A Főtisztelendő Bíboros Testvéreknek, Pátriárkáknak, Érsekeknek, Püspököknek, Papoknak, Diákonusoknak és Isten népe többi tagjának

JÁNOS PÁL PÜSPÖK

ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA
ÖRÖK EMLÉKEZETÜL

Szerfölött örvendünk annak, hogy megjelent A Katolikus Egyház Katekizmusának latin mintakiadása, melyet jelen apostoli levelünkkel jóváhagyunk és közzéteszünk, s mely ezáltal az említett Katekizmus végleges szövege. Mintegy öt évvel azután történik ez, hogy 1992. október 11-én kibocsátottuk a Fidei depositum kezdetű apostoli konstitúciót, mely a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 30. évfordulóján a Katekizmus francia nyelvű első szövegét bevezette a világba.

Valamennyien örömmel állapíthattuk meg, hogy az elmúlt években többnyire mily kedvező fogadtatásban részesült e Katekizmus, s mily széles körben elterjedt, főként azokban a részegyházakban, melyek saját nyelvükre lefordították, hogy a különböző nyelvű közösségeknek szerte a földön rendelkezésére álljon. Ez bizonyítja, mennyire indokolt volt 1985-ben a rendkívüli Püspöki Szinodus kérése felénk, hogy készüljön el a Katekizmus, vagyis az egész katolikus hit- és erkölcstan foglalata.

A Bíborosok és Püspökök 1986-ban e célból létrehozott Tanácsának gyümölcseként a fent említett apostoli konstitúcióval jóváhagytuk és közzétettük a Katekizmust, mely teljes terjedelmében változatlanul hatályban marad és a jelen latin editio tyipca-val nyeri el végső formáját.

A jelen kiadást az Apostoli Szentszék különböző munkatársaiból álló Tanács készítette, melyet 1993-ban kifejezetten ezért hoztunk létre. E Tanács, melynek elnökévé főtisztelendő testvérünket, Joseph Ratzinger bíborost állítottuk, gondosan dolgozott a rábízott feladaton, különös figyelmet fordítva a sok javasolt javításra, melyek a Katekizmus megjelenése óta eltelt években a világ minden részéről és a különböző egyházi közösségektől érkeztek be.

A Katekizmus készítése során egészen nyilvánvalóvá vált és az egész földkerekségen, még a nem keresztények körében is sokféleképpen megnyilvánult a teljesen egyedülálló igény, mely megerősítette a Katekizmus rendeltetését, hogy a katolikus tanítás teljes és ép bemutatása legyen, melyből bárki megismerheti, hogy az Egyház mit hisz és ünnepel, hogyan él, és a mindennapjaiban miért imádkozik. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált a készséges akarat az együttműködésre azért, hogy a keresztény hitet, melynek alapvető és szükséges elemeit a Katekizmus tartalmazza, napjaink embere számára a lehető legalkalmasabb módon mutassuk be. A sok részegyház együttműködése hozta létre azt, amit az említett Fidei depositum apostoli konstitúcióban mondtunk: "ennyi hang egybecsengése kétségtelenül a hit `szimfóniája'".

A Tanács ezek miatt is komolyan mérlegelte a benyújtott véleményeket, kérdésföltevésekkel pontosabbá tette, és ítéleteit jóváhagyásra átadta nekünk. Ezeket az ítéleteket, amennyiben hozzásegítenek, hogy a Katekizmus anyaga jobban megfeleljen a katolikus hitletéteménynek, illetve lehetővé teszik, hogy bizonyos hitigazságok a mai hitoktatás követelményeinek jobban megfelelő formát nyerjenek, elfogadtuk, és helyet kaptak e latin mintakiadásban. E kiadás tanítása hűségesen ismétli azt a kiadást, melyet az Egyháznak és a földkerekség embereinek 1992 decemberében átnyújtottunk. A ma nyilvánosságra hozott latin mintakiadás beteljesíti a Katekizmus 1986-ban megkezdett munkálatait, és szerencsésen teljesíti a Püspöki Szinodus említett rendkívüli ülésének kívánságát. Most tehát az Egyház kezében van egyetlen és örök apostoli hitének új és nagytekintélyű bemutatása, mely "az egyházi közösség számára érvényes és törvényes eszköz" és "a hit tanításának biztos szabálya", továbbá "biztos és hiteles hivatkozási szöveg" (Fidei depositum, 4).

