3. §
AZ EGYHÁZ EGY, SZENT, KATOLIKUS ÉS APOSTOLI

811 "Ez Krisztus egyetlen Egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk." [263] E négy tulajdonság egymással elválaszthatatlanul összefügg, [264] az Egyháznak és küldetésének lényeges vonásait jelölik. Az Egyház nem önmagától birtokolja ezeket; Krisztus a Szentlélek által adja Egyházának, hogy egy, szent, katolikus és apostoli legyen, és meg is hívja arra, hogy e tulajdonságok mindegyikét megvalósítsa.

812 Egyedül a hit képes fölismerni, hogy az Egyház ezeket a tulajdonságokat isteni forrásból birtokolja. De történelmi megjelenésük jelek is, melyek az emberi értelemhez világosan beszélnek. "Az Egyház önmagában -- mondja az I. Vatikáni Zsinat -- (...) kimagasló szentségével, (...) katolikus egységével és legyőzhetetlen állandóságával a hihetőségnek nagy és örök indítéka és isteni küldetésének cáfolhatatlan bizonyítéka." [265]

I. Az Egyház egy

"AZ EGYHÁZ EGYSÉGÉNEK SZENT MISZTÉRIUMA" [266]

813 Az Egyház forrását tekintve egy: "E misztérium végső mintaképe és elve a Szentháromság egy Isten személyeinek, az Atyának és a Fiúnak a Szentlélekben való egysége". [267] Az Egyház Alapítóját tekintve egy: Ő, "a megtestesült Fiú (...) kereszthalála által minden embert kiengesztelt Istennel, egy népben és egy testben állítva helyre valamennyiük egységét". [268] Az Egyház "lelkét" tekintve egy: "A Szentlélek, aki a hívőkben lakik, s betölti és kormányozza az egész Egyházat, hozza létre a hívők e csodálatos közösségét, és Krisztusban oly szorosan kapcsol össze mindenkit, hogy az Egyház egységének elve lesz". [269] Tehát az Egyház lényegéhez tartozik, hogy egy legyen:

"Ó titokzatos csoda! Bizony egy mindenek Atyja, egy mindenek Igéje is, és egy a Szentlélek, és Ő mindenütt jelen van. Egyetlen Szűz Anya van; és én szeretem őt Egyháznak nevezni." [270]

814 Ugyanakkor az Egyház ezen egysége kezdettől fogva gazdag sokféleséget mutat. E sokféleség egyrészt Isten ajándékainak különbözőségéből, másrészt az azokat befogadó személyek sokféleségéből származik. Isten népének egységében népek és kultúrák különbözőségei gyűlnek össze. Az Egyház tagjai között az ajándékok, feladatok, életmódok és életföltételek sokfélesége létezik; "az egyházi közösségben törvényesen vannak jelen a saját hagyományokkal rendelkező részegyházak". [271] A különbözőségek sokasága nem áll ellentétben az Egyház egységével, de a bűn és annak következményei szüntelenül megterhelik és fenyegetik az egység ajándékát. Ezért kell az Apostolnak buzdítania arra, hogy "a béke kötelékével tartsátok fönn a lelki egységet" (Ef 4,3).

815 Melyek az egység kötelékei? Mindenekelőtt a szeretet, "a tökéletesség köteléke" (Kol 3,14). De a zarándok Egyház egységét a közösség következő látható kötelékei is biztosítják:

[272]

816 "Ez Krisztus egyetlen Egyháza, (...) melyet Üdvözítőnk föltámadása után Péternek legeltetésre átadott, és őrá meg a többi Apostolra bízta terjesztését és kormányzását (...). Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik." [273]

A II. Vatikáni Zsinatnak az ökumenizmusról szóló határozata kifejti: "Az üdvösség eszközeit hiánytalanul csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új Szövetség összes javait, hogy létrehozza Krisztus egy testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak." [274]

AZ EGYSÉG SEBEI

817 Valójában "Isten eme egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások, melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél; a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek". [275] A szakadások, melyek megsebzik Krisztus Testének egységét (különbséget teszünk az eretnekség, az aposztázia és skizma között), [276] az emberek bűnei nélkül nem jönnek létre:

"Ahol bűnök vannak, ott sokféleség van, ott skizmák vannak, ott eretnekségek vannak, ott széthúzások vannak; ahol pedig erény van, ott egyetértés van, ott egység van, melyből fakadóan az összes hívőnek egy volt a szíve és a lelke." [277]

818 Azok, akik ma ilyen szakadásokból eredő közösségekben születnek "és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatók az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket. (...) Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitből, Krisztus testének lettek tagjai, jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, és a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban." [278]

819 Emellett a katolikus Egyház látható határain kívül is "az igazságnak és a megszentelésnek sok eleme" [279] létezik: "Isten írott Igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény és szeretet, a Szentlélek egyéb benső ajándékai, továbbá látható alkotóelemek is". [280] Krisztus Lelke ezeket az egyházakat és egyházi közösségeket az üdvösség eszközeiként használja, melyeknek ereje a kegyelemnek és az igazságnak abból a teljességéből való, melyet Krisztus a katolikus Egyházra bízott. Mindezek a javak Krisztustól származnak, hozzá vezetnek, [281] és természetük szerint a "katolikus egységre" [282] hívnak.

AZ EGYSÉG FELÉ VEZETŐ ÚTON

820 Az egységről, melyet "Krisztus kezdettől fogva Egyházának ajándékozott, hisszük, hogy a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül létezik, és reméljük, hogy a világ végezetéig napról napra gyarapszik". [283] Jóllehet Egyházának Krisztus az egység ajándékát mindig nyújtja, az Egyháznak mindig imádkoznia és dolgoznia kell a megőrzéséért, hogy a Krisztus által akart egységet megtartsa, erősítse és tökéletessé tegye. Ezért kéri maga Jézus szenvedése órájában és szüntelenül az Atyát tanítványai egységéért: "(...) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17,21). Az összes keresztények egységére irányuló vágy Krisztus ajándéka és a Szentlélek hívása. [284]

821 Hogy e hívásnak jól meg tudjunk felelni, szükségünk van:

822 "Az egység helyreállításának gondja az egész Egyházra, mind a hívekre, mind a pásztorokra tartozik." [292] De annak is tudatában kell lennünk, "hogy a keresztényeket Krisztus egy és egyetlen Egyházának egységében összebékítő szent célkitűzés meghaladja az emberi erőket és képességeket". Ezért vetjük minden reményünket "Krisztusnak az Egyházért mondott imádságába, az Atyának irántunk való szeretetébe és a Szentlélek erejébe". [293]

II. Az Egyház szent

823 "A hit tárgya, hogy az Egyház (...) fogyatkozhatatlanul szent. Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel »egyedül szentnek« ünneplünk, az Egyházat menyasszonyaként szerette, önmagát adva érte, hogy megszentelje, saját testeként kapcsolta magához, és elárasztotta Szent Lelkének ajándékával Isten dicsőségére." [294] Az Egyház ezért "Isten szent népe", [295] és tagjait "szentnek" nevezik. [296]

824 Krisztus a vele egyesült Egyházat megszenteli; Tőle és Benne az Egyház megszentelővé válik: az emberek megszentelésére Krisztusban és Isten dicsőítésére "mint célra irányul az Egyház minden tevékenysége". [297] Az Egyházban le van téve "az üdvösség eszközeinek egész teljessége". [298] Benne "Isten kegyelme által elnyerjük az életszentséget". [299]

825 "Az Egyházat már a földön igazi, bár még nem tökéletes szentség ékesíti." [300] Tagjaiban még el kell érnie a tökéletes életszentséget: "Ily sok és ennyire üdvösséges segítség birtokában a Krisztus-hívők, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletesen szent legyen, amilyen tökéletes maga az Atya". [301]

826 A szeretet annak a szentségnek a lelke, amelyre mindnyájan meghívást kapnak: a szeretet "irányítja, formálja és célba viszi a megszentelés minden eszközét": [302]

"Megértettem, hogy az Egyházból, ha különböző tagokból álló test, nem hiányozhat a legfontosabb és legnemesebb tag; megértettem, hogy az Egyháznak van Szíve, és ez a Szív szeretettől lángol. Megértettem, hogy egyedül a szeretet teszi, hogy az Egyház tagjai tevékenykednek, s ha a szeretet kihalna, az Apostolok abbahagynák az evangélium hirdetését, és a vértanúk nem ontanák vérüket. (...) Megértettem, hogy a szeretet magába zárja az összes hivatást; hogy a szeretet minden, s magába foglal minden időt és minden helyet, (...) egyszóval, hogy a szeretet örök." [303]

827 "Amíg Krisztus »szent, ártatlan, szeplőtelen«, bűnt nem ismert, és csak azért jött, hogy a nép bűneit kiengesztelje, addig a bűnösöket is magában foglaló Egyház egyszerre szent és mindig tisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja." [304] Az Egyház minden tagjának, a fölszentelt szolgákat is beleértve, meg kell vallaniuk, hogy bűnösök. [305] A bűn konkolya az idők végezetéig mindnyájukban növekszik az Evangélium jó búzája között. [306] Az Egyház tehát összegyűjti azokat, akiket megragadott Krisztus üdvössége, de még a megszentelődés útján vannak:

Az Egyház "tehát szent, jóllehet tagjai között vannak bűnösök is; mert nincs más élete, mint a kegyelemé; ha ezzel táplálkoznak, tagjai megszentelődnek, ha eltávolodnak tőle, bűnöket és a lélek szennyét vonják magukra, amik akadályozzák az Egyház szentségének sugárzását. Ezért az Egyház szenved és bűnbánatot tart ezekért az ártalmakért, és hatalma van arra, hogy Krisztus vérével és a Szentlélek ajándékával gyermekeit kiszabadítsa belőlük." [307]

828 Az Egyház egyes híveket kanonizálva, szentté avatva, azaz ünnepélyesen kinyilvánítva, hogy hősiesen gyakorolták az erényeket és Isten kegyelméhez hűségben éltek, elismeri a szentség benne élő Lelkének hatalmát, és erősíti a hívők reményét azáltal, hogy a szentekben példaképeket és közbenjárót ad nekik. [308] "A legnehezebb körülmények közepette is végig az Egyház történelmén mindig a szent férfiak és nők voltak a megújulás forrásai és kezdeményezői." [309] "Az Egyház szentsége kétségtelenül apostoli munkásságának és missziós lendületének titokzatos forrása és tévedhetetlen mértéke." [310]

829 "Míg azonban az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, s ezért ránc és szeplő nélkül való, a Krisztus-hívők még arra törekszenek, hogy legyőzvén a bűnt, növekedjenek az életszentségben; ezért szemüket Máriára emelik": [311] őbenne az Egyház már egészen szent.

