b) Hogyan kezd működni Isten kegyelme az ember szívében? Valami passzív befogadó készségre mindenképpen szükség van. Sok embernél ez a passzív készség Isten felé, egy erénynek a húrja, amely elkezd zengeni, remegni a természetfeletti érintésére. Ez olykor a szeretet, vagy a jámborság, ez nagyon gyakran az őszinteség, a szív nyitottsága az igazság felé Egy lélek, aki őszintén érvényesíti az igazságot önmagával és másokkal szemben, az nyitott Isten kegyelme felé. Ez jól látható szent Pálnál. A keresztények üldözésében kíméletlenül érvényesíteni akarja az igazságot, ahogyan azt ő megismerte. Az igazság őszinte követésének igénye olyan erős volt abban, hogy Istenért és népéért dolgozzon, hogy le akarta győzni a Názáretinek új szektáját. Az ő esetében látjuk: egy olyan lelket, aki őszintén keresi az igazságot, még ha téves úton jár is, Isten nem taszítja el magától. Bárhol kezd működni Isten kegyelme, amióta a mennyei Atya Máriát arra választotta ki, hogy a Megváltó Édesanyja legyen, Mária szeretne ennél közreműködni. Szeretné az isteni kegyelem eredményes működését előmozdítani. Erre nagy szükségünk van. Mi is hasonlítunk egy kicsit az idős Erzsébethez, aki őszinte jóakarattal él, azonban gyenge, erőtlen és félénk. Bárcsak mindnyájan kiérdemelhetnénk Mária segítségét, közbenjárását! Bárcsak látogatása folytatódna mindnyájunknál, akiknek oly nagy szükségünk van segítségére! Hitünkkel szeretnénk elősegíteni, hogy minket is meglátogasson segítőkészségével. Ugyanis annak a reménységnek, amelyet Mária hoz életünkbe, a hit gyümölcsének kell lennie. Őt Istenanyának nevezzük. Isten Anyja, akiről tudjuk, hogy nem tőlünk távol élő Isten, aki parancsainak nehéz terhét rakja ránk, hanem a jóságos Atya, aki szeretné életünket gazdagon megajándékozni kegyelmével, amelyhez szükség van a mi részünkről a fogékonyságra ennek befogadásához. Ez a fogékonyság jelentkezhet az igazság őszinte keresésében, amely szent Pálnál is készséget jelentett a kegyelem befogadására. Máriától így elsősorban azt kérjük, segítsen minket Isten őszinte keresésében, amely egyre jobban megnyitja szívünket a kegyelem befogadására. Szívünk legyen mindig nyitott Mária látogatásának befogadására!

Szent István király, augusztus 20.
Teremtsünk igazi otthont a hazában !

b) Ma nemzeti ünnepünk van, Szent István királyra emlékezünk, aki az akkori Európa mércéje szerint igazi nemzetté formálta hazánkat. A hit, az erkölcs értékeire tudta építeni nemzetünk életét és ez az igazi hazaszeretetet forrásává vált. Minden magyar érezhette, hogy e szavak nemes értelmében azért él, hogy e hazában otthon legyen. Amikor ma Szent István királyra emlékezünk, szeretnénk az ő segítségét kérni ahhoz, hogy mi magyarok és mindazok, akik velünk itt élnek, otthon érezzék magukat e hazában. Ehhez fel szeretnénk ajánlani a hazának hitünk értékeit. Szeretnénk hitünk irányítása mellett otthont találni Istennél. Ez az emberhez méltó életünk legalapvetőbb feltétele. Hitünk ösztönöz a hazaszeretetre, de az igazi hazaszeretet igényli a vallásosságot, Isten nélkül ugyanis a Földön sem lehet igazi otthonra találni. Az igazi hazaszeretet az erkölcsi értékeket is magáénak vallja. Igazságosság, egymás megbecsülése, kötelességteljesítés és még nagyon sok más erkölcsi érték nélkül nem lehet békében élni sehol a társadalomban, sem a munkahelyen, sem a politikai életben, sem a sportpályákon, sem a sportrendezvényeken. Végül különösen fontos, hogy mindnyájan otthon érezzük magunkat a családban. Az igazi ember élet bölcsője a családban van. A család úgy tud megfelelni e hívatásának, ha minél gazdagabb a hit és az erkölcs értékeikben.

