Történelmi átekintés a szentévekről

(Összefoglalás)
A VIII. Bonifác pápa által 1300-ban első alkalommal kihirdetett Jubileum azt sugallja, hogy az ilyen vallásos események a középkori mentalitásnak és érzékenységnek valók. Ezzel ellentétben, ha odafigyelünka Szentlélek jeleire a világban, észre kell vennünk, hogy a szentévek az Egyház kegyelmi megújulásának lépéseit mutatják. A zarándok nép a Megváltás érdemei miatt a jubileumi búcsú bűnbocsánata által átléphet az Égi Jeruzsálem kapuján.

Az évek során egyre többen zarándokoltak el az Első Apostol sírjához, minthogy 1300-at követöen szinte lehetetlenné váltak a szentföldi zarándoklatok. Róma már a IX. századtól a bűnbánó zarándokok kedvelt célja volt. A Jubileumok egyre sűrűbben követték egymást, a100-ról 50, majd 25 évre csökkent köztük a különbség. Növekedett viszont a búcsúhelyek száma, amelyeket a jubileumi zarándoklatokra kijelöltek, és változtak a búcsú elnyerésének feltételei.

Azóta már az egyes Egyházmegyék kegyhelyeire is kiterjed a búcsú, és a mindenkori pápának a feladata, hogy a vallásos esemény megélését elősegítse. A Szentévekhez kapcsolódó hatalmas szervezési-előkészítési és átépítési munka ellenére, az esemény mindig ösztönözte az egyházi mozgalamak, egyesületek és testvériségek kialakulását; szellemi indíttatását jelentette és jelenti a pápa által kívánatosnak tartott misszióknak.

Történelmi áttekintésünk csupán vázlatosan említi az egyházi Jubileumokat. A 2000. év Jubileuma azért kiemelkedő fontosságú, mert az első olyan, amely lezár egy évezredet és egyben az új évezred megnyitását is jelenti. Az Egyház a II. Vatikáni Zsinat Ökumenikus tanításának folytatásaként úgy szeretne belépni a harmadik évezredbe, hogy identitását megőrizve a Szentlélekben, párbeszédet kezdeményez mindenkivel annak az egységnek az újjáépítésében, amiért Jézus imádkozott (Jn 17,21). Ezért reméljük, hogy a Szentlélek megújító erejében úgy érkezünk el a Jubileumhoz, hogy ha nem is teljes még az egység, az ezredfordulóra legalább közel kerülünk a megosztás legyőzéséhez- mondja II.János Pál pápa.(TMA, 34.)

1450.VIII. BONIFÁC (1294-1303)

VIII. Bonifác pápa 1300-ban hirdette ki a Katolikus Egyház első Szentévét, elsősorban a Rómába folyamatosan érkező nagyszámú zarándoklatok hatására. Közrejátszott döntésében, hogy a XIII. század végének közeledtével megerősödött az a népszerű elvárás, hogy az ősi hagyományok szerint a centenárium az egyetemes megbocsátás és kibékülés éve legyen. A Pápa február 22-én kiadott Antiquorum habet digna fide relatio című Bullájában Egyetemes Jubileummá nyilvánította minden századik esztendőt. Ekkor megszabadulnak bűneiktől és büntetésüktől mindazok, akik valóban megbánták és meggyónták bűneiket, és amennyiben rómaiak 30 alkalommal, amennyiben zarándokok vagy idegenek 15 alkalommal ellátogatnak a Szent Péter vagy a Szent Pál Bazilikába. A következő Nuper per alias című bullában kizárja a teljes és áltatlános bűnbocsánatból mindazokat, akik az Egyház ellen lázadnak, és akiket a Szentszék ellenségeinek kiáltanak ki; a jubileumi év lezárásaként , december 25-én, az Úr Jézus születésének ünnepén és az új év kezdetén a római kuria szokásának megfelelően teljes búcsúban részesültek a még Rómában tartózkodó zarándokok, valamint azok, akik nem tudtak elérni útjuk célához, vagy meghaltak mielőtt eljuthattak volna a bazilikákba.