III. Az Egyház katolikus

MIT JELENT A "KATOLIKUS" SZÓ?

830 A "katolikus" szó azt jelenti, "egyetemes", mind a "teljesség", mind az "épség" tekintetében. Az Egyház kettős értelemben katolikus:

Katolikus, mert Krisztus van jelen benne. "Ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus Egyház." [312] Benne Krisztus testének, mely egyesült a Fővel, teljessége létezik, [313] ami magában foglalja, hogy az Ő szándéka szerint megkapja Tőle "az üdvösség eszközeinek teljességét": [314] az igaz és teljes hitvallást, a teljes szentségi életet és az apostoli jogfolytonosságban fölszentelt szolgálatot. Ebben az alapvető értelemben az Egyház pünkösd napján katolikus volt, [315] és az marad Krisztus visszajövetelének napjáig.

831 Az Egyház katolikus, mert Krisztus az emberi nem egészéhez küldte: [316]

"Isten új népébe minden ember meghívást kap. Következésképp ezt a népet, noha mindig egy és egyetlen, ki kell terjeszteni az egész világra és minden történeti korszakra, hogy megvalósuljon Isten terve, aki kezdetben egy emberi természetet alkotott, és elhatározta, hogy szétszóródott gyermekeit egybegyűjti. (...) Ez az Isten népét ékesítő egyetemesség magának az Úrnak ajándéka, s ennek révén a katolikus Egyház hathatósan és szünet nélkül arra törekszik, hogy az egész emberiséget összes javaival a fő, Krisztus alatt, az ő Lelkének egységében foglalja újra össze." [317]

MINDEN RÉSZEGYHÁZ "KATOLIKUS"

832 "Krisztusnak ez az Egyháza valóban jelen van a hívek minden törvényes, pásztorához ragaszkodó helyi közösségében, s az újszövetségi Szentírás őket is egyházaknak nevezi. (...) Krisztus evangéliumának hirdetése e helyi egyházakba gyűjti össze a hívőket, és itt ünneplik az Úr vacsorájának misztériumát (...). E közösségekben -- jóllehet gyakran kicsinyek, szegények vagy szétszórtságban élnek -- jelen van Krisztus, akinek ereje összefogja az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat." [318]

833 "Részegyházon, ami elsősorban az egyházmegye (eparchia), a keresztények olyan közösségét értjük, mely a hitben és a szentségekben egységben van az apostoli jogfolytonosságban álló püspökével." [319] Ezek a részegyházak "az egyetemes Egyház képmásai, s bennük és belőlük áll az egy és egyetlen katolikus Egyház". [320]

834 A részegyházak a szó teljes értelmében katolikusok azáltal, hogy közösségben vannak egy közülük valóval: a római egyházzal, mely "elöljár a szeretetben". [321] "Ezzel az Egyházzal ugyanis, különleges elsőbbsége miatt minden egyháznak, azaz a hívőknek mindenütt egyet kell érteniük." [322] "Mióta a megtestesült Ige leszállott hozzánk, az összes keresztény egyház mindenütt az itt (Rómában) lévő nagy Egyházat tartotta és tartja egyetlen alapjának és talapzatának, mert az Úr ígérete szerint a pokol kapui soha nem vesznek erőt rajta." [323]

835 "Óvakodnunk kell attól, hogy az Egyház egészét úgy fogjuk föl, mint lényegesen különböző részegyházak összességét (...) vagy többé-kevésbé laza együttesét. Az Úr akarata az, hogy a hivatása és küldetése szerint egyetemes Egyház verjen gyökeret a különböző kultúrákban, társadalmi és emberi rendszerekben; és a világ minden táján különféle formákban és kifejezési módokban jelenjék meg." [324] A sokféle egyházfegyelmi, szertartásbeli, teológiai és lelkiségi örökség gazdag változatossága, mely a helyi egyházak sajátja, "különösen erős fényben mutatja meg az osztatlan Egyház katolicitását". [325]

KI TARTOZIK A KATOLIKUS EGYHÁZHOZ?

836 "Isten népének e katolikus egységébe (...) minden ember meg van híva, és különféle módon hozzátartoznak vagy hozzá vannak rendelve mind a katolikus hívők, mind a többi Krisztusban hívő, mind pedig általában az emberek, akiket Isten kegyelme meghívott az üdvösségre." [326]

837 "Az Egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében -- a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel -- kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza. Az viszont nem üdvözül, aki beépül ugyan az Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így »teste szerint« az Egyház kebelében marad, »szíve szerint« azonban nem." [327]

838 "Azokkal a megkereszteltekkel, akik a keresztény nevet viselik, de nem vallják a teljes hitet, vagy nem őrzik a teljes közösséget Péter utóda alatt, az Egyház sokféle kapcsolatban tudja magát." [328] "Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -- jóllehet nem tökéletes -- közösségben vannak a katolikus Egyházzal." [329] Az ortodox egyházakkal ez a közösség olyan mély, hogy "csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy eljussanak arra a teljességre, mely lehetővé teszi az Úr Eucharisztiájának közös ünneplését". [330]

AZ EGYHÁZ ÉS A NEM KERESZTÉNYEK

839 "(...) akik még nem fogadták el az evangéliumot, különféle módokon vannak Isten népéhez rendelve": [331]

Az Egyház viszonya a zsidó néphez. Amikor az Egyház, Isten népe az új Szövetségben saját misztériumát vizsgálja, fölfedezi kapcsolatát a zsidó néppel, [332] "melyhez előbb szólt a mi Urunk, Istenünk". [333] Másként, mint a többi nem keresztény vallásnál, a zsidó hit már válasz Isten kinyilatkoztatására az ó Szövetségben. E zsidó népé "az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övé az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus" (Róm 9,4--5), mert "Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását" (Róm 11,29).

840 Egyébként ha a jövőt nézzük, Isten ószövetségi népe és Isten új népe analóg végpontok felé törekszenek: várakoznak a Messiás eljövetelére (vagy visszatérésére). De míg az egyik várakozás a meghalt és föltámadt Úrnak és Isten Fiának elismert Messiás visszatérésére irányul; a másik a Messiás eljövetelének várása az idők végén, akinek vonásai elfátyolozottak; olyan várakozás, amelyet Jézus Krisztus nem ismerésének vagy tagadásának tragédiája kísér.

841 Az Egyház kapcsolatai a muzulmánokkal. "Az üdvösség terve azokat is átöleli, akik elismerik a Teremtőt, köztük elsősorban a mohamedánokat, akik azt vallják, hogy Ábrahám hitét tartják, és velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas és az utolsó napon megítéli az embereket." [334]

842 Az Egyház kapcsolata a nem keresztény vallásokkal elsősorban az emberi nem közös eredetén és célján alapszik:

"Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten népesítette be az emberi nemmel a föld színét, ugyanaz a végső céljuk is, tudniillik Isten, akinek gondviselése, jósága és üdvözítő terve mindenkire kiterjed, mígnem a választottak összegyűlnek a szent városban." [335]

843 Az Egyház a többi vallásokban elismeri, hogy "árnyékban és képekben" ugyan, de Istent keresik. Még nem ismerik Őt, de közel van hozzájuk, hiszen Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent, és azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Így az Egyház mindent, ami a vallásokban igaz és jó, úgy tekint, "mint előkészületet az evangéliumra, és mint annak ajándékát, (...) aki megvilágosít minden embert, hogy élete legyen". [336]

844 Az emberek vallásos magatartása azonban korlátokat és tévedéseket is mutat, melyek eltorzítják Isten képét:

"Az emberek azonban gyakran, mert a Gonosz rászedte őket, belevesztek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtőnek, vagy Isten nélkül élve és meghalva ebben a világban a végső kétségbeesés fenyegeti őket." [337]

845 Az Atya, hogy minden fiát, akiket a bűn szétszórt és elfordított Tőle, újra összegyűjtse, az egész emberiséget össze akarta hívni Fiának Egyházába. Az Egyház az a hely, ahol az emberiségnek vissza kell nyernie egységét és üdvösségét. Az Egyház a "megbékéltetett világ". [338] Az Egyház az a hajó, amely "az Úr keresztjének árbocán a Szentlélek szelétől dagadó vitorlákkal jól hajózik ebben a világban". [339] És az egyházatyák másik kedvelt képe szerint az Egyház előképe Noé bárkája, mely egyedül ment meg a vízözönből. [340]

"AZ EGYHÁZON KÍVÜL NINCS ÜDVÖSSÉG"

846 Hogyan kell érteni ezt az egyházatyák által gyakran ismételt kijelentést? Pozitívan fogalmazva azt jelenti, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Főtől jön az Egyház által, ami az ő teste:

"A Szentírás és a hagyomány alapján a zsinat azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát, egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, megsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne." [341]

847 Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztust és Egyházát:

"Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget." [342]

848 "Jóllehet tehát Isten azokat is, akik önhibájukon kívül nem ismerik az evangéliumot, egyedül általa ismert utakon elvezetheti a hitre, mely nélkül lehetetlen neki tetszeni, [343] az Egyháznak mégis kötelessége és egyúttal szent joga, hogy hirdesse az evangéliumot" [344] minden embernek.