Évközi 21. vasárnap, augusztus 22.
Jézus és Péter barátsága (Mt 16,13-20)

b) Péter volt az, akit Jézus először hívott meg maga mellé apostolnak és utána mindig úgy jelenik meg az apostolok körében, mint akinek kiemelt szerepe van mellette. Végeredményben mindig Péter felé fordul Jézus érdeklődése. Az evangélium beszámol az erősen eltúlzott kijelentéseiről, tagadásáról, heves ellenkezéséről, aki azonban mégis szimpatikus személyiség, lelkes és vidám ember, aki tettetés nélkül szereti Jézust, fenntartás nélkül csodálja. Ezeket a természetes képességeit Jézus is szereti, teljesen megbízik benne. Jézus őt teszi meg az Egyház kősziklájává, neki adja át a mennyország kulcsait. Amikor Jézus az apostolokhoz szól, mindig Péter válaszol a többiek nevében. Most is az ő vallomását közli az evangélium: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Ezt a baráti közelséget tételezzük fel akkor is, amikor egy egészen különös összeütközés történt közöttük. Amikor Jézus jövendő szenvedéséről és haláláról beszélt, Péter veszi a bátorságot, hogy szembeszálljon ezekkel a jövendölésekkel. "Ments Isten Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!"(Mt 16,22) Nem engedheted meg, hogy ellenségeid kezébe kerülj. Jézus válasza nagyon keményen hangzik, de e keménységben is érzékeljük a baráti közelséget. "Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol." Jézust és Pétert körülveszik a többi tanítványok és a nagy számú hallgatóság. Ebben a keretben nem egymás mellett vannak, hanem Péter is tanítványa Jézusnak. Mégis közben ilyen közel vannak egymáshoz. Amikor Jézus szenvedésének kezdete előtt Péter lelkesen kijelenti, hogy bárhová követni fogja mesterét még élete feláldozásával is, Jézus ismét baráti módon, szelíden figyelmezteti, hogy ilyen mértékű lelkesedése nem helytálló. "Bizony mondom neked: még ez éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem."(Mt 26, 34) Végül ez a baráti kapcsolat adja meg az igazi hátterét Jézus és Péter utolsó találkozásának, és egyben búcsújának. A Tibériás-tavánál játszódik le a jelenet Jézus feltámadása után. Itt kérdezi meg Pétert háromszor is: "Simon, János fia, szeretsz engem? (Jn 21,16) A kérdést nyilván nem az indokolja, hogy Jézusnak kétséges lenne Péter szeretete. Ő tagadása után, már mély és egész szívét átalakító bűnbánatot tartott. Már Jézus feltámadásának örömteli hite is ott élt szívében. Jézus kérdését a baráti szeretet megerősítése sugallja. Ez a szeretet arra törekszik, hogy látható jeleken, beszélgetéseken keresztül is elmélyítse a barátságot. Ilyen szempontból is figyelemreméltó Péter válasza: "Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek." Nem saját szavaira, vagy bizonyítást nyújtó tetteire hivatkozik, hanem Jézus tudására, aki a szívekbe lát és így azt is tudja, Péterben milyen mélyen él a hozzá fűző szeretete.

Évközi 22. vasárnap, augusztus 29.
"Szeretsz-e engem?" (Mt 16,21-27)

b) Ehhez azonban annak is tudatában kell lennünk, hogy Krisztus előbb szeretett minket úgy, hogy ez a szeretet mindennél fontosabb volt. Először tehát ő ajánlotta fel mindnyájunknak ezt a szeretetből történő odaadást, csak így kérhette, hogy mi is ennyire szeressük őt. Életével, kereszthalálával mutatta meg nekünk annak a szeretetnek a példáját, amelynek egyetlen célja az volt, hogy másokért éljen, másokért áldozza fel életét. Így a hozzá hasonló szeretetet kéri tőlünk, amely létünk végső határáig tart, ahogyan ő szeretett minket vérének utolsó cseppjéig. Nem mi okoztuk az ő halálát, nekünk ehhez nem lettek volna megfelelő eszközeink. Ő áldozta fel magát értünk, mindenkiért odaadta életét. Ezt azért tette, hogy feltehesse nekünk a kérdést: "szeretsz-e engem" és erre a kérdésre lehetőségünk legyen az igenlő válaszra. Bármilyen körülmények között élünk, bármi legyen a hivatásunk, Jézus kérdése hozzánk is szól: szeretsz-e engem? A válasznál nem hasonlíthatjuk össze magunkat másokkal. Ez személyes kérdés, amely személyes, szabad választ kér, olyan választ, amely teljesen igénybe veszi a szeretetre való képességünket. Hogyan lehet ezt a nagy feladatot a hétköznapokban megvalósítani? Arról már hallottunk, hogy vegyük fel életünk keresztjét és így kövessük Jézust. Ez nem azt jelenti, hogy a földi javakról kellene lemondanunk, hanem Isten akaratát kell mindenben előtérbe helyeznünk. A további jézusi szavak ennek konkrét megvalósításához nyújtanak segítséget. Aki meg akarja tartani életét, elveszíti azt, olvassuk az evangéliumban. Mire figyelmeztet Jézus ezekkel a szavakkal? Életünk célját, törekvéseinket nem szabad úgy megfogalmaznunk, hogy ezeket Jézus nélkül, vagy ő ellene szeretnénk megvalósítani. Ha úgy terveznénk, úgy élnénk, hogy így akarnánk életünket élni és így magunknak megtartani, akkor üressé és értéktelenné válnánk, valójában tehát mindent elveszítenénk. Aki pedig olyan értelemben hajlandó elveszíteni életét, hogy azt Jézus követésében szeretné élni, ezzel valójában megtalálta életét.

