Castelgandolfo: Kisboldogasszony ünnepén, II. János Pál pápa ünnepi szertartás során átadta az egyháznak és a világnak a Katekizmus latin nyelvű, ún. tipikus, hivatalos kiadását, amelyet Laetamur magnopere apostoli levelével, augusztus 15-i dátummal hagyott jóvá és hozott nyilvánosságra. Mint ismeretes, a Katolikus Egyház Katekizmusa praktikus okok, nevezetesen a latin nyelv alkalmazásával járó nehézségek miatt, először franciául jelent meg 1992-ben, hat évig tartó szerkesztési munka után. Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa elmondta: A Katekizmus mostani, latin nyelvű kiadásába a pápa jóváhagyásával beledolgozták az utóbbi 5 év során beérkezett számos javaslatot és kiigazítást. Ratzinger bíboros a világ püspökeinek szóvivőjeként ünnepélyesen ígéretet tett arra, hogy a katekizmusnak ez a formai és tartalmi szempontból egyaránt javított, pontosabb és teljesebb változata egységes fogadtatásban részesül, biztos támpontként szolgálva a katolikus hitoktatáshoz és főként a helyi egyházakban az országos hittankönyvek megírásához. A pápa köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik ebben a nagy vállalkozásban közreműködtek. A mostani ünnepélyes átadást új kiindulópontnak nevezte, amely ösztönzést jelent ahhoz, hogy a most már befejezett Katekizmust jobban megismerjék, elfogadják, terjesszék és főként értékes munkaeszközzé váljon a lelkipásztori és hithirdető tevékenységben. A pápa hangsúlyozta, hogy a Katekizmus biztos tanbeli támogatóul szolgál az állandó teológiai kutatáshoz, értékes segédeszköz az egyházi élet különböző területein dolgozó szakemberek és rendkívül hasznos a keresztény ember hitének elmélyítéséhez. A katolikus egyházak és közösségek részéről érkező számtalan pozitív megnyilatkozás pedig a katekizmus ökumenikus jelentőségéről tanúskodik. Értékes segítség lehet azoknak, akik már egyáltalán nem hisznek. Az országos hittankönyvek kidolgozásával kapcsolatban a pápa említést tett egy rövidesen megjelenő Általános kateketikai direktóriumról, amely hasznos eligazítást tartalmaz ezek megírásához, aszerint, hogy milyen korú, társadalmi, kulturális környezethez tartozó személyeknek szólnak. Nem új változatról van szó Szeptember 9-én sajtókonferenciát tartottak a Szentszék Sajtótermében, ahol Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa bemutatta a Katolikus Egyház Katekizmusának hivatalos latin kiadását. Ratzinger leszögezte: a katekizmus latin nyelvű kiadása, az ún. editio tipica, hűségesen visszatükrözi az eredeti francia szöveget, amelyet 1992-ben hagyott jóvá a pápa a Fidei depositum kezdetű apostoli konstitúcióval. A most közzétett latin nyelvű Katekizmus tehát nem új, hanem a korábbi francia szöveg végleges kiadása, amely alapján át kell dolgozni a már eddig megjelent mintegy 30 nyelvi fordítást és a készülőben lévő újabb huszat.
A bíboros, mielőtt az újságírói kérdésekre válaszolt volna, a katekizmust bemutatva két témát fejtett ki: az egyik, hogy miért ilyen hosszú idő után öt évvel később jelent meg a latin kiadás, a másik pedig, hogy miért latin a végleges változat?
