6. Cikkely

A HATODIK PARANCSOLAT

"Ne törj házasságot!" (Kiv 20,14) [82]

"Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: »Ne törj házasságot!« Én pedig mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele." (Mt 5,27--28)

I. "Férfinak és nőnek teremtette őket ..."

2331 "Az Isten szeretet: benső életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremti, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelősséget." [83]

"Isten megteremtette az embert, saját képmására (...) férfinak és nőnek teremtette őket" (Ter 1,27); "legyetek termékenyek és szaporodjatok" (Ter 1,28); "amikor Isten Ádámot megteremtette, Istenhez hasonlónak alkotta; férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, és azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket" (Ter 5,1--2).

2332 A szexualitás az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében. Sajátosan az érzelmi életre vonatkozik, a szeretet és az élet továbbadásának képességére, általánosabban az alkalmasságra, hogy közösségi kapcsolatot teremtsen másokkal.

2333 Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását. A testi, erkölcsi és lelki különbségek és komplementaritás a házasság javára és a családi élet kibontakozására irányulnak. A házaspár és a társadalom harmóniája részben attól függ, hogyan élik meg a nemek komplementaritását, kölcsönös egymásrautaltságát és egymás segítését.

2334 "»Férfinak és nőnek« teremtvén az embert, Isten a férfit és a nőt egyformán megajándékozta a személyes méltósággal." [84] "Az ember, a férfi és az asszony, egyaránt személy, hiszen mindketten a személyes Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve." [85]

2335 Mindkét nem azonos méltósággal, de különböző módon Isten hatalmának és gyengédségének képmása. A férfi és a nő egysége a házasságban a Teremtő nagylelkűségének és termékenységének egyfajta utánzása a testben:"a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz" (Ter 2,24). Ebből az egyesülésből származik minden emberi nemzedék. [86]

2336 Jézus azért jött, hogy a teremtést eredeti tisztaságában helyreállítsa. A Hegyi Beszédben szigorúan értelmezi Isten tervét: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele." (Mt 5,27--28) Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. [87]

Az Egyház hagyománya a hatodik parancsolatot úgy tekintette, mint ami magában foglalja az emberi szexualitás egészét.

II. Meghívás a tisztaságra

2337 A tisztaság a szexualitás személybe integráltságát jelenti, azaz az ember belső egységét a maga testi és lelki valóságában. A szexualitás, amelyben az embernek az anyagi és biológiai világhoz tartozása jut kifejezésre, akkor válik személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytől személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nő kölcsönös, teljes és időben korlátlan odaadásába.

A tisztaság erénye tehát őrzi a személy épségét és az odaadás teljességét.

A SZEMÉLY ÉPSÉGE

2338 A tiszta életet élő személy megőrzi a benne lévő élet- és szeretetenergiák épségét. Ez az épség biztosítja a személy egységét, és ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sértené azt. Nem tűri sem a kettős életet, sem a kettős nyelvet. [88]

2339 A tisztaság megköveteli az önuralom megszerzését, ami nevelés az emberi szabadságra. Az alternatíva világos: vagy az ember parancsol a szenvedélyeinek és békére jut, vagy hagyja, hogy azok leigázzák őt és boldogtalanná válik. [89] "Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg." [90]

2340 Aki hűséges akar maradni keresztségének ígéreteihez és ellen akar állni a kísértéseknek, annak használnia kell a megfelelő eszközöket: az önismeretet, az életkörülményeinek megfelelő aszkézist, az isteni parancsolatok iránti engedelmességet, az erkölcsi erények gyakorlását és az imádsághoz való hűséget. "A megtartóztatás ugyanis összeszed minket és elvezet arra az egységre, amelyből sokfelé szétszóródtunk." [91]

2341 A tisztaság erényei a mértékletesség sarkalatos erényétől függenek, amely arra irányul, hogy az értelemmel irányítsa a szenvedélyeket és az ember érzéki vágyait.

2342 Az önuralom hosszú állhatatosság műve. Soha nem tekinthető úgy, hogy véglegesen megszereztük. Magában foglalja a törekvést, hogy minden életkorban újra meg újra megszerezzük. [92] Bizonyos életszakaszokban a szükséges erőfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul, a gyermek- és serdülőkorban.

2343 A tisztaság ismeri a növekedés törvényeit, melyek tökéletlenséggel és elég gyakran bűnnel megjelölt fokozatokon keresztül haladnak előre. A tiszta és erényre törekvő ember "napról napra szabad választásaival épül: tehát megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi jót saját fejlettségi fokán". [93]

2344 A tisztaság kiemelkedően személyes feladat, de kulturális erőfeszítést is igényel, ugyanis "az emberi személy tökéletesedése és a társadalom fejlődése kölcsönösen összefüggenek". [94] A tisztaság föltételezi a személy jogainak tiszteletben tartását, különösen azt a jogát, hogy olyan tájékoztatást és nevelést kapjon, amely tiszteli az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit.

2345 A tisztaság erkölcsi erény. Isten ajándéka is, kegyelem, lelki tevékenység gyümölcse. [95] A Szentlélek megajándékozza Krisztus tisztaságának követésével [96] azt, aki újjászületett a keresztség vizéből.

AZ ÖNÁTADÁS TELJESSÉGE

2346 A szeretet minden erény formája. Hatására a tisztaság úgy jelenik meg, mint a személy önátadásának iskolája. Az önuralom az önátadáshoz van rendelve. A tisztaság azt, aki gyakorolja, a felebarát előtt Isten hűségének és gyöngédségének tanújává teszi.

2347 A tisztaság erénye a barátságban kitágul. Megmutatja a tanítványnak, hogyan kell követnie Azt, aki barátainak választott bennünket, [97] teljesen nekünk adta Önmagát és a maga isteni állapotában részesít bennünket. A tisztaság a halhatatlanság ígérete.

A tisztaság különösen a felebaráttal való barátságban mutatkozik meg. Az azonos vagy különböző nemű személyek közötti barátság nagy érték mindenki számára. Elvezet a lelki közösségre.

A TISZTASÁG KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI

2348 Minden megkeresztelt ember a tisztaságra kapott meghívást. A keresztény Krisztust, minden tisztaság példaképét öltötte magára. [98] Az összes Krisztus-hívő arra hivatott, hogy sajátos életállapotának megfelelően tiszta életet éljen. A keresztény keresztsége pillanatában elkötelezte magát arra, hogy érzelmi életét tisztaságban fogja uralni.

2349 A tisztaság erényének "különböző életállapotuk szerint kell ékesítenie az embereket: egyeseket a szüzességben vagy az Istennek szentelt cölibátusban, hogy könnyebben és osztatlan szívvel szentelhessék magukat egyedül Istennek; másokat az erkölcsi törvények által meghatározott módon aszerint, hogy házasok vagy egyedülállók-e". [99] A házas emberek arra kaptak meghívást, hogy a házastársi tisztaságot éljék; a többiek a tisztaságot az önmegtartóztatásban gyakorolják:

"Megtanuljuk tehát, hogy a tisztaság hármas erény: házastársi, özvegyi, szűzi; ugyanis nem úgy hirdetjük az egyiket, hogy kizárjuk a másik kettőt. (...) Ennyiben az Egyház fegyelme gazdag." [100]

2350 A jegyesek arra hivatottak, hogy a tisztaságot az önmegtartóztatásban éljék meg. E próbának alávetettségben fedezzék föl a kölcsönös tiszteletet, a hűség és a remény -- Istentől megkapják egymást -- begyakorlását. Tartsák fönn a házasság idejére a gyengédségnek azokat a megnyilvánulásait, melyek a házastársi szeretet sajátosságai. Segítsék egymást kölcsönösen abban, hogy növekedjenek a tisztaságban.

A TISZTASÁG ELLENI BŰNÖK

2351 A tisztátalanság (lat. luxuria) a nemi gyönyör rendetlen vágya vagy féktelen élvezete. A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik.