A katolikus hit és tanítás e világos és rendszerezett bemutatásában a hitoktatás abszolút biztos utat talál arra, hogy a keresztény üzenetet megújult buzgósággal adja át korunk minden egyes emberének. E kötetben minden hitoktató biztos támaszra lel, hogy a helyi egyházban közölni tudja a hit egyetlen és örök letéteményét, miközben a Szentlélek segítségével a keresztény misztérium csodálatos egységét összekapcsolni törekszik azok életkörülményeinek és szükségleteinek sokféleségével, akiknek az üzenet szól. Isten népében az egész hitoktatás új és bőséges ösztönzést nyerhet, ha jól használja és helyesen értékeli e zsinat utáni Katekizmust.

Mindez nagyobb jelentőséget nyer ma, a harmadik évezred küszöbén. Sürget ugyanis az evangelizációs feladat, hogy mindenki megismerhesse az evangéliumi üzenetet, elfogadhassa és növekedhessék "Krisztus nagykorúságának mértékére". (Ef 4,13)

Nyomatékosan buzdítjuk tehát Főtisztelendő Püspöktestvéreinket, akikre elsősorban bízzuk A Katolikus Egyház Katekizmusát, hogy a jelen mintakiadás alkalmával élve odaadóbbak legyenek a szöveg terjesztésében és készséges elfogadtatásában, s ajándékként adják át a rájuk bízott közösségeknek, melyek a hit kimeríthetetlen gazdagságát fedezhetik föl benne.

Bárcsak az Isten népét alkotók egybecsengő és egymást kiegészítő szolgálata terjesztené a Katekizmust, s bárcsak mindenki befogadná, hogy megerősödjék és a föld határáig terjedjen az a hívő egyetértés, melynek forrása és elve a Szentháromságos Egységben található.

Krisztus Anyjára, Máriára -- kinek testestől-lelkestől való mennybe fölvételét ma együtt ünnepeljük -- bízzuk ezen óhajunkat, melynek teljesedése minden ember lelki javára váljék.

Kelt Castel Gandolfóban, 1997. augusztus 15-én, pápaságunk 19. esztendejében.
II. János Pál pápa

A Főtisztelendő Bíboros Testvéreknek, Pátriárkáknak, Érsekeknek, Püspököknek, Papoknak, Diákonusoknak és Isten népe többi tagjának

JÁNOS PÁL PÜSPÖK

ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA ÖRÖK EMLÉKEZETÜL

A HITLETÉTEMÉNY őrzését az Úr adta Egyháza feladatául, s az Egyház e feladatot minden időben teljesíti. A II. Vatikáni Zsinatnak, melyet boldogemlékű elődünk, XXIII. János pápa harminc évvel ezelőtt nyitott meg, szándéka és óhaja arra irányult, hogy megfelelő megvilágításba kerüljön az Egyház apostoli és lelkipásztori küldetése, és így az evangéliumi igazság ragyogó fénye minden embert serkentsen Krisztus mindent fölülmúló szeretetének keresésére és elfogadására (vö. Ef 3,19).

XXIII. János pápa a zsinat fő feladatául azt adta, hogy a keresztény tanítás drága kincsét gondosabban őrizze és jobban tárja föl, hogy hozzáférhetőbb legyen a Krisztus-hívők és minden jóakaratú ember számára. Ezért a zsinatnak elsősorban nem a kor tévedéseit kellett elítélnie, hanem a hit tanítása erejének és szépségének világos bemutatására kellett törekednie. "E zsinat fényétől megvilágítva -- mondta ő -- az Egyház gyarapodni fog, miként bízunk benne, lelki javakban, és a zsinatból új erőt merítve félelem nélkül fog a jövőbe tekinteni." A mi dolgunk, hogy "serényen, félelem nélkül fogjunk a munkához, melyet korunk megkíván, hogy folytassuk az utat, melyet az Egyház immár húsz évszázada jár." [1]

A zsinati atyák Isten segítségével, négyéves munkával a tanításnak és a lelkipásztori irányelveknek nem megvetendő summáját tudták kidolgozni az egész Egyház számára. Lelkipásztorok és Krisztus-hívők segítséget kapnak benne "a gondolkodás, a cselekvés, az erkölcsök és az erkölcsi erő, az öröm és a remény azon megújulásához, melyet a zsinat hőn óhajtott". [2]

