V. A Szentlélek és az Egyház az utolsó időkben
731 Pünkösd napján (a hét húsvéti hét végén) Krisztus húsvétja a Szentlélek kiáradásában teljesedik be, aki mint isteni személy nyilváníttatik ki, adatik és közöltetik: az Úr Krisztus a maga teljességéből bőségesen árasztja a Lelket. [109]
732 Ezen a napon a Szentháromság teljesen ki lett nyilatkoztatva. E naptól kezdve a Krisztus által hirdetett Ország megnyílik azoknak, akik benne hisznek: a test alázatában és a hitben már részesednek a Szentháromság közösségében. A Szentlélek a maga szüntelen eljövetele által vezeti be a világot "a végső időkbe", az Egyház idejébe, az Országba, amely már örökségként a birtokunkban van, de még nem teljesedett be:
Láttuk az igaz Világosságot, megkaptuk az égi Lelket, megtaláltuk az igaz hitet: imádjuk az oszthatatlan Háromságot, mert Ő üdvözített minket. [110]
A SZENTLÉLEK -- ISTEN AJÁNDÉKA
733 "Az Isten szeretet" (1Jn 4,8.16); és a szeretet az első ajándék, amely minden mást magában foglal. Ez a szeretet "áradt ki szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott" (Róm 5,5).
734 Mivel a bűn következtében meghaltunk vagy legalábbis megsebesültünk, a szeretet ajándékának első hatása bűneink bocsánata. A Szentlélek közlése (2Kor 13,13) az Egyházban a megkeresztelteket visszaállítja a bűn miatt elvesztett istenhasonlóságba.
735 Ezután a Lélek a "foglalóját", más szóval "zsengéjét" adja örökségünknek: [111] magának a Szentháromságnak az életét, mely nem más, mint úgy szeretni, "ahogy Ő szeretett bennünket". [112] Ez a szeretet (karitász, melyről az 1Kor 13 beszél) a Krisztusban való új élet elve, mely azáltal vált lehetségessé, hogy megkaptuk a "leszálló Szentlélektől az erőt" (ApCsel 1,8).
736 A Lélek ezen ereje által tudnak Isten fiai gyümölcsöt hozni. Ő, aki beoltott minket az igaz Szőlőtőbe, a Lélek fakaszt általunk gyümölcsöt, ami "szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás" (Gal 5,22--23). A Lélek a mi életünk; minél inkább megtagadjuk önmagunkat, [113] annál tevékenyebbé tesz bennünket a Lélek: [114]
A Szentlélek által adatik a visszahelyezés a Paradicsomba, a fölmenetel a mennyek országába, a visszatérés a fogadott fiúságba: az, hogy megkapjuk a bizalmat, hogy Atyánknak szólíthassuk Istent, örökösei leszünk Krisztus kegyelmének, a világosság fiainak hívnak, és részesei vagyunk az örök dicsőségnek. [115]
737 Krisztus és a Szentlélek küldetése az Egyházban, Krisztus testében és a Szentlélek templomában teljesedik be. Ez az összekapcsolt küldetés ettől kezdve Krisztus híveit bekapcsolja az Ő közösségébe az Atyával a Szentlélekben: a Lélek előkészíti az embereket, kegyelmével megelőzi, hogy Krisztushoz vonzza őket. Ő nyilvánítja ki nekik a föltámadott Urat, eszükbe juttatja szavait és fölnyitja lelküket, hogy megértsék halálát és föltámadását. Jelenvalóvá teszi számukra Krisztus misztériumát, leginkább az Eucharisztiában, hogy megbékéltesse őket, és bevezesse az Istennel való közösségbe, és segítse őket, hogy "sok gyümölcsöt" hozzanak. [116]
738 Így az Egyház küldetése nem hozzáadatik Krisztus és a Szentlélek küldetéséhez, hanem ennek szentsége: az Egyház, mivel egészében és minden tagjában arra küldetik, hogy a Szentháromság közösségének misztériumát hirdesse és tanúsítsa, megvalósítsa és terjessze (ez lesz a következő cikkely tárgya):
Megismételjük, hogy mi valamennyien, miután egy és ugyanazon Lelket kaptuk, tudniillik a Szentlelket, valamiképpen egymással és Istennel eggyé válunk. Jóllehet ugyanis sokan vagyunk és Krisztus az Atya és a saját Lelkét adja mindegyikünknek, hogy bennünk lakjék, e Lélek egy és oszthatatlan, aki a különálló lelkeket (...) önmaga által egységbe fogja, és önmagában valami egyként jeleníti meg. Miként ugyanis "Krisztus" szent testének ereje egy testhez tartozóvá teszi azokat, akikben jelen van, oly módon -- gondolom -- Istennek mindenkiben benne lakó, egy és oszthatatlan Lelke mindenkit lelki egységbe forraszt. [117]
739 Mivel a Szentlélek Krisztus Kenete, ezért Krisztus, a test Feje kiárasztja Őt a tagjaiba, hogy táplálja és gyógyítsa őket, kölcsönös tevékenységeiket rendezze, éltesse, tanúnak küldje őket, s az Atyának fölajánlott áldozatához és közbenjárásához társítsa őket az egész világ javára. Krisztus Testének tagjaival az Egyház szentségei által közli Szent és Megszentelő Lelkét (ez lesz a tárgya a Katekizmus második részének).
740 Isten e "csodatettei" -- melyeket Krisztus az Egyház szentségeiben ajánl föl a híveknek -- gyümölcseiket a Krisztusban való Lélek szerinti új életben termik meg (ez lesz a tárgya a Katekizmus harmadik részének).
741 "Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal" (Róm 8,26). A Szentlélek, Isten műveinek alkotómestere az imádságnak is tanítómestere (ez lesz a tárgya a Katekizmus negyedik részének).
742 "Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki így kiált: Abba, Atya!" (Gal 4,6).
743 A kezdettől fogva az idők végezetéig, amikor Isten küldi Fiát, mindig küldi Lelkét: küldetésük összekapcsolt és elválaszthatatlan.
