"SZERESD FELEBARÁTODAT,
MINT ÖNMAGADAT!"
2196 Jézus, amikor megkérdezték tőle, hogy melyik az első parancs, azt felelte: "Az első ez: »Halljad, Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.« A második ez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezeknél nagyobb parancs nincsen." (Mk 12,29--31)
Szent Pál apostol emlékeztet rá: "Aki (...) szereti felebarátját, teljesítette a Törvényt. Hiszen a Ne törj házasságot, Ne ölj, Ne lopj, a másét ne kívánd, s minden egyéb parancsot ez az egy szó foglalja össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak; a Törvény teljessége tehát a szeretet." (Róm 13,8--10)
"És engedelmeskedett nekik" (Lk 2,51).
Maga az Úr Jézus is emlékeztetett "Isten parancsának" [1] jelentőségére. Az Apostol tanítja: "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első ígérettel egybekötött parancs: »Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön«." (Ef 6,1--3) [2]
2197 A negyedik parancsolattal kezdődik a második kőtábla. Megmutatja a szeretet rendjét. Isten azt akarta, hogy őutána szüleinket tiszteljük, akiknek az életet köszönhetjük és akik nekünk Isten ismeretét átadták. Becsülnünk és tisztelnünk kell mindazokat, akiket Isten a mi javunkra a saját tekintélyével ruházott föl.
2198 Ez a parancsolat pozitív formában fejezi ki a teljesítendő kötelességeket. Előre hirdeti a rá következő parancsokat, amelyek az élet, a házasság, a földi javak, a beszéd különleges tiszteletben tartására vonatkoznak. Az Egyház szociális tanításának egyik alapját képezi.
2199 A negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival. Megkívánja a tiszteletadást, a szeretetet és a hálát az ősök és az idősebbek iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a munkaaadók, az alárendelteknek a főnökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak tisztviselői és kormányzói iránti kötelességeire is.
Ez a parancsolat magában foglalja és jelenti a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak.
2200 A negyedik parancsolat iránti engedelmesség magával hozza jutalmát: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked" (Kiv 20,12). [3] E parancsolat megtartása a lelki gyümölcsök mellett a béke és a jólét földi gyümölcsét is megtermi. A parancsolat meg nem tartása viszont nagy kárt okoz a közösségeknek és az embereknek egyaránt.
2201 A házastársi közösséget a házastársak beleegyezése hozza létre. A házasság és a család a házastársak javára, a gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve. A házastársak szeretete és a gyermekek nemzése ugyanazon család tagjai között személyes kapcsolatot és elemi felelősségeket hoznak létre.
2202 A házassággal egyesült férfi és nő gyermekeikkel együtt alkotják a családot. Ez az intézmény megelőz a közhatalom részéről mindenfajta elismerést; insuper eam imponitur/. Ez az intézmény független a közhatalom mindenfajta elismerésétől, sőt az előtt létezik. Ezt tekintik a normális hivatkozási alapnak, melyhez viszonyítani kell a rokonság különböző formáit.
2203 Isten a férfi és a nő teremtésével alapította meg az emberi családot és határozta meg lényeges adatait. Tagjai egyenlő méltóságú személyek. Tagjai és a társadalom közjava érdekében a család különböző felelősségeket, jogokat és kötelességeket hordoz.
2204 "A keresztény család mutatja és valósítja meg elsőként az egyházi közösséget, ezért »családi egyháznak« lehet és kell neveznünk". [4] A hit, a remény és a szeretet közössége; az Egyházban egyedülálló jelentőséggel bír, amint az az Újszövetségből is kitűnik. [5]
2205 A keresztény család a személyek közössége, az Atya és a Fiú Szentlélekben élő közösségének nyoma és képmása. Életet fakasztó és nevelő tevékenysége az Atya teremtő művének tükröződése. Az a hivatása, hogy részt vegyen Krisztus imádságában és áldozatában. A napi imádság és Isten Igéjének olvasása erősíti a szeretetben. A keresztény család evangelizáló és misszionáló közösség.
2206 A családon belüli kapcsolatok magukkal hozzák az érzelmek, a ragaszkodás és az érdeklődés rokonságát, amely mindenekelőtt a személyek kölcsönös tiszteletéből fakad. A család kiváltságos közösség, mely arra hivatott, hogy a házastársak lelki közösségét és egyetértését, valamint a gyermeknevelésben a szülők gondos együttműködését valósítsa meg. [6]
2207 A család a társadalmi élet őssejtje. Természetes közösség, melyben a férfi és a nő önmaga ajándékozására hivatott a szeretetben és az élet továbbadásában. A családon belüli tekintély, a kapcsolatok stabilitása és elevensége adja az alapot a társadalomban a szabadsághoz, a biztonsághoz és a testvériséghez. A család az a közösség, amelyben az ember kisgyermekkortól kezdve megtanulhatja az erkölcsi értékeket, megkezdheti Isten tiszteletét és a szabadság helyes használatát. A családi élet beavat a társadalmi életbe.
2208 A családnak úgy kell élnie, hogy tagjai megtanulják a figyelmességet és gondoskodást a fiatalok és idősek, a betegek vagy hátrányos helyzetűek valamint a szegények iránt. Számos család van, amely bizonyos helyzetekben képtelen ezt a segítséget nyújtani. Ilyenkor másokra, más családokra és kisegítésképpen a társadalomra hárul, hogy gondoskodjék szükségleteikről: "Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorúságukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől" (Jak 1,27).
2209 A családot megfelelő társadalmi intézkedésekkel segíteni és védelmezni kell. Ahol a családoknak nem áll módjában, hogy ellássák feladatukat, a társadalom más testületeinek kötelessége, hogy segítsék és támogassák a család intézményét. A szubszidiaritás elvét követve a nagyobb közösségek tartózkodjanak attól, hogy bitorolják a család kiváltságos jogait és beavatkozzanak annak életébe.
2210 Mivel a család oly jelentős a társadalom élete és jóléte szempontjából, [7] a társadalomra különleges felelősséget ró a házasság és a család fenntartása és megerősítése. A közhatalom tekintse komoly feladatának, hogy "elismeri, óvja és erősíti a házasság és a család igazi természetét, védi a közerkölcsöket és segíti a családok boldogulását". [8]
2211 A politikai közösség kötelessége, hogy tisztelje és támogassa a családot, és biztosítsa számára
2212 A negyedik parancsolat megvilágítja a társadalomban meglévő többi kapcsolatot is. Fivéreinkben és nővéreinkben szüleink gyermekeit látjuk; unokatestvéreinkben őseink leszármazottait; polgártársainkban hazánk fiait; a megkereszteltekben az Anyaszentegyház gyermekeit; minden emberben fiát vagy leányát Annak, aki azt akarja, hogy "Mi Atyánk"-nak szólítsuk. Következésképpen a felebaráthoz fűződő kapcsolatainkról fölismerjük, hogy személyes kapcsolatok. A felebarát nem az emberi kollektíva "egyede", hanem "valaki", aki ismert eredete alapján figyelmet és különleges tiszteletet érdemel.
2213 Az emberi közösségek személyekből állnak. Jó kormányzásuk nem korlátozódik jogaik garantálására és kötelességeik ellenőrzésére, valamint a szerződések betartatására. Az alkalmazók és alkalmazottak, a vezetők és polgárok közötti igazságos kapcsolatok föltételezik az emberi személyek méltóságának megfelelő természetes jóakaratot, melynek lényegéhez tartozik az igazságosság és testvériesség.
