8. Cikkely

A NYOLCADIK PARANCSOLAT

"Ne szólj hamis tanúságot a felebarátod ellen!" (Kiv 20,16)

"Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: »Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet!«" (Mt 5,33)

2464 A nyolcadik parancsolat tiltja személyes kapcsolatainkban az igazság elferdítését. Ez az erkölcsi törvény a szent népnek abból a hivatásából következik, hogy tanúskodjon Istenéről, aki maga az igazság, és az igazságot akarja. Az igazság elleni bűnök szóval és tettel azt fejezik ki, hogy az ember elutasítja az erkölcsi rend iránti elkötelezettséget: alapvető hűtlenségek Isten iránt, és ebben az értelemben aláássák a Szövetség alapjait.

I. Az igazságban (veritas) élni

2465 Az Ószövetség tanúsítja: Isten minden igazság forrása. Az Ő szava igazság. [214] Az Ő törvénye igazság. [215] "Nemzedékről nemzedékre tart a te igazságod " (Zsolt 119,90). [216] Mivel Isten az "Igazmondó" (Róm 3,4), népének tagjai arra hivatottak, hogy az igazságban éljenek. [217]

2466 Jézus Krisztusban Isten igazsága teljes mértékben megnyilvánul. Ő, akit kegyelem és igazság tölti be, [218] "a világ világossága" (Jn 8,32). Ő az igazság. [219] Mindaz, aki hisz Őbenne, nem marad sötétségben. [220] Jézus tanítványa megmarad az Ő beszédében, hogy megismerje az igazságot, mely megszabadít [221] és megszentel. [222] Jézust követni annyit jelent, mint az igazság Lelkéből élni, [223] akit az Atya küld az Ő nevében, [224] és aki bevezet "a teljes igazságba" (Jn 16,13). Jézus tanítványainak az igazság föltétlen szeretetét tanítja: "A ti beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem" (Mt 5,37).

2467 Az ember természete szerint az igazságra törekszik. Köteles tisztelni és tanúsítani az igazságot. "Méltóságuknak megfelelően az összes embert, mivel személy (...), a saját természete ösztökéli az igazság keresésére -- ami erkölcsi kötelessége is --, elsősorban a vallás tekintetében. A megismert igazsághoz ragaszkodnia kell, és egész életét az igazság követelményei szerint kell berendeznie." [225]

2468 Amikor az igazság a cselekvésmódban és az emberi beszédben nyilvánul meg, mint egyenesség, igazmondásnak (lat. veracitas), őszinteségnek (lat. sinceritas) vagy nyíltlelkűségnek nevezzük. Ez az erény arra tesz készségessé, hogy az ember az igazat tetteivel megmutassa és szavaival kimondja, kerülve a kétszínűséget, a színlelést és a képmutatást.

2469 "Lehetetlen volna az emberi együttélés, ha az embereknek nem lenne kölcsönösen bizalmuk egymáshoz, azaz ha nem mondanának egymásnak igazat." [226] Az igazság erénye pontosan megadja a másiknak, ami neki jár. Az igazmondás tiszteletben tartja az egyensúlyt a föltárandó és a titokban tartandó dolgok között, amit meg kell őrizni: magában foglalja az őszinteséget és a diszkréciót. "Az embernek becsületesen föl kell tárnia a másik előtt az igazságot." [227]

2470 Krisztus tanítványa elfogadja, hogy "az igazságban éljen", azaz Urának példája szerinti egyszerű életet éljen és megmaradjon az igazságban. "Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben élünk, akkor hazudunk és nem az igazsághoz igazodunk" (Jn 1,6).

II. "Tanúságot tenni az igazságról"

2471 Pilátus előtt az Úr kijelenti, azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról. [228] A kereszténynek "nem szabad szégyellnie tanúságot tenni az Úr mellett" (2Tim 1,8). A hit melletti tanúságtételt igénylő esetekben a keresztény embernek félreérthetetlenül meg kell vallania a hitét, ahogyan Szent Pál tette a bírái előtt. A hívőnek "Isten és az emberek előtt meg kell őriznie tiszta lelkiismeretét" (ApCsel 24,16).

2472 A keresztények azon kötelessége, hogy részt kell venniük az Egyház életében, arra ösztönzi őket, hogy az evangélium és a belőle fakadó kötelezettségek tanúiként cselekedjenek. E tanúságtétel a hit továbbadása szóval és cselekedettel. A tanúságtétel az igazságosság cselekedete, mely megerősíti és megismerteti az igazságot: [229]

Mert minden Krisztus-hívőnek, bárhol éljen is, élete példájával és tanúskodó szavával meg kell mutatnia az új embert, akit a keresztségben magára öltött, és a Szentlélek erejét, aki a bérmálásban megerősítette. [230]

2473 A vértanúság a hit igazsága melletti legnagyobb tanúságtétel; olyan tanúságot jelent, mely elmegy egészen a halálig. A vértanú a meghalt és föltámadott Krisztusról tanúskodik, akivel a szeretet egyesítette. Tanúságot tesz a keresztény hit és tanítás igazságáról. A lelki erősség (lat. fortitudo) aktusával néz szembe a halállal: "Engedjétek, hogy eledele legyek a vadállatok, melyek által eljuthatok Istenhez". [231]

2474 Az Egyház a legnagyobb gonddal gyűjtötte össze azok emlékeit, akik a végsőkig elmentek hitük megvallásában. Ezek a vértanú-akták. Az igazság vérrel írt levéltára:

"Sem a világi élet varázsa, sem e világ összes királysága nem használ nekem semmit. Jobb meghalnom, hogy egyesüljek Jézus Krisztussal, mint a föld határáig uralkodnom. Őt keresem, aki meghalt értünk; őt kívánom, aki föltámadt mindnyájunkért. Születésem közeledik..." [232]

"Áldalak Téged, mert ezen a napon és ebben az órában arra méltattál, hogy a mártírok sorában helyet kapjak (...). Beteljesítettél, Istenem, Te, aki nem ismered a hazugságot és igazmondó vagy! Emiatt mindenért Téged dicsérlek, Téged áldalak, Téged dicsőítelek az örök és mennyei Főpap, Jézus Krisztus, a te szeretett Fiad által, aki által Neked Vele és a Szentlélekben dicsőség most és a jövendő századokban. Ámen." [233]

III. Az igazság elleni bűnök

2475 Krisztus tanítványai magukra öltötték "az új embert, aki Isten szerint teremtetett, igazságosságban és igaz szentségben" (Ef 4,24). "Elhagyván a hazugságot" (Ef 4,25) el kell vetniük "minden gonoszságot, minden álnokságot és színlelést, és irigységet és minden rágalmazást" (1Pt 2,1).