A MISSZIÓ -- AZ EGYHÁZ KATOLIKUS VOLTÁNAK KÖVETELMÉNYE

849 A missziós parancs. "A nemzetekhez küldte Isten az Egyházat, hogy az üdvösség egyetemes szakramentuma legyen, ezért katolicitásának legbensőbb igényéből és Alapítója parancsát követve minden embernek hirdetni akarja az evangéliumot": [345] "Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28,19--20)

850 A misszió eredete és célja. Az Úr missziós parancsának végső forrása a Szentháromság örök szeretetében van: "A zarándok Egyház természete szerint missziós, mivel ő maga a Fiú küldetéséből és a Szentlélek küldetéséből ered az Atya Isten terve szerint". [346] A misszió végső célja nem más, mint az embereket annak a közösségnek részesévé tenni, mely az Atya és a Fiú között szeretetük Lelkében van. [347]

851 A misszió indítéka. Az Egyház mindig Isten emberek iránti szeretetéből merítette missziós buzgóságának kötelezettségét és erejét, mert "Krisztus szeretete sürget minket" (2Kor 5,14). [348] "Isten ugyanis azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim 2,4). Isten mindenki üdvösségét az igazság megismerése által akarja. Az üdvösség az igazságban van. Akik engedelmeskednek az igazság Lelke indításának, már az üdvösség útján vannak; az Egyháznak azonban, akire rábízatott ez az igazság, elébe kell mennie az ember vágyának, és vinnie kell neki az igazságot. Az Egyháznak, mivel hiszi, hogy az üdvösség terve egyetemes, missziósnak kell lennie.

852 A misszió útjai. "A Szentlélek az egész egyházi misszió főszereplője." [349] Ő vezeti az Egyházat a missziós utakon. Az Egyház folytatja és a történelemben kibontakoztatja Krisztus küldetését, aki azért küldetett, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek; "Krisztus Lelkének indítására az Egyháznak is ugyanazon az úton kell járnia, amelyen Ő járt, tudniillik a szegénység, az engedelmesség, a szolgálat és a halálig tartó önfeláldozás útján, melyből föltámadása által győztesként tért vissza". [350] Ily módon "mag a keresztények vére". [351]

853 Az Egyház azonban zarándokútján azt is tapasztalja, "mekkora a távolság az általa hirdetett üzenet és azoknak emberi gyarlósága között, akikre az evangélium van bízva". [352] Isten népe csak a "bűnbánat és a megújulás útján", [353] "a kereszt szűk ösvényén haladva" [354] képes terjeszteni Krisztus országát. [355] "Miként azonban Krisztus a megváltás művét szegénység és üldözés közepette vitte végbe, úgy az Egyháznak ugyanezt az utat kell járnia, hogy az üdvösség gyümölcseit közölje az emberekkel". [356]

854 Missziója által "az Egyház együtt járja az utat az egész emberiséggel, ugyanazt a földi sorsot tapasztalja, és kovásza vagy lelke az emberi társadalomnak, melynek Krisztusban kell megújulnia és Isten családjává kell átalakulnia". [357] A missziós buzgóság tehát türelmet igényel. A misszió azzal kezdődik, hogy hirdeti az evangéliumot olyan népeknek és csoportoknak, amelyek még nem hisznek Krisztusban; [358] azzal folytatódik, hogy megszilárdítja a keresztény közösségeket, melyek "Isten világban való jelenlétének jelei", [359] és helyi egyházakat alapít; [360] az inkulturáció folyamatát éli, hogy az evangéliumot megtestesítse a népek kultúráiban; [361] és nem maradnak számára ismeretlenek a a kudarcok sem. "Ami az emberi csoportokat és a népeket illeti, ezeket csak fokozatosan éri el, hatja át, és így veszi fel őket a katolikus teljességbe." [362]

855 Az Egyház missziója megkívánja a fáradozást a keresztények egységéért. [363] Ugyanis "a keresztények megosztottsága gátolja az Egyházat, hogy teljesen valóra váltsa a maga katolicitását azokban a fiaiban, akiket neki adott ugyan a keresztség, de nincsenek teljes közösségben vele; sőt magának az Egyháznak is nehezebb így a maga katolicitásának teljességét minden szempontból életszerűen megmutatnia". [364]

856 A missziós mű tiszteletteljes dialógust foglal magában azokkal, akik még nem fogadták el az evangéliumot. [365] Maguk a hívők is hasznot meríthetnek e dialógusból, amikor megtanulják jobban megismerni mindazt az "igazságot és kegyelmet, ami a pogányoknál Isten titokzatos jelenléteként van jelen". [366] Amikor a jó hírt azoknak hirdetik, akik még nem ismerik, azért teszik, hogy azt az igazságot és jót, amit Isten az emberek és népek között elhintett, megerősítsék, kiegészítsék és fölemeljék, és hogy ezeket az embereket megtisztítsák a tévedéstől és a rossztól "Isten dicsőségére, a Sátán megszégyenítésére és az ember boldogságára". [367]

IV. Az Egyház apostoli

857 Az Egyház apostoli, mert az apostolokra alapszik, mégpedig három értelemben:

"Mert nyájadat, örök Pásztorunk, magára nem hagyod, hanem szent Apostolaid által mindvégig őrzöd és óvod, hogy azok kormányozzák hívő népedet, akik rendelésedből állnak nyájad élén Fiad helyett mint pásztorok." [373]

AZ APOSTOLOK KÜLDETÉSE

858 Jézust az Atya küldötte. Szolgálatának kezdetétől fogva "magához hívta azokat, akiket Ő maga akart (...). És megalkotta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket prédikálni" (Mk 3,13--14). Ettől kezdve ők az Ő "küldöttei" (a görög aposztoloi szó ezt jelenti). Ő bennük hajtja végre saját küldetését: "Miként engem küldött az Atya, én is küldelek titeket" (Jn 20,21). [374] Szolgálatuk tehát az Ő küldetésének folytatása: "Aki titeket befogad, engem fogad be" -- mondja Ő maga a Tizenkettőnek (Mt 10,40). [375]

859 Jézus az Atyától kapott küldetéséhez társítja őket: miként "a Fiú semmit sem tehet önmagától" (Jn 5,19.30), hanem mindent az Atyától kap, aki Őt küldte, úgy azok, akiket Jézus küld, semmit sem tehetnek Nélküle, [376] akitől a missziós parancsot és a teljesítéséhez szükséges hatalmat kapják. Krisztus apostolai tehát tudják, hogy Isten tette őket alkalmassá arra, hogy "az új Szövetség szolgái" (2Kor 3,6), "Isten szolgái" (2Kor 6,4) legyenek, "Krisztus követségében" (2Kor 5,20) járjanak el mint "Krisztus szolgái és Isten misztériumainak gondnokai" (1Kor 4,1).

860 Az apostolok feladatában van egy mozzanat, mely átadhatatlan: tudniillik, hogy az Úr föltámadásának tanúi és az Egyház alapjai. Ugyanakkor feladatuknak van egy maradandó mozzanata is. Krisztus megígérte nekik, hogy velük marad az idők végéig. [377] "Ez az isteni küldetés, melyet Krisztus bízott az apostolokra, a világ végéig fog tartani, mert az evangélium, melyet nekik kell továbbadniuk, minden időkre az Egyház egész életének alapja. Ezért az Apostolok (...) utódok rendeléséről gondoskodtak." [378]

A PÜSPÖKÖK AZ APOSTOLOK UTÓDAI

861 "Hogy a rájuk bízott küldetés haláluk után is folytatódjék, közvetlen munkatársaikat szinte végrendeletként megbízták azzal, hogy vigyék tovább és szilárdítsák meg a tőlük megkezdett művet; megparancsolván nekik, hogy ügyeljenek az egész nyájra, melyben a Szentlélek állította őket Isten Egyházának pásztorául. Így tehát ilyen férfiakat állítottak, és a továbbiakra nézve úgy rendelkeztek, hogy ha ezek meghalnak, szolgálatukat más kipróbált férfiak kapják meg." [379]

862 "Miként megmarad az a hivatal, melyet az Úr egyedül Péternek, az első apostolnak adott, s melyet át kellett adnia utódainak, úgy megmarad az Apostolok egyházkormányzati hivatala is, melyet a püspökök szent rendjének kell állandóan gyakorolnia." Ezért tanítja az Egyház, hogy "a püspökök isteni intézkedés folytán léptek az Apostolok helyébe mint az Egyház pásztorai, akiket ha valaki hallgat, Krisztust hallgatja, aki pedig őket megveti, Krisztust veti meg és azt, aki Krisztust küldte". [380]