A jogosan felmerülő első kérdésre adva a választ, a bíboros hangsúlyozta: viszonylag kevés személy óriási vállalkozása volt ez a munka, amelyhez mindenképpen megfelelő időre volt szükség. Nyilvánvaló, hogy az editio tipica-nak véglegesnek kellett lennie, amelyen már nem lehet változtatni. Ez volt az oka annak, hogy öt évvel ezelőtt az eredeti kiadáshoz modern nyelvet választottak, fenntartva a lehetőségét a későbbi változtatásokra és javításokra, amelyek meg is történetek a kompetens bizottság szakértőinek megfontolt tanulmányozása után. Néhány témának halálbüntetés, az állatvilág védelme különös figyelmet szenteltek, egyrészt fontosságuk, másrészt a beérkezett számtalan korrekciós kérelem folytán. A halálbüntetés témája kapcsán az új szövegváltozat előbb II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikáját idézi: "Az egyház hagyományos tanítása nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást feltéve, ha a vétkes azonosságát és felelősségét illetően teljes bizonyosságot szereznek , és ha az lenne az egyetlen járható út, hogy hatékonyan megvédelmezzék a támadótól az emberi lények életét. Ha viszont folytatja a katekizmus új szövege a vértelen eszközök elegendőek, hogy megvédelmezzenek a támadóval szemben és szavatolják a személyek biztonságát, a hatóság ezekre az eszközökre szorítkozik, minthogy ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét feltételeinek és jobban összhangban állnak az emberi személy méltóságával. Ma azonban fejeződik be a katekizmus halálbüntetésről szóló tanításának új változata az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyek hatékonyan elnyomják a bűnözést, ártalmatlanná téve azt, aki elkövette anélkül, hogy elvenné tőle a megtérés lehetőségét a bűnös kivégzése abszolút szükségességének esetei immár nagyon ritkák, ha nem egyenesen gyakorlatilag értelmezhetők."
A bizottság munkáinak eredményét azután jóváhagyás végett a pápa elé terjesztették. A kisebb-nagyobb tartalmi változtatások kb. 100 paragrafust érintenek, de még ennél is több változtatást eszközöltek a források pontosabb meghatározása és nyomdatechnikai szempontok miatt.
A második kérdésre, hogy miért latin nyelvű a Katekizmus hivatalos kiadása, egyszerűbb a válasz mondotta Ratzinger bíboros a sajtókonferencián. A latin továbbra is az egyház hivatalos nyelve és éppen a nyelvek és kultúrák sokszínűségében a latin nyelv a biztosítéka a közös gyökerek folytonosságának és a hitegység megszilárdításának. Ratzinger bíboros végül említést tett stilisztikai problémákról is: a Katolikus Egyház Katekizmusa a zsinat dokumentumainak szabatos latin nyelvezetét alkalmazza. A stílusválasztását két szempont vezérelte: egyrészt, hogy kifejezze a köteléket a II. Vatikáni zsinattal, másrészt, hogy kapcsolódjék a két évezredes latin egyházi hagyományhoz.
A sajtókonferencia végén témán kívül megkérdezték Ratzinger bíborostól, vajon lehetséges-e Teréz anya szentté avatása "közfelkiáltással"? A bíboros magánszemélyként utalt az érvényben lévő jogra, mely nem látja ennek a lehetőségét előre, s egyúttal hangsúlyozta: a "Szentatya általában nagyon tiszteletben tartja a normákat, az igazságosság nyilvánvaló szempontjainál fogva." Gondolom tette hozzá még a Hittani Kongregáció prefektusa , hogy az egészen áttetsző és minden szem számára kristálytiszta életek esetében nincs szükség túl hosszú eljárásra". VR/MK
Velence: Augusztus 27. és szeptember 6. között rendezték meg az 54. velencei filmfesztivált. Hazánkat az In memoriam Gyöngyössy Imre című film képviselte. A 84 perces dokumentum-dráma az 1994-ben váratlanul, tragikusan elhunyt rendezőnek állít emléket. Felesége, Petényi Katalin és legbensőbb barátja, munkatársa, Kabay Barna rendkívüli érzékenységgel, a bánattól és szeretettől indíttatva összeállították a gazdag életmű epizódjait, amelyeket a filmek forgatása közben felvett jelenetekkel tarkítottak. A tudósítás szerint hivatalos magyar film- TV vagy sajtódelegáció nem vett részt a fesztiválon és a Gyöngyössy filmről se vettek tudomást. Annál többen jöttek olaszok, németek, japánok: megtöltötték a Sala Volpi termét. A közönség lélegzetvisszafojtva kísérte végig a századunk minden embertelensége, igazságtalan, erőszakos elnyomása ellen küzdő rendező filmjeiből nagy művész érzékkel kiválogatott részleteket. Újra láthattuk a Virágvasárnap öreg parasztasszonyát, akinek egyik fia pap, a másik kommunista, és mindketten a gyűlölet áldozatai lesznek. A Gyöngyössy-Kabay-Petényi hármas filmjei költői, gyakran szürrealista eszközökkel alapvető vallási, erkölcsi értékek mellett tesznek hitet. Az európai keresztény szellemiséggel együtt megjelennek a népi mítoszok és a filmrendező gyerekkorából, a kis dunántúli faluból hozott emlékek.