744 Az idők teljességében a Szentlélek Máriában befejezi Krisztus Isten népébe való eljövetelének előkészítését. A Szentlélek Máriában történt működése által adja az Atya a világnak az Emmánuelt, ami azt jelenti: "velünk az Isten" (Mt 1,23).
745 Isten Fiát megtestesülésében a Szentlélek kenete szenteli föl Krisztussá (Messiássá). [118]
746 Jézus halála és föltámadása által válik megdicsőült Úrrá és Krisztussá. [119] Ő a maga teljességéből árasztja ki a Szentlelket az Apostolokra és az Egyházra.
747
A Szentlélek, akit Krisztus, a Fő áraszt ki a tagjaiba, építi, élteti és megszenteli az Egyházat. Az Egyház a Szentháromság és az emberek közösségének szentsége.
9. Cikkely
"HISZEM A SZENT, KATOLIKUS ANYASZENTEGYHÁZAT"
748 "Mivel Krisztus a nemzetek világossága, ez a Szentlélekben összeült szent Zsinat Krisztusnak az Egyház arcán tükröződő fényességével minden embert meg akar világosítani azáltal, hogy minden teremtménynek hirdeti az evangéliumot." [120] E szavakkal kezdődik a II. Vatikáni Zsinat "Egyházról szóló dogmatikus konstitúciója". Így a Zsinat megmutatja, hogy az Egyházról szóló hitcikkely teljesen azoktól a cikkelyektől függ, amelyek Jézus Krisztusról szólnak. Az Egyháznak nincs más világossága, mint Krisztusé; ezért az egyházatyák kedvelt képe szerint a Holdhoz hasonlítható, melynek minden világossága a Nap fényének tükrözése.
749 Az Egyházról szóló hitcikkely az előző, a Szentlélekről szóló cikkelytől is teljesen függ. "Mivel már bizonyítottuk, hogy a Szentlélek minden életszentség forrása és ajándékozója, most valljuk, hogy az Egyházat ugyanő ajándékozza meg a szentséggel." [121] Az Egyház az egyházatyák kifejezése szerint az a hely, "ahol a Lélek virágzik". [122]
750 Hinni, hogy az Egyház "Szent" és "Katolikus", továbbá "Egy" és "Apostoli" (miként a Nicea--konstantinápolyi hitvallás hozzáteszi), elválaszthatatlan az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenbe vetett hittől. Az Apostoli hitvallásban megvalljuk, hogy hisszük a szent Egyházat ("Credo [...] Ecclesiam"), de nem azt mondjuk, hogy hiszünk az Egyházban, nehogy összekeverjük Istent az Ő műveivel, s hogy világosan Isten jóságának tulajdonítsuk mindazokat az ajándékokat, melyeket Ő lehelyezett Egyházában. [123]
751 A magyar "egyház", `szent ház' szó bibliai megfelelője, az "ekklészia" (a görög ek-kalein, `kihívni' igéből) összehívást jelent. Népgyűlést jelent, [124] általában vallásos jelleggel. A szót az Ószövetség görög fordításában leggyakrabban a választott nép Isten előtti összejöveteleire alkalmazzák, főleg a Sinai-hegynél történt összejövetelre, ahol Izrael megkapta a Törvényt, és Isten szent népévé tette őt. [125] Önmagát ekklésziának nevezve a Krisztusban hívők első közössége ezen összejövetel örökösének tekintette magát. Benne Isten a föld minden határából "összehívja" népét. A gör. Küriaké, melyből az angol church és a német Kirche származik, azt jelenti: `ami az Úrhoz tartozik'.
752 A keresztény szóhasználatban az "Egyház" szó jelenti a liturgikus közösséget, [126] valamint a helyi közösséget, [127] illetve a hívők egyetemes közösségét. [128] E három jelentés elválaszthatatlan egymástól. Az "Egyház" az a nép, amelyet Isten az egész világból egybegyűjt. Helyi közösségekben létezik, s mint liturgikus, elsősorban mint eucharisztikus összejövetel valósul meg. Krisztus szavából és testéből él, és így válik maga is Krisztus Testévé.
753 A Szentírásban egymással összefüggő képek és előképek sokaságát találjuk, melyekkel a kinyilatkoztatás az Egyház kimeríthetetlen misztériumáról beszél. Az ószövetségi képek egy alapgondolatnak, tudniillik az "Isten népe" eszméjének változatai. Az Újszövetségben [129] mindezek a képek új középpontot kapnak, abból következően, hogy Krisztus lesz "ennek a népnek a Feje", [130] s így a nép az ő Teste lesz. E középpont köré rendeződnek "a pásztoréletből és a földművelésből, a házépítésből vagy a családból és a jegyességből" vett képek. [131]
754 "Az Egyház ugyanis akol, melynek egyetlen és megkerülhetetlen ajtaja Krisztus. [132] Ugyanakkor nyáj is, melyről Isten előre hirdette, hogy Ő maga lesz a pásztora, [133] s melynek juhait, bár emberi pásztorok legeltetik, mégis maga Krisztus, a Jó Pásztor, a Pásztorok Fejedelme [134] vezeti és táplálja szüntelen, aki életét adta a juhokért. [135] " [136]
755 "Az Egyház megmunkált föld, vagyis Isten szántóföldje. [137] Ezen a földön nő az az ősi olajfa, melynek szent gyökere a pátriárkák voltak, s melyben megtörtént és meg fog történni a zsidók és a pogányok kiengesztelődése. [138] Az Egyházat a mennyei Földműves mint választott szőlőskertet telepítette. [139] Krisztus az igazi szőlőtő, aki életet és termékenységet ad a vesszőknek, azaz nekünk, akik az Egyház által őbenne maradunk, s aki nélkül semmit sem tehetünk. [140] " [141]
756 "Gyakran Isten épületének is mondják az Egyházat. [142] Maga az Úr ahhoz a kőhöz hasonlította magát, melyet elvetettek az építők, mégis szegletkővé lett (Mt 21,42; vö. ApCsel 4,11; 1Pt 2,7; Zsolt 117,22). Erre az alapra építik az Egyházat az apostolok, [143] és tőle kapja erejét és szilárdságát az Egyház. Ez az épület különféle neveket kapott: Isten háza, [144] melyben az ő családja lakik; Isten lakóhelye a Lélekben, [145] Isten hajléka az emberekkel, [146] főleg pedig szent templom, melyet az egyházatyák szava szerint a kőből épült templomok megjelenítenek, s a liturgia méltán hasonlítja a szent városhoz, az új Jeruzsálemhez. Benne ugyanis mint élő kövek épülünk itt a földön. [147] E szent várost János úgy látja, hogy a világ megújulásakor leszáll a mennyből, Istentől, és oly szép, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony (Jel 21,1)." [148]
757 "Az Egyházat, melyet `mennyei Jeruzsálemnek' és `anyánknak' is neveznek (Gal 4,26), [149] úgy írják le, mint a szeplőtelen Bárány szeplőtelen jegyesét, [150] akit Krisztus »szeretett, és akiért föláldozta magát, hogy megszentelje« (Ef 5,26), akit fölbonthatatlan szövetséggel vett magához, és szüntelenül »táplál és gondoz« (5,29)." [151]
II. Az Egyház eredete, alapítása és küldetése
758 Az Egyház misztériumának föltárásához először az eredetét kell meggondolnunk a Szentháromság tervében, majd fokozatos megvalósulását a történelemben.