APOSTOLKODÁS

863 Az egész Egyház apostoli, amennyiben Péter és az Apostolok utódain keresztül hit- és életközösségben marad eredetével. Az egész Egyház apostoli, amennyiben az egész világra "küldetik"; az Egyház minden tagja, különböző módokon ugyan, de részesedik ebben a küldetésben. "A keresztény hivatás ugyanis természete szerint hivatás az apostolkodásra is." "Apostolkodásnak" nevezzük "a titokzatos test minden tevékenységét", mely arra irányul, "hogy Krisztus országát a földön mindenütt" terjessze. [381]

864 "Mivel az Atyától küldött Krisztus az Egyház egész apostolkodásának forrása és kiindulópontja, nyilvánvaló, hogy az apostolkodásának termékenysége", mind a fölszentelt szolgáké, mind a világi hívőké, "Krisztussal való eleven kapcsolatuktól függ". [382] A hivatásoknak, az idő jeleinek, a Szentlélek változatos ajándékainak megfelelően az apostolkodás a legkülönbözőbb formákat ölti. Ám mindig a szeretet, melyet főleg az Eucharisztiából merítünk, "az apostolkodás lelke". [383]

865 Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli legmélyebb és végső lényegében, mert benne már létezik és az idők végén be fog teljesedni "a mennyek országa", "Isten országa"; [384] amely Krisztus személyében eljött, és azok szívében, akik az Ő testének tagjai lettek, titokzatos módon növekszik a teljes eszkatologikus kinyilvánulásáig. Akkor minden ember, akit Ő megváltott, aki "őbenne szent és szeplőtelen lett Isten előtt a szeretetben", [385] összegyűlik mint Isten egyetlen népe, "a Bárány Menyasszonya", [386] "az Istentől, a mennyből alászálló szent város, melyet Isten ragyogása tölt be"; [387] "és a város falának tizenkét alapköve van; rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve" (Jel 21,14).

Összefoglalás

866 Az Egyház egy: egy Ura van, egy hitet vall, egy keresztségből születik, egyetlen testet alkot, melyet egy lélek éltet az egyetlen reményben, [388] melynek beteljesedésekor megszűnik minden megosztottság.

867 Az Egyház szent: szerzője a legszentebb Isten; a jegyese Krisztus, aki önmagát adta oda, hogy megszentelje Őt; a szentség lelke élteti. Jóllehet bűnösöket foglal magába, Ő maga a bűnösökből bűntelenné lett. A szentekben ragyog föl szentsége; Máriában az Egyház már teljesen szent.

868 Az Egyház katolikus: a hit teljességét hirdeti; hordozza és kiszolgáltatja az üdvösség eszközeinek teljességét; minden néphez küldetik; minden emberre irányul; átfog minden időt; "természete szerint misszionárius". [389]

869 Az Egyház apostoli: maradandó alapokra épült, a Bárány tizenkét Apostolára; [390] lerombolhatatlan; [391] tévedhetetlenül megmarad az igazságban; Krisztus kormányozza Péter és a többi Apostol által, akik jelen vannak utódaikban, a Pápában és a Püspökök kollégiumában.

870 "Krisztus egyetlen Egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, (...) a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik, jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a megszentelésnek több eleme." [392]

4. §
A KRISZTUS-HÍVŐK: HIERARCHIA, VILÁGI HÍVŐK, ISTENNEK SZENTELT ÉLET

871 "Krisztus-hívők azok, akik -- mivel a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek -- Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, melynek a világban való teljesítését Isten az Egyházra bízta." [393]

872 "Krisztusban való újjászületésük folytán az összes Krisztus-hívő között méltóságuk és cselekvésük tekintetében valódi egyenlőség uralkodik, így mindnyájan együttműködnek Krisztus testének építésére, ki-ki a maga állapotának és feladatának megfelelően." [394]

873 Maguk a különbségek is, melyeket maga az Úr akart Testének tagjai között, annak egységét és küldetését szolgálják. Mert "az Egyházban a szolgálatok különbözők, de a küldetés egy. Krisztus az apostolokra és utódaikra ruházta azt a tisztséget, hogy az Ő nevében és hatalmával tanítsanak, megszenteljenek és kormányozzanak. A világi hívők pedig -- részesei lévén Krisztus papi, prófétai és királyi tisztségének -- Isten egész népének küldetésén belül az Egyházban és a világban töltik be a maguk szerepét." [395] Mind a klerikusok mind a világi hívők között vannak olyanok, "akik az evangéliumi tanácsokra fogadalommal (...) Istennek szentelik magukat, és az Egyház üdvözítő küldetését szolgálják". [396]

I. Az Egyház hierarchikus fölépítése

MIRE JÓ AZ EGYHÁZI SZOLGÁLAT?

874 Maga Krisztus a szolgálat forrása az Egyházban. A szolgálatot Ő alapította, tekintélyt és küldetést, irányítást és célt adott neki:

"Az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és szüntelen gyarapítására Egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek az egész test javát célozzák. A szent hatalommal fölruházott szolgák ugyanis testvéreiknek szolgálnak, hogy mindazok, akik Isten népéből valók, (...) eljussanak az üdvösségre." [397]

875 "Hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek?" (Róm 10,14--15). Senki, sem egyén, sem közösség nem hirdetheti önmagának az Evangéliumot: "A hit hallásból ered" (Róm 10,17). Senki sem adhat önmagának fölhatalmazást és küldetést az Evangélium hirdetésére. Az Úr küldötte nem saját tekintélyével, hanem Krisztus tekintélyének erejével beszél; nem mint a közösség egy tagja szól a közösséghez, hanem Krisztus nevében. Senki sem adhatja önmagának a kegyelmet; másnak kell fölkínálnia számára és mástól kell ajándékba kapnia. Ez föltételezi a kegyelem szolgáit, akiket tekintéllyel és alkalmassággal Krisztus ruházott föl. Tőle kapják a Püspökök és a papok a küldetést és a fölhatalmazást (a "szent hatalmat"), hogy Krisztusnak, a Főnek személyében cselekedjenek, a diákonusok az erőt, hogy Isten népét a liturgia, az igehirdetés és a szeretet `diakoniájában' tudják szolgálni közösségben a Püspökkel és annak presbitériumával. Ezt a szolgálatot, melyben Krisztus küldöttei Isten kegyelméből azt teszik és adják, amit önmaguktól képtelenek tenni és adni, nevezi az Egyház hagyománya "szentségnek". Az Egyház szolgálatát saját szentséggel adják át.

876 Az egyházi hivatal szentségi természetével belsőleg összefügg szolgálati jellege. A hivatalviselők ugyanis, mivel teljesen Krisztustól függenek, aki a küldetést és a tekintélyt adja, valóban "Krisztus szolgái", [398] Krisztus mintája szerint, aki értünk szabadon magára öltötte a "szolga alakját" (Fil 2,7). Mivel a szó és a kegyelem, melyeknek szolgái, nem az övék, hanem Krisztusé, akik mások javáért bízta rájuk, szabadon lesznek mindenki rabszolgáivá. [399]

877 Ugyanígy, az egyházi hivatal szentségi természetéhez tartozik kollegiális jellege. Az Úr Jézus már nyilvános működése kezdetén megalkotta a Tizenkettőt mint "az új Izrael csíráit és a szent hierarchia" kiindulópontját. [400] Az együtt kiválasztottak együtt kapták a küldetést is; és testvéri egységük az összes hívő testvéri közösségének szolgálatára lesz; mintegy tükröződése és tanúságtétele lesz az isteni Személyek közösségének. [401] Ezért minden egyes Püspök szolgálatát a Püspöki kollégiumon belül végzi, közösségben Róma püspökével, Szent Péter utódával és a kollégium fejével; a papok szolgálataikat az egyházmegye presbitériumán belül végzik püspökük vezetése alatt.

878 Végül az egyházi szolgálat szentségi természetéhez tartozik, hogy személyes jellege legyen. Jóllehet Krisztus szolgái közösségben cselekszenek, mindig személyes módon járnak el. Mindegyikük személyesen kapja a meghívást -- "Te kövess engem" (Jn 21,22) [402] -- ,hogy a közös küldetésben személyes tanú legyen, aki személyesen vállal felelősséget az előtt, aki a küldetést adja, az "Ő személyében" és személyekért cselekedvén: "Én téged megkeresztellek téged (...)"; "Én föloldozlak téged bűneidtől (...)."

879 A szentségi szolgálat tehát az Egyházban Krisztus nevében végzett szolgálat. E szolgálatnak személyes jellege és kollegiális formája van. E kollegiális forma valósul meg a püspöki kollégium és annak feje, Péter utóda közötti kötelékekben, valamint a püspök saját részegyházáért viselt lelkipásztori felelőssége és a püspöki kollégium egyetemes Egyházért viselt közös felelőssége közötti kapcsolatban.

A PÜSPÖKI KOLLÉGIUM ÉS FEJE, A RÓMAI PÁPA

880 Amikor Krisztus megalkotta a Tizenkettőt, "kollégiumként, azaz állandó csoportként alkotta meg, és a közülük kiválasztott Pétert állította az élre". [403] "Amint az Úr rendelkezése alapján Szent Péter és a többi apostol egy apostoli kollégiumot alkot, ugyanígy a római Pápa, Péter utóda és a püspökök, az apostolok utódai kapcsolódnak egymáshoz." [404]

881 Az Úr egyedül Simonból, akinek a Péter nevet adta, alkotta meg Egyháza szikláját. Neki adta az Egyház kulcsait; [405] őt az egész nyáj pásztorává tette. [406] "Azt az oldó és kötő hivatalt azonban, amit Péter kapott, a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta". [407] Ez a pásztori hivatal, mely Péteré és a többi apostolé, az Egyház alapjaihoz tartozik. A római Pápa primátusa alatt a püspökök folytatják.

