KÜLFÖLDI HÍREK

A zsidósággal való kapcsolatok bizottságának közleménye

A katolikus egyház és a zsidóság kapcsolatai a II. Vatikáni zsinat 1965-ben közzétett Nostra Aetate Nyilatkozata óta pozitív irányban fejlődtek. Ezzel a párbeszéd vette át az ősrégi viták helyét. Ebben az új légkörben a zsidósággal való kapcsolatok szentszéki bizottsága és a zsidó-katolikus vallásközi konzultációkra létrehozott nemzetközi bizottság 1999. októberében kezdeményezte egy szakértői csoport létrehozását, amelynek három zsidó és ugyanannyi katolikus képviselője azt a feladatot kapta, hogy alaposan tanulmányozza és utána tárja fel a tartalmát annak a 11 kötetnek, amelyet neves történészek állítottak össze 1965-81. között: "Actes et Documents du Saint-Siege relatifs a la Seconde Guerre Mondiale." Ezt megelőzően ugyanis a Szentszék és a holokauszt kapcsán a nyilvános vitában csak érintőlegesen vették figyelembe az említett kötetekben található gazdag dokumentációt.

A zsidósággal való vallási kapcsolatok bizottsága sajnálattal vette tudomásul a szakértők csoportjának júliusi döntését, miszerint felfüggesztették kutatásaikat. Ugyanakkor a bizottság hálás a csoport tagjainak, különösen a katolikus képviselőknek, az eddig elvégzett munkáért és készséges hozzáállásukért. Kezdettől fogva világos volt, hogy a csoportra bízott feladat korlátain belül nem lehetett volna minden problémára válaszolni, amelyeket csak a még nem hozzáférhető források konzultálásával lehetett volna megoldani, utólagos kutatásokkal. Ennek ellenére az volt az álláspont, hogy a kutatás lehetséges eredményei megfelelő módon bátoríthattak volna egy objektív történészvitát. A csoport szakértői elfogadták nem könnyű megbízatásukat. Soha, egyetlen pillanatra sem került szóba annak a lehetősége, hogy hozzáférhettek volna a Vatikáni Levéltár 1922. utáni dokumentumaihoz. 2000. októberében a szakértők csoportja előzetes jelentést mutatott be, amely 47 kérdést tartalmazott. Ez a dokumentum más történészek részéről ellentmondásos vita tárgyává vált. A katolikus-zsidó kapcsolat nemzetközi bizottsága 2001. május 1-4. között tartott New York-i ülésén bőségesen megvizsgálta a kutatás folytatásának lehetőségét a fent említett csoport részéről. Ennek pozitív eredménye azt mutatta, hogy mindkét fél folytatni kívánja a kutatást és el akar jutni a zárójelentés bemutatásához. A valóságban azonban meg kellett állapítani, hogy a csoport feladataira és céljaira vonatkozó értelmezések különbözőségét nem lehetett leküzdeni. Ezen túl a zsidó fél részéről kiszivárogtatott hírek, poémikus írások hozzájárultak a bizalmatlanság érzésének keltéséhez. Mindez gyakorlatilag lehetetlenné tette a közös kutatás folytatását.

Egy ilyen jellegű tudományos munkát csak a korrektség, a tisztelet alapjain, a munkát végzők egymás iránti kölcsönös bizalma mellett lehet megvalósítani. Ez a nélkülözhetetlen előfeltétel teljes mértékben megszűnt a miatt a szóharc miatt, amely a kutatás felfüggesztése és a felfüggesztést kísérő sértő gyanakvások nyomán támadt. A csoport katolikus tagjai nyilvánosan elhatárolták magukat hasonló értelmezésektől és polémikus értékelésektől. A helyzet jelenlegi állása szerint és ezeken az alapokon, nem látszik lehetségesnek a közös munka újrakezdése. A zsidósággal való vallási kapcsolatok bizottsága minden kétséget el akar hárítani annak a folyamatnak a visszafordíthatatlansága felől, amely a zsidók és a keresztények közötti megértéshez vezet és amely utat végig kell járni mindkét fél közös érdekében. Ezt a folyamatot, amelyet a Zsinat indított el, tovább folytatta II. János Pál pápa. Tekintélyes zsidó képviselők is kijelentették, hogy nem kívánják a nyílt vitát, megerősítették azt a szándékukat, hogy tovább folytatják a vallási kérdésekre vonatkozó párbeszéd elmélyítését.

Minden bizonnyal a zsidók és a keresztények közötti megértés megköveteli a történelmi kutatást. Az ide vonatkozó minden történelmi forráshoz való hozzáférés tehát ennek a kutatásnak természetes követelménye. A történészek kívánsága, hogy bocsássák rendelkezésükre az Archívum XI. Pius (1922-39) és XII. Pius (1939-1958) pápaságára vonatkozó összes dokumentumát, érthető és jogos. Az igazság tiszteletben tartásával a Szentszék készen áll, hogy megengedje a Vatikáni Levéltárhoz való hozzáférést, amint befejeződik a kérdéses, még elfekvő dokumentumok elrendezése és katalogizálása. A zsidósággal való vallási kapcsolatok bizottsága arra törekszik, hogy a következő hónapokban megtalálja a megfelelő módját annak, hogy új alapokon ismét beindítsa a kutatást, abban a reményben, hogy a felvetett kérdések közös tisztázására jussanak el. A bizottság mindezt azzal a meggyőződéssel teszi, hogy a katolikus egyház nem fél a történelmi igazságtól zárja közleményét Walter Kasper bíboros, a zsidósággal való vallási kapcsolatok bizottságának elnöke. VR/MK