2476 Hamis tanúság és hamis eskü. Az igazsággal ellenkező állítás, ha nyilvánosan hangzik el, különösen súlyos jelleget ölt. A bíróság előtt ez hamis tanúskodásnak számít. [234] Ha eskü alatt tesszük, hamis esküről van szó. E cselekvésmódok hozzájárulnak egy ártatlan elítéléséhez, vagy egy bűnös fölmentéséhez, vagy a vádlott büntetésének növeléséhez. [235] Súlyosan veszélyeztetik az igazságszolgáltatást és a bírák által kiszabott ítélet méltányosságát.

2477 A személyek becsületének tiszteletben tartása tilt minden olyan magatartást és beszédet, amely alkalmas arra, hogy igazságtalanul károsítsa őket. [236] Bűnt követ el:

2478 A vakmerő ítélet elkerülése érdekében mindenkinek, amennyire csak lehet, jóhiszeműen kell értelmeznie felebarátja gondolatait, szavait és cselekedeteit:

"Abból kell kiindulnunk, hogy minden jámbor kereszténynek egy másik homályos állítását vagy véleményét inkább kell jól értenie, mint elítélnie. Ha semmiképpen nem tudja jól érteni, kérdezze meg a beszélő szándékát, és ha az helytelenül gondolna vagy értene valamit, jóságosan feddje meg; ha ez nem elegendő, próbáljon meg minden alkalmas eszközt, mellyel kijózanítható és megmenthető a tévedéstől." [238]

2479 A megszólás és a rágalmazás a felebarát becsületét és tiszteletét rombolja. A tisztelet az emberi méltóság társadalmi elismerése, és mindenkinek természetes joga van neve tiszteletéhez, becsületéhez és tiszteletben tartásához. Ily módon a megszólás és rágalmazás sérti az igazságosság és szeretet erényét.

2480 Kerülni kell minden olyan beszédet vagy magatartást, mely hízelgéssel, dicsérettel vagy tetszésnyilvánítással bátorít vagy megerősít másokat cselekedeteik gonoszságában és viselkedésük erkölcstelenségében. A hízelgés súlyos bűn, ha súlyos víciumok vagy súlyos bűnök bűntársává tesz. A szolgálatkészség vagy a barátság nem igazolja a nyelv kétszínűségét. A hízelgés bocsánatos bűn, amikor csak arra törekszik, hogy kedves legyen, elkerüljön valami rosszat, megszerezzen valami szükséges dolgot és megengedett előnyhöz juttasson.

2481 A dicsekvés vagy hencegés bűn az igazság ellen. Ugyanezt kell mondani az iróniáról, mely valakinek egy tulajdonáságát vagy viselkedését rosszakarattal nevetségessé téve gúnyolódik.

2482 "A hamis állítás azzal a szándékkal, hogy megtévesszen, hazugság." [239] Az Úr az ördög művét a hazugságban leplezi le: "A ti atyátok az Ördög (...). Nincs benne igazság. Amikor hazugságot beszél, a sajátjából beszél, mert hazug és a hazugság atyja." (Jn 8,44)

2483 A hazugság a legközvetlenebb vétség az igazság ellen. Hazudni annyi, mint az igazság ellen beszélni vagy cselekedni megtévesztő szándékkal. A hazugság, mivel az embernek az igazsághoz és a felebaráthoz fűződő kapcsolatát sérti, annak az alapvető kapcsolatnak árt, mely az embert és szavát az Úrhoz köti.

2484 A hazugság súlyosságának mértéke függ az eltorzított igazság természetétől, a körülményektől, az elkövető szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek. Ámbár a hazugság önmagában bocsánatos bűn, halálos bűnné válik, amikor súlyosan sérti az igazságosság és szeretet erényeit.

2485 A hazugság természete szerint elítélendő. Megszentségteleníti a szót, melynek az a rendeltetése, hogy a megismert igazságot másokkal közölje. A megfontolt szándék arra, hogy a felebarátot megtévessze az igazsággal ellentétes állításokkal, vét az igazság és a szeretet rendje ellen. A bűnösség még nagyobb, ha a megtévesztési szándék rossz következményekkel járhat azok számára, akiket megtévesztett.

2486 A hazugság (mivel az igazmondás erényének megsértése) valóságos erőszak a másikkal szemben. Megismerőképességében sebzi meg, mely minden ítélet és döntés előfeltétele. Csírájában hordozza a lelkek megoszlását és mindazt a rosszat, ami ebből következik. A hazugság minden társadalom számára ártalmas; aláássa az emberek közötti bizalmat és megbontja a társadalmi kapcsolatok rendszerét.

2487 Az igazságossággal és az igazsággal szemben elkövetett bármely bűn jóvátételi kötelezettséget von maga után, akkor is, ha elkövetője bocsánatot nyert. Amikor a bűnt lehetetlen nyilvánosan jóvátenni, titokban kell megtenni; ha a károsultat nem lehet közvetlenül kártalanítani, erkölcsi elégtételt kell nyújtani neki a szeretet nevében. Ez a jóvátételi kötelezettség fönnáll a mások becsülete ellen elkövetett bűnök esetén is. E morális és olykor anyagi jóvátétel mértékét az okozott kár nagysága határozza meg. E jóvátétel lelkiismeretben kötelez.