882 A Pápa, Róma püspöke és Szent Péter utóda "örök és látható principiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének". [408] "A római Pápának ugyanis hivatalából fakadóan -- mert Krisztus helyettese és az egész Egyház pásztora -- teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat." [409]

883 "A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római pápával, Péter utódával mint fejével együtt értjük." Ezen föltétellel "hordozó alanya az egész Egyházra kiterjedő legfőbb és teljes hatalomnak, de ezt a hatalmat csak a római pápa beleegyezésével gyakorolhatja". [410]

884 "Az egyetemes zsinaton a püspökök testülete ünnepélyes módon gyakorolja az egész Egyházra szóló hatalmat." [411] "Egyetemes zsinatról csak akkor van szó, ha Péter utóda megerősíti vagy legalább elfogadja." [412]

885 "Ez a kollégium, amennyiben sokakból áll, Isten népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz tartozik, Krisztus nyájának egységét fejezi ki." [413]

886 "Az egyes püspökök viszont az egység látható principiumai és az egység alapjai részegyházaiban." [414] Mint ilyenek "pásztori feladatukat (...) csak Isten népének rájuk bízott része fölött gyakorolják" [415] a papok és a diákonusok segítségével. Mint a püspöki kollégium tagjai azonban valamennyien részt vesznek az összes egyház gondjában, [416] elsősorban azáltal, hogy "jól kormányozzák saját egyházukat mint az egyetemes Egyház részét". Így járulnak hozzá "a teljes misztikus test javához, amely egyben a részegyházak teste is". [417] E gondoskodásnak különösen a szegényekre, [418] a hitükért üldözöttekre, valamint a világszerte tevékenykedő misszionáriusokra kell kiterjednie.

887 A szomszédos és egységes kultúrájú részegyházak egyháztartományokat vagy még nagyobb, patriarkátusnak vagy régiónak nevezett egységeket alkotnak. [419] Ezeknek az egységeknek püspökei szinodusokra vagy tartományi zsinatokra gyűlhetnek össze. "Napjainkban a püspöki konferenciák hasonló módon sokféle és hatékony segítséggel járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a kollegialitás szelleme kézzelfogható módon megnyilatkozzék." [420]

A TANÍTÁS FELADATA

888 A püspököknek munkatársaikkal, a papokkal együtt "első teendője, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdessék", [421] ahogy az Úr parancsolta. [422] Ők "a hit hírnökei, akik új tanítványokat vezetnek Krisztushoz;" és az apostoli hit "Krisztus tekintélyével bíró hiteles tanítói". [423]

889 Krisztus, aki az igazság, hogy az Egyházat az apostolok által átadott hit tisztaságában megőrizze, részesíteni akarta a saját tévedhetetlenségében. Isten népe "a hit természetfölötti érzékével fogyatkozhatatlanul ragaszkodik a hithez" az Egyház élő Tanítóhivatalának vezetésével. [424]

890 A Tanítóhivatal küldetése kapcsolódik annak a Szövetségnek végleges jellegével, melyet Isten Krisztusban népével kötött; Istennek oltalmaznia kell népét az eltévelyedésektől és fogyatkozásoktól, és objektív lehetőségét kell biztosítania arra, hogy az igaz hitet tévedések nélkül tudja vallani. Így a Tanítóhivatal pásztori feladata virrasztani afölött, hogy Isten népe megmaradjon a igazságban, amely megszabadít. E szolgálat betöltésére ajándékozta meg Krisztus a Pásztorokat hit és erkölcs dolgaiban a tévedhetetlenség karizmájával. E karizma gyakorlása több módon történhet:

891 "A római Pápa, a püspöki kollégium feje hivatalból rendelkezik a tévedhetetlenséggel, amikor mint az összes Krisztus-hívő legfőbb pásztora és tanítója, aki megerősíti testvéreit a hitben, hit vagy erkölcs kérdésében végérvényes tételt hirdet ki (...). Az Egyháznak ígért tévedhetetlenség megvan a püspökök testületében is, amikor Péter utódával együtt gyakorolja a legfőbb Tanítóhivatalt", főként egyetemes zsinaton. [425] Amikor az Egyház legfőbb Tanítóhivatala segítségével "a hit tárgyául" valamit "mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot" [426] és mint Krisztus tanítását előad, a hívőknek "az ilyen határozatokat hívő engedelmességgel kell fogadniuk". [427] E tévedhetetlenség "arra a körre terjed ki, ami az isteni kinyilatkoztatás letéteménye". [428]

892 Az isteni segítséget megkapják az Apostolok utódai is, amikor Péter utódával közösségben tanítanak -- s különösen Róma püspöke, az egész Egyház Pásztora --, amikor anélkül, hogy tévedhetetlen döntésre jutnának és "végleges módon" fejeznék ki magukat, a rendes Tanítóhivatalt gyakorolva olyan tanítást adnak elő, ami hit és erkölcs dolgában a kinyilatkoztatás jobb megértésére vezet. Ehhez a rendes Tanítóhivatalhoz a híveknek "vallásos, odaadó lelkülettel kell ragaszkodniuk", [429] ami jóllehet különbözik a hit beleegyezésétől, azt mégis megerősíti.

A MEGSZENTELÉS FELADATA

893 A püspök "a legfőbb papság kegyelmének sáfára" [430] is, különösen az Eucharisztiában, melyet ő maga ajánl föl, vagy munkatársai, a papok által gondoskodik fölajánlásáról. Az Eucharisztia ugyanis a részegyház életének központja. A püspök és a papok megszentelik az Egyházat imádságukkal és munkájukkal, az ige és a szentségek szolgálatával. Megszentelik példájukkal, "nem uralkodván a kléruson, hanem mint a nyájnak példaképei" (1Pt 5,3). Így történik meg, hogy "eljutnak a rájuk bízott nyájjal együtt az örök életre". [431]

A KORMÁNYZÁS FELADATA

894 "A püspökök a rájuk bízott részegyházakat mint Krisztus helyettesei és követei kormányozzák tanácsokkal, buzdítással és példával, de tekintéllyel és szent hatalommal is", [432] melyet azonban építésre kell használniuk a szolgálat szellemében, ami Mesterük szelleme. [433]

895 "Ez a hatalom, melyet személyesen gyakorolnak Krisztus nevében, saját, rendes és közvetlen hatalmuk, jóllehet gyakorlását végső fokon az Egyház legfőbb tekintélye irányítja." [434] A püspököket mégsem lehet a Pápa helyetteseinek tekinteni, akinek az egész Egyház fölötti rendes és közvetlen hatalma nem semmisíti meg, ellenkezőleg, megerősíti és védi a püspökökét. Ezt a hatalmat azonban az egész Egyházzal közösségben kell gyakorolniuk, a Pápa vezetése alatt.

896 A pásztori hivatal gyakorlása közben a püspöknek a jó Pásztort kell mintaképnek és "formájának" tekintenie. Gyöngeségeinek tudatában a püspök "megértő és könyörületes tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt. Alárendeltjeit, akiket mint saját fiait támogat (...), ne vonakodjon meghallgatni (...). A híveknek pedig úgy kell ragaszkodniuk a püspökükhöz, ahogy az Egyház ragaszkodik Jézus Krisztushoz, és Jézus Krisztus az Atyához": [435]

"A püspököt valamennyien úgy kövessétek, mint Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig, mint az apostolokat; a diákonusokat úgy tiszteljétek, mint az Isten törvényét. Az Egyházat érintő kérdésben senki ne cselekedjék a püspök nélkül." [436]

II. A világi Krisztus-hívők

897 "Világi hívőkön itt az egyházi rend és az Egyházban jóváhagyott szerzetesség tagjain kívül az összes Krisztus-hívőt értjük; tudniillik azokat, akik a keresztséggel Krisztus testébe épültek, Isten népét alkotják, és Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalának részeseiként az egész keresztény nép küldetését teljesítik az Egyházban és a világban." [437]

A VILÁGI HÍVŐK HIVATÁSA

898 "Sajátos hivatásuk alapján a világi hívők dolga az, hogy az ideigvaló dolgok intézése és Isten szerint való rendezése által keressék Isten Országát. (...) Különleges módon rájuk tartozik tehát, hogy mindazokat a földi dolgokat, melyekkel szoros kapcsolatban vannak, úgy világítsák meg és rendezzék, hogy Krisztus szerint történjenek és növekedjenek, s a Teremtő és a Megváltó dicséretére szolgáljanak." [438]

899 A világi keresztények kezdeményezésére különösen akkor van szükség, amikor föl kell fedezni, meg kell találni az eszközöket és módokat, melyekkel a társadalmi, politikai, gazdasági adottságokat a keresztény tanítás és élet követelményei szerint lehet alakítani. Ez az elkötelezettség magától értetődően hozzá tartozik az Egyház életéhez:

"A Krisztus-hívők, pontosabban a világi hívők az Egyház életében az első csatasorban vannak; az Egyház általuk az emberi társadalom éltető elve. Ezért nekik, mégpedig elsősorban nekik egyre inkább tudatában kell lenniük, hogy nem csupán az Egyházhoz tartoznak, hanem ők az Egyház, azaz a Krisztus-hívők közössége a földön a közös fő, nevezetesen a római Pápa és a vele közösségben lévő püspökök vezetése alatt. Ők az Egyház (...)" [439]

