Budapest: Amint már előzetes híradásunkban jeleztük, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Tömegkommunikációs Irodája, az MTA Filozófiai Intézete, valamint a Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja, az MTA--ELTE Kommunikációelméleti Kutatóközpontja, az Országos Lelkipásztori Intézet Vallásszociológiai Központja a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával konferenciát rendezett a hazánkban zajló társadalmi átalakulás kérdéseiről. A kétnapos konferencián különböző világnézetű társadalomtudósok vizsgálták azokat a hatásokat, amelyeket a rendszerváltás óta végbemenő változások okoztak az ember magán--szférájában, és a társadalomban. A látlelet megrajzolása mellett keresték azokat a kapaszkodókat is, amelyek segíthetnek kilábalni a napjainkat jellemző válságból. A konferencia a püspöki kar Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevelének gondolatköréhez kapcsolódott, a társadalomtudományok szemszögéből továbbgondolva az abban felvetett kérdéseket.

Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök megnyitó beszédében arról szólt, hogy bár napjaink gazdasági nehézségeit nem szabad lebecsülni, ezeknél sokkal fontosabb az a mély erkölcsi és bizalmi válság, amely társadalmunkat jellemzi. Ezért fontos, hogy minél szélesebb körben, és magas szintű szakmai fórumokon is elhangozhassék a keresztény tanítást figyelembe vevő és mérlegelő szakmai álláspont, a hívő és nem hívő emberek, jelen esetben szaktudósok párbeszédet folytassanak egymással.

A bevezető referátumban Andorka Rudolf professzor megállapította: az utóbbi években a magyar politikai és üzleti életben a liberalizmusnak egy olyan szélsőséges irányzata jelent meg és uralkodott el, amely tágabban az erkölcsnek, szűkebben a szolidaritásnak szükségességét, sőt kívánatosságát tagadja. A szociológiai vizsgálati eredmények és a hétköznapi megfigyelés egyaránt az erkölcsi normák tiszteletben tartásának és a szolidaritásnak nagyfokú hiányára enged következtetni. A professzor hangsúlyozta: a sokszínű liberális filozófiának nem ez a többségi álláspontja, sőt a liberális gondolkodók többsége a múlt században, és ma is, az erkölcs és a szolidaritás szükségessége mellett foglal állást. Erkölcsi normák és az őket megalapozó értékek nélkül a társadalmak nem működőképesek — mondta előadásában Andorka Rudolf, hozzátéve: minden tapasztalat azt mutatja, hogy ezen értékek nélkül a társadalom önmagát emészti fel, és önnön katasztrófáját készíti elő.

A bevezető előadást követően panel--beszélgetésekben folyt tovább a munka. Az első panel a napjainkra jellemző bizalomvesztés problémáját járta körül, és megpróbált választ keresni arra, hogyan lehetne helyreállítani az elveszett bizalmat? A beszélgetés résztvevői közül Mészáros Klára (Világgazdasági Kutató) bemutatta azokat a világgazdasági folyamatokat — például az ázsiai gazdaságok előretörését —, amelyek kikezdték az európai jóléti állam berendezkedését. Becker Pál (Közgazdasági Egyetem) arra próbált választ adni, hogy miért van bizalomvesztés a gazdaságban? Ennek okát abban látta, hogy az emberek nem érzik: a gazdaság az embert szolgálja. Az embert sokkal összetettebben kellene szemlélni, nem pusztán fogyasztó állampolgárként. Az egyoldalú és kizárólagos teljesítmény-mutatók mellett az ember egészét figyelembe vevő mérték-rendszer kimunkálására volna szükség, ami nem egyszerű feladat. Pataki Ferenc (MTA) a pszichológus szemével vizsgálta a problémát, rávilágítva arra, hogy a túlzott bizalom a manipuláció fő forrása, a bizalom teljes hiányában viszont nem tud működni egyetlen társadalom sem. Jogi szemszögből vizsgálta a kérdést Zlinszky János alkotmánybíró, dékán. Rámutatott: A mi társadalmunk sok mindent vár a jogtól, olyasmit is, ami nem jogi kérdés. Jogi szankciókat hiányolnak sokan olyan kérdésekben is, amit igazában az erkölcsnek, a morális szabályoknak a betartásától kell várni. A társadalmi bizalmatlanság egyik oka az, hogy a múlt örökségeként van egy információk birtokában lévő társadalmi réteg, és vannak, akik híjával vannak az információknak. Ehhez tartozik az is, hogy nem csak a tájékozódáshoz való jogot kell biztosítani, hanem a valódi döntési jogot is. Példaként említette, hogy visszaél az emberek bizalmával az, aki olyan kérdésekben kér népszavazást, amit szakembereknek kell eldönteni, a fontos döntések előtt pedig, amelyek az adott közösségre tartoznak, nem kéri ki az emberek véleményét. A jogkövető magatartás nagyon fontos alapelv, de csak akkor tartható be, ha az mindenkire, a hatalmon lévőkre is vonatkozik. Súlyos bizalmi válsághoz vezet, ha egyes testületek döntésének érvényességét éppen azok kérdőjelezik meg, akik korábban döntési kompetenciával ruházták fel e testületeket, intézményeket.