IV. Az igazság tiszteletben tartása

2488 Az igazság közléséhez való jog nem föltételek nélküli. Mindenkinek a testvéri szeretet evangéliumi követelményéhez kell hozzáigazítania életét. Ez konkrét esetekben megköveteli annak mérlegelését, hogy a kérdezőnek föl kell-e tárni az igazságot, vagy sem.

2489 A szeretetnek és az igazság tiszteletben tartásának kell vezérelnie minden információ- vagy közléskérésre adott választ. Mások java és biztonsága, a magánélet tiszteletben tartása és a közjó elegendő okok arra, hogy elhallgassuk azt, amit másnak nem kell tudnia, illetve hogy okosan beszéljünk. A botrány elkerülése gyakran szigorú hallgatást követel. Senki sem köteles föltárni az igazságot annak, akinek nincs joga megismerni azt. [240]

2490 A gyónási titok szent, semmilyen körülmények között nem árulható el. "A gyónási titok sérthetetlen; ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia." [241]

2491 A hivatali titkokat -- melyeknek például politikusok, katonák, orvosok és jogászok vannak birtokában -- vagy a titoktartás terhe alatt tett bizalmas közléseket őrizni kell azon kivételes esetektől eltekintve, amikor a titok megtartása komoly károkat okozhat az azt közlő, meghallgató vagy egy harmadik személynek, s a kár csak az igazság nyilvánosságra hozatalával kerülhető el. A másokra káros magáninformációkat súlyos és arányos ok nélkül még akkor sem szabad nyilvánosságra hozni, ha nem a titoktartás terhe alatt bízták ránk.

2492 A személyek magánéletével kapcsolatban mindenkinek őriznie kell a kellő körültekintést. A tájékoztatásért felelős embereknek meg kell tartaniuk a helyes arányt a közjó követelményei és a részleges jogok tiszteletben tartása között. A politikai vagy közéleti tevékenységet folytató személyek magánéletébe behatoló tájékoztatás elítélendő, amennyiben bizalmas szférájukat és szabadságukat veszélyezteti.

V. A tömegtájékoztató eszközök használata

2493 A modern társadalomban a tömegtájékoztató eszközök rendkívül fontos szerepet játszanak a tájékoztatásban, a kulturális nevelésben és képzésben. E szerep a műszaki fejlődés, a közvetített hírek mennyisége és változatossága és a közvéleményre gyakorolt befolyás következtében egyre nő.

2494 A tömegtájékoztató eszközök által közvetített információ a közjó szolgálatában áll. [242] A társadalomnak joga van az igazságon, a szabadságon, az igazságosságon és a szolidaritáson alapuló tájékoztásra:

"E jog helyes gyakorlása azonban megköveteli, hogy a közlés tartalmát tekintve mindig igaz és -- az igazságosság valamint a szeretet sérelme nélkül -- teljes legyen; a közlés módját tekintve pedig legyen tisztességes és megfelelő, azaz tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket s az ember törvényes jogait és méltóságát, mind a hírek szerzésében, mind azok közzétételében." [243]

2495 "A társadalom minden tagjának ezen a téren is meg kell tennie azt, amit az igazságosság és a szeretet követel, hogy ezen eszközök segítségével is helyes közvélemény kialakítására és terjesztésére törekedjenek." [244] A szolidaritás, úgy tűnik, az igaz és igazságos tájékoztatás és a mások megismerését és tiszteletben tartását elősegítő eszmék szabad áramlásának következménye.

2496 A tájékoztatási eszközök (főként a tömegtájékoztatás eszközei) bizonyos passzivitást válthatnak ki a fölhasználók körében azáltal, hogy a hírek és a látvány kevéssé éber fogyasztóivá teszik őket. A fölhasználóknak mértéktartást és önfegyelmet kell gyakorolniuk a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben. Érezniük kell a kötelezettséget, hogy világos és helyes lelkiismeretre kell szert tenniük, hogy könnyebben ellen tudjanak állni a rossz befolyásoknak.

2497 Sajátos hivatásbeli kötelességüknél fogva kell ügyelniük a sajtó felelőseinek arra, hogy az információ terjesztése közben az igazságot szolgálják és ne sértsék a szeretetet. Minden erejükkel arra törekedjenek, hogy egyforma gonddal tartsák tiszteletben a tények természetét és a személyekről alkotott kritikus ítélet határait. Kerülniük kell a rágalmazást.

2498 "A polgári hatóságot ebben a témakörben különleges felelősség terheli a közjó alapján (...). A közhatalomra tartozik, hogy a hatáskörének megfelelően megvédje és biztosítsa az információ valódi és jogos szabadságát, melyre a társadalomnak mindenképpen szüksége van haladása érdekében." [245] A közhatalom a törvényhozás és a törvények gondos végrehajtása útján biztosítsa, hogy "ezekkel az eszközökkel vissza ne éljenek, és súlyos kár ne érje a közerkölcsöt és a társadalom haladását." [246] Büntetnie kell, ha az egyén jó hírnévhez és a magánélet titkához fűződő joga sérelmet szenved. A kellő időben és becsületesen kell tájékoztatnia a közjó kérdéseiben, és válaszolnia kell a lakosság megalapozott aggodalmaira. Semmi nem igazolhatja, hogy a hatalom a közvéleményt a tömegtájékoztató eszközökön keresztül hamis információkkal manipulálja. A hatósági beavatkozások nem sérthetik az egyének és csoportok szabadságát.

2499 Az erkölcsi érzék elítéli a totalitárius államok visszaéléseit, amelyek rendszeresen meghamisítják az igazságot, a tömegtájékoztató eszközök által politikai hegemóniát gyakorolnak a közvélemény fölött, "manipulálják" a nyilvános perek vádlottait és tanúit, és azt képzelik, hogy megszilárdíthatják zsarnokságukat azáltal, hogy elfojtanak és elnyomnak mindent, amit ők "véleménynyilvánítással elkövetett bűncselekménynek" tartanak.