900 A világiaknak, mert -- mint minden hívő -- a keresztség és bérmálás erejében megbízást kaptak Istentől az apostolkodásra, joguk és kötelességük, hogy mind egyénileg, mind társult formákban fáradozzanak azért, hogy a Földön minden ember megismerje és befogadja az üdvösség isteni üzenetét. Ez a kötelezettség fokozottan sürget, amikor az emberek csak általuk hallhatják az Evangéliumot és ismerhetik meg Krisztust. Tevékenységük az egyházi közösségekben annyira szükséges, hogy nélküle a lelkipásztorok apostolkodása többnyire nem lehet teljesen hatékony. [440]

A VILÁGIAK RÉSZESEDÉSE KRISZTUS PAPI HIVATALÁBAN

901 "A világiak mint Krisztusnak adott és a Szentlélektől fölkent keresztények, csodálatosan arra hivatottak és arra nyertek képességet, hogy a Lélek gyümölcsei egyre bőségesebben teremjenek bennük. Mert minden cselekedetük, imádságuk, apostoli kezdeményezésük, hitvestársi és családi életük, mindennapi munkájuk, testi-lelki pihenésük, ha a Lélekben történnek, sőt az élet terhei is, ha türelmesen hordozzák azokat, Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozattá válnak (vö. 1Pt 2,5), melyet az Eucharisztia ünneplésében az Úr testének fölajánlásával együtt nagy áhítattal ajánlanak föl az Atyának. Így a világi hívek mint mindenütt szentül cselekvő imádók magát a világot szentelik Istennek." [441]

902 Sajátos módon vesznek részt a szülők a megszentelés feladatában azzal, "hogy keresztény szellemben élik a házasságot, és gyermekeik keresztény neveléséről gondoskodnak". [442]

903 A világiakat, ha rendelkeznek a szükséges tulajdonságokkal, állandó jelleggel lektori és akolitusi szolgálatra lehet bocsátani. [443] "Ahol az Egyház számára szükséges, a szolgálatra rendelt személyek hiányában a világiak is gyakorolhatják ezek bizonyos feladatait, még akkor is, ha nem lektorok vagy akolitusok: gyakorolhatják az ige szolgálatát, vezethetik a liturgikus imádságot, kiszolgáltathatják a keresztséget és áldoztathatnak, a jog előírásainak megfelelően." [444]

RÉSZESEDÉSÜK KRISZTUS PRÓFÉTAI HIVATALÁBAN

904 "Krisztus nem csupán a Hierarchia által tölti be prófétai küldetését, (...) hanem a világi hívek által is, akiket tanúnak állít, és ellát a hit érzékével és a szó kegyelmével": [445]

"A tanítás (...), amely elvezet a hitre (...), minden igehirdető, sőt minden egyes hívő feladata lehet." [446]

905 Prófétai küldetésüket a világi hívők az evangelizáció révén is teljesítik, "tudniillik Krisztust hirdetik az élet tanúságával és a kimondott szóval". A világi hívőknél "ez az evangelizáció (...) sajátos jelleget és különleges hatékonyságot nyer attól, hogy a világ megszokott körülményei között történik". [447]

"Ez az apostolkodás azonban nem merül ki az élet tanúságtételében; az igazi apostol keresi az alkalmakat, hogy szavával is hirdesse Krisztust, mind a nem hívőknek, (...) mind a hívőknek." [448]

906 Az arra alkalmas és képzett világiak bekapcsolódhatnak a hitoktatásba; [449] a teológiai tudományok oktatásába [450] és a tömegkommunikációs eszközök használatába is. [451]

907 "Tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján joguk, sőt néha kötelességük, hogy az Egyház javát érintő dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szent pásztorok előtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelembevételével a többi Krisztus-hívő tudomására hozzák." [452]

RÉSZESEDÉSÜK KRISZTUS KIRÁLYI HIVATALÁBAN

908 Krisztus halálig tartó engedelmessége által [453] tanítványaival közölte a királyi szabadság ajándékát, hogy "önmegtagadásukkal és szent életükkel legyőzzék magukban a bűn országát". [454]

"Mindaz, aki a saját teste fölé kerekedett és megfelelő elevenséggel uralkodván önmagán nem engedi, hogy a test szenvedélyei megzavarják a lelkét, azt, mivel bizonyos királyi hatalommal megfékezi önmagát, méltán mondják királynak, mert uralni tudja magát és független, és nem hagyja, hogy fogolyként bűnbe vonszolják." [455]

909 "Ezenkívül a világi hívek szervezett formában is próbálják jobbítani a világ intézményeit és bűnre csábító életkörülményeit, hogy ezek az igazságosság követelményei szerint alakuljanak, és az erények gyakorlásának inkább kedvezzenek, mintsem útjába álljanak. Ha így tesznek, erkölcsi értékekkel fogják átitatni a kultúrát és az alkotó emberi munkát." [456]

910 "A világi hívők hivatást érezhetnek vagy meghívhatók a lelkipásztorok segítésére az egyházi közösségekben. Új színt, új életet vihetnek az egyházközségbe, ahol különböző tisztségeket töltenek be, a nekik adott kegyelem és képességek mértéke szerint." [457]

911 Az Egyházban "a kormányzati hatalom gyakorlásában a világi Krisztus-hívők a jog előírásai szerint közreműködhetnek". [458] Így részt vehetnek részleges zsinatokon, [459] egyházmegyei zsinatokon, [460] a lelkipásztori tanács tagjai lehetnek; [461] besegíthetnek a plébánia lelkipásztori feladatainak megoldásába; [462] közreműködhetnek a gazdasági tanácsokban, [463] és tagjai lehetnek egyházi bíróságoknak. [464]

912 A Krisztus-hívők "tanuljanak meg gondosan különbséget tenni az őket egyháztagként megillető jogok és kötelességek és azon jogok és kötelességek között, melyek állampolgárként illetik meg őket. Törekedjenek arra, hogy e jogok és kötelességek harmonikus egészet alkossanak, nem feledve, hogy minden evilági dologban is a keresztény lelkiismeretnek kell vezetnie őket, mert semmiféle emberi tevékenység, még az evilági dolgokban sem, vonható ki Isten fennhatósága alól." [465]

913 "Így minden világi hívő a neki juttatott adományokból eredően egyszerre tanúja és eleven eszköze az Egyház küldetésének »Krisztus ajándékozásának mértéke szerint« (Ef 4,7)". [466]

III. Az Istennek szentelt élet

914 "Az az állapot tehát, mely az evangéliumi tanácsok fogadalmán alapszik, nem tartozik ugyan az Egyház hierarchikus szerkezetéhez, életének és szentségének azonban elvitathatatlan része." [467]

EVANGÉLIUMI TANÁCSOK, ISTENNEK SZENTELT ÉLET

915 Az evangéliumi tanácsokat az Egyház a maguk sokféleségében Krisztus minden tanítványának ajánlja. A tökéletes szeretet, melyre minden hívő meghívást kapott, azok számára, akik szabadon elfogadják az Istennek szentelt élet hivatását, magával hozza az Isten országáért vállalt cölibátus, valamint a szegény és engedelmes élet kötelezettségét. E tanácsok fogadalommal való vállalása egy az Egyház által elismert, állandó életállapotban az Istennek "szentelt élet" jellemző vonása. [468]

916 Az Istennek szentelt élet állapota az egyik a "mélyebben" Istennek szentelt életformák közül, mely a keresztségben gyökerezik és teljesen átadja magát Istennek. [469] Az Istennek szentelt életben a Krisztus-hívők a Szentlélek indítására vállalják, hogy Krisztust szorosabban követik, önmagukat odaadják a mindenekfölött szeretett Istennek, és törekednek a szeretet tökéletességére Isten országa szolgálatában. Mindezzel jelzik és hirdetik az Egyházban az eljövendő világ dicsőségét. [470]

NAGY TÖRZS SOK ÁGGAL

917 "Így történt, hogy az istenadta magból az Úr szántóföldjén csodálatosan és sokfelé ágazó fán a magányos és közösségi élet különféle formái és különböző Családok (...) (nőttek), melyek mind tagjaik tökéletesedését, mind Krisztus egész testének javát bőségesen gyarapítják." [471]

918 "Az Egyházban kezdettől fogva voltak férfiak és nők, akik az evangéliumi tanácsok megtartásával nagyobb szabadsággal akarták követni és szorosabban akarták utánozni Krisztust, s a maguk módján Istennek szentelt életet éltek; közülük sokan a Szentlélek indítására magányos remeteségbe vonultak, vagy szerzetescsaládokat alapítottak, melyeket az Egyház a maga tekintélyével szívesen elfogadott és jóváhagyott." [472]

919 A megyéspüspököknek ügyelniük kell arra, hogy fölismerjék az Istennek szentelt élet új adományait, melyeket a Szentlélek az Egyházra bíz. Az Istennek szentelt élet új formáinak jóváhagyása azonban az Apostoli Szentszéknek van fönntartva. [473]

A REMETE ÉLET

920 A remeték, még ha nem is mindig tesznek nyilvános fogadalmat a három evangéliumi tanácsra, "a világtól szigorúbban elkülönülve a magány csöndje, az állandó imádság és a vezeklés által Isten dicséretére és a világ üdvösségére áldozzák életüket". [474]

921 A remeték mindenkinek megmutatják az Egyház misztériumának mélyebb lényegét, mely a bensőséges, személyes kapcsolat Krisztussal. A remete emberi szemek elől elrejtett élete néma prédikálása Annak, akinek odaadta az életét, mert számára Ő minden. Sajátos hivatás ez, mely arra szól, hogy a pusztában, a lelki harcok közepette találja meg a Megfeszített dicsőségét.

