, amit Isten régen tett, hanem a jelenlététől is, hiszen velünk együtt járt Krisztus születésének, halálának és föltámadásának földjén. E jubileumi zarándoklat minden lépésénél velünk volt Mária, megvilágosította utunkat és megosztotta fiainak és leányainak örömeit és fájdalmait.
Máriával, a Fájdalmas Anyával együtt állunk a kereszt alatt, s vele együtt siratjuk Jeruzsálem fájdalmát és a világ bűneit. Mellette állunk a Kálvária csöndjében, és szemléljük, hogy Fiának átszúrt oldalából vér és víz csorog. Tudatosítván a bűn szörnyű következményeit, bűnbánatra indulunk a saját bűneink és minden idők Egyháza gyermekeinek bűnei miatt. Ó Mária, aki bűn nélkül fogantattál, segíts minket a megtérés útján!
Máriával, a Hajnalcsillaggal együtt ér bennünket a föltámadás fénye. Vele együtt örvendünk annak, hogy az üres sír az örök élet szülőhelye lett, ahol az támadott föl a halálból, aki most az Atya jobbján ül. Máriával együtt határtalan hálát adunk a Szentlélek ajándékáért, akit a föltámadott Úr Pünkösdkor elküldött Egyházának, és állandóan szívünkbe áraszt üdvösségünkért és az emberiség családjának javára.
Mária a mennybe fölvett Királyné. Fiának sírjából tekintünk a sír felé, melyben Mária pihent békében, várva dicsőséges mennybevételét. A jeruzsálemi sírjánál végzett isteni liturgia mondja Máriának: ,,A halál után sem leszek távol tőled'', és gyermekei a liturgiában válaszolják: ,,Sírodat látva, Istennek szent Anyja, mintha téged szemlélnénk. Ó Mária, te vagy az angyalok öröme, a szorongatottak erőssége. Téged hirdetünk, aki a keresztények bástyája és mindenekelőtt Anyja vagy.''
A Theotokoszt szemlélve utunk végén az Egyház igazi arcát látjuk ragyogó szépségében, amint tükrözi ,,a Krisztus arcán ragyogó isteni dicsőséget'' (2Kor 4,6). Ó, Szószólónk, segítsd az Egyházat, hogy egyre inkább hasonlítson hozzád, aki nagyszerű példaképe vagy! Segítsd növekedni a hitben, a reményben és a szeretetben, miközben mindenben Isten akaratát keresi és teljesíti (vö. LG 65).
Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária!
(Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát...) [an error occurred while processing this directive] Módosítva: 2002. 10. 08.