VI. Igazság, szépség és szakrális művészet

2500 A jó megtételét érdek nélküli lelki élvezet és erkölcsi szépség kíséri. Hasonlóképpen az igazság lelki szépség ragyogását és örömét hozza magával. Az igazság önmagától szép. Az értelemmel fölruházott embernek szüksége van a szó igazságára, a teremtetlen és teremtett valóság megismerésének értelmes kifejezésére; de az igazságnak más, kiegészítő emberi formái is lehetnek, mindenekelőtt olyankor, amikor szóval elmondhatatlan valóságokról -- az emberi szív mélységeiről, a lélek szárnyalásáról, Isten misztériumáról -- van szó. Isten, még mielőtt az igazság szavaival kinyilatkoztatta volna magát az embernek, a Teremtés -- az Ő Igéjének, Bölcsességének műve -- egyetemes nyelvén nyilatkoztatja ki magát: az egész világ rendjéből és harmóniájából -- amit a gyermek és a tudós egyformán föl tud fedezni -- "a teremtmények nagyságából és szépségéből ezek Teremtője megismerhető" (Bölcs 13,5), "mert a szépség elve és szerzője teremtette őket" (Bölcs 13,3).

"A bölcsesség Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság tükröződése, Isten tevékenységének makula nélkül való tükre és jóságának képmása." (Bölcs 7,25--26) "Ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt fölváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság." (Bölcs 7,29--30) "Beleszerettem az Ő szépségébe" (Bölcs 18,2).

2501 Az "Isten képmására teremtett ember" [247] műalkotásainak szépsége révén is kifejezésre juttatja a Teremtő Istenhez fűződő kapcsolatának igazságát. A művészet ugyanis sajátosan emberi kifejezési forma; az életszükségletek kielégítésére való törekvésen túl, ami minden élőlény közös adata, az ember belső gazdagságának érdek nélküli túlcsordulása. Mint a Teremtő által ajándékozott tehetség és az emberi erőfeszítés gyümölcse, a művészet a gyakorlati bölcsesség egy formája, mely összekapcsolja a megismerést és azt a törekvést, [248] hogy a valóság egy igazságát a látható vagy hallható formában fejezze ki. Így a művészet, amennyiben a dolgok igazságából és szeretetéből merít inspirációkat, bizonyos hasonlóságot hordoz Isten teremtő tevékenységével. Mint bármely más emberi tevékenység, a művészet sem teljesen öncélú, hanem az ember végső céljára irányul és tőle nyeri nemességét. [249]

2502 A szakrális művészet akkor igaz és szép, amikor megfelel sajátos hivatásának: a hitben és az imádásban fölidézi és dicsőíti Isten transzcendens misztériumát; az Igazság és Szeretet nagyszerű szépségét, mely megjelent Krisztusban, aki "dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása" (Zsid 1,3), akiben "benne lakik testi formában az istenség egész teljessége" (Kol 2,9); a Boldogságos Szűz Máriában és az angyalokban és a szentekben tükröződő lelki szépséget. A hiteles szakrális művészet elvezeti az embert a Teremtő és Megváltó, Szent és Megszentelő Isten imádására és szeretetére és az imádságra.

2503 Ezért a püspököknek személyesen vagy megbízottaik által azon kell lenniük, hogy támogassák a régi és modern szakrális művészet minden formáját, és ugyanilyen buzgósággal kell távol tartaniuk a liturgiától és a kultikus épületektől mindazt, ami a hit igazságának és a szakrális művészet hiteles szépségének nem felel meg. [250]

Összefoglalás

2504 "Ne szólj hamis tanúságot a felebarátod ellen!" (Kiv 20,16) Krisztus tanítványai magukra öltötték "az új embert, aki Isten szerint teremtetett, igazságosságban és igaz szentségben" (Ef 4,24).

2505 Az igazság vagy igazmondás az az erény, mely készségessé tesz arra, hogy az ember az igazat tetteivel megmutassa és szavaival kimondja, kerülve a kétszínűséget, a színlelést és a képmutatást.

2506 A kereszténynek nem szabad "szégyellnie az Úr melletti tanúságtételt" (2Tim 1,8), sem szóban, sem tettben. A vértanúság a hit igazsága melletti legnagyobb tanúságtétel.

2507 A becsület tiszteletben tartása és a személyek tisztelete tilt minden megszóló vagy rágalmazó magatartást és szót.

2508 A hazugság az igazságnak nem megfelelő állítás a felebarát megtévesztésének szándékával.

2509 Az igazság ellen elkövetett bűn jóvátételt követel.

2510 Konkrét esetekben az aranyszabály segít eldönteni, vajon az igazságot föl kell-e tárni a kérdezőnek, vagy sem.

2511 "A gyónási titok sérthetetlen." [251] A hivatali titkokat meg kell őrizni. A másokra nézve káros titkos információkat nem szabad közzétenni.

2512 A társadalomnak joga van az igazságban, szabadságban és igazságosságban megalapozott információhoz. Visszafogottságot és fegyelmet kell gyakorolni a tömegtájékoztató eszközök használatában.

2513 "A vallásos és szakrális művészet Isten végtelen szépségére figyel, azt akarja lehetőségei szerint emberi alkotásban kifejezni. Annál jobban szolgálja tehát Istent, az ő dicséretét és dicsőségét, minél tudatosabban törekszik arra, hogy alkotásaival a lehető legjobban vezesse Isten felé az emberek lelkét." [252]

9. Cikkely

A KILENCEDIK PARANCSOLAT

"Ne kívánd felebarátod házát: ne kívánd feleségét, szolgáját, szolgájóját, ökrét, szamarát, sem más egyebet, ami az övé." (Kiv 20,17)

"Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele" (Mt 5,28).

2514 Szent János a sóvárgásnak, vagyis a bűnös vágyakozásnak három fajtáját különbözteti meg: a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kevélységét. [253] A katolikus kateketikai hagyomány szerint a kilencedik parancsolat a testi vágyat; a tizedik mások javainak megkívánását tiltja.