A zsinat befejezése után sem szűnik meg serkenteni az egyházi életet. 1985-ben megállapíthattam: "Számomra, akinek megadatott az a különös kegyelem, hogy részt vehettem és aktívan közreműködhettem a zsinat munkájában, a II. Vatikáni Zsinat mindig, de főként pápaságom éveiben, egész lelkipásztori tevékenységem számára maradandó hivatkozási pont, és tudatosan törekedtem arra, hogy útmutatásait konkrétan és pontosan alkalmazzam minden részegyház és az egész Egyház számára. E forráshoz mindig vissza kell térnünk." [3]

Ebben a szellemben hívtam össze 1985. január 25-én a rendkívüli Püspöki Szinodust a zsinat befejezésének huszadik évfordulója alkalmából. E szinodus célja az volt, hogy ünnepelje a II. Vatikáni Zsinat kegyelmeit és lelki gyümölcseit, s hogy elmélyítse tanítását, hogy ezáltal az összes Krisztus-hívő jobban magáévá tehesse, s ismerete és alkalmazása szélesebb körű legyen.

Ilyen körülmények között nyilvánították ki a szinodusi atyák: "Egyhangúlag kívánjuk egy az egész katolikus hit- és erkölcstant összefoglaló Katekizmus, illetve kompendium elkészítését, hogy hivatkozási pont legyen a különféle régiókban szerkesztendő Katekizmusok, illetve kompendiumok számára. A tanítás bemutatásának biblikusnak és liturgikusnak kell lennie, az igaz tanítást kell nyújtania, ugyanakkor illeszkednie kell a mai élethez." [4] A szinodus befejeztével magamévá tettem ezt a kívánságot, mert véleményem szerint "teljesen megfelelt az egyetemes Egyház és a részegyházak valós szükségletének". [5]

Ezért teljes szívből hálát adok az Úrnak ezen a napon, amikor fölajánlhatom az egyetemes Egyháznak A Katolikus Egyház Katekizmusát, mely "hivatkozási szöveg"a hit élő forrásaiból megújult Katekizmus számára!

A liturgia megújítása, a latin Egyház kánonjogának és a Keleti Katolikus Egyházak normáinak új kodifikációja után e Katekizmus jelentős mértékben hozzá fog járulni az egész Egyház életének megújulásához, miként ezt a II. Vatikáni Zsinat akarta és elindította.

A Katolikus Egyház Katekizmusa igen széleskörű együttműködés gyümölcse: lelkiismeretes nyitottság és elkötelezett lelkesedés szellemében hatéves intenzív munka eredménye.

1986-ban Joseph Ratzinger bíboros vezetése alatt egy bíborosokból és püspökökből álló, tizenkét tagú bizottságra bíztam a feladatot, hogy készítsék elő a szinodusi atyák által óhajtott Katekizmus tervezetét. A bizottságot egy megyéspüspökökből, valamint a teológia és a katekézis szakértőiből álló, hét tagú albizottság segítette munkájában.

A bizottság, melynek az volt a feladata, hogy szabályokat javasoljon a munka folyamatához és felügyelje azt, figyelemmel kísérte a kilenc egymásutáni változat szerkesztésének minden lépését. A szerkesztőbizottság feladatának megfelelően vállalta a felelősséget, hogy megírja a szöveget, és a bizottság által kívánt változtatásokat bedolgozza, illetve számos teológus, szentírásmagyarázó, katekéta, s mindenekelőtt a világegyház püspökeinek megjegyzéseit figyelembe véve javítsa a szöveget. E szerkesztőbizottság nagy gonddal vetette össze a különböző véleményeket, ezáltal a szöveg gazdagabb lett, s biztosítani lehetett egységét és egyöntetűségét.

A tervezetet az összes katolikus püspök, püspöki konferenciáik, illetve szinodusaik, továbbá teológiai és kateketikai intézetek széles körben véleményezték. Egészében nagyon kedvező fogadtatásra talált a püspököknél, és joggal állapítható meg, hogy ez a Katekizmus a Katolikus Egyház egész püspöki kollégiuma együttműködésének gyümölcse. A püspökök nagylelkűen fogadták fölhívásomat, hogy vállaljanak részfelelősséget e kezdeményezésben, mely oly közelről érinti az egyházi életet. A válasz mély örömet ébreszt bennem, mert ennyi hang egybecsengése kétségtelenül a hit "szimfóniája". E Katekizmus létrehozása mindezen felül mutatja a püspökség kollegiális természetét: az Egyház katolicitását tanúsítja.