A püspökkari körlevélben felvetett szolidaritás fogalmához kapcsolódott az a pódiumbeszélgetés, amely a karitatív tevékenység előtt álló új kihívásokról szólt. A keresztény egyházak karitatív tevékenysége szolgálatuk egyik legfontosabb területe. A társadalom figyel erre a tevékenységre. Különösen így van ez akkor, ha a társadalom elszegényedőben van, és ha megnőnek a feszültségek. A panel-beszélgetés résztvevői, Fekete András római katolikus pap, a Magyar Karitász Győri Egyházmegyei Igazgatója, Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Csáky-Pallavicini Roger szociálpszichológus, tanszékvezető, és Topolánszky Ákos református lelkész (Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió vezetője) egyetértettek abban, hogy rengeteg tennivaló zúdult az egyházakra. Minden kihívásnak nem tudnak megfelelni, de nagyon sok pozitív eredményről lehet beszámolni. Egyetértettek abban is, hogy a jelen helyzetben nagyon fontos a karitász munkatársak képzése. Spontaneitás, tűzoltás és profizmus együttesen szükséges ahhoz, hogy az új követelményeknek meg lehessen felelni

Az a társadalmi fejlődés, amelyre a magyarországi társadalom lépett az elmúlt években, és ami záloga a magyarországi boldogulásnak, igényli, hogy egyetértés alakuljon ki abban: mi tartozik kizárólag ránk, állampolgárokra, és mi az, ami akkor is nyilvános, ha egyéni érdekeink ellen van pillanatnyilag. Ezzel a kérdéssel foglalkozott A magyar privacy és a modernizáció című panel. A privacy szó magyarra egyetlen szóval lefordíthatatlan, talán úgy lehetne körülírni, hogy a magánszféráról, pontosabban a nyilvánosság és a magánszféra határáról van szó -- írta a panel bevezetőjében Horányi Özséb egyetemi tanár. Majtényi László adatvédelmi biztos jogi szempontból vizsgálta a kérdést, és többek között megállapította: a magyar társadalom igen érzékeny arra, hogy a személyi szférája ne sérüljön, ám sokkal kevésbé érdekli az, hogy a köz átvilágítható és megérthető legyen. Ez pedig nagyon fontos a társadalom egészséges fejlődése szempontjából. Gesztesy András rk. pap, teológiai tanár a vallás szemszögéből vizsgálta a kérdést. A kereszténység Jézus Krisztus tanítását követve nyílt, és kifelé, az emberek felé forduló. Ugyanakkor egyéni döntést követel, és e döntés nyomán a kereszténységhez tartozóknak előírja a keresztény érték és normarendszer betartását. Ez a kettősség mindig okozott feszültségeket, és sokszor kísértett a gettósodás, a befelé fordulás veszélye, amelyre a II. Vatikáni zsinat is felhívta a figyelmet.

Közéletünk egyik legfájdalmasabb és hatásaiban egyik legveszélyesebb jelensége, hogy a szavak gyakran minden következmény nélkül szállnak el, mintha a szónokokban és az írástudókban is elhalványult volna az információval, a nyilvánossággal kapcsolatos felelősségérzet. A kommunikációval és a nyilvánossággal kapcsolatos normarendszer szétziláltságát jellemzi az, hogy a normasértés sokak szemében nem minősül annak. Erről beszéltek a Kommunikáció és felelősség panel résztvevői. Nagyjából egyetértettek abban, hogy a tömegkommunikáció, az írott és elektronikus sajtó nem utolsósorban a zavaros tulajdonviszonyok, és az általános értékvesztés miatt elveszítette szavahihetőségét. Ugyanakkor az emberek az elektronikus médiumok foglyai, a valós világ helyett a televízió és egyéb kommunikációs eszközök által felkínált ál-valóságot ismerik. A panel egyik résztvevője, Márczi Imre hozzászólásában arra figyelmeztetett: ez alól a hatás alól a gondolkodó embernek mindenképpen ki kell vonnia magát, és egyfelől a belső kommunikációra, test és szellem belső párbeszédére kell figyelnie, hiszen ez igen fontos önazonosságunk meghatározásában, másfelől pedig a személyek közötti valós párbeszédet, megértést kellene helyreállítania.