2515 A "concupiscentia" szó etimológiailag az emberi vágy minden formáját jelentheti. A keresztény teológia e szónak sajátos jelentést adott: az érzéki vágy olyan megmozdulása, mely ellenkezik az értelem tevékenységével. Szent Pál apostol ahhoz a lázadáshoz hasonlítja, melyet a "test" folytat a "lélek" ellen. [254] Az első bűn engedetlenségéből következik. [255] Megzavarja az ember erkölcsi képességeit, és anélkül, hogy önmagában bűn lenne, hajlandóvá teszi az embert a bűn elkövetésére. [256]

2516 Az emberben, már abból adódóan, hogy összetett lény, lélek és test, van bizonyos feszültség, kibontakozik bizonyos harc a "lélek" és a "test" törekvései között. De ez a harc valójában a bűn örökségének része, egyik következménye s ugyanakkor bizonysága is. A lelki küzdelem mindennapos tapasztalatának részét alkotja:

"Az Apostol nem akarja a testet sem lebecsülni, sem elítélni, mert a test a szellemi lélekkel együtt alkotja az emberi természetet, és ez adja meg egyéni személyiségét; ő a cselekedetekről szól, helyesebben mondva a szokásos magatartásról -- erényekről és víciumokról --, amelyek erkölcsileg jók vagy rosszak, mint az engedelmesség gyümölcsei (az első esetben), vagy mint szembeszegülés a Szentlélek üdvözítő tevékenységével (a másodikban). Ezért írja az Apostol: »Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően« (Gal 5,25)." [257]

I. A szív megtisztítása

2517 A szív az erkölcsi személyiség székhelye: "A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosságok, a házasságtörések, a paráznaságok" (Mt 15,19). A test vágyai ellen folytatott harc magában foglalja a szív megtisztítását és a mérsékletesség gyakorlását:

Tartsd meg az egyszerűséget és légy ártatlan, és olyan leszel, mint a kisdedek, akik nem ismerik az emberek életét pusztító gonoszságot. [258]

2518 A hatodik boldogság hirdeti: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8). A "tisztaszívűek" azok, akik értelmüket és akaratukat összehangolják Isten szentségének követelményeivel, főként három területen: a szeretetben, [259] a tisztaságban, vagyis a szexuális rendezettségben, [260] az igazság és az igazhitűség szeretetében. [261] Összeköttetés van a szív, a test és a hit tisztasága között:

A hívőknek hinniük kell a hitvallás cikkelyeit, "hogy a hittel Isten igáját vegyék magukra, az igát viselve helyesen éljenek, helyesen élvén megtisztítsák a szívüket; szívüket megtisztítván megértsék, amit hisznek". [262]

2519 A"tisztaszívűek" azt az ígéretet kapták, hogy színről színre meg fogják látni Istent és hasonlók lesznek Őhozzá". [263] A szív tisztasága a látás előfeltétele. Már most lehetővé teszi, hogy Isten szerint lássunk, a másikat úgy fogadjuk, mint "felebarátot"; lehetővé teszi, hogy az emberi testet, a sajátunkat éppúgy, mint a felebarátunkét, a Szentlélek templomának és az isteni szépség egy megnyilvánulásának lássuk.

II. Harc a tisztaságért

2520 A keresztség annak, aki fogadja, meghozza a minden bűntől való megtisztulás kegyelmét. De a megkeresztelt embernek harcot kell folytatnia a test kívánsága és a rendetlen vágyak ellen. Ebben Isten kegyelme segíti

"Azt hittem, hogy a saját erőim dolga az önmegtartóztatás, melyeket nem ismertem, mivel olyan ostoba voltam, hogy nem tudtam, (...) hogy senki sem lehet önmegtartóztató, ha te meg nem adod. És adnád, ha belső sóhajtással zörgetnék a füleden, és erős hittel rád bíznám gondomat." [265]

2521 A tisztaság megkívánja a szemérmességet, mely a mértékletesség integrális része. A szemérmesség őrzi a személy intimitását. Tiltakozik az ellen, hogy föltárjuk azt, aminek rejtve kell maradnia. A tisztaságra van rendelve és kifejezi annak körültekintő voltát. A tekintetet és a gesztusokat a személyek méltóságának és kapcsolataiknak megfelelően vezérli.

2522 A szemérmesség védi a személyek és szeretetük misztériumát. Türelemre és mérsékletre szólít föl a szerelmi kapcsolatban; megkívánja, hogy tartsák tiszteletben a férfi és a nő egymás közti végső elkötelezettségének és odaadásának föltételeit. A szemérmesség szerénység. Arra ösztönöz, hogy megválogassuk öltözködésünket. Hallgatag és tartózkodó lesz, amikor beteges kíváncsisággal találkozik. Diszkrécióvá válik.

2523 Az érzékeknek éppúgy van szemérmessége, mint a testnek. Ez ébred föl például az emberi test olyan mutogatásai ellen, melyek bizonyos publikációkban az esztelen kíváncsiság fölébresztésére szolgálnak, illetve egyes tömegtájékoztatási eszközök azon törekvése ellen, hogy az intimitások föltárásában túl messzire menjenek. A szemérmesség olyan életformát sugall, amely lehetővé teszi, hogy ellenálljunk a mai szokások és uralkodó ideológiák ösztönzéseinek.

2524 A szemérmesség konkrét formái kultúránként változnak. De mindenütt úgy jelenik meg, mint az ember sajátosan jellemző lelki méltóságának érzése. A személy öntudatának ébredésével születik meg. Tanítani a szemérmességet a gyermekeknek és a fiatalkorúaknak annyit tesz, mint ébreszteni bennük az emberi személy iránti tiszteletet.

2525 A keresztény tisztaság megkívánja a társadalmi légkör megtisztítását. A tömegtájékoztató eszközöktől olyan információt igényel, mely szem előtt tartja a tiszteletet és a mértéktartást. A szív tisztasága megszabadít a mindent elárasztó erotikától, és távol tart azoktól a látványosságoktól, amelyek kedveznek a beteges kíváncsiságnak és képzelgéseknek.

2526 Az úgynevezett erkölcsi lazaság az emberi szabadság helytelen fogalmán alapszik. A szabadságnak, hogy fölépülhessen, szüksége van arra, hogy engedje magát az erkölcsi törvénytől nevelni. Meg kell kívánni azoktól, akik felelősek a nevelésért, hogy az ifjúságot olyan tanításban részesítsék, amely tiszteli az igazságot, az emberi szív minőségeit és az ember erkölcsi és lelki méltóságát.