III. A családtagok kötelességei
2214 Az isteni atyaság az emberi atyaság forrása; [10] ez alapozza meg a szülőket megillető tiszteletet. A kiskorú és felnőtt gyermekek atyjuk és anyjuk iránti tisztelete [11] abból a természetes érzületből táplálkozik, mely az őket összekötő kötelékből fakad. Ezt kívánja meg az isteni parancsolat. [12]
2215 A szülők iránti tisztelet (gyermeki jámborság) hála azok iránt, akik az élet adásával, szeretetükkel és munkájukkal világra segítették gyermekeiket, és lehetővé tették számukra, hogy növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben. "Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmait soha el ne feledd. Emlékezz rá, hogy nélkülük meg nem születtél volna; hogyan hálálod meg, amit veled tettek?" (Sir 7,27--28)
2216 A gyermeki tisztelet az őszinte tanulékonyságban és az őszinte engedelmességben mutatkozik meg: "Fiam, tartsd meg apád parancsolatát, ne vedd semmibe anyád tanítását (...). Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, és ha fölébredsz, beszélgessen veled." (Péld 6,20--22) "A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést" (Péld 13,1).
2217 Mindaddig, amíg a gyermek szülei otthonában él, engedelmeskednie kell szülei minden kérésének, amelyet az ő vagy a család java indokol. "Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében" (Kol 3,20). [13] A gyermekeknek engedelmeskedniük kell nevelőik és mindazok ésszerű parancsainak is, akikre a szüleik bízták őket. De ha egy gyermek a lelkiismeretében meg van győződve arról, hogy erkölcsileg rossz lenne engedelmeskedni egy ilyen parancsnak, akkor ne kövesse azt.
Felnövekedvén a gyermekek továbbra is tiszteljék szüleiket. Menjenek elébe kéréseiknek, szívesen kérjék tanácsaikat és fogadják el megalapozott figyelmeztetéseiket. A szülők iránti engedelmesség a gyermekek nagykorúságával megszűnik, de a tisztelet nem, az örökre kijár. Ennek gyökerei valójában az istenfélelembe nyúlnak, amely a Szentlélek ajándékainak egyike.
2218 A negyedik parancsolat figyelmezteti a felnőtt gyermekeket a szülők iránti felelősségükre. Amennyiben lehetőségük van rá, anyagi és erkölcsi támogatást kell nyújtaniuk nekik öreg korukban vagy betegségükben, magányukban vagy ínségükben. Jézus emlékeztet a hálának erre a kötelességére. [14]
"Isten a fiakban tisztelte meg az atyát, és az anya ítéletét megerősítette a gyermekekkel szemben. Aki tiszteli atyját, könyörög majd a bűnökért és megtartóztatja magát a vétkektől, és napjainak imádságai meghallgatást nyernek. Mint aki kincset halmoz föl, olyan, aki tiszteli anyját. Aki tiszteli atyját, örvend majd saját fiainak, és imádsága napján meghallgatásra talál. Aki tiszteli atyját, hosszú életet fog élni, aki atyjának engedelmes, megenyhíti anyját." (Sir 3,3--7)
"Fiam, fogadd el atyádat öregségében, és ne szomorítsd meg őt életében, és ha megfogyatkoznék értelme, bocsásd meg, és meg ne vesd őt életének egyetlen napján sem. (...) Mily rossz hírű az, aki magára hagyta atyját; és átkozott az Úrtól, aki keseríti anyját." (Sir 3,14--15.18)
2219 A gyermeki tisztelet kedvez az egész családi élet harmóniájának, érvényes a fiú- és leánytestvérek kapcsolatára is. A szülők iránti tisztelet kihat az egész családi légkörre. "Az öregek koronája a fiak fiai, és a fiak dicsősége az ő atyáik" (Péld 17,6). "Viseljétek el egymást szeretettel (...) teljes alázatban, szelídségben és türelemben" (Ef 4,2).
2220 A keresztények különösen nagy hálával tartoznak azoknak, akiktől a hit ajándékát, a keresztség kegyelmét és az életet kapták az Egyházban. Ezek lehetnek a szülők, más családtagok, nagyszülők, lelkipásztorok, hitoktatók, tanítók vagy barátok. "Jól emlékszem őszinte hitedre; ez előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most biztosan tudom, téged is eltölt" (2Tim 1,5).
2221 A házastársi szeretet termékenysége nem korlátozódik csupán a gyermekek nemzésére, hanem ki kell terjednie erkölcsi nevelésükre és lelki formálásukra is. A szülők nevelői tevékenysége "annyira jelentős, hogy hiányát alig lehet pótolni". [15] A szülők nevelői joga és kötelessége mindenekelőtti, és nem szabad elvenni tőlük. [16]
2222 A szülőknek úgy kell tekinteniük gyermekeiket mint Isten gyermekeit, és úgy kell tisztelniük őket mint emberi személyeket. Amikor a mennyei Atya akarata iránt engedelmesnek mutatkoznak, arra nevelik gyermekeiket, hogy teljesítsék Isten Törvényét.
2223 Elsősorban a szülők felelősek gyermekeik neveléséért. E felelősségükről főként egy olyan család megteremtésével tesznek tanúságot, amelyben a gyengédség, a megbocsátás, a tisztelet, a hűség és az ingyenes szolgálat magától értetődik. A család az erényekre nevelés alkalmas helye. Ez megkívánja az önmegtagadás, a helyes ítélet és az önuralom -- melyek minden igazi szabadság föltételei -- begyakorlását. A szülők tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy képesek legyenek alárendelni "az anyagi és természetes dolgokat a belső és lelki értékeknek". [17] A szülők súlyos felelőssége, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek. Ha saját hibáikat be tudják ismerni előttük, őket is jobban tudják majd irányítani és jobbítani:
.,Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, (...) aki megfenyíti fiát, örömét leli benne" (Sir 30,12). "Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint" (Ef 6,4).
2224 A család természetes környezet ahhoz, hogy az emberi személyt beavassa a szolidaritásba és a közösségi felelősségbe. A szülők tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy őrizkedjenek az emberi társadalmakat fenyegető veszedelmektől és megalkuvásoktól.
2225 A házasság szentségének kegyelméből a szülők megkapták gyermekeik evangelizálásának felelősségét és kiváltságát. A legkisebb kortól kezdve vezessék be őket a hit titkaiba, amelynek gyermekeik számára ők "az első hírnökei". [18] Zsenge gyermekkoruktól kezdve kapcsolják be őket az Egyház életébe. A család életmódja olyan érzelmi fölkészültségeket táplálhat, melyek egy életen át előzményei és támaszai lehetnek az élő hitnek.
2226 A szülők részéről a hitre nevelésnek a legzsengébb gyermekkorban meg kell kezdődnie. Ez valósul már akkor is, amikor a családtagok kölcsönösen segítik egymást, hogy az evangélium szerinti keresztény élet tanúságtétele által növekedjenek a hitben. A családi katekézis megelőzi, kíséri és gazdagítja a hit tanításának más formáit. A szülők küldetése az, hogy megtanítsák gyermekeiket imádkozni és fölfedezni istengyermeki hivatásukat. [19] A plébánia a keresztény családok eucharisztikus közösségének és liturgikus életének központja; a gyermekek és a szülők katekézisének kiváltságos helye.