A Katekizmusnak hűségesen és szerves egységben kell bemutatnia mind a Szentírás, az Egyház élő hagyománya és a hiteles Tanítóhivatal tanítását, mind az egyházatyák és a szent férfiak és nők lelki örökségét, hogy a keresztény misztériumokat jobban megismertesse, és Isten népe hitét újjáélessze. Figyelemmel kell lennie a tanfejlődésre, melyet a Szentlélek az idők folyamán az Egyháznak adott. Segítséget is kell nyújtania azáltal, hogy a hit fényével megvilágítja az új élethelyzeteket és problémákat, melyek a múltban még nem merültek föl.

A Katekizmus tehát újat és régit fog előhozni (vö. Mt 13,52), mert a hit mindig ugyanaz, s ugyanakkor mindig új fény forrása.

A Katolikus Egyház Katekizmusa, hogy megfeleljen e kettős követelménynek, egyrészt átveszi az anyag elrendezésének "régi" hagyományát, melyet már Szent V. Pius pápa Katekizmusa követett, és anyagát négy részre osztja: Hitvallás; a szent Liturgia, melynek első részét a szentségek alkotják; a keresztény cselekvésmód, mely a Tízparancsolattal kezdődik; és végül a keresztény imádság. Másrészt az anyagot gyakran "új" módon mutatja be, hogy választ adjon korunk kérdéseire.

A négy rész kapcsolódik egymáshoz: a hit tárgya a keresztény misztérium (első rész); ugyanezt ünnepeljük és kapjuk a liturgikus cselekményekben (második rész); e misztérium jelen van, hogy Isten gyermekeit cselekvésükben megvilágítsa és támogassa (harmadik rész); ez alapozza meg imádságunkat, melynek kiváltságos formája a "Miatyánk", és tárgya kérő, dicsőítő és közbenjáró imádságainknak (negyedik rész).

A liturgia maga imádság; a hitvallás megtalálta megfelelő helyét az istentisztelet ünneplésében. A kegyelem, a szentségek gyümölcse a keresztény tevékenység mással nem helyettesíthető föltétele, épp úgy, mint ahogyan az Egyház liturgiájában való részvétel megköveteli a hitet. Ha azonban a hit nem nyilvánul meg cselekedetekben, halott (vö. Jak 2,14--26), és nem teremhet gyümölcsöt az örök életre.

A Katolikus Egyház Katekizmusát olvasva fölfoghatjuk Isten misztériumának csodálatos egységét, mely magában foglalja Isten üdvözítő tervét éppen úgy, mint Jézus Krisztus központi szerepét, aki Isten egyszülött Fia, az Atya küldötte, s a Szentlélek erejéből a Boldogságos Szűz Mária méhében emberré lett, hogy Üdvözítőnk legyen. Meghalt és föltámadott Üdvözítőnk mindig jelen van Egyházában, különösen a szentségekben. Ő a hit forrása, a keresztény cselekvés példaképe és imádságunk Tanítómestere.

A Katolikus Egyház Katekizmusa, melyet 1992. június 25-én jóváhagytam és közzétételét apostoli hivatalom erejéből ma elrendelem, a katolikus Egyház -- a Szentírás, az apostoli hagyomány és az egyházi Tanítóhivatal által igazolt és megvilágított -- hitének és tanításának bemutatása. E Katekizmust a hit tanításának erős szabályává, ebből következően az egyházi közösség hatékony és törvényes eszközévé nyilvánítom. Bárcsak elősegítené a megújulást, melyre a Szentlélek szüntelenül hívja az Egyházat, Krisztus Testét az árnyéktalan világosság országa felé vezető úton!

A Katolikus Egyház Katekizmusát jóváhagyni és közzétenni annak a szolgálatnak része, melyet Péter utóda nyújtani akar a Szent Katolikus Egyháznak, a Római Apostoli Székkel közösségben és békében élő minden részegyháznak: tudniillik támogatni és erősíteni akarja az Úr Jézus minden tanítványa hitét (vö. Lk 22,32), és ezáltal megszilárdítani az egység kötelékét ugyanabban az apostoli hitben.