A rimini találkozó résztvevői méltatták XII. Pius pápa alakját

"Bárkit, aki megmenti egyetlen ember életét, az Írások úgy tartják számon, mintha az egész emberiséget mentette volna meg" a Talmud e kijelentését idézte David Dalin, Pacelli pápa zsidók érdekében végzett tevékenységének méltatására. XII. Pius pápa a XX. század minden más vezetőjénél jobban, ténylegesen megvalósította e talmudi mondást akkor, amikor az európai zsidóság sorsa veszélybe került. XII. Pius pápa morális örökségét nem lehet és nem szabad elfelejteni hangsúlyozta a New York-i zsidó rabbi, aki gazdag történelmi dokumentáció alapján méltatta Eugenio Pacellit, igaz, kedves és nagyszámú zsidót megmentő embernek nevezve őt, és kifejezte reményét, hogy a történelmi tények alapján helyesbítik a XII. Piusról kialakított képet. John Cornwall könyvének címével ellentétben XII. Pius nem volt Hitler pápája. Ő sokkal közelebb állt hozzájuk, mint azt a zsidók remélhették volna szögezte le David Dalin.

Arról, hogy mégis, mivel magyarázhatók a XII. Pius ellen felhozott vádak, köztük pl. a cinkos hallgatás vádja, hiszen a háború után és főként a zsidók, egyetemesen elismerték, hogy nagy és zsidó barát pápa volt, Giulio Andreotti szenátor kifejtette: a XII. Pius emléke iránti gyűlölet és dühödt ellenszenv nem abból ered, hogy ő valakik ez esetben a zsidók ellen tett vagy nem tett meg mindent, amit módjában állt volna megtenni maguknak a zsidóknak, vagy egyéb üldözötteknek a védelmében. Mindez abból származik, hogy XII. Pius igen határozott álláspontot képviselt a kommunisták és a velük rokonszenvezők kérdésében. Ez ürügyül szolgált különböző interpretációkra, amelyek között szerepelhet a következő: amikor a szövetségesek azt kérték a pápától, hogy nyilatkozzon az ő javukra a háború kérdésében, a pápa azt a teljesen logikus választ adta, hogy az egyház hagyományában nem szokásos, hogy az egymással háborúzó felek mellett vagy ellen foglaljon állást. A pápa tényleges véleménye az volt, hogy mindkettő a nácizmus és a kommunizmus egyaránt rossz. Ez olyan, mintha valaki azt kérdezné, hogy melyik rosszabb: a kolera vagy a pestis. Andreotti szenátor szerint az a helyes, ha mindkettőt dögvésznek tekintik, mert mindkettő az. Emlékeztetett arra a sokak által felhozott vádakra a pápa ellen, hogy nem átkozta ki Hitlert. Ezzel csak azt érte volna el, hogy még jobban üldözik a keresztényeket. XII. Pius cselekedetei között egyetlen olyan sincs, amely ne a szabadság és az üldözöttek védelme érdekében hangzott volna el. Az erre vonatkozó dokumentáció gyűjtemény megtámadhatatlan. Ezért tehát helyes a reakció azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek gyávának akarják feltüntetni a pápát. Nem szabad, hogy ebbe a kelepcébe beleessünk, nem szabad védekező mérkőzést folytatnunk mondotta Giulio Andreotti. Hozzátette: XII. Pius pápa az egyház történelmének nagy alakja volt. Hitler tervei között szerepelt az is, hogy tegyék a földdel egyenlővé a Vatikánt és deportálják a pápát. VR/MK

Riccardo Muti karmester megkapta az Olasz Kultúra aranydíját

Az Indiai Keresztények Tanácsának válaszközleménye az ország miniszterelnökének keresztényellenes támadására

Ezt a megjegyzést a kormányfő hivatali munkája végzése közben tette, a Sangh Parivar mozgalom vezetőinek jelenlétében, akik közismerten a kisebbségek, különösen a keresztények elleni gyűlöletkampány vezetői. Kijelentésére akkor került sor, amikor az ország ismét tanúja a keresztény papok, szerzetesek elleni megújult erőszaknak. Az erőszakos tettek közül sokat éppen a Sangh Parivar mozgalom tagjai követtek el, amint azt az érdekelt szövetségi államok rendőrsége megállapította. Az összindiai keresztény tanács néhány nappal ezelőtt felszólította Vadzspaji miniszterelnököt, hogy fékezze meg a mozgalom tagjait, akik egyes államokban, közöttük Uttar Pradeshben, átvették a hatalmat és fegyveresen támadnak rá a keresztényekre. Egyes kormánytagok, közöttük a miniszterelnök, nem titkolják, hogy tagjai a szélsőséges hindu mozgalomnak, és csodálják ideológiáját. Vadzspaji mondatával megkérdőjelezte az egész keresztény közösségnek a nemzeti fejlődés érdekében kifejtett tevékenységét, szolgáló munkáját, a betegek és haldoklók ápolását, gondozását, a tömegek oktatására irányuló feladatát. Megbélyegezte 25 ezer keresztény oktató és egészségügyi ápoló munkáját, holott ők képviselik az ázsiai történelem legnagyobb nem kormányzati erőfeszítését és olyan területeken dolgoznak, amelyekre a kormány munkája nem terjed ki, illetve, ahonnan visszavonult napjaink privatizációs korszakában. A keresztény szociális munka Jézus Krisztus tanításából merít, példát adott rá többek között Teréz anya, aki utolsó leheletéig a szegényekért dolgozott írják az indiai keresztény vezetők, felszólítva a központi kormányzatot, hogy tegyenek meg mindent a kisebbségek érdekében, a mélyen aláásott bizalom helyreállításában. VR/MK