2227 A gyermekek a maguk részéről hozzájárulnak szüleik életszentségben való növekedéséhez. [20] Mindnyájan és egyenként nagylelkűen és belefáradás nélkül, kölcsönösen bocsássák meg a bántásokat, veszekedéseket, igazságtalanságokat és cserbenhagyásokat. A kölcsönös szeretet javallja ezt. Krisztus szeretete követeli ezt. [21]
2228 Kicsi korban a szülők gyermekek iránti tisztelete és szeretete mindenekelőtt a törődésben és a túláradó figyelemben nyilvánul meg, amelyet gyermekeik fölnevelésére, a testi és lelki szükségleteikről való gondoskodásra fordítanak. Növekedésük során ugyanez a tisztelet és ugyanez az odaadás vezeti el a szülőket arra, hogy ráneveljék gyermekeiket értelmük és szabadságuk helyes használatára.
2229 Mivel a szülők elsődlegesen felelősek gyermekeik neveléséért, joguk van olyan iskolát választani számukra, amely megfelel saját meggyőződésüknek. Ez alapvető jog. A szülők kötelessége a lehetőség szerint úgy választani meg az iskolát, hogy az a lehető legjobban segítse őket keresztény nevelői feladatukban. [22] A közhatalom kötelessége, hogy biztosítsa a szülőknek ezt a jogát és gondoskodjék gyakorlásának konkrét föltételeiről.
2230 Felnőtté válva a gyermekek kötelessége és joga a foglalkozás és az életállapot megválasztása. Ezt az új felelősséget a szülőkhöz fűződő bizalmas kapcsolatban vállalják magukra, akiktől szívesen kérdezzék meg véleményüket és kérjenek tanácsot. A szülők vigyázzanak arra, hogy ne kényszerítsék gyermekeiket sem a pályaválasztásban, sem a párválasztásban. E tapintat kötelessége nem tiltja, épp ellenkezőleg, megkívánja tőlük, hogy bölcs tanácsokkal segítsék őket, különösen amikor családot kívánnak alapítani.
2231 Vannak, akik nem kötnek házasságot, hogy szüleik vagy testvérük gondját viseljék, hogy kizárólagosabban egy hivatásnak szentelhessék magukat, vagy más tiszteletre méltó okból. Ők nagymértékben javára lehetnek az emberi családnak.
2232 A családi kötelékek jelentősek, de nem mindentől függetlenek. Ahogy a gyermek növekszik érettsége és emberi, lelki önállósága felé, úgy világosodik és erősödik Istentől kapott, sajátos hivatása. A szülők tartsák tiszteletben ezt a meghívást, és segítsék gyermekeik válaszát a hívás követésében. Meggyőződésünknek kell lennie, hogy a keresztény első hivatása Jézus követése: [23] "Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, és aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám" (Mt 10,37).
2233 Jézus tanítványává válni annyit jelent, mint elfogadni az Isten családjához tartozás meghívását, az Ő életmódja szerinti életet: "Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám" (Mt 12,50).
A szülők fogadják el és örömmel és hálaadással tartsák tiszteletben a meghívást, amellyel az Úr egy gyermeküket arra hívja, hogy a mennyek országért vállalt szüzességben, az Istennek szentelt életben vagy a papi szolgálatban kövesse Őt.
V. Elöljárók a polgári társadalomban
2234 Isten negyedik parancsolata elrendeli, hogy tiszteljük mindazokat, akik Istentől a mi javunkra hatalmat kaptak a társadalomban. Megvilágítja mind a hatalmat gyakorlók, mind az annak előnyeiből részesülők kötelességeit.
A POLGÁRI ELÖLJÁRÓK KÖTELESSÉGEI
2235 Aki valamilyen hatalmat gyakorol, szolgálatként kell gyakorolnia. "Aki nagyobb akar lenni köztetek, legyen a szolgátok" (Mt 20,26). A hatalom gyakorlását erkölcsileg isteni eredete, értelmes természete és sajátos tárgya szabályozza. Senki sem parancsolhat és nem vezethet be olyan dolgot, ami a személyek méltósága és a természetes törvény ellen való.
2236 A hatalom gyakorlása az értékek igaz hierarchiájának megmutatására irányul, hogy mindenki szabadságának és felelősségének gyakorlását megkönnyítse. Az elöljárók az osztó igazságosságot bölcsességgel gyakorolják, figyelembe véve az egyes emberek szükségleteit és hozzájárulását, az egyetértést és a békét keresve. Vigyázzanak arra, hogy az általuk hozott szabályok és rendelkezések ne vigyenek a személyes érdek és a közösségi érdek szembeállításának kísértésébe. [24]
2237 A politikai hatalom köteles tiszteletben tartani az emberi személy alapvető jogait. Emberségesen szolgáltasson igazságot, mindenki -- különösen a családok és a kisemmizettek -- jogainak tiszteletben tartásával.
Az állampolgársághoz kapcsolódó politikai jogokat a közjó követelményeinek megfelelően lehet és kell megadni; ezeket törvényes és arányos indíték nélkül a politikai hatalom nem függesztheti föl. A politikai jogok gyakorlása a nemzet és az emberi közösség közjavára rendeltetett.
2238 Akik a hatalom alá vannak rendelve, úgy tekintsék fölötteseiket, mint Isten képviselőit, akiket Ő ajándékainak gondnokaivá rendelt: [25] "Engedelmeskedjetek az Úr iránti szeretetből minden emberi hatalomnak (...). Szabad emberként éljetek, de a szabadságot ne a gonoszság takarójának használjátok, hanem Isten szolgái legyetek" (1Pt 2,13.16). Lojális együttműködésük együtt jár azzal a joggal, néha kötelességgel, hogy tiltakozzanak az ellen, ami megítélésük szerint a személyek méltóságára és a közösség javára nézve ártalmasnak látszik.
2239 Az állampolgárok kötelessége, hogy a társadalom java érdekében nyújtsanak segítséget a polgári hatalomnak az igazság, az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság szellemében. A haza szeretete és szolgálata a hála kötelességéből és a szeretet rendjéből következik. A törvényes hatóságok iránti alárendeltség és a közjó szolgálata megkívánja az állampolgároktól, hogy betöltsék szerepüket a politikai közösség életében.
2240 A hatóságok iránti alárendeltséggel és a közjó érdekében vállalt közös felelősséggel együttjár az adófizetésnek, a szavazati jog gyakorlásának és az ország védelmének erkölcsi kötelessége:
"Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, annak vámot, akinek hódolat, annak hódolatot, akinek tisztelet, annak tiszteletet" (Róm 13,7).
"A keresztények saját hazájukban laknak, de mint telepesek; polgárként részt vesznek a közügyekben, de függetlenek tőlük, mint az idegenek (...). Engedelmeskednek a fönnálló törvényeknek, és életmódjuk meghaladja a törvényeket. (...) Ily fontos helyre állította őket Isten, melyet nem szabad elhagyniuk." [26]
Az Apostol buzdít, hogy imádkozzunk és adjunk hálát a királyért és mindazokért, akik hatalmat gyakorolnak, "hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben" (1Tim 3,2).