Kérem ezért az Egyház pásztorait és a Krisztus-hívőket, hogy e Katekizmust a közösség szellemében fogadják, és gondosan használják küldetésük teljesítésekor, amikor hirdetik az evangéliumot és az evangélium szerinti életre buzdítanak. E Katekizmust úgy adom át nekik, hogy a katolikus tanítás előadásakor, s különösképpen a helyi Katekizmusok kidolgozásánál biztos és hiteles hivatkozási szöveg legyen. Ugyanakkor átadom minden Krisztus-hívőnek, akik szeretnék elmélyíteni az üdvösség kimeríthetetlen gazdagságának ismereteit (vö. Jn 8,32). Továbbá szolgáljon támaszul az ökumenikus törekvéseknek -- melyek minden keresztény egység utáni szent vágyát fejezik ki -- azáltal, hogy pontosan bemutatja a katolikus hit tartalmát és harmonikus, belső egységét. Végül ajánlom A Katolikus Egyház Katekizmusát minden egyes embernek, aki reménységünk alapja után kérdez (vö. 1Pt 3,15) és szeretné megismerni, hogy mit hisz a Katolikus Egyház.

Ez a Katekizmus nem akarja helyettesíteni az egyházi hatóságok, a megyéspüspökök vagy a püspöki konferenciák által szabályosan elfogadott helyi Katekizmusokat, főként, ha ezeket az Apostoli Szék jóváhagyta. Arra van rendelve, hogy bátorítsa és segítse új helyi Katekizmusok elkészítését, melyek figyelemmel vannak a különféle helyzetekre és kulturális adottságokra, ugyanakkor gondosan őrzik a hit egységét és a katolikus tanítás iránti hűséget.

E dokumentum végén, mely közzéteszi A Katolikus Egyház Katekizmusát, kérem a Boldogságos Szűz Máriát, a megtestesült Ige Anyját és az Egyház Anyját, támogassa hathatós közbenjárásával az egész Egyház kateketikai szolgálatát minden fokon most, amikor az Egyház fölszólítást kapott az új evangelizációra. Bárcsak az igaz hit világossága megszabadítaná az embereket a tudatlanságtól és a bűn szolgaságától, hogy elvezesse őket az egyetlen e névre méltó szabadságra (vö. Jn 8,32), tudniillik a Jézus Krisztusban való, a Szentlélek által irányított élet szabadságára itt a földön és a mennyek országában, Isten színről-színre látásának teljes boldogságában (vö. 1Kor 13,12; 2Kor 5,6--8)!

Kiadatott 1992. október 11-én, a második Vatikáni Zsinat megnyitásának harmincadik évfordulóján, pápaságom tizennegyedik évében.

II. János Pál pápa

"Atyám, ... az örök élet az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust" (Jn 17,3). "Isten, a mi Üdvözítőnk ... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére" (1Tim 2,3--4). "Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének" (ApCsel 4,12), csak Jézus Neve.

I. Az ember élete -- megismerni Istent és szeretni Őt

1 Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán jóságából elhatározott terve szerint, szabad akaratból megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. Ezért Isten mindig és mindenütt közel van az emberhez. Hívja őt és segíti, hogy keresse, megismerje és minden erejével szeresse Őt. A bűn által szétszórt embereket mind összehívja családjának egységébe, mely az Egyház. Ennek megvalósítására küldte Fiát mint Megváltót és Üdvözítőt, amikor betelt az idő. Isten Őbenne és Őáltala hívja az embereket, hogy a Szentlélekben fogadott fiaivá és így az Ő boldog életének örököseivé váljanak.

2 Hogy e meghívás az egész földkerekségen fölhangozzék, Krisztus elküldte az apostolokat, akiket kiválasztott, és megbízta őket, hogy hirdessék az Evangéliumot: "Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28,19--20.) Ők pedig e küldetés erejével "elmentek és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta" (Mk 16,20).