2352 Az önfertőzés (lat. masturbatio) a nemi szervek szándékos izgatása nemi öröm szerzése céljából. "Mind az egyházi Tanítóhivatal -- a hagyomány állandó folyamatában --, mind a hívők erkölcsi érzéke bizonytalankodások nélkül állítja, hogy az önfertőzés önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet." "Bármi legyen is a motívuma, a szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének." Ilyen esetben a szexuális élvezetet, melynek "az erkölcsi rend szerint az igazi szerelem, a teljes, kölcsönös odaadás és az emberi élet továbbadása összefüggésében kell megvalósulnia, az e rend által megkövetelt szexuális kapcsolaton kívül keresik". [101]

Ahhoz, hogy a személyek erkölcsi felelősségéről helyes ítéletet alkothassunk és a lelkipásztorkodásnak irányt mutathassunk, figyelembe kell venni az érzelmi éretlenséget, a szerzett szokások erejét, a szorongásos állapotot és egyéb pszichikai vagy társadalmi tényezőt, amelyek enyhíthetik, talán a minimumra is csökkenthetik az erkölcsi bűnösséget.

2353 A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg.

2354 A pornográfia kivonja a tényleges vagy tettetett szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt szándékosan harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot, mert eltorzítja a házastársi aktust, mely a házastársak egymásnak nyújtott intim ajándéka. Súlyosan károsítja mindazok méltóságát, akik részt vesznek benne (színészek, kereskedők, nézők), mert egymás számára primitív élvezet cikké és a meg nem engedett profit forrásává válnak. A pornográfia mindnyájukat egy nem létező világ illúziójába ringatja. Súlyos bűn. A polgári hatóságoknak meg kell akadályozniuk pornográf anyagok előállítását és terjesztését.

2355 A prostitúció a prostituált személy méltóságát támadja, melyet a tőle nyert nemi gyönyörre redukálnak. Aki ezért fizet, súlyosan vétkezik önmaga ellen: megsérti a tisztaságot, melyre kötelezi a keresztség, és beszennyezi testét, a Szentlélek templomát. [102] A prostitúció a társadalom fekélye. Rendes körülmények között a nőket sújtja, de nem kíméli a férfiakat, a gyermekeket és a fiatalkorúakat sem (ez utóbbi két esetben a bűn a botránnyal is súlyosbodik). Az embernek önmagát prostituálnia mindig súlyos bűn, de a bűn beszámíthatóságát csökkentheti a nyomor, a zsarolás és a társadalmi nyomás.

2356 A nemi erőszak a személy szexuális intimszférájába való erőszakos behatolás. Sérti az igazságosságot és a szeretetet. A nemi erőszak súlyosan megsérti a másik tisztelethez, szabadsághoz, testi és erkölcsi épséghez való jogát. Súlyos kárt okoz, mely az áldozatban egész életére kiható nyomot hagyhat. Mindig önmagában rossz cselekedet. Még súlyosabb, ha rokonok (vö. vérfertőzés) vagy nevelők követik el a rájuk bízott gyermekeken.

TISZTASÁG ÉS HOMOSZEXUALITÁS

2357 A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva --mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket [103] -- mindig vallotta, hogy "a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek". [104] Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.

2358 Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.

2359 A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.

III. A házastársi szeretet

2360 A szexualitás a férfi és a nő házastársi szeretetére van rendelve. A házasságban a házastársak testi meghittsége a lelki közösség jelévé és zálogává lesz. A megkereszteltek között a házasság kötelékeit szentség szenteli meg.

2361 "Ezért a szexualitás (...), mely által a férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, egyáltalán nem puszta biológiai tény, hanem az emberi személy legbensőbb magvát érintő valóság. A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi": [105]

"Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: »Kelj föl, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.« És fölkelt és elkezdtek imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy egészséget nyerjenek. És kezdték mondani: »Áldott vagy, atyáink Istene (...). Te teremtetted Ádámot és erős segítőül adtad mellé a feleségét, Évát. És kettőjükből lett az emberek magva. És mondtad: nem jó az embernek egyedül lenni: Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat. És most nem bujaság kedvéért veszem el e nővéremet, hanem igazságban. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg!« Közösen rámondták: »Amen, amen!« Azután éjszaka együtt háltak." (Tób 8,4--9)

2362 "A bizalmas és tiszta házastársi egyesülés cselekményei tehát tiszteletreméltó erkölcsi értékek, és emberhez méltón gyakorolva azt a kölcsönös önátadást jelzik és mélyítik el, mely által örvendező és hálás lélekkel gazdagítják egymást". [106] A szexualitás öröm és gyönyörűség forrása:

"Maga a Teremtő (...) rendelkezett úgy, hogy e feladatért (ti. a nemzésért) testben és lélekben gyönyörűséget és boldogságot találjanak. A házastársak tehát ezt a gyönyörűséget keresve és élvezve semmi rosszat nem tesznek. Elfogadják, amit a Teremtő szánt nekik. Mindazonáltal a házastársaknak is tudniuk kell, hogy meg kell maradniuk az igaz mértéktartás keretei között." [107]

2363 A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül.

Így tehát a férfi és a nő házastársi szeretete a hűség és a termékenység kettős követelményének van alárendelve.

A HÁZASTÁRSI HŰSÉG

2364 A házaspár "az életnek és a szeretetnek bensőséges közösségét alkotja (...), melyet a Teremtő alapított és sajátos törvények szabályoznak". "A házastársi szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés hozza létre." [108] A házastársak véglegesen és teljesen egymásnak adják magukat. Többé már nem ketten vannak, hanem egyetlen testet alkotnak. A házastársak által szabadon megkötött szövetség kötelezi őket a házasság egységének és fölbonthatatlanságának megőrzésére. [109] "Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza" (Mk 10,9). [110]

2365 A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. Isten hűséges. A házasság szentsége a férfit és a nőt Krisztusnak Egyháza iránti hűségébe vezeti be. A házastársi tisztasággal a világ előtt tesznek tanúságot e misztériumról.

Aranyszájú Szent János tanácsolja a fiatal férjeknek, hogy így beszéljenek a feleségükhöz: "Téged ölellek és téged szeretlek, és a lelkemnél is többre tartalak. Mert a jelen élet semmi, ezért kérem és akarom és mindent megteszek azért, hogy mi, akik ezt az életet éljük, méltónak találtassunk arra, hogy a jövendő életben is nagy biztonsággal együtt lehessünk. (...) Szeretetedet mindennél többre tartom, és nincs keservesebb dolog számomra, mint tőled valaha is elválni." [111]

A HÁZASSÁG TERMÉKENYSÉGE

2366 A termékenység ajándék, a házasság egyik célja; a házastársi szeretet ugyanis természete szerint a termékenységre irányul. A gyermek nem kívülről csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely "az élet oldalán áll", [112] tanítja, hogy "minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia." [113] "Ez a tanítás, amelyet az Egyház tanítóhivatala többször kifejtett, azon az Istentől alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, mely a nemi aktus két jelentése, tudniillik az egyesülés és a termékenység között áll fönn, amit az ember a saját kezdeményezésével nem szakíthat szét." [114]

2367 Az élet továbbadására hivatott házastársak Isten teremtő hatalmából és atyaságából részesednek. [115] "Az emberi élet továbbadásának és nevelésének feladatában -- amit sajátos küldetésüknek kell tekinteni -- a házastársaknak tudniuk kell, hogy Isten szeretetének munkatársai s mintegy tolmácsai. Feladatukat tehát emberi és keresztény felelősséggel töltsék be." [116]

2368 E felelősség különlegesen érvényes az élet továbbadásának szabályozásában. A házastársak jogos okok miatt (iustis de causis) [117] akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen. Rájuk tartozik meggyőződni arról, hogy kívánságuk nem vak önszeretetből (önzésből) fakad, hanem megfelel a felelős szülőség igaz nagylelkűségének. Ezenfelül eljárásukat az erkölcsiség objektív kritériumai szerint kell szabályozniuk:

"Az eljárásmód erkölcsi értéke, amikor a házastársi szeretet és az élet felelős továbbadásának összehangolásáról van szó, nem csupán az őszinte szándéktól és az indítékok mérlegelésétől függ, hanem a személy és tettei természetéből vett objektív kritériumokhoz igazodik, melyek a kölcsönös önátadás és az emberi nemzés teljes tartalmát az igaz szeretet összefüggésében tartják meg; ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársi tisztaság erényét őszinte lélekkel gyakorolják." [118]

2369 "Ha mindkét lényeges összetevőt, tudniillik az egyesülést és az élet továbbadását megőrzik, a házastársi aktus megtartja a kölcsönös igaz szeretet jelentését és rendeltetését az ember nagyszerű hivatására, a szülőségre." [119]

2370 Az időszakos megtartóztatás, továbbá az élet továbbadása szabályozásának az önmegfigyelésen és a terméketlen periódusok kihasználásán alapuló módszere, megfelel az erkölcsiség objektív kritériumainak. [120] E módszerek tiszteletben tartják a házastársak testét, bátorítják az egymás közötti gyengédséget és elősegítik a hiteles szabadságra való nevelést. Ezzel szemben önmagában rossz "minden olyan cselekedet, mely -- akár a házassági aktust megelőzően, akár annak végrehajtása közben, akár természetes következményeinek kibontakozása közben -- célként vagy eszközként szándékosan megakadályozza az élet továbbadását". [121]

"Így a természet szavának, mely a házastársak kölcsönös és teljes odaadását mondja, a fogamzás meggátolása által szembehelyezik az ellentmondás igéjét, tudniillik a teljes odaadás megtagadását. Ebből pedig nem csupán az élet felé nyitott lelkület elutasítása származik, hanem a házastársi szeretet belső igazságának -- mely az egész személy ajándékozására irányulna -- színlelése is. (...) A fogamzásgátlás és a terméketlen időszakok fölhasználása közti antropológiai és erkölcsi különbségtétel (...) a személynek és a szexualitásnak két olyan fajtáját foglalja magában, melyek kizárják egymást." [122]

2371 "Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is." [123]

2372 Az állam felelős a polgárok jólétéért. Ezért törvényes, hogy beavatkozik a népesedés alakulásába. Teheti ezt objektív és tiszteletteljes tájékoztatással, de semmiképpen sem önkényeskedő és kényszerítő módon. Törvényesen nem léphet a házastársak kezdeményezése helyébe, akik gyermekeik nemzésének és nevelésének elsődleges felelősei. [124] Az államnak nincs hatalma arra, hogy az erkölcsi törvénnyel ellenkező eszközökkel avatkozzon be.

A GYERMEKÁLDÁS

2373 A Szentírás és az Egyház hagyományos gyakorlata a nagy családokban Isten áldásának és a szülők nagylelkűségének jelét látja. [125]

2374 Nagy fájdalma a házastársaknak, amikor rájönnek terméketlenségükre. "Mit adhatsz nekem? -- kérdezi Ábrám Istentől. -- Hiszen gyermek nélkül megyek el!" (Ter 15,2) "Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!" -- kiáltja Ráchel a férjének, Jákobnak (Ter 30,1).

2375 Az emberi terméketlenség csökkentésére irányuló kutatások bátorítandók, föltéve, hogy "az emberi személy, elidegeníthetetlen jogai, valódi és teljes javai" szolgálatában végzik azokat, "Isten tervének és akaratának megfelelően". [126]

2376 Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megsértik a "házastársak kizárólagos jogát, hogy kizárólag a másik által váljanak apává és anyává". [127]

2377 Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtemékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen odaadja magát, hanem olyan aktus, mely "a magzat életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlőségnek, melynek közösnek kell lennie a szülők és a gyermekek között." [128] "A nemzést erkölcsi szempontból nézve megfosztják sajátos tökéletességétől, amikor nem a házastársi aktus, azaz a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják (...); csak a házastársi aktus két jelentése közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelő nemzéssel." [129]

2378 A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. "A házasság legnagyobb ajándéka" egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a "gyermekhez való jogot". Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy "szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék". [130]

2379 Az evangélium megmutatja, hogy a testi terméketlenség nem abszolút rossz. Azok a házaspárok, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetőségeit és terméketlenek maradnak, kapcsolódjanak az Úr keresztjéhez, ami minden lelki termékenység forrása. Elhagyott gyermekek örökbefogadásával és mások javára végzett komoly szolgálatokkal megmutathatják nagylelkűségüket.

IV. A házasság méltóságának megsértései

2380 A házasságtörés. A szó a házastársi hűtlenséget jelenti. Amikor két olyan fél létesít szexuális kapcsolatot egymással, még ha futólag is, akik közül legalább az egyik házas, házasságtörést követnek el. Krisztus a házasságtörést elítéli, még ha vágyban történik is. [131] A hatodik parancsolat és az Újszövetség feltételek nélkül tiltja a házasságtörést. [132] A Próféták kárhoztatják súlyosságát. A házasságtörésben a bálványimádás bűnének előképét látják. [133]

2381 A házasságtörés igazságtalanság. Aki elköveti, megszegi vállalt kötelezettségeit. Megsérti a házastársi köteléket, ami a Szövetség jele; sérti a másik házastárs jogát, és megtámadja a házasság intézményét azáltal, hogy megszegi a szerződést, amely annak alapjául szolgál. Veszélyezteti az emberi nemzés és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülők szilárd egységére.

A VÁLÁS

2382 Urunk Jézus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot fölbonthatatlannak akarta. [134] Hatálytalanította azokat az engedményeket, amelyeket lassanként bevezettek a régi Törvénybe. [135]

Megkereszteltek között "a megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve". [136]

2383 A házastársak különélése a házastársi kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által meghatározott esetekben törvényes lehet. [137]

Ha a polgári válás marad az egyetlen lehetséges eszköz bizonyos törvényes jogok érvényesítésére -- például a gyermekekről való gondoskodás vagy az örökség biztosítása --, erkölcsi vétség nélkül eltűrhető.

2384 A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon megkötött szerződését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek a szentségi házasság jele. Egy új házas kötelék létrehozása, még ha a polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: az újra házasodott házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van:

"A férjnek, miután feleségét elbocsátotta, nem szabad mást feleségül vennie; az elbocsátott asszonyt sem veheti más feleségül." [138]

2385 A válás rosszasága abból a rendetlenségből is fakad, amit a családi sejtben és a társadalomban okoz. Ezzel a rendetlenséggel súlyos sérülések járnak együtt a házastárs számára, aki egyedül marad; a gyermekek számára, akik sérülnek a szülők különválása miatt, és gyakran veszekedésük tárgyává válnak; további válásokat kiváltó rossz hatása valóságos társadalmi csapássá teszi.

2386 Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényeges különbség van a két házastárs között, akik közül az egyik őszintén törekedett arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tönkretesz. [139]

A HÁZASSÁG MÉLTÓSÁGA ELLENI EGYÉB VÉTSÉGEK

2387 Érthető annak tragédiája, aki meg akar térni az evangéliumhoz, és szembe találja magát a kötelezettséggel, hogy el kell bocsátania egy vagy több feleséget, akivel addig házastársként élt. Mindazonáltal a többnejűség (poligámia) nem egyezik az erkölcsi törvénnyel. Gyökerében mond ellent a házastársi közösségnek; "ugyanis közvetlenül elutasítja Isten tervét, amint az a kezdet kezdetén megnyilvánult, mert ellenkezik a férfi és a nő egyenlő személyi méltóságával, akik a házasságban fönntartás nélküli -- azaz egyetlen és kizárólagos -- szeretettel adják magukat egymásnak". [140] A keresztényt, aki korábban poligámiában élt, az igazságosság súlyosan kötelezi arra, hogy teljesítse vállalt kötelezettségeit korábbi feleségei és gyermekei felé.

2388 A vérfertőzés intim kapcsolat vérrokonok vagy sógorok között, akik között tilos volna a házasságkötés. [141] Szent Pál ezt a bűnt különösen súlyosan bélyegzi meg: "Az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, (...) mégpedig olyan, hogy valaki apja feleségével él. (...) Urunk Jézus nevében (...) adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására (...)" (1Kor 5,1.3--5) A vérfertőzés megrontja a családi kapcsolatokat és visszalépést jelent az állatiasság felé.