2241 A lehetőség határain belül a gazdagabb országok tartoznak befogadni az idegent, aki biztonságot és alapvető megélhetést keres, amit szülőföldjén nem találhat meg. A közhatalom tartsa tiszteletben a természetes jogot, amely a vendéget a befogadó oltalma alá helyezi.
A politikai hatóságok a rájuk bízott közjó érdekében a bevándorlási jog gyakorlását különböző jogi feltételekhez köthetik, különösen azáltal, hogy a bevándorlókat kötelezik bizonyos dolgokra a befogadó országgal szemben. A bevándorlónak hálával tiszteletben kell tartania a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez.
2242 Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel, a személyek alapvető jogaival és az Evangélium tanításával. A polgári hatóságokkal szembeni engedetlenséget -- amikor a hatóságok követelései ellenkeznek a helyes lelkiismerettel -- az Isten szolgálata és a politikai közösség szolgálata közötti megkülönböztetés igazolja. "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené" (Mt 22,21). "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek" (ApCsel 5,29).
Amikor a polgárokat egy olyan közhatalom nyomja el, amely túllépi hatáskörét, ne tagadják meg azokat a dolgokat, amiket a közjó tárgyilagosan nézve megkíván; de szabadon védhetik saját jogaikat és polgártársaik jogait az ilyen hatalom visszaéléseivel szemben, mindenesetre tiszteletben tartva azokat a határokat, amelyeket a természetes törvény és az evangéliumi törvény szab meg. [27]
2243 A politikai hatalom elnyomásával szembeni ellenállás törvényesen csak akkor nyúlhat fegyverhez, ha az alábbi föltételek együttesen megvannak:
A POLITIKAI KÖZÖSSÉG ÉS AZ EGYHÁZ
2244 Minden intézményt -- legalábbis bennfoglaltan -- az emberről és céljáról alkotott elképzelése vezeti, melyből ítéleteinek kritériumait, saját értékrendjét és viselkedési formáit származtatja. A társadalmak nagy része az intézményeket az embernek a dolgokkal szembeni elsőségére alapozza. Csupán az istenileg kinyilatkoztatott vallás ismerte föl világosan Istenben, a Teremtőben és Megváltóban az ember eredetét és rendeltetését. Az Egyház arra hívja a közhatalmat, hogy ítéleteit és döntéseit Isten és ember ezen igazságának indításaihoz igazítsa:
A társadalmak, melyek nem ismerik ezt a vezetést vagy az Istennel szembeni függetlenségük nevében elutasítják, arra kényszerülnek, hogy hivatkozási alapjukat és céljukat önmagukban keressék vagy ideológiáktól kölcsönözzék. Nem tűrvén a jó és a rossz objektív kritériumának állítását, a történelem tanúsága szerint bevallva vagy alattomosan, az ember és sorsa fölött totalitárius hatalmat gyakorolnak. [28]
2245 "Az Egyház, amely küldetésénél és illetékességénél fogva semmilyen módon nem keveredik össze a politikai közösséggel, (...) az emberi személy transzcendentális jellegének egyszerre jele és biztosítéka." [29] Az Egyház "tiszteli és előmozdítja a polgárok politikai szabadságát és felelősségét is." [30]
2246 Az Egyház küldetéséhez tartozik, hogy "ítéletet mondhasson a politikai rendre vonatkozó dolgokról is, amennyiben megkövetelik az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége; s közben használhassa mindazokat az eszközöket -- de csakis azokat --, melyek a korhoz és a körülményekhez mérten összhangban vannak az evangéliummal és mindenki javával". [31]
2247 "Tiszteld atyádat és anyádat" (MTörv 5,16; Mk 7,10).
2248 A negyedik parancsolat szerint Isten úgy akarta, hogy Őutána tiszteljük szüleinket és azokat, akiket javunkra tekintéllyel ruházott föl.
2249 A házastársi közösség a házastársak szövetségére és beleegyezésére épül. A házasság és a család a házastársak javára, a gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve.
2250 "A személy, valamint az emberi és keresztény társadalom jóléte szorosan összefügg a házastársi és családi közösség kedvező állapotával." [32]
2251 A gyermekek tisztelettel, hálával, igaz engedelmességgel és segítségnyújtással tartoznak szüleiknek. A gyermeki tisztelet az egész családi élet harmóniáját támogatja.
2252 A szülők felelősek elsősorban gyermekeik hitben, imádságban és keresztény erényekben való neveléséért. Kötelességük gondoskodni, amennyire képesek, gyermekeik testi és lelki szükségleteiről.
2253 A szülőknek tiszteletben kell tartaniuk és támogatniuk kell gyermekeik hivatását. Ne feledjék és tanítsák, hogy a keresztény ember első hivatása Jézus követése.
2254 A közhatalomnak tiszteletben kell tartania az emberi személy alapvető jogait és szabadsága gyakorlásának föltételeit.
2255 Az állampolgárok kötelessége, hogy a társadalom java érdekében nyújtsanak segítséget a polgári hatalomnak az igazság, az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság szellemében.
2256 Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel. "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek" (ApCsel 5,29).
2257 Minden társadalom az emberről és céljáról alkotott képnek megfelelően alakítja ítéleteit és eljárásmódját. Az az isten- és emberkép, amelyet az evangélium világossága nélkül alkotnak, a társadalmakat könnyen "totalitáriussá" teszi.
2258 "Az emberi életet szent valóságnak kell tartani, mint olyat, ami kezdetétől fogva »föltételezi a Teremtő tevékenységét« és mindig különleges kapcsolatban van a Teremtővel, egyetlen céljával. Egyedül Isten az ura az életnek, kezdetétől a végéig: senki semmilyen körülmények között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen kioltásának jogát." [33]
2259 A Szentírás, amikor elbeszéli, hogy Káin hogyan ölte meg a testvérét, Ábelt, [34] kinyilatkoztatja, hogy az emberi történelem kezdetétől fogva jelen van az emberben a harag és a sóvárgó vágy, melyek az áteredő bűn következményei. Az ember ellensége lett embertársának. Isten kijelenti e testvérgyilkosság gonoszságát: "Mit tettél? Testvéred vérének hangja fölkiált hozzám a földből. Most tehát átkozott leszel távol a földtől, amely megnyitotta száját és befogadta testvéred vérét a kezedből!" (Ter 4,10--11)
2260 Az Isten és az emberiség közötti szövetséget átszövi az emberi élet isteni ajándékára és az ember gyilkos erőszakára való emlékeztetés:
"Lelketek vérét ugyanis számon fogom kérni (...). Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét; mert Isten képmására teremtetett az ember." (Ter 9,5--6)
Az ó Szövetség a vért mindig az élet szent jelének tekintette. [35] E tanításra állandóan szükség van.
2261 A Szentírás meghatározza az ötödik parancsolat tilalmát: "Ne öld meg az ártatlant és az igazat" (Kiv 23,7). Az ártatlan szándékos megölése súlyosan ellenkezik az emberi lény méltóságával, az aranyszabállyal és a Teremtő szentségével. Az emberölést tiltó törvény egyetemes érvényű: mindenkit és minden egyes embert, mindig és mindenütt kötelez.