3 Azok, akik Isten segítségével elfogadták Krisztus e meghívását és szabadon válaszoltak rá, maguk is indítást kaptak Krisztus szeretetéből arra, hogy az Örömhírt az egész világon hirdessék. E kincset, melyet az Apostoloktól kaptak, utódaik hűségesen megőrizték. Az összes Krisztus-hívő arra hivatott, hogy ezt a kincset nemzedékről nemzedékre továbbadja azáltal, hogy a hitet hirdeti, testvéri közösségben belőle él, s a liturgiában és az imádságban ünnepli. [6]

II. A hit továbbadásáról -- a katekézisről

4 Nagyon korán katekézisnek nevezték az Egyház azon fáradozásait, hogy tanítványokat gyűjtsön maga köré, hogy az embereket segítse hinni, hogy Jézus az Isten Fia, s e hit által életük legyen az Ő nevében; hogy nevelje és erre az életre oktassa őket és így épüljön föl Krisztus teste. [7]

5 "Általános értelemben a katekézis a gyermekek, fiatalok és felnőttek hitre nevelésének azon formája, mely leginkább a keresztény tanítás rendszeres átadásában történik, s célja a hívők bevezetése a keresztény élet egészébe." [8]

6 Anélkül, hogy összekeveredne velük, a katekézis szorosan kapcsolódik az Egyház lelkipásztori feladatának több kateketikai jellegű, a katekézisre fölkészítő, vagy belőle következő elemével. Ilyenek az Evangélium első hirdetése, azaz a hitet ébresztő missziós prédikáció; a hit megalapozásának keresése; a keresztény élet megtapasztalása; a szentségek kiszolgáltatása; beépülés az egyházi közösségbe; az apostoli és missziós tanúságtétel. [9]

7 "Nyilvánvaló, hogy a katekézis az Egyház egész életével szoros összefüggésben van. A legnagyobb mértékben ugyanis ettől függ az Egyháznak nemcsak tér- és számbeli, s hanem sokkal inkább belső növekedése és Isten tervének való megfelelése is." [10]

8 Az Egyház megújulási periódusai a katekézisnek is virágkorai. Így az egyházatyák nagy korszakában szent püspökök lelkipásztori szolgálatuk jelentős részét a katekézisnek áldozták. Ez a kor Jeruzsálemi Szent Cirill, Aranyszájú Szent János, Szent Ambrus, Szent Ágoston és más atyák kora, akiknek kateketikai művei példaként állnak előttünk.

9 A hitoktatói szolgálat mindig új erőt merített a zsinatokból. Ebből a szempontból ki kell emelnünk a Trienti Zsinatot: konstitúcióiban és határozataiban jelentős helyet adott a katekézisnek; belőle fakadt a Római Katekizmus, melyet Trienti Katekizmusnak is nevezünk, és amely a keresztény tanítás rövid összefoglalásának elsőrangú műve; a zsinat figyelemre méltón elindította az Egyházban a katekézist; és több Katekizmus -- szent püspökök és teológusok, például Canisius Szent Péter, Borromei Szent Károly, Mongrovejói Szent Turibiusz vagy Bellarmin Szent Róbert műveinek -- kiadására is ösztönzött.

10 Ezért nem kell azon csodálkoznunk, hogy a II. Vatikáni Zsinat után -- melyet VI. Pál pápa korunk nagy Katekizmusának tekintett -- az Egyház katekézise ismét magára vonta a figyelmet. Erről tanúskodik az Általános kateketikai direktórium (1971), az evangelizációról (1974) és a katekézisről (1977) tárgyaló Püspöki Szinodusok, és a nekik megfelelő apostoli buzdítások: az Evangelii nuntiandi (1975) és a Catechesi tradendae (1979). A rendkívüli Püspöki Szinodus 1985-ben kérte: "nagy egyetértéssel óhajtjuk az egész katolikus hit- és erkölcstan Katekizmusának, azaz kompendiumának elkészítését". [11] II. János Pál pápa a Püspöki Szinodus ezen óhajához csatlakozott, ugyanis elismerte: "e kívánság teljesen megfelelt az egyetemes Egyház és a részegyházak valós szükségletének." [12] És mindent megtett azért, hogy a Szinodusi Atyák e kívánsága teljesüljön.