2389 A vérfertőzéshez kapcsolhatjuk a kiskorúakkal való szexuális visszaélést, amelyet felnőttek követnek el a gondjaikra bízott gyermekeken vagy serdülőkön. Ilyen esetben a bűn egyidejűleg botrányos merénylet a fiatalkorúak lelki és erkölcsi épsége ellen, akik egész életükben hordozzák ennek nyomát, s emellett a nevelői felelősség megsértése is.

2390 Szabad szerelemről akkor beszélünk, amikor egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni kapcsolatuknak, amely a szexuális intimitást is magába foglalja.

Az elnevezés megtévesztő: mi értelme lehet egy olyan szerelemnek, melyben a személyek nem kötelezik el magukat, és ezzel a másikba, önmagukba vagy a jövőbe vetett bizalom hiányát nyilvánítják ki?

A kifejezést különböző állapotokra is használják: ágyasság (lat. concubinatus), a házasság mint ilyen elutasítása, a hosszú időre való elkötelezettség képtelensége. [142] Mindezek a helyzetek sértik a házasság méltóságát; lerombolják a család eszméjét; gyöngítik a hűség iránti érzéket. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a szexuális aktus kizárólagos helye a házasság; ezen kívül mindig súlyos bűn és kizár a szentáldozás közösségéből.

2391 Manapság sokan követelnek egyfajta "jogot a próbaházassághoz" olyan esetekben, ahol a házassági szándék fönnáll. Bármilyen szilárd azok elhatározása, akik korai szexuális viszonyba kezdenek, az ilyen viszonyok "nem alkalmasak arra, hogy őszinteségben és hűségben biztosítsák egy férfi és egy nő személyes kapcsolatát, és főként, hogy e kapcsolatot megóvják a képzelgésektől és a vak ösztönöktől". [143] A testi egyesülés erkölcsileg csak akkor megengedett, amikor a férfi és a nő között végleges életközösség jött létre. Az emberi szerelem nem tűri a "próbát". A személyek egymás közti teljes és végleges odaadását kívánja meg. [144]

Összefoglalás

2392 "A szeretet minden ember természetes és fő hivatása." [145]

2393 Isten az embert férfinak és nőnek teremtve mindkettőt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfinak és nőnek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia szexuális identitását.

2394 Krisztus a tisztaság példaképe. Minden megkeresztelt ember arra hivatott, hogy saját életállapotának megfelelően tiszta életet éljen.

2395 A tisztaság a szexualitás személybe integrálását jelenti. Vele jár a személyes önuralom megszerzése.

2396 A tisztasággal súlyosan ellenkező bűnök között meg kell neveznünk a maszturbációt, a paráznaságot, a pornográfiát és a homoszexuális cselekedeteket.

2397 A szövetség, melyet a házastársak szabadon kötöttek meg, magában foglalja a hűséges szeretetet. A szövetséggel együttjár a kötelezettség, hogy házasságukat fölbonthatatlanul őrizzék.

2398 A termékenység a házasság java, ajándéka, célja. A házastársak, amikor életet ajándékoznak, Isten atyaságának részesei.

2399 A születésszabályozás a felelős atyaság és anyaság része. A házastársak szándékának helyessége nem igazolja erkölcsileg elfogadhatatlan eszközök használatát (például a közvetlen sterilizációt vagy a fogamzásgátlást).

2400 A házasságtörés és a válás, a többnejűség és a szabad szerelem súlyosan sérti a házasság méltóságát.

7. Cikkely

A HETEDIK PARANCSOLAT

"Ne lopj!" (Kiv 20,15; Mt 19,18) [146]

2401 A hetedik parancsolat tiltja a felebarát javainak jogtalan elvételét vagy megtartását, és a felebarát javaiban való károkozást, bármilyen formában történjék. A földi javak és az emberi munka gyümölcseinek kezelésében igazságosságot ír elő és szeretetet. A közjó miatt föltételezi a javak egyetemes rendeltetését és tiszteletben tartását, és a magántulajdonhoz való jogot. A keresztény élet arra törekszik, hogy e világ javait Istenre és a felebaráti szeretetre irányítsa.

I. A javak egyetemes rendeltetése és a magántulajdon

2402 Kezdetben Isten a földet és annak kincseit az emberiség közös kezelésére bízta, hogy gondoskodjék róla, munkájával hajtsa uralma alá és élvezze gyümölcseit. [147] A teremtés javai az egész emberi nemnek szólnak. A föld azonban föl van osztva az emberek között, hogy veszedelmeknek kitett és erőszaktól fenyegetett életük biztonságban legyen. A javak tulajdonba vétele törvényes a személyek méltósága és szabadsága biztosítására, valamint azért, hogy az egyéneket hozzásegítse az önmagukról és a rájuk bízottak alapvető szükségleteiről való gondoskodáshoz. E tulajdonba vételnek lehetővé kell tennie, hogy az emberek közötti természetes szolidaritás megnyilvánulhasson.

2403 A jogosan szerzett vagy kapott magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg a Föld eredeti, az egész emberiségnek szóló ajándékozását. A javak egyetemes rendeltetése elsődleges marad még akkor is, ha a közjó előmozdítása megköveteli a magántulajdon, a hozzá való jog és használata tiszteletben tartását.

2404 "Az embernek tehát, amikor a teremtett javakat használja, úgy kell tekintenie jogosan birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is, abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is javára lehessen." [148] Egy dolog birtoklása a birtokosát a Gondviselés képviselőjévé teszi, hogy gyümölcsöztesse és annak áldásait másokkal, elsősorban a hozzátartozóival megossza.

2405 A termelő javak -- akár anyagi, akár nem anyagi természetűek --, mint például a föld vagy gyárak, a szaktudás vagy a művészi képességek --, gondosságot kívánnak birtokosaiktől, hogy termékenységük a lehető legtöbb személy javára váljék. A használati és fogyasztási javak birtokosainak mértékletesen kell bánni javaikkal, megtartván a jobbik részt a vendégek, a betegek és a szegények számára.

2406 A politikai hatalom joga és kötelezettsége, hogy a közjó érdekében szabályozza a tulajdonjog törvényes gyakorlását. [149]

II. A személyek és javaik tiszteletben tartása

2407 Gazdasági téren a személy méltóságának tisztelete megköveteli a mértékletesség erényének gyakorlását, hogy mérsékeljük e világ javaihoz való ragaszkodást; az igazságosság erényének gyakorlását, hogy tiszteletben tudjuk tartani a felebarát jogait és megadjuk, amivel tartozunk neki; valamint a szolidaritás erényének gyakorlását, az aranyszabály és az Úr bőkezűsége szerint, aki értünk szegénnyé lett, noha gazdag volt, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. [150]

MÁSOK JAVAINAK MEGBECSÜLÉSE

2408 A hetedik parancsolat tiltja a lopást, azaz mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történő eltulajdonítását. Nincs szó lopásról, ha a hozzájárulás föltételezhető, vagy ha a tiltakozás ellenkezik a józan ésszel vagy a javak egyetemes rendeltetésével. Erről van szó sürgős vagy nyilvánvaló szükség esetén, amikor a létfenntartás lényeges szükségleteiről (élelem, hajlék, ruházat ...) való gondoskodás egyedüli lehetősége a mások javaival való rendelkezés és használatba vétele. [151]

2409 Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal. Így a kölcsönkért vagy talált dolgok szándékos megtartása; a kereskedelemben történő csalás; [152] a bérek jogtalan visszatartása; [153] mások tudatlanságából vagy szorult helyzetéből nyereségre számító áremelés. [154]

Erkölcsileg szintén meg nem engedett: a spekuláció, mellyel a vételárat szándékosan emelik vagy csökkentik, hogy abból mások kárára hasznot húzzanak; a korrupció, amely eltéríti az igazságtól azok ítéletét, akiknek a jog alapján döntést kell hozniuk; egy vállalat közös javainak eltulajdonítása és magáncélra történő használata; a rosszul végzett munka, a pénzügyi csalás, csekkek és számlák hamisítása, a túlzott költekezés, a pazarlás. A magán- vagy köztulajdonban tudatosan okozott kár ellenkezik az erkölcsi törvénnyel és jóvátételt követel.