2262 Az Úr a Hegyi Beszédben megismétli a parancsolatot: "Ne ölj!" (Mt 5,21), és hozzáteszi a harag, a gyűlölet és a bosszúállás tilalmát. Sőt, Krisztus megkívánja tanítványától, hogy a másik arcát is tartsa oda, [36] és szeresse ellenségeit. [37] Ő maga nem védekezett, és megparancsolatolta Péternek, hogy tegye vissza hüvelyébe a kardját. [38]
2263 A személyek és társadalmak törvényes önvédelme nem jelent kivételt az ártatlanok megölésének, a szándékos emberölésnek tilalma alól. "Amikor valaki önmagát védi, a tettből két következmény származhat: az egyik a saját életének megőrzése, a másik a támadó megölése." [39] "Semmi nem tiltja, hogy egy cselekedetnek két hatása legyen, melyek közül csak az egyik szándékolt, a másik szándékon kívüli." [40]
2264 Az önmagunk iránti szeretet az erkölcsiség alapvető principiuma marad. Törvényes tehát, hogy a saját élet megőrzéséhez való jogot érvényesítsék. Aki a saját életét védi, nem követi el az emberölés vétkét, még ha arra kényszerül is, hogy támadójára halálos csapást mérjen:
Ha valaki a saját élete megvédésére nagyobb erőt alkalmaz, mint szükséges, a tette nem megengedett. Ha azonban mértékkel veri vissza az erőszakot, a védekezés megengedett (...). Nem szükséges az üdvösséghez, hogy az ember elmulassza az arányos védekezést azért, hogy elkerülje a másik megölését: mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra. [41]
2265 A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük. A közjó védelme megköveteli, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. Ezen a jogcímen a közhatalom törvényes birtokosainak joga van a fegyver használatára is, hogy a gondjaikra bízott polgári közösség jogtalan támadóit visszaverjék.
2266 A közjó védelme követelményének megfelel az állam erőfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvető szabályait sértő magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsősorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelő értelmet is nyer. A büntetés azonfelül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához.
2267 Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta "immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul". [42]
2268 Az ötödik parancsolat nagyon súlyos bűnként tiltja a közvetlen és szándékos emberölést. A gyilkos és mindazok, akik szándékosan vesznek részt a gyilkosságban, olyan bűnt követnek el, amely az égbe kiált bosszúért. [43]
A csecsemőgyilkosság, a testvérgyilkosság, az apa és anyagyilkosság, és a házastárs meggyilkolása különösen súlyos bűncselekmények, tekintetbe véve azokat a természetes kapcsolatokat, amelyeket tönkretesznek. Fajnemesítő vagy közegészségügyi meggondolások egyetlen gyilkosságot sem indokolhatnak, még akkor sem, ha a közhatalom parancsolja. [44]
2269 Az ötödik parancsolat tiltja, hogy bármit tegyünk azzal a szándékkal, hogy közvetve előidézzük egy személy halálát. Az erkölcsi törvény tiltja, hogy bárkit komoly ok nélkül halálveszélynek tegyünk ki, vagy hogy elmulasszunk segítséget nyújtani a veszélyben lévőnek.
Az, hogy az emberi társadalom eltűri a nyomor olyan formáit, melyek halált okoznak -- anélkül, hogy annak orvoslására törekedne --, botrányos igazságtalanság és súlyos vétség. Akik a kereskedelmi kapcsolatokban uzsorát érvényesítenek és üzletemberként felebarátaik éhínségét és halálát váltják ki, közvetett emberölést követnek el és felelősek érte. [45]
Az akaratlan, nem szándékos emberölés erkölcsileg nem beszámítható. De nem mentesül az ember a súlyos bűn terhe alól, ha arányos ok nélkül cselekedett úgy, hogy halált okozott, még ha nem is állt szándékában.
2270 Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez. [46]
"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek" (Jer 1,5).
"A csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor a rejtekben keletkeztem, és a föld mélyén elindult az életem" (Zsolt 139,15).
2271 Az Egyház az első századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel:
"Ne öld meg a magzatot abortusszal, és ne pusztítsd el a születése után." [47]
"Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett." [48]
2272 A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. "Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló kiközösítésbe esik" [49] "magának a büntetendő cselekmény elkövetésének tényénél fogva", [50] a jogban meghatározott föltételek mellett. [51] Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt.
2273 Minden ártatlan ember elidegeníthetetlen joga az élethez a polgári társadalomnak és törvényhozásának alkotóeleme:
"A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a közhatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek a jogok nem függenek sem az egyes emberektől, sem szüleiktől és nem is a társadalomtól vagy az államtól erednek: az emberi természethez tartoznak, a személyhez tapadnak a teremtő tevékenység erejével, melyből maga a személy származik. Ebben az összefüggésben föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezen alapvető emberi jogok közé tartozik az élethez és a testi épséghez való jog, mellyel minden emberi teremtmény rendelkezik fogantatása pillanatától egészen a halálig." [52]
"Amikor a polgári törvény az emberek egy csoportjától elveszi azt az oltalmat, melyet a törvénynek nyújtania kell, az állam e tettével tagadja minden polgárának törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam nem alkalmazza erejét mindenki -- leginkább a gyöngébbek -- jogainak védelmére, meginognak a jogállam alapjai. (...) A magzatot a fogantatás pillanatától megillető tiszteletből és védelemből következik, hogy a törvénynek megfelelő büntetéssel kell válaszolnia a magzat jogainak bármely szándékos megsértésére." [53]
2274 Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetőségekhez képest a többi más élőlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és ápolni kell.
A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, "ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és minden egyes magzat megtartására vagy gyógyítására irányul (...). De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. A diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel." [54]
2275 "Megengedettnek kell tekinteni az emberi magzaton végzett beavatkozásokat azzal a föltétellel, hogy tiszteletben tartják a magzat életét és épségét, nem jelentenek számára túlzott kockázatot, hanem gyógyítására, egészségi állapotának javítására vagy életbentartására irányulnak." [55]
"Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy »biológiai alapanyagként« hasznosítsák." [56]
"Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen szempont (pl. fiú--leány, erős--okos, alacsony--magas) szerint meghatározott tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre. Az ilyen beavatkozások ellentétesek az emberi lény személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyetlen, meg nem ismételhető identitásával." [57]
2276 Különös tiszteletet igényelnek azok, akiknek élete fogyatékos vagy meggyengült. A beteg vagy fogyatékos személyeket támogatni kell, hogy a lehetőségekhez képest normális életet élhessenek.
2277 Bármi legyen is indítéka vagy eszköze, a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan.
Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtőjének, az élő Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság. A téves ítélet, amelyet jóhiszeműen hozhat az ember, nem változtatja meg e mindig elítélendő és elkerülendő gyilkos tett természetét. [58]
2278 Indokolt lehet azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Ilyen esetben a "túlbuzgó gyógyítás" visszautasításáról van szó. Nem ölni akarnak, hanem elfogadják a föltartóztathatatlan halált. A döntéseket a betegnek kell meghoznia, ha alkalmas (competens) és képes (capax) rá, egyébként a jogilag illetékeseknek, mindenkor tiszteletben tartva a beteg ésszerű akaratát és törvényes érdekeit.
2279 A beteg személynek általában kijáró gondoskodás akkor sem szüntethető meg, ha a halál bekövetkezése várható. Erkölcsileg megfelelhet az emberi méltóságnak a kábítás (morfium) alkalmazása a haldokló szenvedésének csökkentésére, még azzal a kockázattal is, hogy napjait megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak előre látják és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. A fájdalomcsillapító kezelés az önzetlen szeretet kiváltságos formája. Ilyen meggondolással támogatni kell.