AZ ATYA SZÍVÉBEN SZÜLETETT TERV
759 "Az örök Atya bölcsességének és jóságának teljesen szabad és titokzatos terve szerint teremtette az egész világot, elhatározta, hogy az embereket fölemeli az isteni életben való részesedésre", s Fiában erre minden embert meghív. "Úgy határozott, hogy a Krisztusban hívőket a szent Egyházba hívja össze." Istennek e családja az Atya terve szerint az emberi történelem folyamán lépésről lépésre alakul és valósul meg. Az Egyházat ugyanis "a világ kezdete óta előképek jelezték, Izrael népének története és az Ószövetség csodálatosan előkészítette, a végső időkben megalapíttatott, a Szentlélek kiáradásakor nyilvánvalóvá lett, és az idők végén dicsőségesen be fog teljesedni". [152]
AZ EGYHÁZ -- A VILÁG KEZDETE ÓTA ELŐKÉPEK JELEZTÉK
760 "A világ az Egyházért lett teremtve" -- mondták az első idők keresztényei. [153] Isten a világot a maga isteni életében való közösség miatt teremtette, a közösségért, mely az emberek Krisztusba való "összehívása" által valósul meg, és ez az "összehívás" az Egyház. Az Egyház mindenek célja, [154] és a fájdalmas eseményeket is -- mint az angyalok bukását és az ember bűnét -- Isten csak azért engedte meg, hogy alkalmak és eszközök legyenek karja erejének kiterjesztésére és a világ iránti szeretetének teljes mértékű kitágítására:
"Miként Isten akarata mű és a világnak hívjuk, úgy az Ő terve az emberek üdvössége, és úgy hívjuk, hogy Egyház." [155]
AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ELŐKÉSZÍTETT EGYHÁZ
761 Isten népének összegyűjtése abban a pillanatban elkezdődik, amikor a bűn lerombolja az emberek közösségét Istennel és egymással. Az Egyház összehívása mintegy Isten válasza a bűn okozta káoszra. Ez az újraegyesítés titokzatosan minden népben történik: Isten előtt "mindenki kedves, aki féli Őt és az igazsághoz igazodik, bármely nép fia is" (ApCsel 10,35). [156]
762 Isten népe egybegyűjtésének távolabbi előkészítése Ábrahám meghívásával kezdődik, akinek Isten megígéri, hogy nagy nép atyjává teszi. [157] A közvetlen előkészítés Izraelnek mint Isten népének kiválasztásával kezdődik. [158] Izraelnek kiválasztása által az összes nemzetek jövendő egybegyűjtésének jelévé kell lennie. [159] De már a próféták vádolják Izraelt, amiért megszegte a szövetséget, és úgy viselkedett, mint egy utcalány. [160] Új és örök szövetséget hirdetnek. [161] "Ezt az új szövetséget Krisztus alapította meg." [162]
A JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL MEGALAPÍTOTT EGYHÁZ
763 A Fiú dolga, hogy az idők teljességében megvalósítsa Atyja üdvözítő tervét: ez az Ő "küldetésének" [163] lényege. "Az Úr Jézus ugyanis azzal indította el útjára Egyházát, hogy hirdette a jó hírt, tudniillik azt, hogy elérkezett Istennek az Írásokban ősidők óta megígért országa." [164] Hogy Atyja akaratát teljesítse, Krisztus megnyitja a földön a mennyek országát. Az Egyház "Krisztusnak a misztériumban már jelenlévő országa". [165]
764 "Ez az ország Krisztus szavában, tetteiben és jelenlétében ragyogott föl az embereknek." [166] Jézus szavát befogadni annyit jelent, mint "magát az országot befogadni". [167] Ennek az országnak a csírája és kezdete azok "kisded nyája" (Lk 12,32), akiket Jézus maga köré gyűjt, s akiknek Ő a pásztora. [168] Ők alkotják Jézus igazi családját. [169] Akiket így maga köré gyűjt, azoknak egy új cselekvésmódot és egy saját imádságot tanít. [170]
765 Az Úr Jézus közösségének olyan struktúrát adott, mely meg fog maradni az ország beteljesüléséig. Első helyen áll a Tizenkettő kiválasztása Péterrel mint fővel. [171] Ők, akik Izrael tizenkét törzsét képviselik, [172] az új Jeruzsálem alapkövei. [173] A Tizenkettő [174] és a többi tanítvány [175] részesedik Krisztus küldetésében, hatalmában, de sorsában is. [176] Ezekkel a cselekményekkel készíti elő és építi Krisztus az Egyházat.
