Excellenciás Püspök Urak!
Excellenciás Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendéglátóink és
kedves Vendégeink!
Egy, a tizenkilencedik században élt jeles magyar államférfitől (Báró Eötvös Józseftől) származik a mondás, miszerint két dolgot soha nem érthetünk meg egészen: a mindenséget és önmagunkat.
Mégis bátran hozzátehetjük, hogy ennek a két dolognak, tehát a mindenségnek és önmagunknak a vizsgálata késztet bennünket a legelmélyültebb és a legösszeszedettebb gondolkodásra.
“A magyar kereszténység ezer évét” bemutató kiállítás kapcsán ez az érdekes kettősség jutott eszembe. Valami fontosat akartunk elmondani önmagunkról, és önkéntelenül is a mindenséghez fűződő kapcsolatunkról kezdtünk beszélni. Rá kellett döbbennünk, hogy ha ezer év magyarságának a lényegét akarjuk bemutatni, akkor mindenekelőtt az egyetemes, örök értékekhez fűződő viszonyunkat kell számba vennünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bizonyosan nem véletlen az a beszédes egybeesés, hogy a keresztény magyar állam millenniuma számunkra összekapcsolódott a kétezer éves kereszténység ünneplésével. Saját történelmünkről sem gondolkodhatunk anélkül, hogy ne tekintsünk az egészre: a kereszténység nagy családjára, amelynek ezer esztendővel ezelőtt magunk is részévé váltunk.
Aki egy nép, egy nemzet történelméről mélyebb dolgokat akar megtudni, bizonyára bölcsen teszi, ha végigtekint e népnek a századok során kötött szövetségein.
Hiszen minden nemzet életében vannak hosszan tartó együttműködések, és előfordulnak rövidebb, alkalmi társulások. Szövetségek köttetnek és szövetségek bontatnak föl aszerint, hogy mely érték vagy érdek képviseletét tartják a leggyümölcsözőbbnek. Így volt ez a távoli és a közelmúltban egyaránt, így volt és van ez messzi földrészeken és Európa országaiban is. És, természetszerűleg így volt ez a Kárpát-medencében is, a magyar állam történelmének elmúlt ezer esztendeje alatt.
Való igaz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyarság történelme is leírható ilyen szövetségek láncolataként.
De e láncolatban csak egy, csak egyetlen egy bizonyult olyan tartósnak, hogy a zivataros századok során se veszítsen erejéből. A magyarság egész történelme során egyedül a kereszténységgel kötött olyan szövetséget, amelynek töretlen fennállását ezer év múltán is ünnepelhetjük. Ennek a magyarságot és kereszténységet összekötő szövetségnek vált akkor, és maradt mindmáig tárgya, pecsétje és jelképe a magyar Szent Korona. Az a korona, amelyet II. Szilveszter pápa ajándékozott István királynak, kifejezve ezzel, hogy Magyarország egyszer s mindenkorra fontos részévé vált a keresztény Európa egészének.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent István királyunkat nem csupán tettei miatt ünnepeljük, hanem az eszme miatt, melyet minden tettével képviselt: a keresztény magyarság eszméje miatt. Az ő vezetésével frigyre lépett a bátorság a szelíd értékekkel, a lendületes elszántság a felhalmozott műveltséggel. Szent István nem csupán vezette korának emberét, de megtartó hitet, alkotó feladatot is adott az utána jövő, kitartó nemzedékek hosszú sorának. Megértette a kereszténység hivatását, és meg tudta értetni azt az egész magyarsággal.
Mi is megértettük, tisztelt hölgyeim és uraim.
Értjük mi ezt a hivatást immár ezer éve, még ha meg-megbicsaklik is néha a bokánk közben. Értette a keresztény magyarság hivatását az Árpádház minden szentje és az Európát védő Hunyadiak is. Értettük, amikor sokan és erősek voltunk, de értettük akkor is, amikor éppen meggyöngültünk. Ilyenkor hittük, hogy nem vagyunk egyedül. Hittük Zrínyi hitével, és hittük Rákócziéval. És megértettük, hogy aminek részévé váltunk ezer esztendeje, az maga is részévé lett létünknek és magyarságunknak – kitörölhetetlenül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezer éve már, hogy a templom tornya vezet minket haza a messzi távolból.
De Európa keresztény népei is utat vétenének, ha félezer éve nem kondulnának meg minden délben a megmaradásért imára hívó harangok.
És amint összenőtt a tájjal a templomtorony, a déli napsütés a harangszóval, úgy vált a magyar állam is a keresztény Európa történetének szerves részévé.
Kedves Vendéglátóink és kedves Vendégeink!
Kérem, fogadják szeretettel ezt a kiállítást, A magyar kereszténység ezer évét, mint a magyarság és a kereszténység évezredes szövetségének vázlatos történetét.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!