III. E Katekizmus céljáról és azokról, akiknek szól

11 E Katekizmus célja az, hogy a hit- és erkölcs katolikus tanításának szerves és egységes előadását nyújtsa a II. Vatikáni Zsinat és az egész egyházi hagyomány fényében. Fő forrásai a Szentírás, az egyházatyák, a liturgia és az egyházi Tanítóhivatal. Arra van szánva, hogy "hivatkozási pont legyen a különféle régiókban szerkesztendő Katekizmusok, illetve kompendiumok számára". [13]

12 A jelen Katekizmus főként azoknak szól, akik felelősek a katekézisért: elsősorban a Püspököknek mint a hit tanítóinak és az Egyház Pásztorainak. Eszközül kapják ahhoz, hogy Isten népe tanításának feladatát teljesíteni tudják. A püspökökön keresztül szól a Katekizmusokat szerkesztő papoknak és katekétáknak. Olvasása azonban az összes Krisztus-hívőnek javára fog válni.

IV. E Katekizmus szerkezetéről

13 E Katekizmus elrendezése a nagy Katekizmusok hagyományát követi, mely szerint a katekézis négy "pillérre" épül: a keresztségi hit megvallására (Szimbólum), a hit szentségeire, a hit szerinti életre (Parancsolatok) és a hívő imádságára ("Miatyánk").

ELSŐ RÉSZ: A HITVALLÁS

14 Azoknak, akik a hit és a keresztség révén Krisztuséi, az emberek előtt meg kell vallaniuk keresztségi hitüket. [14] Ezért a Katekizmus először elmondja, hogy mi a Kinyilatkoztatás, mellyel Isten az emberhez fordul és neki ajándékozza magát, és mi a hit, mellyel az ember válaszol Istennek (első szakasz). A Hitvallás csokorba gyűjti az ajándékokat, melyeket Isten, mint minden jó Szerzője, mint Megváltó és Megszentelő, az embernek ad, s ezeket keresztségünk "három fejezete" köré rendezi -- hit az egy Istenben: a Mindenható Atyában, a Teremtőben; és Jézus Krisztusban, az ő Fiában, a mi Urunkban és Üdvözítőnkben; és a Szentlélekben, a Szent Egyházban (második szakasz).

MÁSODIK RÉSZ: A HIT SZENTSÉGEI

15 A Katekizmus második része bemutatja, miként jelenik meg az Istentől Jézus Krisztus és a Szentlélek által egyszer s mindenkorra megvalósított üdvösség az Egyház liturgiájának szent cselekményeiben (első szakasz), különösen pedig a hét szentségben (második szakasz).

HARMADIK RÉSZ: A HITBŐL FAKADÓ ÉLET

16 A Katekizmus harmadik része megmutatja az Isten képmására teremtett ember végső célját: a boldogságot és az utakat, melyeken el lehet hozzá jutni: nevezetesen az Isten Törvényétől és kegyelmétől támogatott helyes és szabad cselekvés által (első szakasz); egy olyan cselekvésmód által, mely megvalósítja a szeretetnek Isten tíz parancsolatában kibontott kettős parancsát (második szakasz).

NEGYEDIK RÉSZ: AZ IMÁDSÁG A HITBŐL FAKADÓ ÉLETBEN

17 A Katekizmus utolsó része az imádság értelméről és jelentőségéről tárgyal a hívők életében (első szakasz), s a Miatyánk, az Úr imádsága hét kérésének rövid magyarázatával zárul (második szakasz). E kérésekben ugyanis megtaláljuk azoknak a javaknak összefoglalását, melyeket remélnünk kell, s melyeket a mi Mennyei Atyánk adni akar nekünk.

V. Gyakorlati útmutatások e Katekizmus használatához

18 E Katekizmus az egész katolikus hit szerves bemutatása. Ezért egyetlen egészként kell olvasni. A folyamatosan számozott bekezdések, paragrafusok mellett a margón látható kisebb számok az olvasót az ugyanarról a témáról szóló paragrafusokhoz utalják. Ezen utalások és a kötet végén található tárgymutató segitségével minden téma a hit egészével való összefüggésében látható.

19 A Szentírást szó szerint idézett helyeit a szövegben adjuk. Ha csak tartalmilag utalunk rá, vesd össze (vö.) jelzéssel lábjegyzetbe tettük. A megadott szentírási helyek hozzáolvasása segít a mélyebb megértésben. E szentírási hivatkozásokat a katekézis segédeszközéül is szántuk.