A filmek címei magukért beszélnek: Memento, Két elhatározás, Tengerre néző cellák, Pusztai emberek, Száműzöttek, Boat People, Elhagyott brazil utcagyerekek, Szökevények, Erdély 1990, Keresztények szovjet Közép-Ázsiában, Ötven év hallgatás, Holtak szabadsága és még sok más kisebb dokumentumfilm.
A Gyöngyössy filmstrió beutazta az egész világot, hogy mindenütt tanúságot tegyenek a szenvedésről. "Nem lenne értelme filmjeinknek, ha ezzel nem segítenénk az embereken" mondta Gyöngyössy Imre. Elmentek még Szibériába is, hogy az 1941-ben Sztálin parancsára deportált Volga-németek nyomát keressék. Dokumentálták a vietnámi és kubai menekülők süllyedő tutajairól érkező segélykiáltásokat és az önkéntes mentők önfeláldozó munkáját. Az ötven évi száműzetés után Szibériából hazájukba visszatérő litvánokról, akik halottaikat is magukkal vitték megrázó filmet csináltak.
Cannestől kezdve Montreálon, Chicagón keresztül az Osakai Filmfesztiválig mindenütt díjakat nyertek, míg végre 1994-ben Budapesten is megkapták "a legjobb TV-film" díját. Az In memoriam Gyöngyössy Imre megemlékezik az író, költő, filmrendező életútjáról is, aki 1930-ban született a Dunántúlon és a közeli pannonhalmi bencések olasz gimnáziumában érettségizett. Verseit diáktársaival együtt olaszra fordították és ez elég volt ahhoz, hogy "államellenes összeesküvés" vádjával 1951-ben az ÁVO gyilkos börtönébe kerüljenek. Végtelen szenvedések árán három évi rabság után szabadul, de szénbányában kell dolgoznia. Súlyosan megbetegszik. Végre 1956 után felveszik a budapesti film-főiskolába. 1961-ben diplomázik. nemsokára megkezdi az együttműködést Kabay Barnával. Később felesége, a művészettörténész Petényi Katalin is bekapcsolódik a munkába. A börtönévek adták meg Gyöngyössynek a kitaszítottság, a családi kör elvesztése, az elszigeteltség fájdalmas élményét, ami áttételesen minden erőszak, igazságtalanság elleni tiltakozásra késztette. Emiatt határozta el, hogy családjával és társaival együtt elhagyják hazájukat, ahol egymás után tiltották be, vagy csonkították meg filmjeiket. Németországba költöztek, Bence és Réka nevű gyermekeikkel, hogy szabadon fejthessék ki művészi tevékenységüket. Gyöngyössy Imre halála óta alkotótársai, Petényi Katalin és Kabay Barna folytatják századunk tragikus dokumentációját, abban a reményben, hogy filmjeik a jövő nemzedékének tanulságul szolgálnak. Egyik film címe: Add tudtul fiaidnak, mintha Gyöngyössy öröksége lenne. Gyöngyössy Bence szintén filmrendező lett. Első filmjét most szeptember elején mutatták be Kanadában, a montreali Világfilmfesztiválon. 79 versenyző közül az első díjat nyerte el.
A szeptember 6-án véget ért filmfesztiválról írott értékelésében az Avvenire című katolikus napilap arról ír, hogy a versenyen évek óta nem vett részt ennyi gyenge film. A lap a zsűri döntését is hibáztatja. Az első díjat a japán Takeshi Kitano Tűzijáték című filmje nyerte. A film a halál problémáját dolgozza fel, de az Avvenire szerint a néző csak a szörnyű gyilkosságok sorozatát látja a vásznon. Annál figyelemreméltóbb, hogy a lap az értékes filmek közé sorolja az In memoriam Gyöngyössy Imre című 84 perces dokumentumfilmet. Gyöngyössy egyéni hangot képviselt a magyar filmművészetben, amelyet erős keresztény hit jellemzett írja az Avvenire. VR/MK
Budapest: A Magyar Szalézi Tartomány tudatja, hogy P. Skultéti Demjén S.D.B. aranymisés áldozópap szeptember 1-jén elhunyt. A rendtársak szeptember 12-én vesznek tőle búcsút: az engesztelő szentmiseáldozatot a Tartományfőnökség templomában (IV. Aschner L. tér 10.) mutatják be 10 óra 30 perckor és azt követően 12 órakor helyezik örök nyugalomra az Újpest-megyeri temetőben. MK