AZ ISTENNEK SZENTELT SZÜZEK ÉS ÖZVEGYEK

922 Az apostoli időktől kezdve voltak keresztény szüzek [475] és özvegyek, [476] akiket az Úr arra hívott, hogy megosztottság nélkül ragaszkodjanak hozzá a szív, a test és a lélek nagyobb szabadságában, s ők az Egyház jóváhagyásával úgy döntöttek, hogy szüzességben vagy az örök tisztaság állapotában élnek "a mennyek országáért" (Mt 19,12).

923 A szüzeket, "amikor szent ígéretet tesznek arra, hogy Krisztust szorosabban fogják követni, a megyéspüspök a jóváhagyott liturgikus szertartás szerint Istennek szenteli, Krisztussal, Isten Fiával misztikusan eljegyzi és az Egyház szolgálatára avatja". [477] Ezen ünnepélyes szertartás (Consecratio virginum) által "a szűz (...) Istennek szentelt személlyé, az Egyház Krisztus iránti szeretetének jelévé, az égi Menyasszony és az eljövendő élet eszkatologikus képévé válik". [478]

924 Az Istennek szentelt élet egyéb formáihoz kapcsolódva [479] a szüzek rendje a világban élő nőt (vagy apácát) karizmája szerint imádságra, bűnbánatra, a testvérek szolgálatára és apostoli munkára kötelezi. [480] Az Istennek szentelt szüzek közösséget alkothatnak annak érdekében, hogy fogadalmukat hűségesebben megtartsák. [481]

A SZERZETESI ÉLET

925 A szerzetesi élet a kereszténység első századaiban Keleten alakult ki. [482] Az Egyház által kánonilag megalapított intézmények keretében élik. [483] Az Istennek szentelt élet egyéb formáitól a liturgikus beállítottság, az evangéliumi tanácsokra tett nyilvános fogadalom, testvéri élet a közösségben, végül a Krisztus és az Egyház egységét hirdető tanúságtétel különbözteti meg. [484]

926 A szerzetesi élet az Egyház misztériumából származik. Ajándék ez, melyet az Egyház Urától kap, és az Istentől meghívott hívőnek ajánlja állandó életállapotként az evangéliumi tanácsokra tett fogadalomban. Az Egyház így egyszerre tudja kinyilvánítani Krisztust és megismerni önmagát mint az Üdvözítő Menyasszonyát. A szerzetesi élet arra hivatott, hogy különböző formákban jelezze Isten szeretetét korunk nyelvén.

927 Az összes szerzetesnek -- akár exempt, akár nem [485] -- megvan a helye a megyéspüspök munkatársai között annak lelkipásztori feladatában. [486] Az Egyház missziós megtelepedése és terjedése az evangelizáció kezdetétől fogva igényli a szerzetesi élet minden formájának jelenlétét. [487] "A történelem tanúsítja a szerzetescsaládok nagy érdemét a hitterjesztésben és az új egyházak alapításában: nem csupán a régi monasztikus intézményekét és a középkori rendekét, hanem korunk kongregációiét is." [488]

A VILÁGI INTÉZMÉNYEK

928 "A világi intézmény az Istennek szentelt élet olyan intézménye, amelyben a világban élő Krisztus-hívők a szeretet tökéletességére törekszenek, és a világ megszentelését főként belülről igyekeznek szolgálni." [489]

929 Ezen intézmények tagjai "a teljesen és tökéletesen a megszentelésre adott élettel" [490] "a világban és a világból részt vesznek az Egyház evangelizációs feladatában", [491] ahol jelenlétük kovászként hat. [492] Keresztény életük tanúságtétele az anyagi dolgoknak Isten szerinti rendezésére és a világnak az evangélium erejével való átformálására irányul. Szent kötelékekkel vállalják az evangéliumi tanácsokat, és őrzik egymás között a közösséget és testvériséget világi életmódjuknak megfelelően. [493]

AZ APOSTOLI ÉLET TÁRSASÁGAI

930 Az Istennek szentelt élet különböző formáihoz "kapcsolódnak az apostoli élet társaságai. Tagjaik szerzetesi fogadalmak nélkül követik a társaság sajátos apostoli célját, testvéri közösségben élnek saját életmódjuk szerint, és a szabályzat megtartása révén a szeretet tökéletességére törekszenek. Ezek között a társaságok között vannak olyanok is, amelyeknek tagjai a szabályzatban meghatározott valamilyen kötelékkel vállalják az evangéliumi tanácsokat." [494]

ISTENNEK SZENTELTSÉG ÉS KÜLDETÉS: HIRDETNI AZ ELJÖVENDŐ KIRÁLYT

931 A mindenekfölött szeretett Istennek átadva magát az, akit a keresztség már Istennek szentelt, így bensőségesebben adatik át az isteni szolgálatra és az Egyház javára. Az Istennek szentelt állapot által az Egyház kinyilvánítja Krisztust, és megmutatja, hogy a Szentlélek milyen csodálatos módon működik benne. Akik fogadalmat tesznek az evangéliumi tanácsokra, azoknak elsődleges küldetése, hogy Istennek szenteltségüket megfelelően éljék. "Mivel azonban magával az Istennek szenteltséggel az Egyház szolgálatára ajánlják föl magukat, kötelesek az intézményüknek megfelelő módon különösen is bekapcsolódni a missziós munkába." [495]

932 Az Egyházban, amely mintegy szentsége, azaz jele és eszköze Isten életének, a szerzetesi élet úgy jelenik meg, mint a Megváltás misztériumának különleges jele. Krisztust "szorosabban" követni, az ő önkiüresítését "világosabban" kifejezni azt jelenti, hogy az Istennek szentelt személy Krisztus szívében "mélyebben" van jelen kortársai számára. Azok, akik ezen a "keskenyebb" úton járnak, példájukkal ösztönzik testvéreiket, és "világos és erős tanúságot tesznek arról, hogy a világ nem alakulhat át és nem ajánlható föl Istennek a nyolc boldogság szelleme nélkül". [496]

933 Legyen ez a tanúságtétel nyilvános (mint a szerzetesi állapotban), magán vagy egészen elrejtett, Krisztus eljövetele minden Istennek szentelt személy számára az élet forrása és célja:

"Mivel Isten népének itt nincs maradandó hazája, (...) (ez az állapot) kinyilvánítja minden hívő előtt a mennyei, de már evilágon is meglévő javakat, ékesszólóbban tanúskodik a Krisztus megváltása árán szerzett új és örök életről, továbbá hatásosabban hirdeti az eljövendő föltámadást és a mennyország dicsőségét." [497]

Összefoglalás

934 "Az Egyházban a Krisztus-hívők között isteni rendelés folytán vannak szent szolgálatot teljesítő személyek, akiket a jogban klerikusoknak is nevezünk; a többieket pedig világiaknak is hívjuk." E két csoport mindegyikében vannak olyan Krisztus-hívők, akik az evangéliumi tanácsokra tett fogadalommal Istennek szentelik magukat és az Egyház küldetésének javára vannak. [498]

935 Krisztus a hit hirdetésére és Országának megszilárdítására küldi Apostolait és azok utódait. Saját küldetésének részesévé teszi őket. Tőle kapják a hatalmat arra, hogy az Ő személyében cselekedjenek.

936 Az Úr Péterből alkotta meg Egyháza látható alakját. Átadta neki az Egyház kulcsait. A római Egyház püspöke, Péter utóda "a Püspökök kollégiumának feje, Krisztus helytartója és itt a földön az egyetemes Egyház pásztora". [499]

937 A római Pápa "isteni rendelkezés alapján legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes hatalommal bír a lelkek gondozásában. [500]

938 A Püspökök, akiket a Szentlélek állít, az Apostolok utódai. "Egyenként látható elvei és alapjai az egységnek saját részegyházaikban." [501]

939 A Püspökök feladata -- a papok és diákonusok munkatársi segítségével -- a hit hiteles hirdetése, az istentisztelet, főként az Eucharisztia bemutatása és egyházuk igaz pásztorként való kormányzása. Feladatukhoz tartozik az is, hogy a római Pápa alatt az összes egyház gondját viseljék.

940 Mivel a világiak állapotára az jellemző, hogy "a világban és világi tevékenységek közepette élnek, Isten arra hívja őket, hogy buzgó keresztény lelkülettel kovászként végezzék a világban apostolkodásukat." [502]

941 A világi hívők részesednek Krisztus papságában: egyre inkább egyesülve Ővele, a keresztség és a bérmálás kegyelmét az élet mindenfajta -- személyes, családi, társadalmi és egyházi -- helyzetében kibontakoztatják, és teljesítik a minden megkereszteltet életszentségre szólító meghívást.

942 A világi hívők prófétai küldetésüknél fogva "arra is hivatottak, hogy az emberi élet minden helyzetében Krisztus tanúi legyenek". [503]

943 A világi hívők királyi küldetésüknél fogva önmegtagadásuk és életszentségük által meg tudják szüntetni a bűn uralmát önmagukban és a világban. [504]

944 Az Istennek szentelt élet sajátos jellemzője a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsaira tett nyilvános fogadalom az Egyház által elismert állandó életállapotban.

945 A mindenekfölött szeretett Istennek átadva magát az, akit a keresztség már Istennek szentelt, így bensőségesebben adatik át az isteni szolgálatra és az Egyház javára.