2527 "Krisztus jó híre állandóan megújítja a bűnbeesett ember életét és kultúráját, s a bűn folytonos és veszélyes csábításából eredő tévedéseket és bajokat támadja és elűzi. A népek erkölcseit szüntelenül tisztogatja és nemesíti. Istentől származó gazdagságával mintegy belülről termékenyíti meg, erősíti, kiegészíti, sőt Krisztusban meg is újítja minden egyes nép vagy kor lelki értékeit és képességeit." [266]

Összefoglalás

2528 "Mindaz, aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele" (Mt 5,27--28).

2529 A kilencedik parancsolat éberségre serkent a sóvárgás, vagyis a bűnös testi vágy ellen.

2530 A test vágyai ellen folytatott harc magában foglalja a szív megtisztítását és a mérsékletesség gyakorlását.

2531 A szív tisztasága a látás előfeltétele: már most lehetővé teszi, hogy mindent Isten szerint lássunk.

2532 A szív megtisztítása imádságot, a tisztaság gyakorlását, a szándék és a tekintet tisztaságát igényli.

2533 A szív tisztasága megköveteli a szemérmességet, ami türelem, szerénység és diszkréció. A szemérmesség őrzi a személy intimitását.

10. Cikkely

A TIZEDIK PARANCSOLAT

"Ne kívánj semmit, ami a felebarátodé" (Kiv 20, 17). "Ne kívánd felebarátod házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát. Egyáltalán ne kívánj semmit, ami felebarátodé." (MTörv 5,21)

"Ahol a kincsed, ott a szíved is" (Mt 6,21).

2534 A tizedik parancsolat kifejti és kiegészíti a kilencediket, mely a test bűnös vágyaira vonatkozik. Ez az idegen javakra sóvárgást tiltja, a hetedik parancsolat által tiltott lopás, rablás és csalás gyökerét. A "szemek kívánsága" (1Jn 2,16) az ötödik parancsolat által tiltott erőszakhoz és igazságtalansághoz vezet. [267] A sóvárgás, miként a paráznaság, a Törvény első három parancsolata által tiltott bálványimádásból ered. [268] A tizedik parancsolat a szív szándékára vonatkozik; a kilencedikkel együtt összefoglalja a Törvény összes parancsolatát.

I. A vágyak rendetlensége

2535 Az érzéki vágy ösztönöz olyan kellemes dolgok megkívánására, amelyekkel nem rendelkezünk. Így amikor az ember éhes, enni, ha fázik, melegedni vágyik. Ezek a vágyak önmagukban jók; de gyakran nem maradnak meg az értelem rendjének keretei között, és arra ösztönöznek, hogy jogtalanul megkívánjuk azt, ami nem jár nekünk és vagy másé, vagy másnak jár.

2536 A tizedik parancsolat tiltja a mohóságot és a földi javak megszerzésének mértéktelen vágyát. Tiltja a kapzsiságot, mely a gazdagság és a vele járó hatalom iránt érzett mértéktelen vágyból fakad. Még azt a vágyat is tiltja, hogy igazságtalanságot kövessünk el, amellyel a felebarátnak anyagi kárt okoznánk:

"Amikor a Törvény figyelmeztet: »Ne kívánd«, e szavak arra vonatkoznak, hogy fogjuk vissza a vágyainkat idegen dolgoktól. Az idegen dolgok megkívánásának szomjúsága ugyanis mérhetetlen és végtelen, és soha nem telik be, miként írva van: »A kapzsi nem telik be pénzzel« (Sir 5,9)." [269]

2537 Nem szegi meg ezt a parancsolatot az a vágy, hogy a felebarát javait megszerezzük, csak igazságos eszközökkel akarjuk. A hagyományos hitoktatás jó valóságérzékkel mutat rá "azokra, akiknek a legtöbbet kell harcolniuk a kapzsi vágyakkal", és hogy ezért őket "jobban kell buzdítani, hogy ezt a parancsolatot megtartsák":

"Ilyenek például, a kereskedők, akik óhajtják az éhínséget és a drágaságot, és nem jó szemmel nézik, ha mellettük más is kínálja áruját vagy vásárol, mert nélkülük drágábban tudnának eladni és olcsóbban tudnának vásárolni. Azok is vétenek, akik kívánják mások ínségét, hogy eladásból és vételből nagyobb hasznot tudjanak húzni (...). Orvosok, akik betegségekre vágynak; ügyvédek és bírák, akik ügyekre és perekre várnak..." [270]

2538 A tizedik parancsolat megkívánja, hogy száműzzük az irigységet az emberi szívből. Amikor Nátán próféta Dávid királyban bűnbánatot akart ébreszteni, elmondott neki egy példázatot a szegény emberről, akinek nem volt semmije, csak egy leányaként szeretett báránykája, és a gazdagról, akinek számos nyája volt, mégis elvette a szegénytől a báránykáját. [271] Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet. [272] A halál a Sátán irigysége révén jött a világra (Bölcs 2,24).

"Harcolunk egymással és az irigység fegyverzett föl minket egymás ellen (...). Ha ilyen elkeseredetten szabdaljuk Krisztus Testét, hová jutunk? Mintha ízekre akarnánk tépni (...). Ugyanazon Test tagjainak mondjuk magunkat, és úgy marcangoljuk egymást, mintha vadállatok lennénk." [273]

2539 Az irigység főbűn. Szomorúságot jelent, amit valaki idegen jó miatt miatt érez, és zabolátlan vágyat annak megszerzésére tiltott módon is. Amikor súlyos rosszat kíván a felebarátnak, halálos bűn:

Szent Ágoston az irigységben "ördögi víciumot" látott. [274]

"Az irigységből gyűlölet, alattomos suttogás, megszólás, a felebarát szerencsétlensége miatti ujjongás és a szerencséje miatti bosszúság fakad." [275]

2540 Az irigység a szomorúság egy fajtája, ezért a szeretet visszautasítása; a keresztény embernek a jóakarattal kell harcolnia ellene. Az irigység gyakran a gőgből fakad; a megkeresztelt embernek gyakorolnia kell az alázatos életet:

"Azt szeretném, hogy Istent dicsőség érje általam. Örvendj tehát testvéred virulásán, és meg fog dicsőülni általad Isten. És valamennyien azt fogják mondani: »Áldott az Isten, akinek ilyen, minden irigységtől mentes, mások javai fölött örvendező szolgái vannak«." [276]

II. A Lélek vágyai

2541 A Törvény és a kegyelem rendje megszabadítja az emberek szívét a kapzsiságtól és az irigységtől; az ember szívét beavatja a Legfőbb Jó utáni vágyba; fölébreszti a Szentlélek utáni vágyakat, aki beteljesíti az ember szívét.