2280 Mindenki felelős a saját életéért Isten előtt, aki azt neki adta. Ő az élet szuverén Ura. A mi feladatunk, hogy hálával elfogadjuk és megőrizzük az Ő dicsőségére és lelkünk üdvösségére. Az Isten által ránk bízott élet kezelői, de nem birtokosai vagyunk. Nem rendelkezünk vele.
2281 Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével.
2282 Ha azzal a céllal követik el, hogy példaként szolgáljon, mégpedig az ifjúság számára, az öngyilkosság a botránkoztatással súlyosbodik. Az öngyilkosságban való önkéntes együttműködés ellenkezik az erkölcsi törvénnyel.
Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét.
2283 Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el.
II. A személyek méltóságának tisztelete
MÁSOK LELKÉNEK TISZTELETBEN TARTÁSA: A BOTRÁNY
2284 A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.
2285 A botrány különösen súlyossá válik a botrányt okozók tekintélye és az azt elszenvedők gyöngesége miatt. Ez késztette Urunkat e kemény szavakra: "Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, (...) jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger mélyére süllyesztenék" (Mt 18,6). [59] Súlyos a botrány, amikor olyanok okozzák, akiknek természetüknél vagy hivataluknál fogva másokat kell oktatniuk és nevelniük. Jézus emiatt dorgálja az írástudókat és a farizeusokat: báránybőrbe öltözött farkasokhoz hasonlítja őket. [60]
2286 Botrányt okozhat törvény vagy intézmények, gyakorlat vagy vélemény.
Így a botrányokozás bűnébe esnek azok, akik olyan törvényeket vagy társadalmi struktúrákat hoznak létre, amelyek az erkölcsök és a vallásos élet megromlásához vezetnek, vagy "olyan társadalmi föltételekhez, melyek akarva-akaratlanul nehézzé vagy szinte lehetetlenné teszik a legfőbb Törvényhozó parancsolatainak megfelelő keresztény életvitelt". [61] Ugyanez áll a termelő társaságok vezetőire, akik csalásra ösztönző rendelkezéseket hoznak, továbbá a pedagógusokra, akik "elkeserítik" a növendékeket, [62] vagy azokra, akik a közvéleményt az erkölcsi értékektől elfordítva mesterségesen megváltoztatják (manipulálják).
2287 Aki a kezében lévő hatalmat arra használja föl, hogy rosszra ösztökéljen, vétkes a botrány bűnében és felelős a rosszért, amelyet közvetve vagy közvetlenül kiváltott. "Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket." (Lk 17,1)
AZ EGÉSZSÉG TISZTELETBEN TARTÁSA
2288 Az élet és a testi egészség Isten által ránk bízott drága ajándékok. Értelmesen kell róluk gondoskodnunk, figyelembe véve mások és a közjó szükségleteit.
Az állampolgárok egészségéről való gondoskodás a társadalom segítségét kívánja, hogy megkaphassák azokat az életfeltételeket, melyek lehetővé teszik a növekedést és az érettség elérését: a táplálékot és ruhát, a lakást, az egészséggondozást, az alapműveltséget, a munkát és szociális gondoskodást.
2289 Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet -- a válogatás miatt, amit az erősek és a gyengék között folytat -- az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet.
2290 A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban vagy a gyorsaság mértéktelen élvezetétől indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben.
2291 A kábítószerek használata súlyosan károsítja az egészséget és az emberi életet. Eltekintve a szigorúan gyógyászati indikációtól, a kábítószerezés súlyos bűn. A kábítószerek titkos gyártása és kereskedelme botrányos cselekmények; közvetlen együttműködésnek számítanak, mert az erkölcsi törvénnyel súlyosan ellenkező gyakorlatra csábítanak.
A SZEMÉLY TISZTELETE ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS
2292 A személyeken vagy emberek csoportján végzett tudományos, orvosi vagy pszichológiai kísérletek a betegek gyógyítására és a közegészségügy fejlesztésére irányulhatnak.
2293 Mind a tudományos alapkutatás, mind az alkalmazott kutatás az ember teremtés fölötti uralmának fontos kifejezése. A tudomány és a technika értékes eszközök, amennyiben azokat az ember szolgálatára rendelik és elősegítik vele integrális fejlődését mindenki javára; ugyanakkor önmagukban nem jelenthetik az élet és az emberi fejlődés értelmét. A tudomány és a technika az emberhez van rendelve, mert tőle erednek és tőle nyerik fejlődésüket; tehát a személyben és annak erkölcsi értékeiben találják meg céljukat és korlátaikat.
2294 Tévedés a tudományos kutatás és alkalmazásainak erkölcsi közömbösségét követelni. Másrészt az értékelés kritériumai nem vezethetők le sem az egyszerű technikai hatékonyságból, sem a hasznosságból -- ami egyeseknek mások kárára származhat --, még kevésbé uralkodó ideológiákból. A tudomány és a technika belső természetükből adódóan követelik az erkölcsiség alapvető szempontjainak föltétel nélküli tiszteletét; Isten tervének és akaratának megfelelően az emberi személynek, elidegeníthetetlen jogainak, valódi és teljes javának szolgálatában kell állniuk.
2295 Az emberi lényen végrehajtott kutatások és kísérletek nem törvényesíthetik az olyan cselekedeteket, amelyek önmagukban ellentétesek a személy méltóságával és az erkölcsi törvénnyel. Alanyuk esetleges beleegyezése nem igazolja az ilyen cselekedeteket. Az emberen végzett kísérlet erkölcsileg nem megengedett, ha aránytalanul nagy vagy elkerülhető kockázattal jár a kísérleti alany életére vagy testi és pszichikai épségére nézve. Az embereken végzett kísérletezés nem felel meg a személy méltóságának, ha mindezeken túl az alany vagy az érte felelősek kifejezett beleegyezése nélkül történik.
2296 A szervátültetés megfelel az erkölcsi törvényeknek, ha a donort érő testi és pszichikai károk és kockázatok arányosak a fogadó javával. A szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerző cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására. Erkölcsileg elfogadhatatlan, ha a donor vagy illetékes rokonai nem adták kifejezett beleegyezésüket. Ezen felül erkölcsileg megengedhetetlen a megnyomorító vagy közvetlenül halált okozó csonkítás, akkor is, ha mások halálát késlelteti.
2297 Az emberrablás és a túszszedés rettegést vált ki, és a fenyegetettség által elviselhetetlen nyomást gyakorol az áldozatokra. Erkölcsileg tehát megengedhetetlenek. A terrorizmus válogatás nélkül fenyeget, sebez és öl: súlyosan ellenkezik az igazságossággal és a szeretettel. A kínzás, mely testi és erkölcsi erőszakot használ, hogy kicsikarjon vallomást, megbüntesse a vétkeseket, megfélemlítse a más véleményen lévőket és kielégítse a gyűlöletet, ellenkezik a személy és az emberi méltóság tiszteletével. A szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció ártatlan embereken ellenkezik az erkölcsi törvénnyel. [63]
2298 A korábbi időkben a törvény és a rend megtartása érdekében a törvényes kormányok kegyetlen gyakorlatot valósítottak meg, gyakran anélkül, hogy az Egyház pásztorai tiltakoztak volna, hiszen maguk is elfogadták saját bíróságaikon a római jog kínzásra vonatkozó törvényeit. E sajnálatos tények mellett az Egyház mindig is tanította a kegyelem és az irgalom kötelességét, és tiltotta a klerikusoknak a vérontást. A közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kegyetlen gyakorlat sem a közrend érdekében nem volt szükséges, sem az emberi személy törvényes jogainak nem felelt meg. Ellenkezőleg, az ilyen gyakorlat a legsúlyosabb megalázáshoz vezet. Eltörlésükön dolgozni kell. Imádkozni kell az áldozatokért és hóhérjaikért.