766 Az Egyház azonban mindenekelőtt Krisztusnak üdvösségünkért történt teljes odaadásából született, melyet Ő az Eucharisztia alapításában elővételezett és a kereszten vitt véghez. [Az Egyház] "kezdetét és növekedését jelzi a megfeszített Jézus oldalából kifolyó vér és víz". [177] "Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az egész Egyház csodálatos szakramentuma". [178] Miként Évát Isten az alvó Ádám oldalából formálta, úgy született az Egyház a kereszten meghalt Krisztus átszúrt szívéből. [179]
A SZENTLÉLEK ÁLTAL KINYILVÁNÍTOTT EGYHÁZ
767 "A mű elkészülte után, melyet az Atya a Fiúra bízott, hogy elvégezze a földön, pünkösdkor elküldetett a Szentlélek, hogy szüntelenül megszentelje az Egyházat." [180] Az Egyház ekkor lett "nyilvánossá a sokaság előtt, és az igehirdetés által megkezdődött az evangélium terjedése a nemzetek között". [181] Mivel az Egyház minden ember "összehívása" az üdvösségre, természete szerint missziós, Krisztus küldi az összes néphez, hogy minden embert tanítvánnyá tegyen. [182]
768 A Szentlélek az Egyházat "különböző hierarchikus és karizmatikus ajándékokkal látja el és irányítja", [183] hogy küldetését teljesíteni tudja. Így "az Egyház, fölruházva alapítójának ajándékaival és hűségesen megtartva a szeretet, az alázatosság és az önmegtagadás parancsát, küldetést kapott arra, hogy Krisztus és Isten Országát hirdesse és a népek között terjessze, s ennek az Országnak csírája és kezdete a földön". [184]
A DICSŐSÉGBEN BETELJESÜLT EGYHÁZ
769 "Az Egyház (...) csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé", [185] Krisztus dicsőséges eljövetelekor. Addig "az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette". [186] Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól, [187] és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, "amikor Királyával a dicsőségben egyesül". [188] Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd "az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban". [189]
770 Az Egyház a történelemben van, ugyanakkor fölötte is áll. Csak a "hittel megvilágított értelem" [190] láthatja meg látható valóságában azt a lelki valóságot, mely az isteni életet hordozza.
AZ EGYHÁZ EGYSZERRE LÁTHATÓ ÉS LELKI VALÓSÁG
771 "Az egyetlen közvetítő, Krisztus szent Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét ezen a földön látható szervezetként alapította és tartja fönn szüntelen, s általa árasztja mindenkire az igazságot és a kegyelmet." Az Egyház egyszerre:
Ezek a dimenziók együtt alkotnak "emberi és isteni elemekből álló, egyetlen összetett valóságot". [191]
Az Egyház "sajátos természete, hogy egyszerre emberi és isteni, látható, ugyanakkor láthatatlan javakban gazdag, buzgón tevékenykedik és elmerül a szemlélődésben, jelen van a világban, és mégis zarándok; de úgy, hogy benne az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélődésre, a jelenvaló a jövendő örök hazára irányul és annak van alárendelve." [192]
"Ó, alázatosság! Ó, nagyszerűség! Egyszerre Kedár sátra és Isten szentélye; földi lakás és mennyei palota; vályogház és királyi udvar; a halál teste és a fény temploma; a gőgösöktől megvetett és Krisztus menyasszonya! Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai: aki, bár a hosszú számkivetés fáradalma és szenvedése miatt sápadt, égi szépségtől ékes." [193]
AZ EGYHÁZ -- AZ EMBEREK ISTENNEL VALÓ EGYSÉGÉNEK MISZTÉRIUMA
772 Az Egyházban Krisztus saját misztériumát mint Isten tervének célját valósítja meg és nyilatkoztatja ki: "mindeneket újra összefoglalni Krisztusban" (Ef 1,10). Szent Pál Krisztus és az Egyház jegyesi egységét "nagy misztériumnak" (Ef 5,32) nevezi. Az Egyház, mivel Krisztussal mint vőlegényével egyesült, [194] maga is misztériummá válik. [195] Szent Pál a misztériumot szemlélve benne kiált föl: "Krisztus bennetek, dicsőség reménye" (Kol 1,27).
773 Az Egyházban az embereknek ezen Istennel való közössége a szeretet által, mely "soha meg nem szűnik" (1Kor 13,8), az a cél, mely rendezi mindazt, ami az Egyházban e mulandó világhoz kötött szentségi eszköz. [196] Az Egyház "hierarchikus szerkezete teljes egészében a tagok Krisztusban történő megszentelésére irányul. Ezt az életszentséget a »nagy misztérium« szerint kell megítélni, melyben a Vőlegény odaadásának megfelel a Menyasszony szerető önátadása". [197] Mária mindnyájunkat megelőz az életszentségben, ami az Egyház misztériuma, amennyiben szeplő és ránc nélküli menyasszony. [198] Emiatt az Egyház máriás jellege megelőzi a péteri jelleget. [199]
AZ EGYHÁZ -- AZ ÜDVÖSSÉG EGYETEMES SZENTSÉGE
774 A görög müsztérion szót két szóval fordították latinra: mysteriummal és a sacramentummal. A későbbi értelmezésben a sacramentum inkább a látható jelét fejezi ki az üdvösség azon rejtett valóságának, amit a mysterium szó jelent. Ebben az értelemben Krisztus maga az üdvösség misztériuma: "Isten misztériuma ugyanis nem más, mint Krisztus". [200] Az Ő szent és megszentelő emberségének üdvözítő műve az üdvösség szakramentuma, mely az Egyház szentségeiben (melyeket a keleti egyházak a "szent misztériumoknak" is neveznek) nyilvánul meg és működik. A hét szentség azok a jelek és eszközök, melyek által a Szentlélek kiárasztja Krisztusnak, a Főnek kegyelmét az Egyházra, ami az ő Teste. Az Egyház tehát hordozza és közli a láthatatlan kegyelmet, melyet ő maga jelez. Ebben az analóg értelemben nevezzük az Egyházat is "szentségnek".