Jegyzetek:

[263] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[264] Vö. Szent Officium: Epistula ad Eposcopos Angliae (1864. szept. 14.): DS 2888.
[265] I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3013.
[266] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2.
[267] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2.
[268] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78.
[269] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2.
[270] Alexandriai Kelemen: Paedagogus 1, 6, 42: GCS 12, 115 (PG 8, 300).
[271] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13.
[272] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14; CIC 205. k.
[273] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[274] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3.
[275] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3.
[276] Vö. CIC 751. k.
[277] Órigenész: Homilia in Ezechielem 9, 1: SC 352, 296 (PG 13, 732).
[278] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3.
[279] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[280] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 15.
[281] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3.
[282] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[283] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4.
[284] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 1.
[285] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 6.
[286] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 7.
[287] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 8.
[288] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 9.
[289] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 10.
[290] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4, 9, 11.
[291] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 12.
[292] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 5.
[293] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 24.
[294] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 39.
[295] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 12.
[296] Vö. ApCsel 9,13; 1Kor 6,1; 16,1.
[297] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 10.
[298] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3.
[299] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.
[300] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.
[301] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11.
[302] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42.
[303] A Gyermek Jézusról Nevezett Szent Teréz: Manuscrit B, 3v: Manuscrits autobiographiques. (Párizs, 1992), 299.
[304] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3, 6.
[305] Vö. 1Jn 1,8--10
[306] Vö. Mt 13,24--30.
[307] VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei 19: AAS 60 (1968), 440.
[308] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 40, 44--45, 48--51.
[309] II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 16.
[310] II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 17.
[311] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 65.
[312] Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél 8, 2: SC 10bis 138 (Funk 1, 282).
[313] Vö. Ef 1,22--23.
[314] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 6.
[315] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 4.
[316] Vö. Mt 28,19.
[317] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13.
[318] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26.
[319] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 11; vö. CIC 368, 369. k.; CCEO 177, 1; 178, 311, 1; 312.
[320] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[321] Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 1,1: SC 10bis, 106 (Funk 1, 252).
[322] Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 3, 2; SC 211, 32 (PG 7, 849); vö. I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus dogmatikus konstitúció, 2: DS 3057.
[323] Szent Maximus Confessor: Opuscula theologica et polemica. PG 91, 137--140.
[324] VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 62: AAS 68 (1976), 52.
[325] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[326] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13.
[327] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14.
[328] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 15.
[329] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3..
[330] VI. Pál pápa beszéde a Sixtusi kápolnában Róma és Konstantinápoly kölcsönös kiközösítésének kölcsönös föloldása 10. évfordulóján, 1975. december 14-én: AAS 68 (1976), 121; vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 13--18.
[331] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16.
[332] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 4.
[333] Nagypénteki liturgia, egyetemes könyörgés, VI: Missale Romanum, 1970, 254.
[334] II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 3.
[335] II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 1.
[336] II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 2; vö. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 53: AAS 68 (1976), 41.
[337] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16.
[338] Vö. Szent Ágoston: Sermo 96, 7, 9: PL 38, 588.
[339] Szent Ambrus: De virginitate 18, 119: Opera 14/2. köt. (Milánó--Róma, 1989), 96, (PL 16, 297).
[340] Vö. már 1Pt 3,20--21.
[341] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14.
[342] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16; vö. Szent Officium: Epistula ad Archieposcopum Bostoniensem, 1949. aug. 8.: DS 3866--3872.
[343] Vö. Zsid 11,6.
[344] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 7.
[345] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 1.
[346] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2.
[347] Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 23.
[348] Vö. II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 6; II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 11.
[349] II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 21..
[350] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 5.
[351] Tertullianus: Apologeticum 50, 13: CCL 1, 171 (PL 1, 603).
[352] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 43.
[353] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[354] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 1.
[355] Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 12--20.
[356] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[357] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 40.
[358] Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 42--47.
[359] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 15.
[360] Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 48--49
[361] Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 52--54.
[362] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 6.
[363] Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 50.
[364] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4.
[365] Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 50.
[366] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 9.
[367] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 9.
[368] Vö. Jel 21,14.
[369] Vö. Mt 28,16--20; ApCsel 1,8; 1Kor 9,1; 15,7--8; Gal 1,1.
[370] Vö. ApCsel 2,42.
[371] Vö. 2Tim 13,14.
[372] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 5.
[373] Apostolok 1. prefációja. Missale Romanum, 1970, 426.
[374] Vö. Jn 13,20; 17,18.
[375] Vö. Lk 10,16.
[376] Vö. Jn 15,5.
[377] Vö. Mt 28,20.
[378] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20.
[379] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20; vö. Római Szent Kelemen: Epistula ad Corinthios 42,4: SC 167, 168--170. (Funk 1, 152); 44,2: SC 167, 172 (Funk 1, 154--156).
[380] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20.
[381] II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 2.
[382] II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 4; vö. Jn 15,5.
[383] II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 3.
[384] Vö. Jel 19,6.
[385] Vö. Ef 1,4.
[386] Vö. Jel 21,9.
[387] Vö. Jel 21,10--11.
[388] Vö. Ef 4,3--5.
[389] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2.
[390] Vö. Jel 21,14.
[391] Vö. Mt 16,18.
[392] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[393] CIC 204,1; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31.
[394] CIC 208; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 32.
[395] II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 2.
[396] CIC 207. k. 2. §
[397] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 18.
[398] Vö. Róm 1,1.
[399] Vö. 1Kor 9,19.
[400] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 5.
[401] Vö. Jn 17,21--23.
[402] Vö. Mt 4,19.21; Jn 1,43.
[403] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 19.
[404] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22; vö. CIC 330.
[405] Vö. Mt 16,18--19.
[406] Vö. Jn 21,15--17.
[407] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22.
[408] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[409] II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 2, 9.
[410] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22; vö. CIC 336.
[411] CIC 337.
[412] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, LG 22.
[413] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, LG 22.
[414] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[415] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[416] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 3.
[417] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[418] Vö. Gal 2,10.
[419] Vö. Canones Apostolorum, 34. [Constitutiones apostolicae, 8, 47, 34]: SC 336, 284 (Funk, Didascalia et Constitutiones Apostolorum 1, 572--574).
[420] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[421] II. Vatikáni Zsinat Presbyterorum ordinis határozat, 4.
[422] Vö. Mk 16,15.
[423] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25.
[424] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10.
[425] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25; vö. I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus dogmatikus konstitúció, 4: DS 3074.
[426] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10.
[427] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25.
[428] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25.
[429] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25.
[430] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26.
[431] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26.
[432] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 27.
[433] Vö. Lk 22,26--27.
[434] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 27.
[435] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 27.
[436] Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél 8, 1: SC 10bis 138 (Funk 1, 282).
[437] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31.
[438] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31.
[439] XII. Pius pápa: Beszéd az újonnan kreált bíborosokhoz 1946. február 20-án; idézi II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 9-ában.
[440] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 33.
[441] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 34, vö. 10.
[442] CIC 835. k. 4. §
[443] Vö. CIC 230. k. 1. §
[444] CIC 230. k. 3. §
[445] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 35.
[446] Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 71, 4 ad 3.
[447] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 35.
[448] II. Vatikáni Zsinat Ad gentes határozat, 15.
[449] Vö. CIC 774, 776, 780.
[450] Vö. CIC 229.
[451] Vö. CIC 823. k. 1. §
[452] Vö. CIC 212. k. 3. §
[453] Vö. Fil 2,8--9.
[454] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36.
[455] Szent Ambrus: Expositio Psalmi CXVIII, 14, 30: CSEL 62, 318 (PL 15, 1476).
[456] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36.
[457] VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 73: AAS 68 (1976). 61.
[458] CIC 129. k. 2. §
[459] CIC 443. k. 4. §
[460] CIC 463. k. 1--2. §
[461] CIC 511, 536.
[462] CIC 517. k. 2. §
[463] CIC 492. k. 1. §, 537.
[464] CIC 1421. k. 2. §
[465] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36.
[466] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 33.
[467] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 44.
[468] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 1.
[469] II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 5.
[470] Vö. CIC 573.
[471] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 43.
[472] II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 1.
[473] Vö. CIC 605.
[474] CIC 603. k. 1. §
[475] Vö. 1Kor 7,34--36.
[476] Vö. II. János Pál pápa: Vita consecrata apostoli buzdítás, 7.
[477] CIC 604. k. 1. §
[478] Ordo Consecratio virginum, praenotanda 1., (1970) 7.
[479] CIC 604. k. 1. §
[480] Ordo Consecratio virginum, praenotanda 2., (1970) 7.
[481] Vö. CIC 604. k. 2. §
[482] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 15.
[483] Vö. CIC 573.
[484] Vö. CIC 607.
[485] Vö. CIC 591.
[486] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 33--35.
[487] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 18, 40.
[488] II. János Pál pápa: Redemptoris Missio enciklika, 69.
[489] CIC 710.
[490] XII. Pius: Provida Mater konstitúció: AAS 39 (1947), 118.
[491] CIC 713. k. 2. §
[492] II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 11.
[493] CIC 713.
[494] CIC 731. k. 1--2. §
[495] CIC 783. vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 69.
[496] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31.
[497] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 44.
[498] CIC 207, k., 1--2. §
[499] CIC 331.
[500] II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 2.
[501] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23.
[502] II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 2.
[503] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 43.
[504] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36.


Vissza a tartalomhoz |Vissza a tárgymutatóhoz | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.

Módosítva: 2006. 06. 22.