2299 A haldoklókról figyelmesen kell gondoskodni, hogy segítsük őket életük utolsó perceinek méltóságban és békében való megélésében. Hozzátartozóik imádságaikkal segítsék őket, és legyen rá gondjuk, hogy a betegek megfelelő időben megkapják a szentségeket, melyek fölkészítik őket az élő Istennel való találkozásra.
2300 Az elhunytak testével a föltámadásba vetett hitben és reményben tisztelettel és szeretettel kell bánni. A halottak eltemetése az irgalmasság testi cselekedeteinek egyike; [64] megadja a tiszteletet Isten gyermekeinek, a Szentlélek templomainak.
2301 A holttestek boncolása bírósági vizsgálat vagy tudományos kutatás céljaira erkölcsileg megengedett. A szervek ingyenes elajándékozása a halál után törvényes és érdemszerző lehet.
Az Egyház megengedi a holttest elhamvasztását, ha az nem jelenti a test föltámadásába vetett hit kétségbevonását. [65]
2302 A "Ne ölj!" (Mt 5,21) parancsolatra hivatkozva Urunk megköveteli a szív békéjét, és elutasítja a gyilkos harag és gyűlölet erkölcstelenségét:
A harag a bosszú vágya. "Kívánni a bosszút, annak kárára, aki büntetendő, nem megengedett"; de dicséretes a jóvátétel kiszabása, "a víciumok javítására és az igazságosság értékének megőrzésére". [66] Ha a harag eljut a felebarát megölésének vagy súlyos megsebesítésének elhatározásáig, súlyosan vét a szeretet ellen, halálos bűn. Az Úr azt mondta: "Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével" (Mt 5,22).
2303 A szándékos gyűlölet ellenkezik a szeretettel. A felebarát gyűlölete bűn, amikor az ember megfontoltan rosszat kíván neki. A felebarát súlyos gyűlölete bűn, amikor megfontoltan súlyos rosszat kíván neki. "Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak..."(Mt 5,44--45)
2304 Az emberi élet tisztelete és fejlődése megkívánja a békét. A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül. A béke a "rend nyugalma". [67] Az "igazságosság műve" (Iz 32,17) és a szeretet következménye. [68]
2305 A földi béke Krisztus békéjének képe és gyümölcse, aki a messiási "béke Fejedelme" (Iz 9,5). Keresztjének vére által megölte az ellenségeskedést önmagában, [69] kibékítette az embereket Istennel, és Egyházát az emberi nem egységének és Istennel való egyesülésének szentségévé tette. [70] "Ő, a mi békességünk" (Ef 2,14). És kijelenti, hogy "boldogok a békességszerzők" (Mt 5,9).
2306 Akik lemondanak az erőszakos és véres tettekről és az emberi jogok biztosítására a védekezésnek a leggyengébbek számára is hozzáférhető eszközeihez folyamodnak, az evangéliumi szeretetről tanúságot tesznek, föltéve, hogy ez megtehető a többi ember és a társadalom jogainak és kötelességeinek kára nélkül. Törvényesen tanúsítják az életet és tárgyakat pusztító erőszakhoz folyamodás fizikai és erkölcsi veszedelmének súlyosságát. [71]
2307 Az ötödik parancsolat tiltja az emberi élet szándékos elpusztítását. A minden háború által okozott bajok és igazságtalanságok következtében az Egyház nagyon kér mindenkit, hogy imádkozzon és tegyen meg mindent azért, hogy az isteni Jóság szabadítson meg bennünket a háború ősi rabszolgaságából. [72]
2308 Minden állampolgárnak és kormánynak azon kell munkálkodnia, hogy elkerüljék a háborút.
"Amíg a háború veszélye fönnáll és nem lesz megfelelő erővel rendelkező nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, föltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetőségét." [73]
2309 A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:
Ezek az "igazságos háború" doktrinájában fölsorolt hagyományos elemek.
Az erkölcsi megengedettség e föltételeinek elbírálása azok okos ítéletére tartozik, akik felelősek a közjóért.
2310 A közhatalomnak ilyen esetben joga és kötelessége az állampolgárokat a nemzetvédelem szükséges kötelezettségeivel megterhelni.
Azok, akik katonaként a haza szolgálatára szentelik magukat, a népek biztonságának és szabadságának szolgái. Ha jól látják el kötelességüket, valóban hozzájárulnak a közjóhoz és a béke megőrzéséhez. [74]
2311 Az államhatalomnak méltányosnak kell lennie azok esetében, akik lelkiismereti okokból megtagadják a fegyverek használatát; ezek viszont kötelesek valamilyen más formában az emberi közösséget szolgálni. [75]
2312 Az Egyház és az emberi értelem hirdeti az erkölcsi törvény változatlan érvényességét fegyveres konfliktusok idején is. "Ha pedig szerencsétlen módon már kitört a háború, ezáltal nem válik minden megengedetté a harcoló felek között." [76]
2313 A nem harcolókat, a sebesült katonákat és a hadifoglyokat tisztelni kell és emberségesen kell velük bánni.
Azok a cselekmények, amelyek nyilvánvalóan ellenkeznek a népek jogával és annak általános elveivel, nemkülönben az ilyen cselekményeket elrendelő parancsok, bűntények. A vak engedelmesség nem menti föl azokat, akik ilyen parancsoknak engedelmeskednek. Így egy nép, egy nemzet vagy egy etnikai kisebbség kiirtását halálos bűnként kell elítélni. Erkölcsileg köteles ellenállni mindenki olyan parancsoknak, amelyek "népirtást" rendelnek el.
2314 "Minden olyan háborús cselekmény, mely egész városoknak vagy széles területeknek és lakosságuknak különbségtétel nélkül való elpusztítását célozza, bűncselekmény Isten és ember ellen, amit következetesen és habozás nélkül kárhoztatni kell." [77] A modern háború azzal a kockázattal jár, hogy alkalmat nyújt ilyen bűntények elkövetésére azoknak, akik tudományos fegyverek, különösen atom-, biológiai vagy vegyi fegyverek birtokában vannak.
2315 A fegyverek fölhalmozása sokak szerint a lehetséges ellenségek háborútól való távoltartásának paradox módja. Ebben látják a legalkalmasabb eszközt a nemzetek közötti béke biztosítására. A távoltartásnak e módja tekintetében komoly erkölcsi fönntartások vannak. A fegyverkezési hajsza nem biztosítja a békét. Ahelyett, hogy megszüntetné a háború okait, kockáztatja, hogy még súlyosbítja is. A hatalmas összegek elköltése az egyre újabb fegyverek előállítására megakadályozza a rászoruló népek megsegítését. [78] A túlfegyverkezés megsokszorozza a konfliktusok okait és növeli kiterjedésük veszélyét.