775 "Az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének": [201] hogy az emberek Istennel való bensőséges egyesülésének szentsége legyen, ez az Egyház elsődleges célja. Mivel az emberek közötti közösség az Istennel való egységben gyökerezik, az Egyház az emberi nem egységének is szentsége. Az Egyházban ez az egység már alakul, mivel az embereket összegyűjti "minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből" (Jel 7,9); ugyanakkor az Egyház "jele és eszköze" e még alakuló egység tökéletes megvalósulásának.
776 Mint szentség az Egyház Krisztus eszköze. "Az Egyház Krisztus kezében mindenki megváltásának eszköze", [202] "az üdvösség egyetemes szentsége", [203] mellyel Krisztus "Isten emberek iránti szeretetének misztériumát egyszerre kinyilvánítja és megvalósítja". [204] Az Egyház "Istennek az emberi nem iránti szeretete látható terve", [205] ami arra irányul, hogy "az egész emberi nem Isten egyetlen népévé váljon, Krisztus egy testévé nőjön össze, a Szentlélek egy templomává épüljön". [206]
777 Az "ecclesia" szó "összehívást" jelent. Azok gyülekezetét jelöli, akiket Isten Igéje összehív, hogy Isten népét alkossák, s akik -- mert Krisztus teste táplálja őket -- Krisztus testévé válnak.
778 Az Egyház Isten tervének egyszerre útja és célja: előképe a teremtésben van, az Ószövetség előkészítette, Jézus Krisztus szavai és cselekedetei megalapították, megváltó keresztje és föltámadása valóra váltotta, és a Szentlélek kiáradása mint az üdvösség misztériumát kinyilvánította. A mennyei dicsőségben fog beteljesedni mint az összes -- földről -- megváltottak gyülekezete. [207]
779 Az Egyház egyszerre látható és lelki, hierarchikus társaság és Krisztus titokzatos teste. Egyetlen, emberi és isteni elemből formált valóság. Ebben rejlik az Egyház misztériuma, amit csak hittel lehet elfogadni.
780 Az Egyház ebben a világban az üdvösség szentsége, Isten és az emberek közösségének jele és eszköze.
2. §
AZ EGYHÁZ -- ISTEN NÉPE, KRISZTUS TESTE,
A SZENTLÉLEK TEMPLOMA
781 "Jóllehet bármely időben élő és bármely nemzetből származó ember kedves Isten előtt, ha féli őt és teszi az igazságot, Istennek mégis úgy tetszett, hogy az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye őket, mely Őt igazságban megismeri és szentül szolgál Neki. Így tehát az izraelita népet kiválasztotta tulajdon népévé, szövetséget kötött vele és fokozatosan oktatta azáltal, hogy e nép történelmében önmagát és akaratának tervét kinyilvánította és a népet magának szentelte. Mindez azonban csak előkészítése és előképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg (...). Ezt az új Szövetséget Krisztus hozta létre, tudniillik az új Szövetséget az Ő vérében, a zsidókból és a pogányokból híva meg a népet, mely nem test szerint, hanem a Lélekben alkot egységet." [208]
782 Isten népe olyan sajátosságokat hordoz, amelyek világosan megkülönböztetik a történelem minden vallási, népi, politikai és kulturális csoportjától:
783 Jézus Krisztust az Atya a Szentlélekkel fölkente, és "pappá, prófétává, királlyá" tette. Isten egész népe részesedik Krisztus e három hivatalában, és felelős a belőlük adódó küldetésért és szolgálatért. [215]
784 Aki a hit és a keresztség által Isten népének tagja lesz, részt kap e nép páratlan hivatásában: papi hivatásában. "Az Úr Krisztus, az emberek közül választott főpap az új népet »Istennek és Atyjának országává és papjaivá tette«. A megkereszteltek ugyanis az újjászületés és a Szentlélek kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek". [216]
785 "Isten szent népe Krisztus prófétai küldetéséből is részesedik", elsősorban a természetfölötti hitérzék által, mely az egész népnek, világi hívőknek és a hierarchiának egyaránt sajátja. Általa "ragaszkodik fogyatkozás nélkül a szenteknek egyszer átadott hit tanításához", [217] egyre mélyebben megérti és válik Krisztus tanújává ebben a világban.
786 Végül Isten népe részesedik Krisztus királyi feladatköréből is. Krisztus a maga királyságát azáltal gyakorolja, hogy halálával és föltámadásával minden embert magához vonz. [218] Krisztus, a mindenség Királya és Ura mindenki szolgájává lett, mert "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért" (Mt 20,28). A keresztény számára Neki "szolgálni uralkodást jelent"; [219] az Egyház főként "a szegényekben és a szenvedőkben ismeri föl szegény és szenvedő Alapítójának képmását". [220] Isten népe a maga "királyi méltóságát" azzal valósítja meg, hogy hivatásának megfelelően Krisztussal együtt szolgál.
"Mindazokat, akik Krisztusban újjászülettek, a kereszt jele királlyá teszi, a Szentlélek kenete pedig pappá szenteli. Ezért minden szellemi és lelki kereszténynek tudnia kell -- eltekintve a mi hivatalunk sajátos feladataitól --, hogy királyi nemzetségből származik és papi kötelezettségei is vannak. Mi más volna annyira királyi, mint hogy az Istennek engedelmes lélek uralkodik a testén? És mi más volna annyira papi feladat, mint az Úrnak a tiszta lelkiismeretet és a jámborság szeplőtelen áldozatát a szív oltárán fölajánlani?" [221]
787 Jézus kezdettől fogva részt adott életéből a tanítványoknak; [222] kinyilatkoztatta nekik az Ország misztériumát, [223] küldetésében, örömeiben [224] és szenvedéseiben részesítette őket. [225] Jézus egy még bensőségesebb kapcsolatról beszél közte és azok között, akik követik őt: "Maradjatok meg bennem, és én tibennetek (...) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15,4--5). És meghirdet egy titokzatos, valóságos közösséget a saját teste és a mi testünk között: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne" (Jn 6,56).