20 A kisebb betűvel nyomtatott szövegrészek történeti jellegű, apologetikus megjegyzések vagy tanbeli kiegészítések.

21 A kisebb betűvel nyomtatott, egyházatyáktól, liturgiából, Tanítóhivataltól vagy szentektől vett idézetek gazdagítják a tanítás bemutatását. E szövegek kiválasztásánál a közvetlen kateketikai fölhasználás lehetőségét tartottuk szem előtt.

22 Az egyes, egységet alkotó témák végén a tanítás lényegét összefoglaló mondatok találhatók. Ezen "összefoglalások" indításokat adnak a helyi katekézisek számára rövid, könnyen megtanulható formulák készítéséhez.

VI. A helyi viszonyokra szükséges alkalmazások

23 A jelen Katekizmus célja elsősorban a tanítás bemutatása. Segítséget akar nyújtani a hit mélyebb megismeréséhez. Ugyanakkor arra irányul, hogy a hit éretté váljék, jobban meggyökerezzen az életben és fölragyogjon a tanúságtételben. [15]

24 Kitűzött célja miatt e Katekizmus nem próbálja megvalósítani az előadás és a kateketikai módszerek alkalmazásait, melyeket azok kulturális, életkor- és lelki érettségbeli, társadalmi és egyházi különbségei követelnek, akikhez a katekézis szól. E nélkülözhetetlen alkalmazások a helyi katekizmusokra, s még inkább azokra tartoznak, akik a Krisztus-hívőket oktatják.

"Aki tanít, legyen mindenkinek mindene, hogy mindenkit megnyerjen Jézus Krisztusnak (...). Nem szabad azt hinnie, hogy csak egyfajta ember van rábízva, tudniillik hogy valamennyit egy meghatározott és biztos séma szerint oktathatja és vezetheti el az igaz jámborságra. Hanem -- mivel egyesek olyanok, mint a ma született kisdedek, mások növekedni kezdenek Krisztusban, néhányan pedig már érett felnőttek -- gondosan meg kell fontolni, kiknek van szükségük tejre, kiknek szilárdabb táplálékra (...). Arra pedig az Apostol (...) figyelmeztetett, hogy az ilyen szolgálatra meghívottaknak meg kell érteniük: a hit misztériumainak és az élet parancsolatainak továbbadásánál a tanítást illeszteni kell a hallgatók gondolkodásmódjához és fölfogóképességéhez." [16]

MINDENEKFÖLÖTT -- A SZERETET

25 E bemutatás befejezéséül hasznos emlékeztetünk arra a lelkipásztori alapelvre, melyet a Római Katekizmus mond:

"Ez ugyanis az a kiválóbb út, melyet (...) az Apostol mutatott, amikor egész tanításának és nevelésének módját a soha el nem múlik szeretethez kötötte. Ugyanis akár a hit, akár a remény, akár a cselekvés tárgyául adunk elő valamit, mindig úgy kell a mi Urunk szeretetének érvényesülnie benne, hogy bárki fölfoghassa: a tökéletes keresztény erény bármely cselekedete nem máshonnan ered, mint a szeretetből, és nincs más célja, mint a szeretet." [17]

[1] XXIII. János pápa beszéde a II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásakor 1962. október 11-én: AAS 54 (1962), 788.
[2] VI. Pál pápa beszéde a II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes bezárásakor 1965. december 8-án: AAS 58 (1966), 7.
[3] 1985. január 25-én tartott beszéd: L'Osservatore Romano, 1985. január 27.
[4] Püspöki Szinodus (általános rendkívüli gyűlés, 1985): Zárójelentés, 1985. december 7-én: Enchiridion Vaticanum 9, II, B, 4. 1758. o., 1797. p.
[5] A szinodus záróbeszéde, 1985. december 7-én: AAS 78 (1986), 435.
[6] Vö. ApCsel 2,42.
[7] Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 1.
[8] II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 18.
[9] Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 18.
[10] II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 13.
[11] Püspöki Szinodus (általános rendkívüli gyűlés, 1985): Zárójelentés II, B, a, 4, 11.
[12] A szinodus záróbeszéde, 1985. december 7-én: AAS 78 (1986), 435.
[13] Püspöki Szinodus (általános rendkívüli gyűlés, 1985): Zárójelentés II, B, a, 4, 11.
[14] Vö. Mt 10,32; Róm 10,9.
[15] Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 20--22, 25.
[16] Római Katekizmus: Előszó 11. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.)
[17] Római Katekizmus: Előszó 10. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.)