2410 Az ígéreteket meg kell tartani és a szerződéseket szigorúan be kell tartani, olyan mértékben, amennyire a vállalt kötelezettség erkölcsileg helyes. A gazdasági és a társadalmi élet jelentős része függ a természetes és erkölcsi személyek közötti szerződések, például az adásvételi, kereskedelmi, bérleti vagy munkaszerződések, értékétől. Minden szerződést jóhiszeműen kell megkötni és végrehajtani.

2411 A szerződések a kölcsönös igazságosság (lat. iustitia commutativa) alá tartoznak, mely a személyek és intézmények közötti ügyleteket szabályozza jogaik pontos tiszteletben tartásával. A kölcsönös igazságosság szigorúan kötelez; megköveteli a tulajdonjogok védelmét, az adósság megfizetését, és a szabadon vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítését. A kölcsönös igazságosság nélkül az igazságosság bármilyen más formája lehetetlen.

A kölcsönös igazságosságot megkülönböztetjük a törvényes (lat. legalis) igazságosságtól, mely az állampolgár közösség iránti méltányos kötelezettségeire vonatkozik, és az osztó (lat. distributiva) igazságosságtól, mely azt szabályozza, amit a közösségnek kell nyújtania állampolgárai felé szükségleteik és a közösségnek tett szolgálataik arányában.

2412 Az elkövetett igazságtalanság jóvátétele a kölcsönös igazságosság alapján megköveteli a tulajdonostól ellopott javak visszaszolgáltatását:

Jézus megdicséri Zakeust "ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette" (Lk 19,8) ígéretéért. Akik közvetlen vagy közvetett módon mások javát eltulajdonították, kötelesek azt visszaszolgáltatni, vagy ha a dolog már nem létezik, ellenértékét természetben vagy pénzben visszaadni mindazokkal a gyümölcsökkel és haszonnal együtt, amelyeket tulajdonosa törvényesen megszerzett volna. Ugyancsak kártérítésre kötelezettek felelősségük vagy részesedésük arányában mindazok, akik bármely módon részesei voltak egy lopásnak vagy abból tudatosan hasznot húztak; például, akik azt megparancsolták, segítették vagy orgazdák lettek.

2413 A szerencsejátékok (kártyajátékok, stb.) vagy a fogadások önmagukban nem ellentétesek az igazságossággal. Erkölcsileg akkor válnak elfogadhatatlanná, amikor megfosztják a személyt mindattól, ami a saját vagy mások szükségleteiről való gondoskodáshoz szükséges. A játékszenvedély azzal a kockázattal jár, hogy súlyos rabsággá válik. Hamisan fogadni vagy a játékban csalni súlyos bűn, hacsak nem olyan kicsi az okozott kár, hogy a vesztes részéről ésszerűen nem tekinthető jelentősnek.

2414 A hetedik parancsolat tiltja az olyan cselekedeteket vagy kezdeményezéseket, amelyekkel bármilyen önző vagy ideológiai, kereskedelmi vagy totalitárius meggondolásból más embereket rabszolgaságba süllyesztenek, megfosztanak személyi méltóságuktól, áruként adják, veszik vagy cserélik őket. Személyeket erőszakkal használati értékké vagy nyereség forrásává alázni bűn méltóságuk és alapvető jogaik ellen. Szent Pál azt kérte a gazdag kereszténytől, hogy keresztény rabszolgáját többé ne úgy kezelje, "mint rabszolgát, hanem (...) mint szeretett testvért (...) az Úrban" (Filem 16).

A TEREMTÉS ÉPSÉGÉNEK TISZTELETBEN TARTÁSA

2415 A hetedik parancsolat megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek. [155] A világ ásványi, növényi és állati erőforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától. Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott, nem abszolút; mértéke a felebarát életének minőségével való törődés, beleértve a következő nemzedékeket is; megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását. [156]

2416 Az állatok Isten teremtményei, gondviselő gondoskodásával veszi körül őket. [157] Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik Őt. [158] Az embereknek is jóakarattal kell közeledniük hozzájuk. Emlékezzünk csak, milyen gyengédséggel bántak az állatokkal a szentek, így Assisi Szent Ferenc vagy Néri Szent Fülöp.

2417 Isten annak a gondjára bízta az állatokat, akit saját képére teremtett. [159] Törvényes tehát az állatok táplálkozásra és ruházat készítésére való fölhasználása. Megszelídíthetők, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában is. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez.

2418 Ellenkezik az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélküli irtása. Ugyanígy méltatlan az emberhez, ha olyan összegeket fordít rájuk, amelyekkel elsősorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni. Szabad az állatokat szeretni; de nem kellene csak személyeket megillető szeretettel feléjük fordulni.

III. Az Egyház szociális tanítása

2419 "A krisztusi kinyilatkoztatás (...) elvezet minket a társadalmi élet törvényeinek mélyebb megértésére." [160] Az Egyház az evangéliumból megkapja az ember igazságára vonatkozó teljes kinyilatkoztatást. Amikor az evangélium hirdetésére szóló küldetését teljesíti, Krisztus nevében tanúsítja az embernek tulajdon méltóságát és meghívását a személyek közösségébe; az isteni bölcsesség szerint tanítja neki az igazságosság és a béke követelményeit.

2420 Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekről, "amikor azt az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja". [161] Az erkölcsiség rendjében a politikai hatalom küldetésétől eltérő küldetéssel cselekszik: az Egyház azért foglalkozik a közjó evilági összetevőivel, mert a legfőbb Jóra, végső célunkra vannak rendelve. Arra törekszik, hogy segítse helyes magatartások kialakulását a földi javak kezelésében és a társadalmi--gazdasági kapcsolatokban.

2421 Az Egyház szociális tanítása a 19. században fejlődött ki, amikor az evangélium találkozott a modern ipari társadalommal, a fogyasztási javak termelésére létrehozott új struktúráival, új társadalom-, állam- és hatalom-fogalmával, új munka- és tulajdonformáival. A gazdasági és szociális kérdésben kifejtett egyházi tanítás tanúsítja az Egyház tanításának maradandó értékét és mindig élő és tevékeny hagyományának igazi értelmét. [162]

2422 Az Egyház szociális tanítása az Egyház tanításának egészén belül olyan önálló rész, mely annak megfelelően alakul, ahogyan az Egyház a Jézus Krisztustól kapott teljes kinyilatkoztatás fényében, a Szentlélek segítségével értelmezi a történelem eseményeit. [163] E tanítás annál elfogadhatóbbá válik a jóakaratú emberek számára, minél mélyebben áthatja a hívők viselkedését.

2423 Az Egyház szociális tanítása alapelveket javasol a reflektáláshoz; kidolgozza az ítéletalkotás kritériumait, és útmutatásokat ajánl a cselekvéshez:

Minden olyan rendszer, amely szerint a társadalmi kapcsolatokat teljes mértékben a gazdasági tényezők határozzák meg, ellentétes az emberi személy és cselekedetének természetével. [164]

2424 Erkölcsileg elfogadhatatlan az az elmélet, amely a nyereséget teszi a gazdasági tevékenység kizárólagos szabályává és végső céljává. A pénz rendetlen vágya szüntelenül megtermi káros gyümölcseit. Ez a társadalmat fölforgató számos konfliktus egyik oka. [165]

Egy olyan rendszer, "mely egyes személyek és csoportok alapvető jogait föláldozza a termelés kollektív szervezetéért", [166] ellentétes az ember méltóságával. Minden olyan gyakorlat, mely a személyt puszta haszonszerző eszközzé teszi, szolgává aljasítja az embert, a pénz bálványozásához vezet és hozzájárul az ateizmus terjedéséhez. "Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak" (Mt 6,24; Lk 16,13).