788 Amikor látható jelenléte elvétetett a tanítványoktól, Jézus nem hagyta őket árván. [226] Megígérte, hogy velük marad az idők végezetéig. [227] Elküldte nekik a Lelkét. [228] Így a Jézussal való közösség még intenzívebbé vált: "Lelkének közlésével ugyanis testvéreit, akiket minden nemzetből hívott össze, titokzatosan testévé tette." [229]
789 Az Egyháznak a testtel való összehasonlítása megvilágítja a Krisztus és az Egyház közötti bensőséges kapcsolatot. Az Egyház nemcsak körülötte gyűlik össze; benne, az Ő testében egyesített. A Krisztus Teste-Egyháznak három sajátosságát különösen is ki kell emelni: az összes tagok egymás közti egysége Krisztussal való egységük által; Krisztus a test Feje; az Egyház Krisztus Menyasszonya.
790 A hívők, akik válaszolnak Isten szavára és Krisztus Testének tagjaivá válnak, szorosan egyesülnek Krisztussal: "Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal". [230] Ez elsősorban a keresztségre érvényes, ami által Krisztus halálával és föltámadásával egyesülünk, [231] és az Eucharisztiára, ami által "valóságosan részesedünk az Úr testéből és fölemeltetünk a vele és az egymással való kommunióra". [232]
791 A test egysége nem szünteti meg a tagok különbözőségét: "Krisztus testének építésénél is érvényesül a tagoknak és a feladatoknak a különbözősége. Egy a Lélek, aki sokféle ajándékát a maga gazdagsága és a szolgálatok szükségletei szerint osztja szét az Egyház javára." [233] A titokzatos test egysége hozza létre és erősíti a hívők egymás közötti szeretetét: "Ezért ha szenved az egyik tag, mind együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, valamennyi együtt örül vele". [234] Krisztus testének egysége legyőz minden emberi megosztottságot: "Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban." (Gal 3,27--28)
ENNEK A TESTNEK A FEJE: KRISZTUS
792 Krisztus "az Egyház testének a Feje" (Kol 1,18). Ő a teremtés és a megváltás forrása. Fölemelkedvén az Atya dicsőségébe, "övé az elsőség mindenben" (Kol 1,18), főként az Egyházban, mely által kiterjeszti uralmát mindenre:
793 Egyesít minket az Ő húsvétjával: minden tagnak törekednie kell arra, hogy hasonlóvá váljék Őhozzá, "amíg Krisztus ki nem alakul bennünk" (Gal 4,19). "Ezért fölvétetünk az Ő életének misztériumaiba, (...) mint test a főhöz társulunk szenvedéseihez, együtt szenvedvén Vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." [235]
794 Gondoskodik növekedésünkről: [236] Annak érdekében, hogy mint Fejünkhöz föl tudjunk hozzá nőni, [237] Krisztus ellátja Testét, az Egyházat ajándékokkal és szolgálatokkal, melyek által előbbre segítjük egymást az üdvösség útján.
795 Krisztus és az Egyház tehát a "teljes Krisztus". Az Egyház egy Krisztussal. A szentek ennek az egységnek nagyon elevenen tudatában vannak:
"Ujjongjunk tehát és adjunk hálát, mert nem csupán kereszténnyé, hanem Krisztussá lettünk. Értitek-e, testvérek, fölöttünk a Fő, Isten kegyelmét? Csodálkozzatok, örvendjetek, Krisztussá lettünk. Ha ugyanis Ő a Fő, és mi a tagok; akkor a teljes ember Ő és mi. (...) Krisztus teljessége tehát a Fő és a tagok. Mi a Fő és a tagok? Krisztus és az Egyház." [238]
"A mi Megváltónk egy személynek bizonyul a szent Egyházzal, melyet fölvett." [239]
"A Fő és a tagok szinte egy és ugyanaz a misztikus személy." [240]
A szent hittanítók által tanított hit és a hívők egészséges hitérzéke nyivánul meg Szent Johanna bíráihoz intézett szavában: "Jézusról és az Egyházról azt gondolom, hogy egyek, és hogy ebből nem kell kérdést csinálni". [241]
AZ EGYHÁZ KRISZTUS MENYASSZONYA
796 Krisztus és az Egyház, a Fő és a test tagjainak egysége magában foglalja a kettő megkülönböztetését is egy személyes kapcsolatban. Ezt gyakran a vőlegény és menyasszony képével fejezik ki. A `Krisztus az Egyház vőlegénye' képet a próféták előkészítették és Keresztelő János meghirdette. [242] Az Úr önmagát "a Vőlegénynek" nevezi. [243] Az Apostol az Egyházat és minden hívőt, testének tagját, úgy mutatja be, mint menyasszonyt, akit ő Krisztussal, az Úrral "eljegyzett", hogy egy Lélek legyen vele. [244] Az Egyház a szeplőtelen Bárány szeplőtelen menyasszonya, [245] akit "Krisztus szeretett", akiért odaadta önmagát, hogy "megszentelje őt" (Ef 5,26), akit örök szövetséggel magához kapcsolt, és úgy gondoskodik róla állandóan, mint a saját testéről. [246]
"A teljes Krisztus, Fő és Test, sokból egy. (...) Akár a Fő beszél, akár a tagok beszélnek, Krisztus szól: beszél a Fő nevében és beszél a test nevében. De mi mondatott? »Ketten egy testben lesznek. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom« (Ef 5,31--32). És maga az Úr mondja az Evangéliumban: »Tehát már nem ketten vannak, hanem egy test« (Mt 19,6). Mert, miként tudjátok, a két személy újra egy lesz a házastársi egyesülésben. (...) »Vőlegénynek« mondja magát a Fő, és »menyasszonynak« a test nevében." [247]
III. Az Egyház -- a Szentlélek temploma
797 "Ami a szellemünk, azaz a lelkünk a tagjainknak, az a Szentlélek Krisztus tagjainak, Krisztus testének, ami az Egyház." [248] "Krisztus Lelkének mint láthatatlan principiumnak azt is tulajdonítanunk kell, hogy a test minden része mind egymással, mind a magasztos Fővel kapcsolatban van, mert a Szentlélek teljesen a Főben, és teljesen az egyes tagokban van." [249] A Szentlélek az Egyházat "az élő Isten templomává" teszi (2Kor 6,16). [250]
"Ez az isteni ajándék az Egyházra bízatott. (...) Benne tétetett le a Krisztussal való közösség, azaz a Szentlélek, a romolhatatlanság foglalója, hitünk megerősítése, az Istenhez vezető égi létra. (...) Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is; és ahol Isten Lelke, ott van az Egyház és minden kegyelem." [251]
798 A Szentlélek "tekintendő a test minden részében mindenfajta élet- és valóban üdvös tevékenység principiumának." [252] Sokféle módon tevékenykedik az egész test épülésére a szeretetben: [253] Isten Igéje által, akinek "van hatalma építeni" (ApCsel 20,32), a keresztség által, mellyel Ő alkotja Krisztus testét; [254] a szentségek által, melyek gyarapítják és gyógyítják Krisztus tagjait; az "apostolok kegyelme által", mely "kiemelkedik" az Ő ajándékai közül, [255] az erények által, melyek segítenek jót cselekedni, végül sokféle különleges kegyelem által (melyeket karizmáknak neveznek), melyekkel Ő teszi "alkalmassá és készségessé" a hívőket "különféle tevékenységek vagy hivatalok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében". [256]
799 A karizmák, akár rendkívüliek, akár egyszerűek és szerények, a Szentlélek kegyelmei, melyeknek közvetlenül vagy közvetve egyházi haszna van, amennyiben az Egyház épülésére, az ember javára és a világ szükségleteinek enyhítésére vannak rendelve.