Az ígéretek Istene öröktől fogva óvta az embert annak csábításától, ami kezdettől fogva olyannak látszik, hogy "élvezhető, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére" (Ter 3,6).

2542 Az Izraelnek adott Törvény soha nem volt képes arra, hogy megigazulttá tegye azokat, akik alávetettjei voltak; sőt a "concupiscentia" eszközévé is vált. [277] Az a tény, hogy az akarat és a tett nem esik egybe az emberben, [278] jelzi a konfliktust Isten törvénye, amely "az értelmem törvénye", és egy másik törvény között, amely "a tagjaimban lévő bűn törvényének rabjává tesz" (7,23).

2543 "Most azonban az Isten előtti megigazulás a Törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a Törvény és a Próféták is tanúsítják: az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered és amely minden hívőnek szól" (Róm 3,21--22). Mostantól fogva a Krisztus-hívők "keresztre feszítették testüket víciumaikkal és bűnös vágyaikkal együtt" (Gal 5,24); a Lélek vezeti őket [279] és a Lélek vágyait követik. [280]

III. A szív szegénysége

2544 Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy őt mindennél és mindenkinél jobban szeressék, és tanácsolja nekik, hogy mondjanak le mindenről, amijük csak van, [281] Őmiatta és az evangélium miatt. [282] Kevéssel szenvedése előtt példaként állította eléjük a jeruzsálemi özvegyasszonyt, aki szegénységéből mindent odaadott, egész megélhetését. [283] A parancs, hogy a szívnek szabadnak kell lennie a gazdagságtól, kötelező föltétel a mennyek országába való belépéshez.

2545 Minden Krisztus-hívőnek törekednie kell arra, hogy "érzületét helyesen irányítsa, nehogy a földi dolgok használata és az evangéliumi szegénységgel ellenkező ragaszkodás a gazdagsághoz megakadályozza őket a tökéletes szeretet elérésében." [284]

2546 "Boldogok a lelki szegények" (Mt 5,3). A boldogságok kinyilatkoztatják a boldogság és a kegyelem, a szépség és a béke rendjét. Jézus dicséri a szegények örömét, akik már magukénak mondhatják a mennyek országát: [285]

"Nekem úgy tűnik, hogy az Ige lelki szegénységnek nevezi a lélek önkéntes alázatosságát, és ennek példájaként az Apostol Isten szegénységét állítja elénk, amikor azt mondja: »Ő, jóllehet gazdag, értünk szegénnyé lett« (2Kor 8,9)." [286]

2547 Az Úr jajt kiált a gazdagokra, mert ők a javak bőségében megtalálják vigasztalásukat. [287] "A gőgösök tehát óhajtják és szeretik a földi országokat: a lélekben szegények azonban boldogok, mert övék a mennyek országa." [288] A mennyei Atya gondviselésére hagyatkozás megszabadítja az embert a holnap miatti aggódástól. Az Istenbe vetett bizalom fölkészít a szegények boldogságára. [289] Ők majd látni fogják Istent.

IV. "Látni vágyom Istent"

2548 Az igaz boldogság vágya elválasztja az embert e világ javainak rendetlen szeretetétől, hogy Isten látásában és boldogságában teljesedjék be. "Az ígéret ugyanis (tudniillik Isten látásáé) oly nagy, hogy fölülmúlja a boldogság határait. (...) Mert a Szentírás szóhasználatában látni ugyanannyi, mint birtokolni. (...). Aki tehát Istent látja, mindent, ami csak jó, azáltal, hogy látja, elért." [290]

2549 A szent nép előtt áll, hogy a magasból jövő kegyelemmel harcoljon azon javak eléréséért, amelyeket Isten ígér. A Krisztus-hívők, hogy Istent birtokolhassák és szemlélhessék, megtagadják sóvárgó vágyaikat, és Isten kegyelmével legyőzik a gyönyör és a hatalom csábításait.

2550 A tökéletesség ezen útján a Lélek és a Menyasszony az Istennel való tökéletes közösségre hívják azokat, akik hallgatják őket: [291]

"Ott lesz az igazi dicsőség, ahol senkit sem fognak tévedésből vagy hízelgésből dicsérni; az igazi megtisztelés, amit nem tagadnak meg azoktól, akik megérdemlik, és nem adják olyannak, aki méltatlan rá; egyébként senki méltatlan nem fog törekedni megtiszteltetésre, mert oda csak azokat bocsátják be, akik arra méltók. Ott majd igazi béke lesz, amelyben senki sem érez ellenségeskedést sem önmagában, sem mások részéről. Az erény jutalma Ő lesz, aki az erényt adta és Önmagát ígérte a lehető legjobb és legnagyobb jutalomként (...): »Én a ti Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek« (Lev 26,12) (...). Ugyanez az Apostol szavainak is értelme: »hogy Isten legyen minden mindenben« (1Kor 15,28). Ő maga lesz vágyakozásaink beteljesülése, akit látni fogunk vég nélkül, szeretni fogunk megunás nélkül, dicsérni fogunk belefáradás nélkül. Ez az ajándék, ez a szeretet és ez a tevékenység biztosan mindenkié lesz, akár csak maga az örök élet. [292]

Összefoglalás

2551 "Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is" (Mt 6,21).