A konferencia második napján került sor a tanácskozás legfontosabb paneljére, amelynek címe: Az embereszmény tegnap, ma és holnap volt. A beszélgetést Lukács László vezette, résztvevői Horváth Pál (MTA Filozófiai Intézet), Jelenits István (Piarista Hittudományi Főiskola) Kis János filozófus, Somfai Béla és Weissmahr Béla teológiai professzorok (Szegedi Hittudományi Főiskola) voltak. Az előadók azokra a kérdésekre adtak választ, hogy melyek a keresztény emberkép nélkülözhetetlen elemei? Melyek ezek közül azok, amelyeket más filozófiák is fontosnak, értéknek tartanak? Melyeket utasítanak el? Vannak-e az embereszménynek olyan mozzanatai, amelyek minden korban érvényesek, mert az emberség lényegéhez tartoznak? Hogyan illeszkedik bele ez az embereszmény korunk változásaiba? Jelenits István előadásában többek között kiemelte: embernek lenni nem kész adottság, hanem feladat, amelynek megvalósítására meghívást kaptunk. Ebből adódik az is, hogy az egyes embereknek, és az egyes koroknak is újra és újra meg kell fogalmazniuk ezt az embereszményt, mégpedig úgy, hogy a tőlünk eltérően gondolkodókra is figyelnek, mert Isten kifürkészhetetlen kegyelméből következően tanulhatnak tőlük. Kis János filozófus előadásában felvetette a kérdést, hogy nem reménytelen-e a párbeszéd a filozófiai rendszerek között? Előadásának végső kicsengése az volt, hogy nem. Vannak olyan alapértékek, amelyekben lehetséges az egyetértés. Vannak normák, amelyek akkor is normák maradnak, ha az ember nem tartja be azokat. Ilyen például az, hogy az emberi élet érték.

Nincs olyan kérdése az átalakulásnak, amely ne vetne fel erkölcsi kérdéseket. Erről győződhetett meg az, aki meghallgatta a második nap további panel-beszélgetéseit. Szükséges-e a gazdaság és a politika szétválasztása? Az előadók egyetértettek abban, hogy nem, de ez esetben felvetődik a kérdés, hogyan lehet elejét venni a tisztességtelen politikai-gazdasági összefonódásoknak, és a korrupciónak? Csakis úgy, hogy a szereplők egyezségre jutnak valamilyen normarendszerben, és azt be is tartják. A szolidaritás kérdéséhez kapcsolódik a szakszervezetek szerepe: a szolidaritás eszköze-e a szakszervezet, vagy elsősorban az érdekvédelemé? Hol vannak a munkavállalói szolidaritás határai? Milyen etikai kérdéseket vet fel az, hogy a társadalmi átalakulás tovább növelte a hazánk egyes régiói közötti különbséget? A sokféle vélemény ellenére mindenütt megfogalmazódott, hogy egy megegyezésen alapuló normarendszer — amelyben a keresztény értékeknek és felfogásnak is helyet kell kapnia —, és annak betartása mindenképpen fontos. A tartalmas konferencia Várszegi Asztrik pannonhalmi püspök-főapát záró referátumával és Keviczky Lászlónak, az Akadémia főtitkárának zárszavával ért véget. Várszegi Asztrik előadásában kiemelte: Az átalakulás nehéz folyamatában az egyház felkínálja, megfontolásra ajánlja a maga kétezeréves tapasztalatait. Az egyház a tájékozódás, a szolidaritás és a felelősségvállalás helye akar lenni, ahol az ember fájdalmát, kérdéseit és a társadalom problémáit a hit segítségével, a hit fényében gondolhatjuk tovább. A kétnapos tanácskozáson csaknem végig jelen volt Gyulay Endre püspök, és megjelent a konferencián Paskai László bíboros és Seregély István érsek is. MK