800 A karizmákat hálával kell fogadnia annak is, aki kapja, de az Egyház minden tagjának is. Csodálatos kegyelmi gazdagságot jelentenek Krisztus egész testének apostoli életereje és életszentsége számára; mindaddig, amíg olyan ajándékokról van szó, melyek valóban a Szentlélektől származnak, és úgy élnek velük, hogy az teljesen megfelel ugyanazon Szentlélek hiteles indításainak, azaz a szeretet szerint, ami a karizmák igazi mértéke. [257]
801 Ebben az értelemben a karizmák megítélése mindig szükséges. Egyetlen karizma sem vétetik ki az Egyház pásztoraival való kapcsolatból és az irántuk való engedelmességből. "Elsősorban rájuk tartozik, hogy a Lelket ki ne oltsák, hanem mindent mérlegeljenek, és a jót tartsák meg", [258] hogy minden karizma a maga sajátosságával és komplementaritásával működjön együtt, "hogy használjon" (1Kor 12,7). [259]
802 Jézus Krisztus "önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó választott népévé tegyen" (Tit 2,14).
803 "Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok" (1Pt 2,9).
804 Isten népébe a belépés a hit és a keresztség által történik. "Isten új népébe minden ember meghívást kap", [260] hogy Krisztusban "Isten egy családját és egy népét alkossák". [261]
805 Az Egyház Krisztus teste. A meghalt és föltámadott Krisztus teszi a hívők közösségét tulajdon testévé a Lélek és annak a szentségekben, főként az Eucharisztiában megvalósuló tevékenysége által.
806 Ennek a testnek az egységében a tagok és a feladatok különböznek. Az összes tagok kapcsolatban állnak egymással, egész különlegesen a szenvedőkkel, a szegényekkel és az üldözöttekkel.
807 Az Egyház olyan test, melynek Krisztus a Feje: Belőle, Benne és Érte él; Krisztus az Egyházzal és az Egyházban él.
808 Az Egyház Krisztus Menyasszonya: szerette őt, és önmagát adta érte. Vérével tisztította meg. Isten minden gyermeke termékeny Anyjává tette őt.
809 Az Egyház a Szentlélek temploma. A Lélek a misztikus test lelke; forrása az Egyház életének, egységének a különbözőségben, valamint az Egyház által birtokolt ajándékoknak és karizmáknak.
810 "Így jelenik meg az egyetemes Egyház mint »az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egyesített nép«." [262]
[109]
Vö. ApCsel 2,33--36.
[110]
Bizánci zsolozsma, pünkösdi vecsernye, 4. sztichira: Pentékosztarion, Róma, 1884, 390.
[111]
Vö. Róm 8,23; 2Kor 1,22.
[112]
Vö. 1Jn 4,11--12.
[113]
Vö. Mt 16,24--26.
[114]
Vö. Gal 5,25.
[115]
Nagy Szent Basziliosz: Liber de Spiritu Sancto 15,36: SC 17bis 370 (PG 32, 132).
[116]
Vö. Jn 15,5.8.16.
[117]
Alexandriai Szent Cirill: Commentarius in Iohannem, 11, 11: PG 74, 5,61.
[118]
Vö. Zsolt 2,6--7.
[119]
Vö. ApCsel 2,36.
[120]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1.
[121]
Római Katekizmus: 1, 10, 1. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 104.
[122]
Római Szent Hippolütosz: Traditio apostolica, 35. Kiad. B. Botte. Münster in W. 1989, 82.
[123]
Vö. Római Katekizmus 1, 10, 22. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 118.
[124]
Vö. ApCsel 19,39.
[125]
Vö. Kiv 19.
[126]
Vö. 1Kor 11,18; 14,19.28.34.35.
[127]
Vö. 1Kor 1,2; 16,1.
[128]
Vö. 1Kor 15,9; Gal 1,13; Fil 3,6.
[129]
Vö. Ef 1,21; Kol 1,18.
[130]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.
[131]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.
[132]
Vö. Jn 10,1--10.
[133]
Vö. Iz 40,11; Ez 34,11 .
[134]
Vö. Jn 10,11; 1Pt 5,4.
[135]
Vö. Jn 10,11--15.
[136]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.
[137]
Vö. 1Kor 3,9.
[138]
Vö. Róm 11,13--26.
[139]
Mt 21,33--43; vö. Iz 5,1.
[140]
Jn 15,1--5.
[141]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.
[142]
Vö. 1Kor 3,9.
[143]
Vö. 1Kor 3,11.
[144]
Vö. 1Tim 3,15.
[145]
Vö. Ef 2,19--22.
[146]
Vö. Jel 21,3.
[147]
Vö. 1Pt 2,5.
[148]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.