2552 A tizedik parancsolat tiltja a gazdagság és a belőle fakadó hatalom féktelen szeretetének rendetlen vágyát.

2553 Az irigység szomorúság, amit valaki idegen jó miatt miatt érez, és zabolátlan vágy annak megszerzésére tiltott módon is. Az irigység főbűn.

2554 A megkeresztelt ember a jóakarattal, alázatossággal és az isteni Gondviselésre hagyatkozással harcol az irigység ellen.

2555 A Krisztus-hívők "keresztre feszítették testüket víciumaikkal és bűnös vágyaikkal együtt" (Gal 5,24), a Lélek vezeti őket és a Lélek vágyait követik.

2556 A gazdagság szeretetének legyőzése szükséges a mennyek országába való belépéshez. "Boldogok a lelki szegények" (Mt 5,3).

2557 A vágyakozó ember mondja: "Látni vágyom Istent". Az Isten utáni szomjúságot az örök élet vize csillapítja. [293]


Jegyzetek:

[214] Vö. Péld 8,7; 2Sám 7,28.
[215] Vö. Zsolt 119,142.
[216] Vö. Lk 1,50.
[217] Vö. Zsolt 119,30.
[218] Vö. Jn 1,14.
[219] Vö. Jn 14,6.
[220] Vö. Jn 12,46.
[221] Vö. Jn 8,31--32.
[222] Vö. Jn 17,17.
[223] Vö. Jn 14,17.
[224] Vö. Jn 14,26.
[225] II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 2.
[226] Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 109,3.
[227] Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 109,3.
[228] Vö. Jn 18,37.
[229] Vö. Mt 18,16.
[230] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 11.
[231] Antiochiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz 4, 1: SC 10bis 110 (Funk 1, 256).
[232] Antiochiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz 6, 1: SC 10bis 114 (Funk 1, 256).
[233] Szent Polikárp Martyriuma 14,2--3: SC 10bis 228 (Funk 1, 330--332).
[234] Vö. Péld 19,19.
[235] Vö. Péld 18,5.
[236] Vö. CIC 220.
[237] Vö. Sir 21,28.
[238] Loyolai Szent Ignác: Exercitia spiritualia, 22. p: MHSI 100, 164. Szabó Ferenc ford.
[239] Szent Ágoston: De mendacio 4, 5: CSEL 41, 419 (PL 40, 491).
[240] Vö. Sir 27,17; Péld 25,9--10.
[241] CIC 983, 1. §
[242] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 11.
[243] II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 5.
[244] II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 8.
[245] II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 12.
[246] II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 12.
[247] Vö. Ter 1,26.
[248] Vö. Bölcs 7,17.
[249] Vö. XII. Pius pápa rádiós beszéde (1955. dec. 24.): AAS 48 (1956) 26--41; uő: Nuntius radiophonicus sociis sodalitatis iuvenum operariorum Christianorum (J.O.C.) (1950. IX. 3): AAS 42 (1950) (639--642).
[250] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 122--127.
[251] CIC 983, 1. §
[252] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 122.
[253] Vö. 1Jn 2,16. (Vulgata szerint )
[254] Vö. Gal 5,16--17.24; Ef 2,3.
[255] Vö. Ter 3,11.
[256] Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 5. kánon: DS 1515.
[257] II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 55.
[258] Hermasz: Pásztor 27,1. (mandatum 2,1): SC 53, 146 (Funk 1, 70)
[259] Vö. 1Tesz 4,3--9; 2Tim 2,22.
[260] Vö. 1Tesz 4,7; Kol 3,5; Ef 4,19.
[261] Vö. Tit 1,15; 1Tim 1,3--4; 2Tim 2,23--26.
[262] Szent Ágoston: De fide et Symbolo 10, 25: CSEL 25, 32 (PL 40, 196).
[263] Vö. 1Kor 13,12; 1Jn 3,2.
[264] Vö. Róm 12,2; Kol 1,10.
[265] Szent Ágoston: Confessiones 6, 11, 20: CCL 27, 87 (PL 32, 729) 30.
[266] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 58.
[267] Vö. Mik 2,2.
[268] Vö. Bölcs 14,12.
[269] Római Katekizmus 3, 10, 13: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.) 518.
[270] Római Katekizmus 3, 10, 23; Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989) 523.
[271] Vö. 2Sám 12,1--4.
[272] Vö. Ter 4,3--8; 1Kir 21,1--29.
[273] Aranyszájú Szent János: In epistulam 2 ad 2Corinthios homilia 27,3--4: PG 61, 588.
[274] Szent Ágoston: De disciplina christiana 7, 7: CCL 46, 214 (PL 40, 673); uő: Epistula 108, 3, 8: CSEL 34, 620 (PL 33, 410).
[275] Nagy Szent Gergely: Moralia in Job 31,45, 88: CCL 143b 1610 (PL 76, 621).
[276] Aranyszájú Szent János: Homilia a Róm 7,3-hoz. PG 60:445.
[277] Vö. Róm 7,7.
[278] Vö. Róm 7,15.
[279] Vö. Róm 8,14.
[280] Vö. Róm 8,27.
[281] Vö. Lk 14,33.
[282] Vö. Mk 8,35.
[283] Vö. Lk 21,4.
[284] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42.
[285] Vö. Lk 6,20.
[286] Nisszai Szent Gergely: De de beatudinibus, oratio 1: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger, 7/2. köt. (Leiden, 1992) 83 (PG 44, 1200).
[287] Vö. Lk 6, 24.
[288] Szent Ágoston: De sermone Domini in monte 1, 1, 3: CCL 35, 4 (PL 34, 1232).
[289] Vö. Mt 6,25--34.
[290] Nisszai Szent Gergely: De de beatudinibus, oratio 6: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger, 7/2. köt. (Leiden, 1992) 138 (PG 44, 1265).
[291] Vö. Jel 22,7.
[292] Szent Ágoston: De civitate Dei 22, 30: CSEL 40/2, 665,666 (PL 41, 801--802).
[293] Vö. Jn 4,14.


Vissza a tartalomhoz |Vissza a tárgymutatóhoz | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.

Módosítva: 2006. 06. 22.