b) Az embernek lehetősége van arra, hogy saját feje után menjen. Ennek az elhatározásnak az adja meg a rosszaságát, hogy benne a bűnös önzés uralkodik, amely egyben szabadon választott és elhatározott önzés. Ennek azután az a következménye, hogy elzárja másoktól az ember szívét. Hiába szeretné valaki őt megszólítani, hiába szeretne segítséget nyújtani, hogy eljusson annak az igazságnak az ismeretére, amely az üdvösség útját mutatja meg, ez megakadályozza e fáradozás sikerét. Mikor lehetne szívünk igazán nyitott mások szavának elfogadására? Ha valaki szeretettel szólít meg minket. Ennek van a legnagyobb ereje ahhoz, hogy lebontsa az önzés falait. Ez azonban lehet olyan erős is, hogy a szeretetnek is ellent tud állni. Nem akarunk semmit látni, nem akarunk semmit hallani, mert vágyainkhoz erősebben ragaszkodunk, betölti szívünket a kísértések csalogató hangja. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor belátjuk, sokszor azért van kedvünkre, hogy süketek és vakok legyünk, mert egyszerűen ebben leljük örömünket, ez elégít ki minket. Szívünknek ezt a belső rendezetlenségét még tovább növeli, hogy soha nem is vádoljuk magunkat azzal, hogy nem hallgattunk másokra. Sőt másokat teszünk felelőssé azért, hogy minket kudarc ért. Ha pedig valaki szeretne meggyőzni minket arról, hogy milyen butaságokat beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt igazságtalan viselkedésnek, alaptalan vádaskodásnak tartsuk.

c) A farizeusok nem voltak jobbak nálunk. Nem hallották meg igazán Jézus szavait, mert önzésük, igaznak vélt tudásuk, jogosnak vélt vágyaik érdektelenné tették tanítását. Nem Isten vonta meg tőlük szeretetét, nem ő tette szívüket érzéktelenné szavával szemben, hanem ők utasították el. Ha megértjük érzéketlenségüknek, tagadásuknak okát, akkor ez minket is segít abban, hogy felkészítsük szívünket Isten befogadására. Döntő jelentősége van annak, hogyan értelmezzük életünket, vágyainkat, hogyan fogalmazzuk meg céljainkat. Ma, amikor olyan sokat beszélünk szabadságunkról és sokszor értelmezzük helytelenül ennek természetét, amikor túlhangsúlyozzuk függetlenségünket, elsősorban ennek természetét jó alaposan átgondolni. A szabadság természetéhez nem a függetlenség kapcsolódik első helyen, hanem a felelősség tudata. Mindnyájan tapasztaljuk ugyanis, hogy sokféle döntési lehetőségünk van, és emögött rengeteg elképzelés húzódhat meg életünkről, önmagunkról. Amikor ezek között választunk, ezt azzal a tudattal tesszük, hogy a döntés a miénk, ezért felelősséget kell vállalnunk. Ezért fontos, hogy milyen eszmények, milyen célok vezetik döntésünket. Ez azonban még mindig nem meríti ki szabad akaratunk igazi természetét. Ehhez még valami hozzátartozik, ami legalább annyira titokzatos, mint a választási lehetőségeink természete. Ezzel együtt ugyanis azt is megéljük, hogy nem akárhogyan, hanem jól szeretnénk a többféle lehetőség között választani. A jóra törekvő igényünket azonban nehéz jobban megfogalmazni. Legegyszerűbben azt mondhatjuk, hogy jóra törekvésünk mögött a teljesebb, értékesebb emberség igénye van. Minél jobban éljük meg szabadságunk, felelősségünk igazi természetét, annál fogékonyabb lesz szívünk Jézus tanításának befogadására. Egyre jobban fogjuk felismerni szeretetét, csodálattal fogadjuk majd tanítását, igazságait, amelyek egyre jobban vonzzák majd szívünket, egyre jobban fogunk vonzódni személyéhez, egyre készségesebbek leszünk az üdvösség igéinek befogadására. MK

VÁLTOZÁSOK AZ EGYHÁZMEGYÉKBEN

Székesfehérvári Egyházmegye

Győri Egyházmegye