2425 Az Egyház elutasította a modern időkben a "kommunizmushoz" vagy "szocializmushoz" társult totalitárius és ateista ideológiákat. Másfelől viszont elutasította a "kapitalizmus" gyakorlatában az individualizmust és a piac törvényének abszolút elsődlegességét az emberi munkával szemben. [167] A gazdaság kizárólagosan központi tervezéssel történő szabályozása fölforgatja az alapvető társadalmi kapcsolatokat; a kizárólagosan piaci törvényekkel történő szabályozás sérti a társadalmi igazságosságot, mert "számtalan olyan emberi szükséglet van, melyek a piacról nem kielégíthetők". [168] Az értékek igaz hierarchiáját és a közjót tekintetbe véve harcolni kell a piac értelmes irányításáért és a gazdasági kezdeményezésekért.

IV. A gazdasági tevékenység és a társadalmi igazságosság

2426 A gazdasági tevékenység fejlődésének és a termelés növekedésének az a rendeltetése, hogy gondoskodjék az emberek szükségleteiről. A gazdasági élet nemcsak arra irányul, hogy megsokszorozza a termelt javakat és növelje a profitot vagy a hatalmat; elsősorban a személyek, az egész ember és az egész emberi közösség szolgálatára van rendelve. A maga sajátos módszereit és törvényeit követő gazdasági tevékenységet az erkölcsi rend keretein belül kell folytatni, tiszteletben tartva a társadalmi igazságosságot oly módon, hogy megfeleljen Isten emberre vonatkozó tervének. [169]

2427 Az emberi munka az Isten képére teremtett személyek tevékenysége, akik arra kaptak meghivást, hogy folytassák a teremtés művét egymással és egymásért, miközben uralmuk alá hajtják a földet. [170] A munka tehát kötelesség: "Aki nem akar dolgozni, ne is egyék" (2Tesz 3,10). [171] A munka megbecsüli a Teremtő ajándékait és a kapott talentumokat. Megváltó jellegű is lehet. Az ember a munka büntetését [172] a Názáretből való és a Kálvárián keresztre feszített Jézussal egységben viselve, valamiképpen együttműködik Isten Fiával az Ő megváltó művében. Krisztus tanítványának mutatkozik, amikor napról napra hordozza a keresztet abban a tevékenységben, amelyet teljesíteni hivatott. [173] A munka a megszentelődés és a földi dolgok átlelkesítésének eszköze lehet Krisztus Lelkében.

2428 A személy a munkában a természetébe írt képességek egy részét gyakorolja és tökéletesíti. A munka elsődleges értéke az emberhez tartozik, aki annak szerzője és célja. A munka van az emberért és nem az ember a munkáért. [174]

Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a munkából szerezze meg azokat a javakat, melyek a saját és a hozzátartozói életének fönntartásához, valamint az emberi közösség szolgálatához szükségesek.

2429 Mindenkinek joga van a gazdasági kezdeményezéshez; mindenki törvényesen éljen talentumaival, hogy hozzájáruljon a mindenki javára szolgáló bőség megteremtéséhez, és begyűjtse fáradozásainak méltó gyümölcseit. Mindenki gondoskodjék arról, hogy a törvényes hatalom közjó érdekében hozott rendelkezéseihez igazodjék. [175]

2430 A gazdasági életben különböző, gyakran egymással ellentétes érdekek szerepelnek, ebből fakadnak a rá jellemző konfliktusok. [176] Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy olyan tárgyalások útján rendeződjenek e konfliktusok, melyek minden szociális partner jogait és kötelességeit számításba veszik: a vállalatvezetőkét, a munkavállalók képviselőiét, például a szakszervezetekét, és adott esetben a közhatalomét is.

2431 Az állam felelőssége. "A gazdasági tevékenység, különösen a piacgazdasági ugyanis nem folyhat intézményi, jogi és politikai szempontból légüres térben. Éppen ellenkezőleg, föltételezi, hogy a stabil pénzen és a hatékony közszolgáltatásokon kívül biztos garanciákat kap az egyéni szabadság és a tulajdon vonatkozásában. Az állam legfőbb feladata e biztonság garantálása oly módon, hogy aki dolgozik és termel, élvezhesse munkája gyümölcseit, s ennélfogva ösztönzést érezzen a hatékony és tisztességes munkára. (...) Az állam másik feladata, hogy őrködjék és felügyelje az emberi jogok érvényesítését a gazdasági életben. De ezen a téren az elsődleges felelősség nem az államot terheli, hanem a társadalmat alkotó egyéneket és a különböző szerveződéseket." [177]

2432 A vállalatvezetők felelősek a társadalomnak gazdasági és ökologiai tevékenységükért. [178] Nemcsak a profit növelésére, hanem a személyek javára is tekintettel kell lenniük. A profitra azonban szükség van, mert ez teszi lehetővé a beruházásokat, amelyektől függ a vállalatok jövője és az alkalmazottak munkahelye.

2433 A munkához és hivatásszerű foglalkozáshoz mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget minden igazságtalan megkülönböztetés nélkül: férfiaknak és nőknek, egészségeseknek és csökkent munkaképességűeknek, őslakosoknak és bevándorlóknak. [179] A körülmények függvényében a társadalomnak a maga részéről segítenie kell az állampolgárokat, hogy munkát és alkalmazást szerezzenek maguknak. [180]

2434 Az igazságos bér a munka törvényes gyümölcse. Megtagadása vagy késleltetése súlyos igazságtalanságot jelenthet. [181] A méltányos bér megállapításához figyelembe kell venni minden egyes ember szükségletét és teljesítményét. "A munkát úgy kell megfizetni, hogy az ember anyagi, társadalmi, kulturális és lelki szempontból egyaránt méltó életet biztosíthasson önmagának és övéinek, figyelembe véve kinek-kinek munkakörét és teljesítményét, valamint a vállalat helyzetét és a közjót. [182] A bér nagyságának megállapítását erkölcsileg nem igazolja a felek puszta megállapodása.

2435 A sztrájk erkölcsileg megengedett, amikor elkerülhetetlen, sőt szükséges eszközt jelent az arányos eredmény eléréséhez. Erkölcsileg azonban elfogadhatatlanná válik, amikor erőszakkal jár együtt, amikor célkitűzései nem közvetlenül kapcsolódnak a munka föltételeihez, vagy ellenkeznek a közjóval.

2436 Jogtalan a társadalombiztosítás szerveinek járó, a törvényes hatóságok által megállapított hozzájárulás befizetésének elmulasztása.

A munkanélküliség szinte mindig sérti annak méltóságát, aki állását elvesztette, és veszélyezteti életének egyensúlyát; a személyes károsodáson túlmenően családja számára is számos veszély következik belőle. [183]

V. A nemzetközi igazságosság és szolidaritás

2437 Az erőforrások és a gazdasági eszközök nemzetközi szinten olyannyira egyenlőtlenek, hogy ez a nemzetek között valóságos "szakadékot" okoz. [184] Egyik oldalon vannak azok, akik a növekedés eszközeit birtokukban tartják és fejlesztik, a másik oldalon, akik egyre inkább eladósodnak.

2438 Napjainkban különböző vallási, politikai, gazdasági és pénzügyi természetű okok "teszik világméretűvé a szociális kérdést". [185] Az egymástól politikailag már kölcsönösen függő nemzetek között szükség van a szolidaritásra. Még inkább szükség van rá, amikor azoknak a "gonosz mesterkedéseknek" megfékezéséről van szó, amelyek akadályozzák a kevésbé fejlett országok fejlődését. [186] A helyzetükkel visszaélő, szinte uzsorás pénzügyi rendszereket, [187] a nemzetek közötti igazságtalan kereskedelmi kapcsolatokat és a fegyverkezési hajszát föl kell váltania a közös erőfeszítésnek az erőforrások mozgósítására az erkölcsi, kulturális és gazdasági fejlődés érdekében; és újra meg kell határozni "az értékek prioritását és hierarchiáját". [188]

2439 A gazdag országoknak súlyos erkölcsi felelőssége van azokkal szemben, amelyek önmaguktól nem tudják biztosítani fejlődésük eszközeit vagy tragikus történelmi események megakadályozták őket ebben. Erre a szolidaritás és a szeretet kötelez; de az igazságosság is olyan esetben, ha a gazdag országok jóléte olyan forrásokból ered, amelyet nem fizettek meg méltányosan.