2316 A fegyvergyártás és fegyverkereskedelem a nemzetek és a nemzetközi közösség közjavát érinti. Ennélfogva a közhatalomnak joga és kötelessége ezeket szabályozni. A rövidtávú egyéni vagy kollektív érdekek hajszolása nem szentesítheti az ilyen vállalkozásokat, melyek szítják a gyűlöletet és a konfliktusokat a népek között és lehetetlenné teszik a nemzetközi jogrendet.
2317 Az igazságtalanságok, a szélsőséges gazdasági vagy társadalmi egyenlőtlenségek, az irigység, a bizalmatlanság és a gőg, amelyek károsan hatnak egyes emberek és a nemzetek között, szüntelenül veszélyeztetik a békét és háborúkat okoznak. Mindaz, amit e rendetlenség leküzdésére tesznek, hozzájárul a béke építéséhez és a háború elkerüléséhez:
"Amilyen mértékben bűnösök az emberek, olyan mértékben fenyeget a háború réme, és ez így is marad Krisztus eljöveteléig; amilyen mértékben pedig egyesülnek a szeretetben, legyőzik a bűnt és uralkodnak az erőszakon is, míg csak be nem teljesedik a Szentírás szava: »Ők pedig ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.« (Iz 2,4)" [79]
2318 Isten "kezében van minden élőlény párája és éltető lelke az emberi testnek" (Jób 12,10).
2319 Minden emberi élet a fogantatás pillanatától a halálig szent, mert az emberi személyt az élő és szent Isten önmagáért akarta a maga képére és hasonlatosságára teremteni.
2320 Az ember megölése súlyosan ellenkezik a személy méltóságával és a Teremtő szentségével.
2321 Az emberölés tilalma nem zárja ki, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. A törvényes önvédelem súlyos kötelessége azoknak, akik mások életéért vagy a közjóért felelősek.
2322 A csecsemőnek fogantatásától kezdve joga van az élethez. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz az erkölcsi törvénnyel súlyosan ellenkező "szégyenletes gaztett". [80] Az Egyház a kiközösítés egyházjogi büntetésével bünteti ezt az emberi élet elleni vétket.
2323 Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetőségekhez képest a többi más élőlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és ápolni kell.
2324 A szándékos eutanázia, bármi legyen az indítéka vagy a módja, gyilkosság. Súlyosan ellenkezik az emberi személy méltóságával és Teremtője, az élő Isten tiszteletével.
2325 Az öngyilkosság súlyosan ellenkezik az igazságossággal, a reménnyel és a szeretettel. Az ötödik parancsolat tiltja.
2326 A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.
2327 A bajok és igazságtalanságok miatt, melyeket minden háború magával hoz, minden értelmesen lehetséges dolgot meg kell tenni a háború elkerülése ellen. Az Egyház így imádkozik: "A dögvésztől, éhségtől és háborútól ments meg, Uram, minket!"
2328 Az Egyház és az emberi értelem hirdeti az erkölcsi törvény változatlan érvényességét fegyveres konfliktusok idején is. A népek jogával és ennek egyetemes elveivel szándékosan ellenkező cselekmények bűntények.
2329 A fegyvergyártási hajsza az emberiség legsúlyosabb csapása, és tűrhetetlenül sérti a szegényeket. [81]
2330 Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak fogják őket hívni" (Mt 5,9).
[1]
Vö. Mk 7,8--13.
[2]
Vö. MTörv 5,16.
[3]
Vö. MTörv 5,16.
[4]
II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 21; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11.
[5]
Vö. Ef 5,21--6,4; Kol 3,18--21; 1Pt 3,1--7.
[6]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 52.
[7]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47.
[8]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 52.
[9]
Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 46.
[10]
Vö. Ef 3,15.
[11]
Vö. Péld 1,8; Tób 4,3--4.
[12]
Vö. Kiv 20,12.
[13]
Vö. Ef 6,1.
[14]
Vö. Mk 7,10--12.
[15]
II. Vatikáni Zsinat: Gravissimum educationis deklaráció, 3.
[16]
Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 36.
[17]
II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 36.
[18]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11; vö. CIC 1136.
[19]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció,.
[20]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48.
[21]
Vö. Mt 18,21--22; Lk 17,4.
[22]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gravissimum educationis kezdetű deklarációja, 6.
[23]
Vö. Mt 16,25.
[24]
Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 25.
[25]
Vö. Róm 13,1--2.
[26]
Diognétoszhoz írt levél 5,5; 5,10; 6,10: SC 33, 62--66 (Funk 1, 398--400).
[27]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 74.
[28]
Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 45--46.
[29]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76.
[30]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76.
[31]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76.
[32]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47.
[33]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció. (1987. II. 22.) Bev. 5: AAS (1988) 76--77.
[34]
Vö. Ter 4,8--12.
[35]
Vö. Lev 17,14.
[36]
Vö. Mt 5,22--26.38--39.
[37]
Vö. Mt 5,22--39.44.
[38]
Vö. Mt 26,52.
[39]
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.
[40]
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.
[41]
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.
[42]
II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 56.
[43]
Vö. Ter 4,10.
[44]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51.
[45]
Vö. Ám 8,4--10.
[46]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció 1,1: AAS 80 (1988) 79.
[47]
Didakhé 2, 2: SC 248, 148 (Funk 1, 8); vö. Epistula Pseudo Barnabae 19,5: SC 172, 202 (Funk 1, 90); Epistula ad Diognetum 5,6: SC 33, 62 (Funk 1, 398); Tertullianus: Apologeticum 9,8: CCL 1, 103 (PL 1, 371--372)
[48]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51.
[49]
CIC 1398.
[50]
CIC 1314.
[51]
CIC 1323--24.
[52]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 3: AAS 80 (1988), 98--99.
[53]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 3: AAS 80 (1988) 99.
[54]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,2: AAS 80 (1988) 79--80.
[55]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,3: AAS 80 (1988) 80--81.
[56]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,5: AAS 80 (1988) 83.
[57]
Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,6: AAS 80 (1988) 85.
[58]
Vö. Hittani Kongregáció: Iura et bona nyilatkozat: AAS 72 (1980) 542--552.
[59]
Vö. 1Kor 8,10--13.
[60]
Vö. Mt 7,15.
[61]
XII. Pius pápa rádiós beszéde, 1941. VI. 1-én: AAS 33 (1941) 197.
[62]
Vö. Ef 6,4; Kol 3,21.
[63]
Vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika, DS 3722--3723.
[64]
Vö. Tób 1,16--18.
[65]
Vö. CIC 1176, 3. §
[66]
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 158, 1 ad 3.
[67]
Szent Ágoston: De civitate Dei 19, 13: CSEL 40/2, 395 (PL 41, 640).
[68]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78.
[69]
Vö. Ef 2,16.
[70]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1.
[71]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78.
[72]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 81.
[73]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79.
[74]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79.
[75]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79.
[76]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79.
[77]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 80.
[78]
Vö. VI. Pál pápa: Populorum progressio enciklika, 53.
[79]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78.
[80]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 27.
[81]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 81.
Vissza a tartalomhoz |Vissza a tárgymutatóhoz | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva: 2006. 06. 22.