Évközi 23. vasárnap, szeptember 5.
Isten mindig jót akar (Mt 18,15-20)

b) A bűn éppen abban áll, hogy a bűnös nem engedelmeskedik Isten akaratának, törvényének, amelynek pedig éppen az a rendeltetése hogy a szeretetet szolgálja és így az ember hűségben éljen Istenhez. Amikor bűnt követünk el, nem Isten utasít minket el, hanem mi fordulunk szembe Istennel és szeretetével. Szemrehányást tehetünk-e ezért neki, amikor mi tagadjuk meg őt, mi utasítjuk el őt? Amikor valaki például autóvezetés közben megszegi a közlekedési törvényeket, akkor nem a közlekedési rendőr hibája, ha felelősségre vonja törvényszegésért őt, sőt büntetést szab ki rá, hanem az autóvezető felelős ezért. A bűn elkövetésével azonban nemcsak Istennel fordulunk szembe, hanem embertársunk ellen is vétünk. Ez közvetlenül nyilvánvaló, amikor valakire haragszunk, megbántjuk, vagy jogaiban megsértünk. Amikor valaki vallásos életével rossz példát ad, ezzel megbotránkoztatja embertársát, vagy arra bátorítja, hogy forduljon szembe Istennel. Ilyen esetekben feladatunk lehet, hogy tapintatos figyelmeztetéssel igyekezzünk a jó utat megmutatni, segítséget nyújtani neki, hogy térjen vissza erre. "Ha vétkezik ellened testvéred, menj, fedd meg őt négyszemközt."(Mt 18,15) Ennek gyakorlásában azonban nagyon fontos a tapintatosság. Soha nem szabad a személyt elítélnünk, hanem azt a rosszat állítsuk szeretettel szemei elé, amelytől el kellene fordulni, amelyet le kellene győznie. Éppen az a nagy művészet, hogyan indítsunk valakit arra, hogy döntsön: küzdeni akar rossz cselekedetei ellen. A szigorúság, a haragos indulat erre nem alkalmas eszköz. Inkább az okos érvelés, amelyben helyezzük Isten akaratára, a hangsúlyt. Isten mindig jót akar nekünk, ez törvényeire is vonatkozik. Embertársunknak is úgy tudunk segítséget nyújtani a rossz legyőzéséhez, ha meggyőzően tudjuk megmutatni neki: ha rosszat tesz, ezt önmaga ellen is teszi. Ha pl. embertársait folytonosan megbántja, sértegeti, ez azt fogja eredményezni, hogy lassan mindenki elfordul tőle. MK

KÜLFÖLDI LAPOK ÍRÁSAIBÓL

Utalással Hans Urs von Balthasar svájci teológus állítására, miszerint Isten végtelen irgalma révén a pokol esetleg üres, Lorizio professzor rámutatott: e kijelentésben a remény kifejezéséről van szó. Reméljük, hogy a pokol üres, vagyis nincsenek ott elkárhozott emberek, hiszen hitünk azt tanítja, hogy bukott angyalok laknak benne. A svájci teológus elmélete nemcsak az isteni irgalom iránti reményünket fejezi ki, hanem annak a reményét is, hogy az ember képes befogadni ezt az irgalmat. Már a patrisztika korában Órigenésznél felmerült az "apocatastasi" gondolata, miszerint végül is rövidebb-hosszabb tisztulás után mindenki részesül az egyetemes megváltásban. Ma a prédikációkban, a katekizmusban gyakran elhanyagolják az örök büntetés témáját, mint ahogy olyan alapvető kérdéseket is háttérbe szorítanak, mint a halál misztériuma. Hozzászoktunk, hogy alkalmazkodjunk a korszellemhez, holott az egyház feladata, hogy továbbra is prófétai legyen a kortárs kultúrával szemben, ne laposodjon el. Arra van tehát szükség, hogy a katekézis minden szintjén, a plébániákon, a mozgalmakban az egyházi tanításból merítsenek, amely különös erővel tükröződik II. János Pál pápa magisztéri-umában mondotta végül Mons. Lorizio, a fundamentalista teológia professzora. VR/MK

VÁLTOZÁSOK AZ EGYHÁZMEGYÉKBEN

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Egri Főegyházmegye