2440 A közvetlen segítség megfelelő válasz a rendkívüli -- például a természeti katasztrófák, járványok stb. által okozott -- szükséghelyzetekre. Nem elegendő azonban a nyomor súlyos bajainak orvoslására, sem a szükségletekről való tartós gondoskodásra. Át kell alakítani a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezeteket, hogy jobban segítsék az igazságos kapcsolatokat a kevésbé fejlett országokkal. [189] Támogatni kell a szegény országokat növekedésükre és fölszabadításukra irányuló erőfeszítéseikben. [190] Ezeket az elveket egész különleges módon kell alkalmazni a mezőgazdasági munka területén. Különösen a harmadik világban a szegények döntő többségét a földművesek alkotják.

2441 Az emberi társadalom integrális fejlődésének alapjához tartozik az Isten iránti érzék és önismeret növelése. Ez a fejlődés gyarapítja az anyagi javakat, és a személy és szabadsága szolgálatába állítja őket. Csökkenti a nyomort és a gazdasági visszaélést. Növeli a kultúrák identitásának és a transzcendenciára való nyitottságnak tiszteletben tartását. [191]

2442 Nem az Egyház pásztorainak a dolga, hogy közvetlenül beavatkozzanak a politikai akciókba és a társadalmi élet megszervezesébe. Ez a feladat a világi hívők hivatásának része, akik saját kezdeményezésből honfitársaikkal együtt cselekednek. A szociális tevékenység konkrét utak sokféleségét foglalhatja magában. Mindig a közjóra kell irányulnia, és igazodnia kell az evangéliumi üzenethez és az Egyház tanításához. A világi hívők feladata, hogy "keresztény elkötelezettséggel mintegy lélekkel hassák át a földi dolgokat, és ezekben mutassák meg, hogy a béke és az igazság tanúi és munkásai." [192]

VI. A szegények iránti szeretet

2443 Istcn megáldja azokat, akik a szegények segítségére sietnek, és kárhoztatja azokat, akik elfordulnak ettől: "Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg" (Mt 5,42). "Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok" (Mt 10, 8). Jézus Krisztus a maga választottait arról fogja fölismerni, amit a szegényekért tettek. [193] Krisztus jelenlétének jele, hogy "a szegényeknek hirdettetik az evangélium" (Mt 11,5). [194]

2444 "Az Egyház törődése a szegényekkel (...) hagyományos formáiban napjainkig folytatódik", [195] erre készteti a boldogságok evangéliuma, [196] Jézus szegénysége [197] és az Ő szegények iránti figyelmessége. [198] A szegényekről való gondoskodás a munka kötelezettségeinek egyik indítéka is, tudniillik hogy legyen miből adni a szűkölködőnek. [199] Ez a szegények iránti szeretet nemcsak az anyagi szegénységre terjed ki, hanem a kulturális és vallási szegénység számtalan formájára. [200]

2445 A szegények iránti szeretet nem egyeztethető össze a gazdaság mértéktelen szeretetével vagy önző használatával:

"Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt. Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat szaporítottátok még az utolsó napokban is. A bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hízlaltátok szíveteket a leölés napjára. Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást." (Jak 5,16)

2446 Aranyszájú Szent János keményen figyelmeztet: "Nem adni a szegényeknek azt jelenti, hogy kirabolod őket, és becsapod az életüket; (...) nem a sajátunkat, hanem az övéket tartjuk vissza". [201] "Először az igazságosság követelményeit kell teljesíteni, nehogy szeretetadományként adjuk azt, amivel az igazságosság alapján tartozunk". [202]

"Amikor a rászorulóknak valami szükséges dolgot adunk, nem a sajátunkból adakozunk, hanem visszaadjuk nekik azt, ami az övék; inkább az igazságosság követelményét teljesítjük, mint az irgalmasság cselekedeteit hajtjuk végre." [203]

2447 Az irgalmasság cselekedetei azok a karitatív cselekedetek, melyekkel felebarátunk segítségére sietünk testi és lelki szükségleteiben. [204] A tanítás, a tanácsadás, a vigasztalás, a bátorítás az irgalmasság lelki cselekedetei, miként a megbocsátás és a türelmes elviselés is. Az irgalmasság testi cselekedetei az éhezőknek ételt adni, a hajléktalanoknak szállást adni, a ruhátlanokat fölruházni, a betegeket és börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni. [205] E tettek közül a szegényeknek adott alamizsna [206] a testvéri szeretet egyik fő tanúságtétele, ugyanakkor az igazságosság gyakorlása, amely tetszik Istennek: [207]

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs; s akinek van ennivalója, tegyen hasonlóképpen" (Lk 3,11). "Adjátok oda inkább, ami benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen" (Lk 11,41). "Ha valamelyik testvérnek nem volna ruhája és nem volna meg a mindennapi tápláléka, és egyiktek így szólna hozzá: »Menj békében, melegedj, és lakjál jól«, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna?" (Jak 2, 15--16) [208]

2448 "Az emberi nyomorúság sokféle formája -- az anyagi kifosztottság, a jogtalan elnyomás, a testi és lelki betegségek és végül a halál -- nyilvánvaló jele annak a veleszületett gyengeségnek, melyben az ember Ádám első bűne óta él, és jele annak, hogy szüksége van üdvösségre. Ez indította részvétre az üdvözítő Krisztust, aki ezt a természetet magára akarta venni, és azonosulni akart »a legkisebbekkel a testvérek között«. Ez indokolja, hogy azok, akikre ránehezedik az emberi nyomorúság, különleges szeretetben részesülnek az Egyház részéről, mely a kezdetektől fogva -- sok tagjának mulasztása ellenére -- sem szűnik meg azon munkálkodni, hogy könnyítsen terhükön, védelmezze és fölszabadítsa őket. Tette ezt számos jótékonysági intézményében, melyek mindig és mindenütt nélkülözhetetlenek maradnak." [209]

2449 Már az Ószövetségben a különféle jogi rendelkezések (jubileumi év, a kamatszedés és zálogba vétel tilalma, a tized kötelezettsége, a napszámosok bérének naponkénti kifizetése, a tallózás és böngészés joga) összhangban vannak a Második Törvénykönyv buzdításával: "Mindig lesznek szegények az országban. Ezért megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény felé." (MTörv 15,11) Jézus magáévá tette ezeket a szavakat: "Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek veletek mindig" (Jn 12,8). Ezzel nem hatálytalanítja a régi próféták dörgő szavát: megveszik "pénzen a nyomorgókat, egy pár saruért a szegényt (...)" (Ám 8,6), hanem fölszólít bennünket, hogy ismerjük föl jelenlétét a szegényekben, akik az Ő testvérei: [210]

Limai Szent Róza, amikor anyja szemrehányást tett neki amiatt, hogy a házba szegényeket és betegeket fogadott be, így válaszolt: "Krisztusnak jó illata vagyunk, amikor a szegényeknek és betegeknek szolgálunk". [211]

Összefoglalás

2450 "Ne lopj!" (MTörv 5,19) Sem tolvajok, sem fösvények (...), sem rablók nem fogják birtokolni Isten országát (1Kor 6,10).

2451 A hetedik parancsolat az igazságosság és a szeretet gyakorlását parancsolja a földi javak és az emberi munka gyümölcseinek használatában.

2452 A teremtés javai az egész emberi nemnek szólnak. A magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg a javak egyetemes rendeltetését.

2453 A hetedik parancsolat tiltja a lopást. A lopás mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történő eltulajdonítása.

2454 Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal. A jogtalanság elkövetése jóvátételt követel. A kölcsönös igazságosság követeli az ellopott dolog visszaszolgáltatását.