1451.VI. Kelemen (1342-1352)

A pápa avignoni száműzetése alatt Rómában kialakult zűrzavar miatt római nemesek küldöttsége érkezett a pápához, hogy hivatalosan is arra kérje, térjen vissza a városba, és ebből az alkalomból hirdessen ki Jubileumot. Így Kelemen, akit bibliai okok is arra vezettek, hogy az ősi héber ötvenedik esztendő ritmusát vezesse be, az Unigenitus Dei Filius című, 1343. január 27-én kiadott bullájában, amelyet politikai okok miatt csak 1349-ben tettek nyilvánossá, bejelentette az 1350. év Jubileumát, bűnbánati búcsút adva mindazoknak, akik zarándokútra kelnek Péter és Pál apostolok sírjához, vagy a Lateráni Szent János Bazilikába leróni tiszteletüket az Üdvözítő képe előtt – ez útóbbi újítás volt az előző Jubileumhoz képest.

1452.VI. ORBÁN (1378-1389) és IX. BONIFÁC (1389-1404)

A Nagy Nyugati Egyházszakadás, de főként a Szent Péter utódja kiválasztásának törvényessége körül kialakult konfliktus, a Pápa és antipápa léte okozta zavar nem kedvezett egy ünnepélyes és nyugodt Szentév megtartásának, amely az 1400-as esztendőben lett volna esedékes. Közben XI. Gergely pápának sikerült a pápa székhelyét visszahelyezni Rómába, de két hónapra rá meghalt. Utódja, VI. Orbán pápa, abban a reményben, hogy békét teremthet az Egyházon belül, és hogy újból érvényt szerezvén a hitnek a római társadalmi és vallási érdeklődést megkísérelje felkelteni, a Szentévek 33 évenkénti megtartását rögzítette Jézus földi életére való emlékezésként. A Salvator noster Unigenitus kezdetű Szentévet kihirdető bulla 1389 április 8-án jelent meg, és az új Szentévet 1390-re tűzte ki. VI. Orbán azonban 1389 október 15-én meghalt, mielőtt még a Jubileumot hivatalosan megnyithatta volna, így IX. Bonifácra - akit 1389 november 2-án választott a konklávé – hárult annak véglegesítése. Ezt a Dudum felicis recordationis című bullában tette meg 1390 június 11-én. Kiterjesztette ezáltal a privilégiumokat a Rómától távoli városokra is, hozzátéve a megszokott bazilikákhoz a Santa Maria Maggiore Bazilikát, szem előtt tartva a rómaiak tiszteletét a Havasboldogasszony iránt, és tekintettel arra az egyedülálló szerepre, melyet örök üdvösségünk művében a Szűzanya betöltött.

1453.IX. BONIFÁC (1389-1404)

A centenáriumi év és az új század közeledtével mindenkinek újból eszébe jutott a jubileum. A lelki megújulási mozgalmak és a klérus megújulási mozgalamai a béke és irgalom tanításának szellemében olyan megújult erővel inditottak zarándoklatokat, ami meggyőzte IX.Bonifác pápát arról, hogy ezek Istentől való dolgok, és így a hagyományos pápai elrendelő bulla nélkül kihirdette az 1400. év Jubileumát. Azok a zarándokok, akik kilenc napon keresztül tettek látogatást, elnyerték a bűnök és a büntetés elengedését; ebből az alkalomból a hívek kifejezhették áhítatukat a Veronica előtt, mely a kereszténység egyik leginkább tisztelt ereklyéje.