[149]
Vö. Jel 12,17.
[150]
Vö. Jel 19,7; 21,2.9; 22,17.
[151]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.
[152]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2.
[153]
Hermász: Pastor 8,1 (Visio 2, 4, 1): SC 53, 96; vö. Arisztidesz: Apologia 16,7: BP 11, 125; Szent Jusztinosz: Apologiae 2, 7: CA 1, 216--218 (PG 6, 456).
[154]
Vö. Szent Epifániosz: Panarion 1, 1, 5, Hereses 2, 4: GCS 25, 174 (PG 41, 181).
[155]
Alexandriai Kelemen: Paedagogus 1, 6, 27, 2: GCS 12, 106 (PG 8, 281).
[156]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9, 13, 16.
[157]
Vö. Ter 12,2; 15,5--6.
[158]
Vö. Kiv 19,5--6; MTörv 7,6.
[159]
Vö. Iz 2,2--5; Mik 4,1--4.
[160]
Vö. Oz 1; Iz 1,2--4; Jer 2.
[161]
Vö. Jer 31,31--34; Iz 55,3.
[162]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.
[163]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 3.
[164]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.
[165]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3.
[166]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.
[167]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.
[168]
Vö. Mt 10,16; 26,31; Jn 10,1--21.
[169]
Vö. Mt 12,49.
[170]
Vö. Mt 5--6.
[171]
Vö. Mk 3,14--15.
[172]
Vö. Mt 19,28; Lk 22,30.
[173]
Vö. Jel 21,12--14.
[174]
Vö. Mk 6,7.
[175]
Vö. Lk 10,1--2.
[176]
Vö. Mt 10,25; Jn 15,20.
[177]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3.
[178]
II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 5.
[179]
Vö. Szent Ambrus: Expositio evangelii secundum Lucam 2,85--89: CCL 14, 69--72 (PL 15, 1666--1668).
[180]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4.
[181]
II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 4.
[182]
Vö. Mt 28,19--20; II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2, 5--6.
[183]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4.
[184]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.
[185]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.
[186]
Szent Ágoston: De civitate Dei 18,51; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[187]
Vö. 2Kor 5,6; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.
[188]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.
[189]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2.
[190]
Római Katekizmus 1, 10, 20: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 117.
[191]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[192]
II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 2.
[193]
Szent Bernát: In Canticum sermo 27,7,14: Opera. Kiad. J. Leclercq--C. H. Talbot--H. Rochais. 1. köt. (Róma, 1957), 191.
[194]
Vö. Ef 5,25--27.
[195]
Vö. Ef 3,9--11.
[196]
II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.
[197]
II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem apostoli levél, 27.
[198]
Vö. Ef 5,27.
[199]
Vö. II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem apostoli levél, 27., 55. jegyzet.
[200]
Szent Ágoston: Epistola 187, 11, 34: CSEL 57,113 (PL 33, 845).
[201]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1.
[202]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.
[203]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.
[204]
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 45.
[205]
VI. Pál pápa beszéde a Bíborosi Kollégiumhoz 1973. június 22-én: AAS 65 (1973), 391.
[206]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 17.
[207]
Vö. Jel 14,4.
[208]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.
[209]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.
[210]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9; vö. Jn 13,34.
[211]
Vö. Róm 8,2; Gal 5,25.
[212]
Vö. Mt 15,13--16.
[213]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.
[214]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.
[215]
Vö. II. János Pál pápa: Redemptor hominis enciklika, 18--21.
[216]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10.
[217]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12.
[218]
Vö. Jn 13,32.
[219]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36.
[220]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.
[221]
Nagy Szent Leó: Sermo 4, 1: CCL 138, 16, 17 (PL 54, 149) .
[222]
Vö. Mk 1,16--20; 3,13--19.
[223]
Vö. Mt 13,10--17.
[224]
Vö. Lk 10,17--20.
[225]
Vö. 22,28--30.
[226]
Vö. Jn 14,18.
[227]
Vö. Mt 28,20.
[228]
Vö. Jn 20,22; ApCsel 2,33.
[229]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7.
[230]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7.
[231]
Vö. Róm 6,4--5; 1Kor 12,13.
[232]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7.
[233]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7.
[234]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7.
[235]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7.
[236]
Vö. Kol 2,19.
[237]
Vö. Ef 4,11--16.
[238]
Szent Ágoston: In Ioannis evangelium tractatus 21, 8: CCL 36, 216--217 (PL 35, 1568).
[239]
Nagy Szent Gergely: Moralia in Iob. Prefatio 6, 14: CCL 143, 19 (PL 75, 525).
[240]
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 48, 2 ad 1.
[241]
Szent Johanna: Dictum: Procčs de comdamnation. Kiad. P. Tisset (Párizs, 1960), 166. (a franciában)
[242]
Vö. Jn 3,29.
[243]
Vö. Mk 2,19; vö. Mt 22,1--14; 25,1--13.
[244]
Vö. 1Kor 6,15--17; 2Kor 11,2.
[245]
Vö. Jel 22,17; Ef 1,4; 5,27.
[246]
Vö. Ef 5,29.
[247]
Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 74, 4: CCL 39, 1027 (PL 37, 948--949).
[248]
Szent Ágoston: Sermo 268, 2: PL 38, 1232.
[249]
XII. Pius: Mystici corporis enciklika: DS 3808.
[250]
Vö. 1Kor 3,16--17; Ef 2,21.
[251]
Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 24, 1: SC 211, 472, 474 (PG 7, 966).
[252]
XII. Pius: Mystici corporis enciklika: DS 3808.
[253]
Vö. Ef 4,16.
[254]
Vö. 1Kor 12,13.
[255]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7.
[256]
II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 3.
[257]
Vö. 1Kor 13.
[258]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció,12.
[259]
Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 30; II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 24.
[260]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13.
[261]
II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 1.
[262]
II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4; vö. Karthágói Szent Ciprián: De dominica oratione, 23: CCL 2A, 105 (PL 4, 553).
Vissza a tartalomhoz |Vissza a tárgymutatóhoz | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva: 2006. 06. 22.