2455 A hetedik parancsolat tiltja az olyan cselekedeteket vagy kezdeményezéseket, amelyekkel bármilyen önző vagy ideológiai, kereskedelmi vagy totalitárius meggondolásból más embereket rabszolgaságba süllyesztenek, megfosztanak személyi méltóságuktól, áruként adják, veszik vagy cserélik őket.

2456 A világ ásványi, növényi és állati erőforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától, beleértve a jövendő nemzedékek iránti kötelezettségeket is.

2457 Az állatok az ember gondjára vannak bízva, akinek jó akaratot kell tanúsítania irántuk. Az állatok az ember jogos szükségletei kielégítésére szolgálhatnak.

2458 Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekről, amikor azt az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja. Azért foglalkozik a közjó evilági összetevőivel, mert a legfőbb Jóra, végső célunkra vannak rendelve.

2459 Maga az ember a szerzője, központja és célja az egész gazdasági és társadalmi életnek. A szociális kérdésben nagyon fontos fejezet, hogy az Istentől mindenki számára teremtett javak valóban mindenkihez eljussanak az igazságosságnak megfelelően, a szeretet segítségével.

2460 A munka elsődleges értéke az embertől függ, aki szerzője és a munkának. Az ember a munkája által részese a teremtés művének. A Krisztushoz kapcsolódó munka megváltó természetű lehet.

2461 Az igazi fejlődés a teljes ember fejlődése. Az igazi fejlődés azt jelenti, hogy minden egyes személy egyre jobban meg tud felelni hivatásának, tudniillik a meghívó Istennek. [212]

2462 A szegényekkel cselekedett irgalmasság a keresztény szeretet tanúságtétele: az igazságosság Istennek tetsző gyakorlása is.

2463 Miként lehetséges az, hogy a kenyeret és az otthont nélkülöző emberek sokaságában nem ismerjük föl a Lázárról szóló példabeszéd éhező koldusát? [213] Miként lehetséges az, hogy nem halljuk meg Jézust: "nekem sem tettétek" (Mt 25,45)?


Jegyzetek:


[82] Vö. MTörv 5,17.
[83] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 11.
[84] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 22; vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 49.
[85] II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem apostoli levél, 6.
[86] Vö. Ter 4,1--2.25--26; 5,1.
[87] Vö. Mt 16,9.
[88] Vö. Mt 5,37.
[89] Vö. Sir 1,22.
[90] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 17.
[91] Szent Ágoston: Confessiones 10, 29, 40: CCL 27, 176 (PL 32, 796).
[92] Vö. Tit 2,1--6.
[93] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 34.
[94] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 25.
[95] Vö. Gal 5,22--23.
[96] Vö. 1Jn 3,3.
[97] Vö. Jn 15,15.
[98] Vö. Gal 3,27.
[99] Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 11. 1975. XII. 29: AAS 68 (1976) 91.
[100] Szent Ambrus: De viduis, 23: Sancti Ambrosii Episcopi Mediolanensis opera 14/1. köt. (Milánó--Róma, 1989) 266 (PL 16, 241--242).
[101] Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 9: AAS 68 (1976) 86.
[102] Vö. 1Kor 6,15--20.
[103] Vö. Ter 19,1--29; Róm 1,24--27; 1Kor 6,9--10; 1Tim 1,10.
[104] Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 8. AAS 68 (1976) 85.
[105] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 11.
[106] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 49.
[107] XII. Pius pápa: Allocutio iis quae interfuerunt Contentui Unionis Catholicae Italicae inter Ostetrices. (1951. október 29-én): AAS 43 (1951) 851.
[108] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48.
[109] Vö. CIC 1056.
[110] Vö. Mt 19,1--12; 1Kor 7,10--11.
[111] Aranyszájú Szent János: In epistulam ad Ephesios, homilia 20: PG 62, 146.
[112] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 30.
[113] VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 11. 1968. VII. 25: AAS 60 (1968) 488.
[114] VI. Pál pápa: Humanae vitae 12. 1968. VII. 25; vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika: DS 3717.
[115] Vö. Ef 3,14--15; Mt 23,9.
[116] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50.
[117] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50.
[118] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51.
[119] VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 12.
[120] VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 16.
[121] VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 14.
[122] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 32.
[123] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51.
[124] Vö. VI. Pál pápa: Populorum progressio enciklika, 37: AAS 59 (1967) 275; Humanae vitae enciklika, 23.
[125] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50.
[126] Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, Bev. 2. AAS 80 (1988) 73.
[127] Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,1 AAS 80 (1988) 87.
[128] Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,5 AAS 80 (1988) 93.
[129] Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,4 AAS 80 (1988) 91.
[130] Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,8 AAS 80 (1988) 97.
[131] Vö. Mt 5,27--28.
[132] Vö. Mt 5,32; 19,6; Mk 10,11; 1Kor 6,9--10.
[133] Vö. Oz 2,7; Jer 5,7; 13,27.
[134] Vö. Mt 5,31--32; 19,3--9; Mk 10,9; Lk 16,18; 1Kor 7,10--11.
[135] Vö. Mt 19,7--9.
[136] CIC 1141.
[137] Vö. CIC 1151--1155.
[138] Nagy Szent Basziliosz: Moralia, regula 73: PG 31, 852.
[139] Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 84.
[140] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 19; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47.
[141] Vö. Lev 18,7--20.
[142] Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 81.
[143] Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 7: AAS 68 (1976) 82.
[144] Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 80.
[145] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 11.
[146] Vö. MTörv 5,19.
[147] Vö. Ter 1,26--29.
[148] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 69.
[149] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 71; II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 42; uő: Centesimus annus enciklika, 40, 48.
[150] Vö. 2 Kor 8,9.
[151] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 69.
[152] Vö. MTörv 25,13--16.
[153] Vö. MTörv 24,14--15; Jak 5,4.
[154] Vö. Ám 4,6.
[155] Vö. Ter 1,28--31.
[156] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 37--38.
[157] Vö. Mt 6,26.
[158] Vö. Dán 3,79--81.
[159] Vö. Ter 2,19--20; 9,1--4.
[160] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 23.
[161] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76.
[162] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 3.
[163] Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 1, 41.
[164] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 24.
[165] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 63; II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 7; uő: Centesimus annus enciklika, 35.
[166] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 65.
[167] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 10, 13, 44.
[168] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 34.
[169] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 64.
[170] Vö. Ter 1,28; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 34; II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 31.
[171] Vö. 1Tesz 4,11.
[172] Vö. Ter 3,14--19.
[173] Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 27.
[174] Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 6.
[175] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 32, 34.
[176] Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 11.
[177] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 48.
[178] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 37.
[179] Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 19, 22--23.
[180] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 48.
[181] Vö. Lev 19,13; MTörv 24,14--15; Jak 5,4.
[182] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 67.
[183] Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 18.
[184] Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 14.
[185] Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 9.
[186] Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 17, 45.
[187] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 35.
[188] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 28.
[189] Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 16.
[190] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 26.
[191] Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 32; uő: Centesimus annus enciklika, 51.
[192] Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 47; vö. 42.
[193] Vö. Mt 25,31--46.
[194] Vö. Lk 4,18.
[195] II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 57.
[196] Vö. Lk 6,20--22.
[197] Vö. Mt 8,20.
[198] Vö. Mk 12,41--44.
[199] Vö. Ef 4,28.
[200] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 57.
[201] Aranyszájú Szent János: In Lazarum concio 2, 6: PG 48, 992.
[202] II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 8.
[203] Nagy Szent Gergely: Regula pastoralis 3, 21, 45: SC 382, 394 (PL 77, 87).
[204] Vö. Iz 58,6--7; Zsid 13,3.
[205] Vö. Mt 25,31--46.
[206] Vö. Tób 4,5--11; Sir 17,8.
[207] Vö. Mt 6,2--4.
[208] Vö. 1Jn 3,17.
[209] Hittani Kongregáció: Libertatis conscientia instrukció, 68: AAS 79 (1987) 583.
[210] Vö. Mt 25,40.
[211] Hansen, P.: Vita mirabilis. Lőven, 1668.
[212] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 29.
[213] Vö. Lk 16,19--31.


Vissza a tartalomhoz |Vissza a tárgymutatóhoz | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.

Módosítva: 2006. 06. 22.