1423. V.MÁRTON (1417-1431)

Miközben a Konstanti Zsinat (1414-1418) véget vetett a Nyugati Egyházszakadásnak XXIII. János és XIII. Benedek pápák trónfosztásával, 1417 november 11-én egyszerű diakónusból pápává választották V. Mártont, akit az ünnepi megkoronázás előtt pappá, majd püspökké kellett szentelni. Miután a Szentszék számára kedvező megállapodásokat kötött, V. Márton visszatért Rómába, hogy végre a pápai állam újraszervezésének szentelhesse magát, és 1423-ban a vallásos lelkület felélesztésére, a VI. Orbán által rögzített 33 éves ritmusnak megfelelően bejelentse az új Jubileumot.

1454.V. MIKLÓS (1447-1455)

V. Miklós pápa, 1450-től visszaállította a Jubileumok közötti ötven éves intervallumot, és az Immensa et innumerabilis kezdetű bullával elrendelte 1449-ben az új Jubileumot, amely az első volt a Nyugati Egyházszakadás után. A Bulla Jubileum kezdetének 1449 Karácsonyának vigiliáját jelölte meg, amelyet a Szt. Péter Bazilika arany kapujának megnyitása jelzett. Rómába azidőtájt hatalmas tömegek zarándokoltak egész Európából, ezért a pápa a város szent helyei látogatásának időtartamát tizenötről öt napra csökkentette; ennyi kellett a teljes búcsú elnyeréséhez. Az 1450. év a Szentek Jubileuma volt, a pápa kezdeményezésére a Jubileumhoz kötötték néhány, a hitről tanúságot tevő személy kanonizációs perét. Köztük volt a híres francia prédikátor Sziénai Szt. Bernát. Volt, aki ezt az évet Aranyévnek nevezte, s ezzel a Nyugati Egyházon belül, a pápa személye körül újra meglelt egységet hangsúlyozták, a szakadás okozta viták és megosztás után, amelyek megtépázták és aláásták az Egyház szellemi életét.

A RENDES ÉS A RENDKÍVÜLI SZENTÉVEK

RENDES SZENTÉVEK

1300. VIII. Bonifác
1350. VI. Kelemen
1390. VI. Orbán és IX. Bonifác
1400. IX. Bonifác
1423. V. Márton
1450. V. Miklós
1475. IV. Sixtus
1500. VI. Sándor
1525. VII. Kelemen
1550. III. Pál és III. Gyula
1575. XIII. Gergely
1600. VIII. Kelemen
1625. VIII. Orbán
1650. X. Ince
1675. X. Kelemen
1700. XII. Ince és XI. Kelemen
1725. XIII. Benedek
1750. XIV. Benedek
1775. VI. Piusz
1825. XII. Leó
1875. IX. Piusz
1900. XIII. Leó
1925. XI. Piusz
1950. XII. Piusz
1975. VI. Pál

RENDKÍVÜLI SZENTÉVEK

A XI. századtól kezdve kivételes alkalmakkor, vagy amikor az Egyháznak arra különleges oka volt, Rendkívüli Szentévet hirdettek ki

1383. VI. Orbán kihirdeti a Szentévet Jézus Krisztus 33 éves földi életének emlékére
1560. IV. Piusz rendeli el a Tridenti Zsinat boldog befejeződésére
1566. V. Piusz azért, hogy esedezzenek a Kereszténység megvédéséért a törökök ellen
1585. V. Sixtus pápasága kezdetekor
1605. V. Pál pápasága kezdetekor
1621. XV. Gergely pápasága kezdetekor
1879. XIII. Leó pápasága kezdetekor
1904. X. Piusz Szentévet hirdet ki a Szeplőtelen Fogantatás Dogmája meghirdetésének évfordulója alkalmából
1933. XI. Piusz a Megváltás XIX. centenáriuma alkalmából
1954. XII. Piusz kihirdeti Szűz Mária Évét
1967. VI. Pál kihirdeti a Hit Évét
1983. II. János Pál Szentévet rendel el a Megváltás 1950 éves évfordulója alkalmából
1987. II János Pál kihirdeti Mária Évét a Legszentebb Szűz tiszteletére


Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva: 2000. 11. 08.